Nem én csak úgy gondolom hogy különbség van a közös gyakorlatozás és vadászás és az állandó kötelező menetgyakorlat között. A rómaiak teljesen új szintre emelték a kiképzést a korábbi gyakorlathoz képest.
Szerintem a rómaiak voltak az elsők akik a rendszeres terveszerű kiképzést bevezették. Ez soha nem látott dolog volt korábban. Az övék volt az első professzionális hadsereg. Más országokban is gyakorlatoztak a katonák. Ez azonban inkább eseti dolog volt formációkat gyakoroltak. A katonák a kondíciójukról maguk gondoskodtak, a saját jól felfogott érdekükben.
Én úgy vélem, a hunok az egyik nagyon magas lépcsőfokán álltak a lovas harcmodornak. Ahova soha nem jutott volna el senki, a ló, a zabla és egyéb felszerelés nélkül. Uo. fontos volt a visszacsapó íj, a szablya, stb, stb. A legyőzött népeket azonnal bevonták előörsbe a harcokra, ezzel a saját népességüket kímélték. Nem voltak ezek novumok, de nagyon magas szintre talán ők emelték először a világon.
Engem nem érdekel, hogy a Római Birodalom hadászatának fejlődésében milyen jelentőséggel bírt a Marius-féle reform. Annál inkább, hogy a világtörténelemében milyennel.
A római gyalogoshadviselés szerintem Sándorénál ugyan valamivel fejlettebb volt, viszont olyan forradalmi újítást nem hozott, hogy ettől hasra kéne vágódnunk.
Viszont szerintem alulértékeled "Marius szamarainak" hadászati jelentőségét. Ennek következtében a légiók képesek voltak tökéletesen önálló működésre, akár mélyen benn az ellenséges területen, a védhető táboraikkal ki tudták védeni a gerillahadviselés veszélyeit, ráadásul akár évekig végezhettek hadműveleteket, nem csak abból állt a dolog, hogy a hadsereg benyomul, ameddig benyomul, jut amire jut, aztán kénytelen hazakotródni, esetleg anélkül, hogy megütközne az ellenség főerőivel.
>>>Lehet, hogy az asszíroknak is volt; asszírokról mit sem tudok. >>>Ellenben a római hadászatot új minőségi szintre emelte, >>>hogy az esetenként összeálló amatőr alakulatokkal szemben sokkal >>>összeszokottabb, rutinosabb gárda alkotta a hadsereget a reform után.
Gyakorlatilag z összes egészséges (testi és szellemi fogyaték nélküli) asszír férfi vagy katona volt, vagy hadsereget/uralkodót kiszolgáló foglalkozást űzött (testőrgárda, fegyverkovács, futár). Földművelést, kézművességet szinte kizárólag rabszolgák végzik. Meg is volt az eredménye, sorra levertek mindenkit a környéken. A meghódított népeknek nem adtak fegyvert, hogy ne tudjanak lázongani.
A birodalom abba bukott bele, hogy a folyamatos háborúskodás miatt egyszerűen elfogytak az asszír férfiak, és mindenki ellenük fordult.
Ilyen mentalitásban tényleg ők voltak az elsők. (szervezés, kiképzés, fegyelem)
Lehet, hogy az asszíroknak is volt; asszírokról mit sem tudok. Ellenben a római hadászatot új minőségi szintre emelte, hogy az esetenként összeálló amatőr alakulatokkal szemben sokkal összeszokottabb, rutinosabb gárda alkotta a hadsereget a reform után. És még motiváltabbak is lettek a földjuttatás kilátásától.
Szerintem a cipekedéstől nem nőtt a mozgékonyság. Ellenben rohadt jó kondíciójuk lett tőle, hogy a harminckilós menetfelszereléssel negyven kilométert gyalogoltak, majd könnyű levezetésként a magukkal cipelt fejenkénti két fakaróból, vagy cölöpből még sövényt is emeltek a tábor köré minden nap. Marius szamarainak gúnyolták a katonákat, merthogy nagyon meg voltak pakolva felszereléssel.
Ne haragudjatok, nemigen van időm utánanézni a dolgoknak, fejből ontom a marhaságokat.
