FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Atyaeg! ez nagyon durva,nem is tudom mit mondjak... Ennek koszonheto,hogy felmentel 42-re? Mondtak,hogy ez egyertelmuen az eveszavar oka? Csak kozhelyeket tudok puffogtatni,azt meg nem szeretnek,ugyhogy csak nagyon sok erot kivanok es remelem,hogy hallunk feloled hamarosan. Egyebkent en is korhazi gyakorlaton vagyok. Hogy birod ezt igy? El sem tudom kepzelni...
Juta! Olyan jo ezt olvasni komolyan. Nekem most nagyon szar, nagyon visszaesos periodusom van es kezdek elkeseredni. De ha bele gondolok,hogy volt mar ilyen es annak is vege lett akkor jobb egy kicsit. Minden napot ugy fejezek be,hogy a kovetkezo jobb lesz es van is amikor jobb,maskor nem... Ma nem volt jobb, este volt egy H, nem is az volt a legnagyobb baj,mert nem volt komoly. Inkabb az,hogy utana megettem kb 300 g cornflakest azt meg mar nem tudnam es nem is akarom H,es ilyenkor jon a teljes megsemmisules,hogy megint elrontottam,megint nem sikerult es holnap reggel megint ezzel az erzessel fogok kelni... Rettegek a hizastol,es elkeserit,hogy heti 9-10 ora aerobikkal eppen tartani tudom a sulyom,es kezd megijeszteni az is,hogy eletemben eloszor tenyleg _dagadtnak_ latom magam,pedig mindenki eszre veszi,hogy fogytam es mondjak,hogy sokvany vagyok. Ilyen meg legrosszabb korhazi idoszakomban sem volt :-( Hajlamos vagyok mostanaban arra is,hogy 1-1 szar nap utan azzal nyugtatom magam,hogy beteg vagyok,ez a tunetem kvazi "megengedhetem magamnak". Ti gondoltatok mar ilyenre?
Nem szabad így hozzáállnunk! Mindig vannak rosszabb időszakok... igen, persze, ezt az egészet nevezhetjük "rossz időszaknak"... de akkor az egész hátralevő életünk ilyen "rossz időszak"? Ezt nem engedhetjük! én is sokszor beletespedtem (talán ez a legjobb szó) már ebbe... és sajnáltam magam, azt hajtogattam, hogy ennek soha nem lesz vége. Vannak visszaesések, gödrök... ezeken meg kell tanulnunk túllépni, és igen, Nagymancs, ahogy Te mondtad, fontos a motiváció! Nekem most van sok olyan dolog, amiért igenis érdemes küzdeni, ráadásul ezeket nem érhetem el anélkül, hogy ne rendezzem az életem... össze kell szednem magam, hogy megvalósíthassam a céljaimat! Ha megvalósítom a céljaimat, az álmaimat, ezek segíthetnek abban is (nemcsak az eredmény, hanem a folyamat, az oda elvezető út is), hogy én magam is jobban legyek... ez egy szép körforgás, szerintem. :) Be kell vallanom azt is (de már sajnos sokszor hangoztattam), hogy azért én se látom ennyire rózsaszínnek az életemet ezzel kajamizériával megspékelve... nem gondolom, hogy létezik teljes gyógyulás, de már túlságosan belefáradtam ebbe az egészbe ahhoz, hogy ezen agyaljak... normális életet szeretnék! Hajrá MI!
Csak kitartás! Biztosan menni fog. Ha idegileg kimerül az ember (vizsgák után), megesik, hogy vissza-vissza jön egy ilyen, hogy levezesd a felgyülemlett feszültséget. Szerintem vmi feszültség-levezető módszert kellene keresni...tudom, bagoly mondja verébnek....
