A strandrajáróknak szerintem nincsenek ilyen problémái azért járnak oda.
Vagy, ha van is, nem ennyire.
Viszont nekünk elég súlyos ezekszerint az önbizalomhiányunk, azt jelenti a saját testünket se vagyunk képesek elfogadni.
Biztos sokan furcsának találják ezt akik olvassák.
Mintha mondtam volna már valakinek , hogy már szégyelném magam fürdőruhában persze, hogy nagyon meglepődött.
Igen jobb szerintem is, mert nem tudnám elképzelni,hogy csak azért , hogy ne legyek egyedül járjak vkivel, számomra ez undorító.
Alapból bennem van egy undor nem is szeretek érintkezni senkivel.
Távolságtartó vagyok.
A legtöbb dologban nehezebb nőnek lenni, lehet ebben könnyebb nem tudom, úgy legyen.
Kevés a megértő ember az biztos. Az is probléma nálam, hogy különc vagyok és nem tud érdeklni az ami más embereket. Elég sajátos dolgaim vannak mindenben.
Nem mondom, találkoztam már olyannal ,akivel nagyon jól kijövök és szinte mindenben egyetértek, de nem akarok belemászni az életébe.
Az is elszomorító, ha valaki talál magának valakit , ugyanúgy depressziós és öngyilkos lesz.
Talán az lenne a megoldás, ha azzal se foglalkoznánk mikor a számunkra fontos emberk kinevetnek.
Biztos ők se gondolják komolyan, csak nekünk rosszabbul esik mint másnak, mert érzékenyebbek vagyunk.
Könnyű most ezt így leírni, mivel az adott helyzetben nem így cselekszünk.
Sziajja husom.Mi van veled?:) Naggyából olvastalak titeket,és persze a matek része nem érdekelt.de pl.a szégyenlősség ellen ha mondjuk utcán vagytok,csinállhattok olyat,hogy napszemüveg és zene.Az ismerősöm is ezt csinállja,és én is.Na persze strandra mi sem járunk meg nem is mennénk,pfujjj.Én a magam részéről nem fürödnék olyan vízben,ahol ki tudja előttem ki áztatta magát.
ja egyébként bocs hogy neked is idezúdítottam ennyi szöveget, még jó hogy el kell mennem és nem írok a többiről, ez a rohadt magány átka, az emberben felgyülemlik sokminden, és ha végre beszélhet róla, be nem áll a szája...
bocs.
írhatsz te is bármiről, amit szeretnél, lehet, hogy te is úgy vagy mint én...
"Mikor kezdett volna valami kialakulni hirtelen szétfoszlott ,csak egy illúzió volt az egész."
Sokminden beforgat akár egy rossz vagy félreértett megjegyzés, ahogy nálad is és akkor az elbizonytalanodás meg az összes többi a fájó gondolatok...
Nehéz őket megakadályozni, de muszáj , ha olyan helyen jön elő."
nálad az lehet az igazi gond, hogy általában le tud sújtani egy-egy megjegyzés, esetemben csak számomra fontos emberektől jövő. ezért az én esetemet azzal lehet(ne) orvosolni, hogy elmondom az illetőnek mi a helyzet, és ő megért, és utána ha bármilyen megjegyzés hatására előjönnek az érzéseim, akkor elmondhatom neki, és nem nevet ki, megért és elmondja, hogy pontosan hogy értette és hogy nem.
ámde kevés ilyen ember van, nem igazán merném én se elmondani személyesen senkinek.
ha valakinek általánosságban van ilyen érzése, azon szerintem csak szakember segíthet, ő maga szerintem nem.
a fájó gondolatok a legrosszabbak az egyetlen jó az, hogy egy idő után átmenetileg elmúlnak...
a többire most nem válaszolok, holnap ha tudok, akkor majd igen...
Egy cipőben járunk komolyabb párkapcsolatom nekem se volt. Mikor kezdett volna valami kialakulni hirtelen szétfoszlott ,csak egy illúzió volt az egész.Ezen a téren sincs önbizalmam nekem se, néha azért reménykedtem, de hiába.."
szomorú amit írsz, persze lehet, hogy jobb is néha egyedül. vagy legalábbis pár nélkül. nőnek egyébként könnyebb szerintem, lehet passzívnak lenni, férfinak meg nem. persze ha valaki depresszióval vagy komoly gátlásokkal küzd, annak problémás. meg hát kevés emberben lehet megbízni.
no meg nehéz olyat találni, aki megért. mert az szerintem csodákat tudna tenni, mikor egy másik személy segít abban, hogy apró lépésekben, nagyon lassan, de feloldódjon a sok gátlás... szerintem ha valaki ilyen embert talál, és kölcsönösen szeretik egymást, majdnem minden gátlás orvosolható, komolyabb problémák persze nem
"Pár éve még mertem fürdőruhába járkálni nem tudom most mernék - e nem hiszem."
