Wass Albert tájszavai
Születésnapja, január 8-a és halálának közelgő évfordulója alkalmából az egyik legnagyobb magyar íróra, nyelvünk jeles művészére emlékezik rovatunk. Irodalomtörténészek, kritikusok, stiliszták, nyelvművelők egybehangzó véleménye szerint legművészibben megformált regényében, A funtineli boszorkányban ő írta le a legszebben az erdélyi tájat. A magas művészi szinten alkotott mondataiban a szerző olyan szavakat is használ, amelyeket az olvasók többsége nem ismer (nem is ismerhet). Vagy azért, mert elavult, a használatból rég kiesett kifejezésről van szó, vagy elhomályosult szavakkal, nem ritkán pedig tájszavakkal van dolga az olvasónak. Amilyen például az üver, szumán, vércsapa, baraboly, turbolya, cirbolyafa, göthe, észkas, lappantyú. E szavak megértése – természetesen – növeli az olvasó élményét.
Az üver elavult térszínforma név, jelentése: kiszáradt patakmeder. Ezt a szót például ilyen mondatokban használja Wass Albert: „Kapaszkodott fölfelé az urszu szikláin. A bokros üver alatt megállt... Az Urszu legalsó üverének bokrai közt őzgida született." A szumán durva posztóból készült zekét jelent, a vércsapa pedig a sebzett vad véres nyomait jelenti.
A baraboly és tubolya jelentése közt mai irodalmi és köznyelvünk nem tesz éles különbséget, mindkettőt erdei növénynek nevezi. A népnyelvben és a nyelvjárásokban élesebb a különbség e szavak közt, van olyan nyelvjárás is, amelyben burgonya jelentése van a barabolynak. A botanika is megkülönbözteti őket. A cirbolya nálunk is tenyésző fenyőfélének a neve; a göthe szónak van göte változata is, jelentése: vízben elkorhadt fa. Egyik változatában azért van h betű, mert származásbeli rokonságban van a göthös, gethes ’betegeskedő, gyengélkedő’ jelentésű szóval. Az észkas északost, azaz északi fekvésű helyet jelent. A lappantyú ’rigó nagyságú, szürkésbarna, rovarevő madár’, szokás még kecskefejőnek is nevezni. Nevét a lappan igéből származtatják, mert lappangva, nesztelenül este – kecskefejéskor vagy akörül – indul táplálék után.
Ezeket a szavakat Wass Albert – vallomása szerint – még itthon, Erdélyben tanulta nagyapjától, és távoli időkről maradtak ránk. Az Erdélyt és nemzetét rajongásig szerető író iránti tiszteletünk és kegyeletünk csak akkor lesz teljes, ha munkássága helyet kap az anyaországi és erdélyi/romániai magyar irodalom tankönyvekben is.
Wass Albert mellszobrainak eltávolítását követelik
A román hatóságok háborús bűnösként tartják számon Wass Albertet Szakács Árpád
DNP - Budapest
A román hősök és mártírok emlékét ápoló országos szövetség Wass Albert erdélyi mellszobrainak eltávolítását követeli- adta hírül szerdai számának címoldalán a legnagyobb példányszámú, Adevarul című román lap.
"Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem magyar."
Wass Albert
Az újság beszámol arról, hogy jelenleg a romániai Maros megye két településén, a szászrégeni katolikus, illetve a magyarói református templom udvarán állítottak szobrot Wass Albertnek. Az Adevarul a második világháború idejéről olyan eseteket elevenít fel, amikor román és zsidó származású embereket végeztek ki, kínoztak meg. Az írás szerint ezekhez köze volt Wass Albertnek is.
Vasile T. Suciu a román hősök és mártírok emlékét ápoló országos szövetség maros megyei elnöke Wass Albert háborús bűnösségét abban is megalapozottnak látja, hogy 1989 után, amikor Wass vissza akart térni Magyarországra, a magyar hatóságok ezt nem tették lehetővé számára. Pedig akkor jobboldali kormány volt hatalmon-teszi hozzá Suciu.