Tudtommal a szkítákról annyi van, hogy valamikor a bronzkorban egyszer lerohanták Mezopotámiát, valamint Dareioszt szívatták meg csúnyán a felperzselt föld taktikával. Részletek nem nagyon vannak.
A nomád lovas hadviselésről:
- Iszonyú gyorsan haladtak a hadseregek, ehhez foghatót azelőtt nem tapasztaltak. - Éppen a nagy távolság gyors leküzdése miatt az egymástól nagy távolságra operáló hadseregek össze tudták hangolni a működésüket. A hunoknál már nem egy hagy hadsereg kúszik csigalassúsággal a birodalom centruma felé, hanem 5-6 hadsegereg száguld, gyakran azt sem tudják hol vannak éppen, a védekező hadsereg mozdulatlanságra van kárhoztatva, kénytelen bevárni, hogy a nomád hadsereg akkor ütközzön meg vele, amikor kedve tartja. Ennek a stratégiai jelentőségét nem kell magyarázni. - éppen ezért nem képes az egész birodalmat védeni a hadsereg, szabadon száguldanak végig a nomádok, ráadásul ezek a lovasok folyón, erdőn, hegyen átkelnek pillanatok alatt. Erre a régebbi lovasságok nem voltak képesek.
Szerintem érthető voltam, ha nem, akkor ismétlem magam.
Azt vetettem fel, hogy melyik hadseregek újították meg a hadviselést. Ha a Marius-féle reforma jelentősége abban lenne, hogy prfoi hadsereg profi kiképzéssel, ebben az égvilágon semmi újdonság nem lenne, minimum az asszírok óta közismert a profi hadsereg (profi kképzéssel).
Ha a kiképzésben, a harcmodorban nem volt semmi forradalmian új, akkor a római légiókat kivehetjük a legjobb hadseregek köréből (persze ha az én szempontom szerint vizsgáljuk ezt).
A zabla-kengyel kérdésben azért tartottam részletkérdésnek, hogy kiknél kezdődött, mert tudtommal a nomád lovas hadviselést a letelepedett civilizált népek a hunoktól látták először.
A szkíták esetében nagyon kevés adat van, hogy határozottan állíthassuk, hogy azt a magas szintű nomád hadviselést űzték, mint a hunok.
Hogy miben volt új a nomád a hadviselés? Szerintem indulhat is erről a vita.
Nem részletkérdés az, amitől a ló használhatóbbá válik a seregben vagy munkában. Asszem, a zabla jóval régebbi is, mint a i.3. 1300-as évek. Találtak lókoponyát a régebbi időkből is, aminek a fogai olyan módon kopottak voltak, mint mikor huzamosabb ideig zablát kellett viseljen az állat. A kengyel nélküli nyeregben a lovas nem tud forgolódni rendesen, a testének súlypontját nem tudja könnyedén áthelyezni, rosszabbul manőverezik, az ismert dolog. Persze, ha volt is nagyon régen vmi szerves anyagból (kötél, bőr) ilyesmi nem tudott fenn maradni máig.
A zsoldoshaderő önmagában nem egy nagy durranás, szerintem már az asszíroknak is volt.
Úgy tudom, Marius dolgozta ki azt a rendszert, hogy a katonák hurcolták magukkal a menetfelszereléssel a sátrat, gyalásót stb., így jóval mozgékonyabbak voltak. Szerintem ez is a Marius-féle reform része volt. Önmagában a profi hadsereg létrehozása nem jeletn túl sokat, ha ehhez nem kapcsolódik a speciális profi képzés, illetve követelményrendszer.
Rémlik nekem, hogy nagyon anyázták a katonák Mariust, mert minden göncöt vinniük kellett magukkal a menetfelszerelésben.
Szerintem kár leragadni ennyire a részletekben a zabla-kengyel kérdésben, egy biztos, a hunok hozták be a világtörténelembe azt az újfajta nomád lovashadviselést, aminek következtében nem csak a csatatér, hanem az egész ország hadszíntérré vált.
Elfelejtettem még a vikingeket, akik zseniálisak voltak, a kétéltű hadviselésben azóta sem tudtak jobbat kitalálni.
