Csak elmentem sétálni és megbeszéltem sokmindent anyával, persze a legdurvább dolgokat nem említettem inkább megkíméltem azoktól , biztos ti is így vagytok vele.
Szerencsére ő viszonylag megértő.
Legalább így tudtatok egy kicsit beszélgetni.
De amúgy nyugodtan beleszólhatsz a beszélgetésünkbe mélybepotty, mert neked is valószínűleg eszedbejutnak dolgok és leírhatod. Meg a fórum azért is fórum, hogy többen tudjanak társalogni. Elvégre ez nem privát cset vagy ilyesmi :)
Ez a zavarós érzés akkor paranoia? Mert nekem is van ilyen talán már írtam is róla.
na mindenesetre azt beírom , hogy pontosan abból, hogy lelki-szellemi értelemben el vagyunk zárva a másiktól, következik, hogy nem tudhatjuk valójában mit gondol. Ha tudnánk, hogy tényleg nem haragszik, nem néz le minket, akkor az emiatti szorongásunk megszűnne.
és ráadásul a lenézettség érzése agresszióhoz is vezet: támadunk, hadakozunk, mert kis senkinek érezzük magunkat, nincs önbizalmunk, ami nyugalmat öntene belénk...
mélybepotty, amit írsz, ha tényleg így érzed, butaság:) csak egy érzés, én is szoktam hasonlót érezni, csak míg legalább saját magamról tudom, hogy mit gondolok, a többiekről meg nem...
szóval még egyszer elmondom, hogy pontosan ugyanolyan szívesen beszélgetek veled, mint korábban, _nincs_ különbség. egyáltalán nincs.
a többi csak érzés, számomra is igencsak ismerős, de nem szabad komolyan venni. semmiképp ne hagyj fel az írással, mint mondtam, ez a topic pont arra van, hogy ha van neted, akkor írj bele, amikor magányos vagy, fájdalmad van, akármi.
Ugy érzem amióta azt a megszólítast irtam,teher vagyok neked.Mintha velem már nem akarnál beszélgetni.Persze ez nyilván a paranoiám miatt van.Ezt csak azért mertem meg irni,mert végül is ezek a topikok azért vannak hogy az ember megkönyebbüljön.De az is lehet hogy felhagyok vele.
hogy zavarnál ugyanmár, ezért van ez a topic, kiírod magadból azt ami rossz, hátha jobb lesz egy kicsit... ha bármikor zavarnál, én megmondom, ha meg nem mondom, akkor nem zavarsz. így nem kell találgatnod, vajon zavarsz-e vagy sem, egy nyűggel kevesebb:)
az jó, ha jobban vagy. ez a jó a dologban, hogy általában, ha csak egy időre is, de jobb lesz. csak amikor épp benne van az ember, nehéz elhinni.
lehet, hogy nem hülyeség, ha keresel egy szakértőt. ha már a tényleges vágy megvan rá, akkor szvsz találni is fogsz, pláne ha nagyobb városban laksz. és mivel akarsz menni, lehet, hogy lesz is értelme.
kérdés az, hogy ha valaki egyáltalán nem akar, akkor van-e értelme elmenni, de hát ezt én nem tudom, nyilván esete válogatja.
mindenesetre nálad nincs ilyesmiről szó.
máskor majd írok dolgokról, amik még eszembe jutnak, de most túl fáradt vagyok hozzá
Nekem nem baj hogy ide írod,de ne érts félre eszemben sincs kioktatni,ha a nevem mellet lévő válasz kiírásra ,mész akkor arrol amit irsz tudni fogom hogy nekem szól.Tényleg nem akadékoskodni akarok,mert hát a h.sz.-ek azért vannak hogy hozzá szoljon az ember,csakhát olyan szépen elbeszéllgettetek.
Próbáltam írosgatni neked is meg reagálni a hszeidre, hogy ne érezd magad kirekesztve nem tudom olvastad-e.
Pasi téren csak rossz tapasztalataim vannak + a nagy semmi csalódás stb... Ahogy gondolod, ha úgy érzed jobb lenne elmondani valakinek nyugodtan mondd.
Publikussá tehetem az ímélem.
De mivel elég 0 vagyok ilyen téren nem biztos, hogy tudok értelmes tanácsot adni.
Előre is szólok ne haragudj ha valami nagy hülységet fogok mondani vagy nem is tudok rá mit mondani , nem akarlak megbántani.
Valóban kicsit mellőzöttnek érzem/éreztem magam.De ez volt a legkissebb bajom.A legszivesebben neked el mondanám,"négy szem közt".De nem tudom hogy mennyire vagy tapasztalt pasitéren.Habáár ha jobban meg gondolom nem is ez a döntő ebben.
értem. ebben nem tudok segíteni, továbbra is javaslom az elmondást, ha mégsem, akkor...bevallom, nem tudom mit mondjak, talán csinálj olyasmit amit szeretsz, vagy nem tudom, szívesen adnék tanácsot hogy mitől legyél jobban, de nem tudok. zenehallgatás, kiabálás, tányértörés, nem tudom. komolyan nem. kívánom hogy legyél jobban mihamarabb bocs hogy nem tudok semmilyen tanácsot adni...
érteni nem értem, mire gondolsz, de mindenesetre semmilyen fájdalmas emléket nem akartam ébreszteni senkiben... néha eszembe is jut, hogy lehet, hogy másoknak ártok azzal, hogy nyilvános felületre írok? nem szeretnék
A gond csak az hogy szörnyen szégyenlem magam emiatt.Mondjuk úgy hogy egy szörnyű érzelmi emléket ébresztettetek bennem.Még így is sokat mondtam,többet is mint szabad lett volna.