Az erdélyi származású írót 1946 márciusában a kolozsvári népbíróság háborús bűnök miatt halálra ítélte. Az ítélet megalapozatlanságát mutatja, hogy amikor a hetvenes évek végén Románia a bírósági ítéletre hivatkozva az Egyesült Államokban emigrációban élő író kiadatását kérte, az amerikai hatóságok bizonyítékok hiányában elutasították a kérést.
Miután nemzetközi szinten is nehezményezték, hogy Romániában több háborús bűnösről is utcákat neveztek el, illetve szobrot állítottak fel, a múlt évben a román kormány sürgősségi rendeletet adott ki a háborús bűnök miatt jogerősen elítélt személyek kultuszának tilalmáról. A rendelet megjelenése után eltávolították több román városban az egykori román diktátor, a 150000 zsidó deportálásáért felelős Ion Antonescu marsall köztéri szobrát, illetve átkereszteltek több, a marsall nevét viselő utcát. Ennek ellenére ma is több romániai városban vannak Antonescu szobrok és utcanevek.
Miután a román hatóságok nem helyezték hatályon kívül a kolozsvári népbíróság ítéletét, Romániában Wass Albert formailag ma is háborús bűnösnek számít. Magyar nyelvű regényei ugyanakkor szabadon vásárolhatók, sőt az eladási statisztikák alapján ő tekinthető az egyik legnépszerűbb írónak az erdélyi magyarság körében.
Ha azt hiszed, hogy ma jóindulatú voltál, mert nem léptél a lábára senkinek, mert felebarátod fejéről nem ütötted le a kalapot, mert nem terjesztettél másokról hazug híreket, mert nem gorombáskodtál lakótársaiddal: tévedsz. Csak éppen rosszindulatú nem voltál. Rossz és jó között van egy kis hézag is. És ebbe a kis hézagba nem csupán Te, de az emberiség kilencvennyolc százaléka kényelmesen belefér.
Gondolj arra: föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni csak jóindulatból lehet.
Nem elég tehát, ha nem gyártasz rossz téglákat valamely épülethez. Tégla nélkül nem épül föl semmiféle fal. Jó téglákat kell gyártanod.
Ha az emberiség két százaléka rossz téglát gyárt, kilencvennyolc százaléka pedig Veled együtt tétlenül henyél jó és rossz között: ki építi föl vajon a békesség házát?
Szerintem W.A. írásaiban nagyon nagy erő rejtezik, sokkal nagyobb, mint azt egyes olvasók vélik. Ezt csak az őt lejáratni kívánó erők tudják jobban. Épp ezért teszik azt, amit.
Ledöngölni, degradálni, nyilasozni.
Ilyenkor szembesül azzal az ember, hogy milyen is magyarnak lenni a saját hazájában. Szomorú.
Erre csak W.A. volt jobban felkészülve, aki midig ad valami gyógyírt, valami teendőt az ilyen helyzetekre. Nos ezeket tényleg csak a sorok között lehet megtalálni.
Sok ismerősöm még nem is tudja miért szereti W.A.-t. Asszem én már kezdem kapizsgálni.
"Különben W.A. írásai - szerintem - nagyon távol állnak a politikától. Ő egyfolytában megtörtént eseményeket (főleg, ami vele, felmenőivel és a népével történtek) dolgoz fel vagy ír le, amit manapság sajnos politizálásnak fognak fel..."
Teljesen egyetértek!
Jó lenne (vajon el lehet ezt érni?), ha végre nem mosnák össze Wass Albert nevét és munkásságát politikai szervezetekkel.
"Igaz, persze, "megmaradásra" tanítanak, de egy esztétának/irodalomkritikusnak nem kell feltétlenül figyelembe vennie az adott társadalmi/történelmi közeget, melyben a mű született, csak magát a produktumot."