Sajnos nekem is ezt kell mondanom...:( Nekem a vizsgaidőszakok alatt sikerült leszoknom (az tartott 2 évig, mármint amikor "tiszta voltam") mert akkor erősebb akaratomerőm volt, és muszáj volt. Akkor a tanulásért csináltam és sikerélményeim voltak, amik megerősítettek ebben. De már végeztem.... kell, hogy motiváljon vmi, de az tuti, hogy az életemen sürgősen változtatni kellene. Azon kellene változtatni. Erről a 12 lépéses módszerről tud vki mondani vmit? Köszi
Miután hazaértem (hétfőn, kedden és szerdán is vizsgáztam), beszélgettem Szüleimmel, közben eszegettem pilóta pillanatokat, akkor még csak pár szemet... Mikor hazaért Bátyám, beszélgettünk tovább a konyhában, én meg közben megettem az egészet... 180gramm, alig hiányzott belőle... Már rosszul voltam tőle, de csak ettem és ettem... Pár pillanatig uralkodtam magamon, nem akartam hányni, pörögtek a gondolataim... hova lesz akkor az elhatározásom, hogy ebben a vizsgaidőszakban nem fogok? Járkáltam a mosdó és a szobám között, és már úgy tűnt, hogy talán sikerül megállni... de akkor gondoltam, megnézem a hasam, hogy mennyire undorító... és akkor már nem tudtam gondolkodni semmin, berohantam, és kész... elküldtem magam futni... gondoltam, ez nagyobb büntetés, mintha fetrengek és bőgök, hogy szegény én, miért kaptam ezt és a többi értelmetlenség... betekertem magam zacskóval, mp3, és elindultam futni... az első 5 lépés után majdnem kitaccsoltam, nagyon fájt a hasam, és úgy éreztem, összeesek, de én "akartam"... úgyhogy futottam, azzal a céllal, hogy még a rekordomat is megdöntöm! A közepétől már egy picit jól is esett, de inkább az volt a jó, hogy levegőn voltam, egyedül, és kompenzáltam... Amikor hazaértem, nem volt erőm bejönni, ahogy ideértem, elterültem a teraszon... megnéztem az órámat, és fél perccel megdöntöttem a rekordomat (7,5km-en). Ezek szerint még maradt bennem egy kis kitartás... Kicsit feküdtem a teraszon, aztán bejöttem... bementem a konyhába, mert valahogy mindig oda vezet az első utam... megláttam a szemetesben a pilóta pillanatok dobozát, kivettem, és a tetejét apró darabokra vágtam ollóval... nagyon elkezdett fájni emiatt a csuklóm (mert ínhüvelygyulladásom van), de ezt először nem vettem észre. Utána elkezdtem karcolgatni magam a darabjaival, de eszembe jutott, hogy ilyet nem csinálhatok, mert megbántok másokat... pedig... nem tudom elmondani, mennyire jól esett volna... Miután kijöttem a mosdóból, kóvályogtam pár kört, hogy most mit csináljak... akkor úgy gondoltam, ezt senkinek nem mondom el, a pszichológusomnak se... de el fogom mondani... úgy ahogy van... ha nem vagyok Vele őszinte, hogy segítsen? (Február vége óta járok Hozzá, és Benne tényleg megbízom, úgy érzem, Ő tud nekem segíteni). Csakazértse keseredek el... lehetett volna ennél rosszabb is... még mindig nem vettem be hashajtót (pedig szerettem volna) és nem sebeztem (pedig nagyon szerettem volna). A gyógyulás nehéz és fájdalmas.. :) ezek szerint jó úton járok! <-- ez most nem irónia!
Ja, és a borderline. Nekem is vannak hirtelen hangulatingadozásaim egy éve. Szerintem ez az össze-vissza étkezésektől lehet. A tapasztalatom az, hogy nagyon befolyásolja az étkezés a hangulatot, de szerintem ez itt már közhely, hisz mindnyájan tudjátok. Csak én most kezdem látni, hogyan lehet irányítani az embernek saját hangulatát azzal, ahogyan étkezik...mindegy. Tiszta dilis vagyok, tudom. Így amíg nem eszem rendesen (rendszeresen és táplálóan,mert ha nem táplálom a testemet, akkor az agy bekattan...s jönnek a pszcihiátriai kórképek....) Szóval én is akaszthatok egy sor kórképet magamra, de itt a gyökerénél kell kezelni a dolgot, s én speciel csak átmeneti megoldásnak tartom azt, ha valaki a mostani tüneteket gyógyítja. A borderline-nal jól megijeszthetik az embert. Veszélyes, stb. Ez így van. Na csak azért mondom ezt, hogy fontos, hogy jó dokit találnjon az ember.
Pont ezért félek én a pszichiáterektől. Attól félek, hogy találnak egy jól hangzó és a jelen tüneteidre leginkább passzoló betegséget neked, aztán meg a tudattól, hogy az a bajod, még rosszabbul érzed magad. Az agy komolyan olyan komplex, s hihetetlenül befolyásolható, amikor az ember nincs egyensúlyban.
Speciel az én testem nagyon szenved attól amit művelek vele. De hát annyira utálom magam néha, hogy elképesztő...vmi csodára várok, hátha belém csap egy villám és minden megváltozik és egészséges leszek...na ez az, ilyen nincs.
Szóval, mostanában elég sokat eszem túl magam, aztán wc: Össze kéne szednem magam, mert jövő héten munkába állok. Para...