Szvsz Marius a szerződött és fizetett, usque zsoldoshaderő megteremtésével sokkal nagyobbat alkotott ennél, ha a táborok megerősítése egyáltalán az ő találmánya (római viszonylatban).
A kengyelről valószínű az igazságod, a zablávam már nem.A hettita lovasság már használta a zablát a seregben. (i.e. 1375-1335) közötti időből fennmaradt katonaló idomítás szerint :"Amint a ló nyugtalankodni kezd és izzad, vedd ki a zablát, vedd le róla a takarót és tedd rá a kötőféket." Ez Kikkuli lóidomár parancsa Mitanni országából, aki ekkor a hettita ezredek főlovásza volt.
Az első régészetileg ismert kengyelek az avaroknál jelennek meg Európában. A hunoknál nem maradt fenn fémből készült kengyel, de feltételezik, hogy használtak bőrből, vagy fából készült kengyeleket, (ugyanis Kínában ekkor már ismerték ezeket).
Honnan vetted az ötletet hogy a szkíták ismerték a kengyelt? Még a hunoknál is kérdéses. Legalábbis én nem hallottam egyetlen leírásról illetve leletről sem.
Hunok: az zabla-kengyel kérdéssel már foglalkoztam a korábbi hozzászólásomban, akkor le is írtam, hogy már a hunok előtt ismerték azt a szkíták. Viszont ők csak "sültek a saját zsírjukban", a világtörténelembe a zablás-kengyeles hadviseléssel a hunok köszöntek be, így hát illesse őket a dicsőség. Itt az újítás elsősorban nem a csatákon belül érhető tetten, hanem abban, hogy ezek a lovashadseregek elképesztő sebességgel haladtak, ráadásul nem volt előttük akadály, erdő, folyó sem számított. Itt már nem arról volt szó, hogy néhány hadsereg menetela célja felé, és megpróbáljuk elállni az útját, hanem pillanatok alatt egyszerűen elárasztják a lovasok a birodalmat, és teljesen összezavarja a védelmet, hogy a rengeteg vihargyors lovascsapattal egyáltalán hogy lehet megütközni, hol vannak, honnan jönnek.
Igazából az arabok, és magasabb szinten, tökéletes szervezettséggel a mongolok hadviselése is ezen alapult.
A svájci zsoldosok: látszólag a falanx tökéletesített változata. A forradalmi benne a manőverezési képesség tökélyre fejlesztése. Itt a gyalogság már nem csak annyit tett, hogy lándzsaerdővel fogadta a lovasrohamot, majd szép lassal elkezdett előre araszolni, hanem elképesztő manővereivel, irányváltásaival az őrületbe tudta kergetni az ellenséget. A svájci mesterek legjobb tanítványai a Landsknechtek és a spanyol gyalogosok voltak.
Asszírok: az első nagy látszámú hivatásos hadsereg létrehozói
Spárta: a hoplita falanx - zárt alakzatban harcoló nehézgyalogság - kifejesztése
Théba (Epaminnóndasz): az asszimetrikus falanx harcmodorának kidolgozása. Gyakorlatilag ettől kezdve beszélhetünk mai értelemben vett csatákról.
Nagy Sándor: a logisztika.
Pürrhosz: ezt valami szakmabeli tudná jobban elmondani, de tudtommal ő csinálta először, hogy a csatát eldöntő rohammal várt addig, amíg a fellazult a csatarend. vagyis az elefántok hátul várakoztak, amíg kivérzett a gyalogság, aztán indította aindent elsöprő rohamot. Akkor ugyebár már nem volt meg a lehetőség arra, hogy szétnyíljon a falanx, vagy komolyabban megszórják lándzsával az elefántot.
Marius: a védhető katonai táborok építése. Erről sokat nem tudok, de gondolom ez kellett ahhoz, hogy a legvadabb ellenséges területek mélyére be tudjanak nyomulni a legiok.
Egyébként a legjobb katona nem azonos a legjobb hadsereggel. A legjobb hadsereg pedig nem azonos a legeredményesebbel.