Ilyen alapon nincs értelme semmilyen verselemzésnek, ha mégis, az csupán nyelvtani mondtaszerkezet-elemzés maradna.
" Egyébként Az adjátok vissza a hegyeimet!-ben el is mondja, hogy nem tankokkal kellene visszaszerezni Erdélyt a Balkántól, és szerintem egyikünk sem azért olvassa, hogy másnap belelkesülve botokkal felfegyverkezve meginduljunk keletre."
A Kard és Kaszá-ban visszatérő motívum maga a regény címe. Nem karddal, hanem kaszával tartod meg a földedet. Nos ez az utóbbi 200 évben a magyaroknak nem nagyon sikerült Erdélyben.
Nem akarok politizálni itt a Kultúra rovatban,
de mivel ez már történelem, ajánlom mindenkinek Mikes Imre (Gallicus): Erdély útja - Nagymagyarországtól Nagyromániáig c. könyvét (1931-ben jelent meg). Nem tudom, kiadták-e Magyarországon, ez Sepsiszentgyörgyi kiadás.
Ebben elég világosan le van írva, hogy függetlenül a Trianon környéki európai nagypolitikától, hogyan ment végbe Erdély etnikai elfoglalása, ami az erdélyi magyar földesúr-arisztokráciának is köszönhető.
Ez a gondolatmenet is megtalálható W.A. könyveiben.
Különben W.A. írásai - szerintem - nagyon távol állnak a politikától. Ő egyfolytában megtörtént eseményeket (főleg, ami vele, felmenőivel és a népével történtek) dolgoz fel vagy ír le, amit manapság sajnos politizálásnak fognak fel (érdekes, a holokauszttal való foglalkozás ma nem politizálás).....nehéz elfogadni, még minekünk magyaroknak is, hogy az ország 2/3-nak elvesztése egy irgalmatlan nagy nemzeti trauma, teljesen természetes, hogy kesergünk felette.
W.A. írásai SZVSZ teljesen másról szólnak, sokkal mélyebb dolgokról, aki politikát lát benne, nem látja a fáktól az erdőt.
Igaz, persze, "megmaradásra" tanítanak, de egy esztétának/irodalomkritikusnak nem kell feltétlenül figyelembe vennie az adott társadalmi/történelmi közeget, melyben a mű született, csak magát a produktumot.
Mint írod, a Rézkígyó volt, melyre nem emlékeztem, viszont az "ördög hozta" kifejezés határozottan rémlik belőle, (bár az már nem dereng, hogy milyen álomjelenet van ott éppen), úgyhogy szerintem határozottan a pokol előtt várakoznak a bebocsátásra az arra érdemesek.
Érdekes volt olvasni, hogy számodra túl didaktikus volt az "Elvész a nyom" c. regény, de bevallom őszintén, nem nagyon értem, hogy vajon miért mondod ezt? Érdekelne erről a véleményed.
Utánanéztem, valóban a "Rézkígyó" c. regényben van az általad leírt jelenet, de hogy a "pokol kapuja előtt" történik-e, az már nem egyértelmű. Mint az sem, hogy ennek a mesének? a főhőse saját maga-e.
"Kezdte elveszteni a türelmét velem.
- De bajt csak okozott, ember?
Vállat vontam.
- Nem tudok róla.
- Ember – mérgeskedett -, hát politikával csak foglalkozott?
Gondolkozzék.
- Foglakozott a keserűség – mondtam.
- Hát valamiféle pártnak csak volt a tagja?! – ordított rám kétségbeesve.
- Én aztán nem."
Szóval, úgy vélem, ez alapján egy kicsit elhamarkodott Wass Albert hitelességének megítélése.
(Érdekes, amikor a könyvet olvastam többször "A kis herceg" jutott eszembe. Számomra inkább ez lenne didaktikus.)