értem ezt, de továbbra is azt mondom, hogy rövid távon ha nincs jobb, muszáj...
a mélcímem publikus, ha gondolod küldhetsz bármit vagy írhatsz, de ez rajtad múlik, ha úgy érzed van kedved stb. akkor nyugodtan, persze, megértem ha nem akarod felfedni/kiadni magad, nagyon is megértem.
Ne legyen rossz a lelkiismereted, hisz te írtad nyugodtan le lehet írni ide mindent."
igazad van, csak kicsit szégyellem a bugyutaságaimat...
Próbáld el hinni ,hogy nem leszel beteg."
ja, ha ez ilyen egyszerű lenne...
"Szóval a "normális" emberek körében igyekszek én is az lenni itt is , de tudom itt jobban leírhatom a gondolataimat."
Szerintem is lehet jót tenne, ha kiírnád ide magadból bár ilyenkor én is általában visszavonulok.
Kicsit úgy érzem amióta idecsöppentem mintha kevesebbet írnál.
Remélem nem érzed magad kirekesztve. Mert nem áll szándékomban kirekeszteni senkit.
Alefnull:
Igen szükség lenne, de nem a gyógyszerre.
Nem nagyon akarom publikussá tenni itt, mert mindig félek valaki olvassa aki rámismer , nem szeretek túl sok konkrét információt kiadni magamról. Esetleg ímélben elküldhetem.
Tudom, hogy sokmindent leírtam már, neten is közzé tettem már unkáim, de nem írtam hozzá olyat amiket itt leírok. :)
Szóval a "normális" emberek körében igyekszek én is az lenni itt is , de tudom itt jobban leírhatom a gondolataimat.
Nem tudom ,hogy most sikerült e érthetően leírni azt amit akartam. Lehet nem akkor bocsi . Átgondolom mégegyszer :)
Ne legyen rossz a lelkiismereted, hisz te írtad nyugodtan le lehet írni ide mindent.
most meg egyfelől érzem hogy valami bajom van, huszonhat fok van itt, de fázom, kint meg legalább harminc, ott sincs melegem még a napon se, lehet, hogy beteg leszek..
másrészt meg kicsit rossz a lelkiismeretem amiatt, hogy pár nap alatt ideöntöttem egy csomó hozzászólást...
Lehet hülye kérdés lesz, ha azt kérdem anyukádnak nem tudod e elmondani ezeket a sérelmeid? Vagy egy részét."
egy részét igen, neki is voltak bajai, viszont különböző személyiségek vagyunk, mindent nem
"Mivel én sem mert nem tudom hogy fogjak bele, hogy meg is értse és ne nézzen hülyének vagy ne kapjam azt ,hogy ne mondjak ilyen butaságokat, meg majd jó lesz stb...Egyszer talán bele is fogtam, de nem is igen tudott mit mondani rá. Egy időben sokat nyavajogtam és láttam rajta, hogy már őt is idegesítem ,ezért abbahagytam, azóta ha kérdezi se mondok semmit."
ha így van, benned is elég sok visszafojtott, ki-nem-beszélt érzés, gondolat lehet, hát itt van ez a fórum, itt lehet beszélni nyugodtan, mikor jólesik az emberek többségével meg tényleg nem lehet ilyesmiről, hülyeségnek tartják, pedig nem az...
(a könyv/művelődéses téma is jó, még illik is ide, de erről már nem szövegelek a mai napon így is túl sok belőlem)
Igen csak átmenetileg lenne elég. Ezért nem is látom értelmét."
ezt nem tudom elfogadni, igenis szükség van átmeneti segítségre is néha, különben szenvedsz, sokkal jobban, mint egyébként szenvednél
" Egyébként az alkotásban élem ki, amit szintén nem szeretek megmutatni sok valakinek,mert idegesít hogy csak annyit mondanak , miért kell ilyet csinálni?"
hát de az meg őket minősíti, ha gondolod, elmondhatod milyen dolgokat alkotsz, pl. rajzolsz, írsz, kézimunkázol, stb. stb. esetleg valami extrém;)
hát ez szomorú. kívánom hogy sikerüljön, de amúgy nyugodtan írj, mert ha tudjuk, hogy milyen állapotban vagy, akkor egészen másképp állunk a dologhoz, és nem bántódunk meg, lehet hogy jót tenne ha kiírnád magadból..
Most nem vagyok túl jól,ugyhogy azthiszem eggyenlőre kihagyom ezt a topikot.Ráadásul,most megkell küzdenem az érzelmi hurrikánjaimmal,és nem akarok emiatt senkit magamra haragítani vagy megbántani.
Igen csak átmenetileg lenne elég. Ezért nem is látom értelmét.
Lehet hülye kérdés lesz, ha azt kérdem anyukádnak nem tudod e elmondani ezeket a sérelmeid? Vagy egy részét.
Mivel én sem mert nem tudom hogy fogjak bele, hogy meg is értse és ne nézzen hülyének vagy ne kapjam azt ,hogy ne mondjak ilyen butaságokat, meg majd jó lesz stb...
Egyszer talán bele is fogtam, de nem is igen tudott mit mondani rá. Egy időben sokat nyavajogtam és láttam rajta, hogy már őt is idegesítem ,ezért abbahagytam, azóta ha kérdezi se mondok semmit.
Egyébként az alkotásban élem ki, amit szintén nem szeretek megmutatni sok valakinek,mert idegesít hogy csak annyit mondanak , miért kell ilyet csinálni?