nagyon érdekelne, ki hogy van ezzel, hátha többen is olvassák ezt. én ilyen téren eléggé szégyenlős vagyok, ha nő lennék meg még jobban zavarna. teljesen védtelennek érzem magam levetkőzve, amúgy csodálkozom a strandolókon, szinte meztelenül vannak, nem akarom, hogy engem mások így lássanak. azrét (is) van a ruha, hogy takarjon
hát itt most úgy számoltam, hat dolgot vetettél fel, a matek a hetedik:), hát ez mind megérne egy-egy hosszú hozzászólást, tudnék is írni rengeteget, jó is lenne, de nem teszem, mert rövidesen mára elmegyek, ha lesz még netem, most a napokban leírom ami eszembe jut. (mert még az általad felvetetteken túl is jutottak dolgok eszembe.
most csak azokra válaszolok, amelyek egy-két mondattal elintézhetők, a többire csak holnap. nem baj ugye?
szóval írod, hogy ha rádnéznek a buszon, stb. hát nekem is van ilyen problémám néha, nem szeretem ha néznek. meg hát pl. nem bírnék strandra sem menni, szégyellnék fürdőnadrágban járkálni mások előtt, nem az én műfajom, jobb szeretek felöltözve lenni.
szomorú, hogy neked is vannak ilyenjeid, nem igazán tudom, mit lehetne tenni
téged nőnek gondollak egyébként, bocs ha nem így van, de valamiért azt gondolom.
OFF matekból nem vagyok jó, bár nem is foglalkoztam soha vele, a szimpla középiskolai anyag, meg mondjuk pár félév főiskolai az nem igazi matek, ahhoz nem kell érzék csak általános tanulási képesség. a többi meg biztos nem ment volna, de nem is érdekelt soha, egy komolyabb versenyfeladattal sem próbálkoztam, nem az én világom igazán. sajnos. pedig jó lett volna, érdekes és hasznos.
válaszolok most, mert este nem leszek, csak majd holnap délután
szóval az én esetem valóban olyasmi, főleg akkor jelentkezik ha valaki elvárásokat támaszt velem szemben és rettegek hogy nem tudok megfelelni, sőt érzem, hogy nem tudok megfelelni. ekkor teljesen leblokkolok. ez az egyik fő eset.
a másik meg ugye valóban a párkapcsolat lenne, nekem még nem volt olyan, de itt semennyi önbizalmam sincs, nem tudnék udvarolni egy nőnek, vagy randira hívni vagy akármi. itt nem is volt soha egy mákszemnyi önbizalmam sem. amúgy jól elvagyok nőkkel, de ismerkedés nem menne. meg hát állandóan rettegnék, hogy kinevet esetleg a próbálkozásomért, ilyesmi
"a számomra szimpatikus, nekem fontos emberekkel szemben főként"
pl szerelem vagy , ha úgy érzed most nagyon meg kéne felelni, mert életed egyik legfontosabb lehetősége?
Nálam valami ehhez hasonló, de sokszor , akkor is amikor nem kéne, csak úgy magától ,mivel már sajnos megszokottá vált :( tehát nagyrészt általánosságban.
Ha a buszon rámnéznek , meg más egyéb helyeken. Ez már lehet el is tér a topik témájától.
Messze álltam a kiegészítő tananyagoktól , még a normális tananyag se ment...:)
talán azért nem jöttél rá, mert ez kiegészítő anyag a középiskolában, asszem most akik emelt szintűre készülnek, azok beszélnek ilyesmiről, megszámlálható ill. kontinuum számosságú végtelen halmazokról
neked egyébként általánosságban van önbizalomhiányod, vagy inkább bizonyos helyzetekben tűnik el?
értem. segíteni nem tudok benne, mondjuk ha az ember próbálkozik, nem zárkózik el helyzetek elől, az segít. nekem annyival jobb, hogy az önbizalomhiány csak bizonyos területeken jelentkezik igazán, a számomra szimpatikus, nekem fontos emberekkel szemben főként, az a baj, hogy mikor látszólag semmi probléma, egy-egy talán félreérett megjegyzés is teljesen el tudja venni a meglévő önbizalmam.