Úgy gondolom, hogy a Wass Albert művek javarészt nem Erdély visszacsatolását követelik, hanem "erőt és biztatást sugároznak, hogy felül kell emelkedni minden emberi gazság ellenére a megpróbáltatásokon".
Szerintem sok bíráló, címkéző kritikus másként értékelné Wass Albert munkásságát, életművét, ha empatikusan közelítene erdélyi nemzettársaink (és a halálra ítélt író) tragédiájához.
Kertész-vitába nem akarok belemenni, elég nyilvánvaló szerintem, hogy irodalompolitikai okokból kapta a Nobel-díjat ő, s nem előtte vagy utána más magyar írók.
Kétségtelenül arról írjon egy író (bár egyáltalán nem akarom megszabni :), ami leginkább foglalkoztatja. Szíve joga minden rezdülésével ugyanarra koncentrálni, nekem meg szívem joga megunni egy idő után, s jobb esetben letenni - rosszabb esetben parttalan vitába bocsátkozni.
Akitől nap mint nap az identitását akarták elvenni, aki másodrendű állampolgár lett a hazájában, miről írjon szerinted??
Ezt nem értem. 46-ban távollétében halálra ítélte a román népbíróság, a szeku több merényletet kísérelt meg ellene Amerikában. Fizikailag akarták megsemmisíteni, nem másodrendű állampolgárnak fokozták le - ha jól tudom.
S miről írjon? Remélem, nem azt érem el, hogy az összevetés miatt elfordítok bárkit is Máraitól, de ő áttételesebben meg tudta fogalmazni fájdalmát az emmigráció évei. Aztán teljesen magára maradva, félvakon, szellemi épségének birtokában, szintúgy 90 évesen öngyilkos lett.
Nos, elolvastam a cikkeket, nagyon érdekesek voltak, bár egyik sem az irodalmi munkásságát értékelte.
Tény, hogy W.A-nak volt olyan regénye amit én is könnyebben letettem, ha más dolgom volt. Vannak olyan regények amik jobban, vannak olyanok amik kevésbé jobban kötnek le, ez természetes, de ettől még nem mondtam azt, hogy rossz a könyv. Persze ez csak az én véleményem.
A bántó inkább az, hogy van egy író aki egy témáról akar foglalkozni és írni.Csak azért mert szereti a hazáját és fáj neki Trianon, nem fasiszta, nyilas, soviniszta stb. Egyébként Az adjátok vissza a hegyeimet!-ben el is mondja, hogy nem tankokkal kellene visszaszerezni Erdélyt a Balkántól, és szerintem egyikünk sem azért olvassa, hogy másnap belelkesülve botokkal felfegyverkezve meginduljunk keletre.
Szerintem is ostobaság politikailag hozzáállni ilyen kérdéshez, csak a népszabi az egyik fórum, ahol valakire pillanatok alatt ráaggatják a nyilas, fasiszta, antiszemita, magyarkodó, klerikális, populista, náci stb. jelzőt.
A "szinvonalas" értékelő cikk tökéletesen beleillett a sorba.
Nézd, valóban van igazság abban, amit mondasz, mármint abban, hogy Wass Albert könyvei Trianon körül forognak. Itt jön a párhuzam: Kertész életműve meg a holochaust körül forog. Mindkét írónál teljesen érthető, szerintem. Akinek a feje fölül elvették a hazát, szerinted miről írjon? Akitől nap mint nap az identitását akarták elvenni, aki másodrendű állampolgár lett a hazájában, miről írjon szerinted?? Ezt pedig mindkét íróról el lehet mondani.
Így jár, aki fölöslegesen emlegeti a Népszab.-ot, jól lefagy a masinája.