Na mindegy. Mindenkinek fel a fejjel a továbbiakhoz! :)
mindkettő. Márcsak hónapok kérdése és megküldik az új anyakönyvi kivonatom :-]
vizipipáztam egy jót (banánost), közben olvastam (Vágy és vezeklés), mindeközben szépen lecsillapodtak a hülye gondolataim. Végülis én én vagyok, és egy köcsög diagnózis nem fog megváltoztatni. Pont.
Most nyesek egy kis szúnyoghálót a klotyó ablakára! :-)
mintha említetted volna, hogy kijössz, és kezdesz leszokogatni cigiről, tehát maradj inkább a vizinél, annak legalább kellemes az illata. és jobb szertartás mint a 10 percenkénti rágyújtás
köszi, próbálok az maradni, aki voltam/ lettem, nem magamra aggatni az összes tünetet. Mondjuk nem is a párkapcsolat érdekes nálam, hanem inkább a baráti, ismerősi kapcsolatok. Nem hiszem, hogy olyan nagyon súlyos eset lennék, csak egyszerűen ha végignézem az életem, meg magam, akkor stimmel a diagnózis. De eddig is megvoltam valahogy, most meg próbálok úgy élni, hogy hasznosítsam a T-hegyen tanult dolgokat.
És határozottan úgy érzem, sürgősen be kell szereznem egy dilidokit a környéken...
Próbálom elterelni a gondolataim, takarítok, olvasok, cigizek, délután talán meglátogatom az anyámékat...
sztem ne egyedül agyalj rajta...ha keresel magándokit akkor vele átbeszélve többre mész,és kisebb eséllyel futsz vakvágányra közben.egy diagnózis az egy diagnózis,kicsit függ az aktuális állapotodtól és csomó minden mástól,én nem ismerlek,nem tudom megmondani,hogy mennyire lehetsz BPD-s,de még ha így is van....ez sem a világ vége,ma már egyre többet úgy gondolják,hogy azért lehet kezelgetni és elég régóta kapcsolatban élsz,tehát ha jó is a diagnózis,akkor egy részével mégis elvagy és egy ponton túl ez a lényeg.tényleg nem értek hozzá,akárhogy is diagnosztizálnak,bármelyik tesztet is használják az lehet nagyon igaz és lőhet is mellé,nincs tuti módszer,de ezt egy szakember el tudná mondani,hogy mi merre hány méter....szóval szerintem mihamarább keress vkit,akiben bízol,de addig ne akassz magadra mindenféle értékterhelt címkét,mert laikusokként ez nagyon vissza tud vetni.inkább arra gondolj,hogy egy kedves,szép,okos,belevaló csajszi vagy,elindultál egy úton és mivel sokan szeretnek és akarod is,jó eséllyel haladhatsz tovább :)
ez a joghurt-alma dolog nálam működik. Frankón jóllakom velük! 250 g jogi üt, mint állat. Csak ehhez az kell, hogy ne a csoki felé vegyem az irányt meg B. kajái felé :-)
Ha találkozunk, szívesen megmutatom a zárót, ez a BPD csak mint diagnózis szerepel, az egész összességében nagyon ijesztő. Az MMPI meg a Rorschach értékelése... dehát ezek nem hazudnak. Csak én magamnak. Hamarabb kellett volna szembesíteniük vele, most agyalhatok rajta egyedül. Valamennyire felvérteztek odabent, de ez most nagy falat elleszek vele egy darabig.
tudom,könnyű mondani,de ha azon parázol,hogy visszaesel,tehát vmi a gondolataidban van,akkor könnyű előszedni,mint "megoldást" a stresszre...nem egyszerű nem erre gondolni,én is szoktam aggódni,hogy falcolni fogok és ilyenkor ált szoktam is,de akkor se. ha sokáig koplal az ember akkor stressztől függetlenül nagyobb eséllyel fog falni,de sztem ezt tudod te is,ezért kell arany középutat választani...addig is próbálj nyugodt lenni és nem görcsölni és jobb lesz :)
Sokszor a stressz kiváltott nálam is koplalást, majd falásrohamot. Pl az egyik vizsgaidőszakom így ment le. :( De ezek a napok is eltelnek és jönnek a jobbak!! Csak türelem! Gondolj a szépre!
ez a két nap megtörtént és pont. ennyi. a következő idő ne erről szóljon, hanem újabb hetekről, amikben remélhetőleg jobban sikerül legyőznöd betegségedet és mint korábban, most is tudnak tökéletesen eltelni