Sose jöttem volna rá ,hogy ezt jelenti a nicked. Nem is emlékszem erre a kifejezésre , hogy tanultuk volna. Mindig megpróbáltam értelmes fejet vágni órákon mikor magyarázott a tanár, ez a legtöbb amit tehettem :)
a végtelenre utaló alefnull meg onnan jutott eszembe, hogy végtelen távolságot érzek magam és a többi ember között, meg hát tulajdonképpen mindenki között, voltaképpen örökre el vagyunk szakítva egymástól, mint említettem sosem tudunk feloldódni egymásban...
matekot én se szerettem igazán, bár ez a tanárokon is múlt, nagyban.
most nem írok sokat, be sem veszi az index, szóval mosolyogj nyugodtan, én meg majd gyakorlom, hogy ne vegyem zokon, mert hát a nevetés, mosolygás jó dolog. én kicsit butácskán írok, mert fáradt is vagyok, meg nem is tudok jól írni, meg nem is törekszem rá, hanem csak írok, ahogy jön:)
:) Tudom hogy könnyű mondani,de miattam nem kell aggódnod.Ha nagyon nevetnék is rajtad az azért van mert irtó aranyosan tudsz irni.Ez olyan pozitív nevetés. :) Nos ami a nevedet illeti azt értem mostmár,csak kicsit bexelt a szemem olvasás közben.Én ugyan is matekból -1-es voltam.Az első szónál elvesztettem a fonalat,de végül sikerült megvilágosodni.:) :)Az én novelláim meseszerű lett volna.Egy lányról akinek különleges képességei vannak,későb rájön hogy ő valójában boszorkány,és az a küldetése,hogy kiirtsa a gonoszt.
na nem égetem magam tovább azzal, hogy értelmes mondatokat sem tudok írni:)
szóval az alefnull a megszámlálhatóan végtelen számosságú halmaz kardinális számát jelöli (lényegében az ómega is ugyanez), azaz a legkisebb végtelen számosság jele, kicsit leegyszerűsítve. egyszerre végtelen, azaz mindennél nagyobb, de azon belül a legkisebb, ezért van ott a null, ami meg ráadásul a semmit is jelenti, tehát legnagyobb, legkisebb, végtelen és semmi mind ott van benne (az ómega egy vagy alef egy az meg az alefnull hatványhalmazának a számossága, ez lenne a következő)
mindig mosolyogsz valamin, ez jó, meg nekem is mert így látom, hogy mennyire rossz, hogy mindig először gúnyos mosolyra gondolok, és utána persze eszembe jut hogy biztosan nem az... de így legalább egyértelművé vált: ha valaki nekem szimpatikus, rettegek attól, hogy egy nap megun, vagy lenéz majd, vagy akármi, ilyen téren semekkora önbizalmam sincs...
egyelőre biztos nem fogok írni, olvasás is nehezen megy, egy ideje már csak netezek, de rá kell szorítanom magam hasznosabb tevékenységre is, a jövőben muszáj lesz, meg most itt megállítom a szómenést, mert már így is túl hosszú volt. ez a rossz, mindent ide szeretnék önteni, de visszafogom magam:)
:)"ne adj isten"? Igen,még régen gyerekkoromban irtam.De azok nem lettek jók.És akkor még enyhén fogalmaztam. Engem érdekelne,mint ahogyan az is érdekel amit régen irtál. Lehet hogy ez hülye kérdés,de hogy lettél Alefnull?
tényleg, a blogodban láttam a 81-et! De jó, még egykorúak is vagyunk!:)
valami fantasztikus novella volt, gyerekkoromban írtam. most már nem igazán menne az írás, a koncentrálóképességem nagyon csekély, még csak ötletem sincs, hogy javíthatnám, ugyanolyan ez mint az hogy nem bírok sokáig egyedül maradni: tippem sincs, mit tehetnék. ha mégis írnék, az nem fantasztikus lenne, az biztos:) de nem akarok írni. meg amúgyse hiszem, hogy bárkit is érdekelne, vagy hogy tudnék
te verseket írsz, azt tudom, ne adj isten próbáltál mást is? sok verset írtál?
:) nem haragszom, huszonnyolc vagyok. ha tetszik bármi, amit írok, az részemről véletlen, sem írói tehetségem, sem ilyen ambícióim nem voltak soha, életemben egy novellát és egy verset írtam, a novellát még gyerekkoromban, ennyi az egész életművem. meg néhány nicken írkáltam internetes fórumokra
hát ez érdekes. azért alantas testi vágyak is tudják gyötörni az embert, meg hát néha olyan jó lenne lelkileg is egyesülni a másikkal, kicsit feloldódni benne, persze ez nem lehetséges. de akkor is jó (lenne) néha megölelni valakit, hozzábújni, csak úgy beszélgetni mindenféle semmiségről, olyasvalakivel akivel értjük és tényleg ismerjük egymást.. na mindegy ezt most abbahagyom"
Ezt nagyon szépen irtad. Nem haragszol ha megkérdezem hány éves vagy?