Azt akartam még csupán hozzátenni, hogy aki hagyja magát befolyásolni egy újságcikk alapján, az _szerintem_ ostoba, lettlégyen bármilyen pártállású. Mint már írtam, a lap nem most először méltóztatott foglalkozni Wass Alberttel. Akinek nem forog a gyomra ettől a (brrr)újságtól, a honlapján rákereshet, hogy az utóbbi 2 évben miként került elő Wass Albert neve könyvajánló, könyvbemutató, kiadási vita stb kapcsán.
Margit Patrícia: Wass-könyvek kálváriája — NSZ » Kultúra (2001. április 14.)
Szász Lóránt: A Wass Albert könyveinek „kálváriájáról” — NSZ » Fórum (2001. május 25.)
Paletta — NSZ » Budapest (2001. május 2.)
Válogatott könyvjegyzék — NSZ » Könyvszemle (2002. január 26.)
Mózsi a vérzivatarban — NSZ » Évvége (2002. december 31.)
És ez csak a legutóbbi 2 év. Attól, hogy megjelent egy kifogásolható recenzió, az nem azt jelenti, hogy mindig szándékosan lehúzták, azok, a rohadtak. Másrészt minden könyvárusnál tucatjával találhatók Wass Albert könyvei. Nem hiszem, hogy valaki először a Népszabi hasábjain találkozna először velük.
Mivel nem értem rá eddig, s nem akartam a levegőbe dobálozni azzal, hogy "úgy emlékszem a Rézkígyó kevésbé tetszett, de azt már nemtom miér..." vagy az Elvész a nyom nekem túl didaktikus volt, edddig se privátba se a fórumon nem, de most itt.
Default: utálom a politikát, irtózom attól, ha egy írót politikai szemlélete alapján értékelnek, s még jobban ha egy pol.-i irányzat kartolja fel, kijeletve, hogy az ő szócsövük volt, holott szegénynek egyszerűen küldetése(hivatástudata, missziója, keresztje - ki hogy nevezi) volt.
Másrészt nagyon szeretem a Népszabadság kulturális rovatát (Kell mentegetnem magam azzal, hogy a többi részét ne olvasom?), etért zavar ha valaki saját pol.-i szűrőjén keresztül értékeli. Ezért estem a nagyképűen kinyilatkoztatás vétkébe, ahelyett, hogy korrekten azt írtam volna "_szerintem_ vannak Wass Albertnek _számomra_ kifejezetten rossznak tűnő munkái."
Kezdejem rögtön azzal, hogy számomra nem hiteles, mikor azt írta a pokol kapuja előtt álló, saját magát megformáló hőséről (nem tudom hol, ezeknek akartam utánanézni, hogy ne a levegőbe beszéljek - talán pont a Rézkígyóban), hogy soha nem volt köze a politikához. Nem hittem el, mikor azt mondták, hogy tagja volt a soproni nyilas kormánynak, de számomra az egész élete egyfajta politikai állásfoglalás is. Márpedig nem volt reálpoilitikus. Erdély visszacsatolását követelni szép, magasztos ízes nyelven, a megraboltak fájdalmával elismerésre méltó tett. Újra és újra ezt "szajkózva" szerintem nem érte el mindig ugyanazt a színvonalat. Ezért vélem úgy, hogy az életművön belül a túlzottan didaktikus ízű könyvek általam szemrebbenés nélkül a rossz kategóriába sorolandók. Minden szerzőnek vannak jobb s kevésbé sikerültebb alkotásai. Magam részéről nem osztom azt a nézetet, hogy "ha Albert bácsi könyveit egymás mellé teszi valaki a polcon, megkapja a minden napra szóló evangéliumot, a magyar Bibliát". Bár kétségkívül jól hangzik ilyesmit egy szószékről elmondani.
Mit is szándékoztam még írni? Rögvest elolvasom a pongyola fogalmazásom miatt nekem címzett többi felvetést.
Azért sajnálom, hogy h8 kolléga sem magánban, sem pedig ide a topicra nem írta meg az általa szörnyűnek ítélt WA művek címeit.
