Olyan kedves az éghajlat, hogy nótaszó hangulat. Bár lassan véget ér a korosabb hölgyek évszaka, úgyhogy igény nyílhat a polárra vagy a horgolt kargidánra.
2009. 10. 08. csütörtök, 15:46:24 óra Kedves Naplóm!
Nagyon kedvesen süt a nap, szinte jó idő van. Bár azt mondja a metrologia, hogy az év utolsó napsütéses időszaka. Én már elhalásztam a vastag pulóvert, mert szerintem igényem lesz rá. Délelőtt Csilluka kikérezkedett a Tigáz -hoz, hogy ügyet intézzen. Azt mondta 50 perc és itt lesz, mert sorszámos lehetőség van és pörög a sor, mint a bádoglavor. Igen ám, de nem így történt, mert annyira lassan jött vissza, hogy 3 óra múlva. Na volt ám nagy felháborodás kollektive, mert pl. ez nem Európai munkavégzés. Mondta Endre. De Dalnokiné Esztike is úgy fogalmazott, hogy le sem merem írni. Én utoljára a Nagypostán voltam hivatásos ügyben, ahol szintén van sorszám. Ott én 16 perc múlva kerültem sorra, vagyis az úriember viselkedés. De ez a 3 óra nem fér a fejembe. Még akkor sem, ha a tiszta várakozás 2 óra 37 perc volt. Mert Csilluka az oda-vissza utat illetve a 6 perces nézelődést is beleszámolta. Úgy jött ki a 3 óra.
Küldje el cikkét az ismerősének!
Az Ön neve:
A címzett neve:
A címzett e-mail címe:
Megtévesztő szürkeség
2009-10-08 08:04
Aki Szakács Béla sikerének nyomába szegődne, azt megkíméljük az ipari kémkedéstől. Két titka van. Él. És uralkodik.
fotó, amibe belelógott a fényképező nyakbaakasztója A fotó, amibe belelógott a fényképező nyakbaakasztója
Kevesen kaptak azért babérfonatot a hajukba, hogy bugyira vetkőztetett nyelvtannal megírták a hétköznapjaikat. Vitéz Tarjáni Győző például nagyon közel állt hozzá, de a netes naplóvezetésnél a televíziós reáliti mégiscsak komolyabb iparág, ott reggeltől reggelig kamera lóg ki az ember fenekéből, nincs érkezés írni; az autogramhoz is dublőr kell: két szó, ráadásul tulajdonnév, ékezetes betűk, gy is van benne – tiszta strapa. Mutatósan élni viszont lehet belőle.
Nem úgy Szakács Béla: egyetlen gazdagsága a rajongótábora. A hozzászólók a családtagjai. Ha ők nem lennének, belehullana a masszív debreceni őszbe, kikezdené a könyökét az apátia. Ténylegesen azonban egy fenét lenne depressziós: ezt az úri létállapotot csak hallomásból ismeri. Hát épp ez az! A romlatlannak megmaradt, primitívbe hajló egyszerű szemlélődő, az agyalás nélküli tömény szürkeség, a mások által velejéig át sem élt, mégis elunt múlt avatatlan bajnoka valahol ott tanyázik bennünk is, mindannyiunkban (benned is!), csak ódzkodunk elővenni. Még lelepleződne tökéletlenségünk. Márpedig átlagosnak lenni manapság sokkal több, mint szégyen. Az bélyeg, az szánalom, az áthúzott akta, az az utolsó göröngyig műgonddal előkészített verem a halottnak. Ma menőnek kell lenni: végzettséget halmozni, Burgaszban nyaralni, síelni menni, welcome drinket inni, nem vegyülni. A valóság meg úgy néz ki, hogy a háromdiplomások a lúdhúr között kúsznak állásért, kelendő a vakációra felvett, szigorúan forint alapú hitel, a köszöntő italokat kommersz vodkával alapozzák (az nem büdös), a csillogó társaságok pedig leginkább azt várják, valaki kérje már a számlát. Mindannyian Szakács Bélák vagyunk. A többi, ami ránk rakódott, szocializációs kosz.
Szakács Béla megosztja a népet. Mióta publikál a Cívishírre, és olvasottság tekintetében kenterbe veri a napi politikát, az Oscar- és Pedofil-díjas Roman Polanskit, Kósa Lajos illetményeit, a szumátrai tragédiát, a román parlamenti naplementét, a záhonyi földrengést, sorra teszik fel a kérdést: ki ez? Normális? Nem tud írni? Tud. De hiába is magyarázom, hasonlat kell, kézzelfogható. A filmgyár a beteg, a hülye, az aberrált karakter megformálást kizárólag zseniális színészre bízza. Mert normálisként normálist játszani nem nagy kunszt. Éveken át következetesen halmozni a helyesírási hibákat, a köznyelvbe azóta beágyazódott szófordulatokat gyártani nem is akármilyen tehetség kérdése. Persze falra hányt e laudáció: sokak szerint Szakács Béla így is csak egy nyomasztó idióta marad – a többiek pedig e nélkül is szeretik tovább.
Szakács Béla csak írjon! Erre hivatott. Mi mást kellene még tennie? Menjen a parlamentbe? Újságot olvasni itthon is lehet.
Olvastam reggel Helgácska cikkét, de nekem nem tetszik. Szerintem olyan nem meggyőződésből született dicsőítő írás mű. Vagyis nem igazi. Mintha megrendelésre készült volna.
A másik, hogy osztom Snaekins Gt. aggodalmát, miszerint ez a cívis dolog esetleg a napló rovására mehet. Úgy emlékszem heti két alkalom volt tervezve cíviskedésre. Bár végül is nekem mindegy, hogy hol olvasom a Mestert. Így legalább már előre lehet számítani rá, hogy holnap nagy valószínűséggel lesz a Mestertől írás. Nem kel aggódni annyira, hogy esetleg sokáig nem ír.
Reméljük, hogy nem megy a Napló rovására ez a civishirezés. Mintha azt írta volna Béla, hogy heti egy alkalommal tevékenykedik majd ebben a másodállásban.
Nahát, de szépen írt a zsúrnaliszta hölgy. Másfelöl viszont ha Béla a Cívis híreknek lesz a munkatársa, lehet, hogy az a Napló rovására megy?
Esetleg ha valamelyik gömbtárs rendszeresen figyelemmel kíséri ezt a Cívis hölgyújságot, bekopizhatná mindannyiunk okulására a Béla által írt híreket. Milyen hasznos tudni, hogy a Debrecen címerben nem csak karfiol van, hanem fútbalzászlót cipelő bárány is. Mondjuk a karfiolra csak én hittem, hogy karfiól, de Solt felvilágosított, hogy az főnix.
Sajnos most nem, mert saccperkábé 35,62 km-re van a helyszín és igen egzaltált állapotban érnék oda egy órás 35,7 km/órás átlaggal (kell még ugye 3 perc a büfére is), főleg egy notebookkal a hátamon :-)