S akkor még nem beszéltünk arról, hogyan lehetne összehasonlítani a japán szamurájt a finn sítalpas járőrrel vagy az SAS kommandót a spártaiakkal?:)
De még mikor két kitűnő kerül szembe, s az egyik lemossa a másikat, még akkor sem biztos, hogy annyival jobb nála, lehet csak a körülmények miatt alakult így. Lásd: Monte Cassino: a német fallschirmjagerek ronggyá verték az angol hadsereg elitjébe tartozó nepáli gurkhákat. A gurkhák felejtettek el harcolni, vagy csupán olyan harcba vetették őket, ahol nem tudták érvényesíteni azon tulajdonságaikat ( rejtőzködés, beszivárgás, közelharc - közül az első kettőt), amelyek kiemelték a többi alakulat közül?
Sziasztok, nagyon érdekesen indult a topic, de aztán eléggé elkaranyorodott az eredeti témától, szeretném visszavezetni oda.
Még mielőtt újra belefognánk az példákba és a magyarázatokba, meg kellene határozni, hogy milyen szempontok alapján határozzuk meg, hogy mely hadsereget tekintünk a legjobbnak.
Ha a legjobb hadseregnek a legsikeresebbet tekintjük, még akkor sem olyan egyértelmű a helyzet, hiszen egyrészt azt is vizsgálni kell, hogy ki ellen aratott az a hadsereg sikert, illetve hogy hódító vagy védekező hadseregként.
Ha jól emlékszem, Pármenión mondja Sándornak, amikor az apját, a néhai Filipposzt becsmérli, hogy ő férfiak ellen harcolt. Vagyis nagyobb haditettnek tekinti a görög koalíció (benne a Szent Sereg) legyőzését, mint Ázsia meghódítását.
Vagy nézzük az akhaimenida perzsa hadesereget, amely csaknem az egész ismert világot maga alá gyűrte, mégsem lehet egy napon emlegetni a spártaiakkal.
Visszatérve Nagy Sándorra. Remek falanxai mellett az igazi nagy bravúrokat lovasságával éri el, viszont ma már bizonyított tény, hogy aszkíták ekkor már évszázadok óta ismerik a zablát és a kengyelt, ami olyan jelentős harcászati fölényt jelentett, hogy egy igazán komoly összetűzés esetén bajosan tudtak volna Sándorék nagyobb sikereket elérni. Ennek ellenére persze lehet azt mondani, hogy jobbak voltak a szkítáknál, de meg kell határozni, hogy miben (logisztikában mindenképp).
Próbáljuk úgy meghatározni a legjobb hadsereget, hogy melyik volt az, amelyik olyan jelentős, forradalmi újítást, hozott, ami gyökeresen megváltoztatta a hadviselést.
Hm... ,,csákány", ez jó.:) Ezek szerint ez a tőr a ,,baselard" egyik mellékága. Amúgy a melléfordítás igen szórakoztató. Kíváncsi vagyok, hogyan interpretálták volna azt amondatot valamely kódexkben, ahol az egyik lovag a másikat ledöfi egy ,,misericordia"-val?:) Szó szerint: ,,Isteni bűnbocsánattal" szúrta le?:)
A www.1000ev.hu adatbázisában az 1397-es dekrétum nem érhető el, elérhető viszont az 1435. évi II. tvc., melyben a bagatur által említett 33-as szám jön elő.
Van még egy jó kis vitacikk a két törvény viszonyáról a HK
egyik korábbi számában, mely a két törvényt, ill. annak keletkezési körülményeit, közjogi környezetét hasonlítja össze/állítja szembe.
Én úgy tudom, kapcsolódva a huszár témához, hogy a huszár magyar eredetű egységnév. Zsigmond 1397. évi telekkatonaságról szóló törvényéből ered a név, mégpedig a húsz jobbágytelek után kiállítandó egy könnyűlovas egység miatt. A huszárban a 'húsz' a törvényben meghatározott jobbágytelkek számára utal.
Talán inkább a "hajtó" szóból ered a név. Szintén török koriak, ez igaz. Sok, az eredeti lakhelyéről elmenekült atyafi hol ezzel, hol azzal kereste meg a kenyerét, marhahajcsárkodástól a rablásig beleértve. Míg aztán Bocskai le nem telepítette őket,jó katonáit, mint szabad személyeket Biharban.