Most nem tudom mit olvassak kritikus szemmel ;)
Tegnap éjjel az m1-en a sorskérdések című műsorban ahol a magyar-román viszony volt a téma valaki sms-ben azt írta, hogy olvasson mindenki Wass Albertet...
A kiemelésnek szigorú feltételei vannak, különben nagyon megvezetheti a tájékozatlan olvasót... A felelősséggel bírók ezt komolyan veszik, de a felelőtlenek gyakran visszaélnek ezzel az eszközzel.
Attól tartok, hogy sok (vajon hány valójában? pár száz? pár ezer?) Népszabi olvasó, aki most hallott először WA-ről, elkönyvelte magában az írót olyannak, amilyennek a kritikus bemutatta. Az első benyomást pedig nem könnyű (=nagyon nehéz) megváltoztatni.
Van egy ismerősöm, aki WA-t nyilasnak tartja. Bár nem olvasott tőle, de látta a könyveit a MIÉP-es könyvsátorban a Vörösmarty téren. Erre mit lehet mondani? Voltak még ott könyvek Tamási Árontól, Benedek Elektől, meg egyéb nagy nyilas íróinktól...
Egyébként eleve furcsa, hogy az elemzés címében az "Elvásik a verescsillag" regényt említi, de tartalmában összemossa a "Tizenhárom almafa" regénnyel. Persze ezek valóban összetartoznak.
A kiemeléssel kapcsolatban pedig teljesen egyetértek gringoval. Ilyen alapon szvsz csak értelmetlen zagyvaság születhet.
Csak két példa kommentár nélkül:
"Ő ugyan lenézi a "tótot", románt, rácot, rutént, de még a németet is (van az ezredben mindenféle!), de lenézi a magyarokat is, a cselédeket, parasztokat, iparosokat, mindenkit, aki kevesebb nála"
"- Hallod te, fiam, Török András, ismerlek én téged régen, miért szolgálod ezt a ... ezt a Schlézingert? (Azt akarta mondani: ezt a rongy zsidót, de az utolsó pillanatban győzött benne az úri tartás: nem kell a cselédeket beleavatni az érzelmeinkbe)"
Az idézeteket pedig egy zseniális magyar népi írótól vettem:
Veres Péter: Válogatott elbeszélések (Török tizedes; Ütni) - Szépirodalmi Könyvkiadó
Teljesen egyetértek.
Amúgy a Nébszabóság kritikusa egy most nagyon divatos hajó farvizén evez, mondhatni parancsra cselekedett, amikor W.A. regényét elemezte.
Színtiszta politika.
Az, hogy mi miért szeretjük W.A.-t, nem napipolitika kérdése és ez a kritikus ezt a velejéig rothadt gondolkodásmódot erölteti minden, a Népszabóság Kritika rovatának olvasójára (akik akár potenciális W.A. felfedezők is lehetnek).
Nem, de a Tizenhárom almafát, meg még húsz másikat igen. A rossz könyvekre én is kíváncsi vagyok.
Egyébként hozzáteszem amikor Wass Albertet kezdtem olvasni (Az átoksori kísérteteket) a negyvenedik oldalnál abbahagytam, aztán egy egész estét vitatkoztam a barátaimmal, hogy szerintem Wass demagóg, és egy letűnt dzsentri világ szószólója. Azt mondták olvassam végig. Megtettem és azóta még tizenkilencet.
Értelmetlen és aljas dolog egy könyvből félmondatokat kiragadni és kommentárt fűzni hozzá.
Ennyi erővel a Sorstalanságból is kiragadhatnánk ilyen részleteket, és feltehetnénk a kérdést, hogy akkor most mit is ünnepeltünk mi magyarok.
Kérlek, h8, ha már elkezdted lehúzni, oszd meg velünk, miért gondolod így egyes könyveiről. (Petőfinek is vannak rossz versei, de ezért még nem veszít az értékéből)
