Az 1970-es évek elején egy eléggé kényes ízlésű francia író járt néhány fennmaradt indián törzs között az USÁ-ban.
Uti élményeiről naplót is írt, magyarul is megjelent, ha jól emlékszem Rézbőrű napló címmel.
Ami érdekes, hogy a szerző a navahók és a varjak kivételével szinte az összes indián törzsről nagyon rossz véleménnyel volt.
A navahók azzal bűvölték őt el, hogy a 70-es években indították be rezervátumukban az iparosítási programot, a varjak meg valami hegyi wellness-hotelban kényeztették a derék gall utazót.
Ez a francia írja a varjakról, hogy a rezervátumukban saját bölénycsordájuk van, amiből minden évben levadásznak néhányat egy múltidéző, szimbolikus bölényvadászat kapcsán.
Később állítólag ez a csorda valami járvány miatt kipusztult.
A Crow Indian Fair (Varjú Indián Vásár) minden évben megrendezett, híres törzsközi rendezvény, aminek a varjak rezervátuma ad otthont.
Széljáró volt a film címe, az eredeti címe Windwalker. A sájen főhőst nevezték így. Egyébként a filmben eredeti sájen nyelvű párbeszédek voltak. A sájen nyelv az algankin nyelvcsalád nyugati ágába tartozik és semmi köze a sziú nyelvcsaládba tartozó dakota nyelvhez.
Szerintem nagyon jó kis film, érdemes megnézni.
"szóval a varjak ott is a gyenyó oldalon állnak, jót még nem hallottam róluk. Elég pocsék a marketingjük."
Nézd, ez megközelítés kérdése. A varjak előbb voltak ott a Powder-medencében és a Bighorn-hegységben, ahonnan a lakoták, sájenek és arapahók megpróbálták kiszorítani őket.
Nyilvánvaló, hogy a Széljáróban, amely a sájenek szemszögéből készült, a varjak a rossz oldalon állnak.
Hasonlóna azokban a művekben, ahol a kékkabátosok ellen harcoló lakoták és sájenek a pozitív hősök, ott a varjak a negatív oldalon állnak.
A valóság ennél sokkal összetettebb volt. Objektíven szemlélve a dolgokat, a varjak ugyanolyan hősök voltak, mint a lakoták, sájenek és apacsok.
Vadászmezőiket és életformájukat próbálták megvédeni az ellenséges törzsektől.
Amit írsz egy más fotózás lehetett, Curtis beutazta É.Amerikát. Életcélja volt egy eltűnő nemzet megörökítése az utókor számára. 20 kötetbe gyűjtötte össze a képeket területi megoszlás szerint. http://memory.loc.gov/ammem/award98/ienhtml/about.html A film amit említettek a Széljáró volt. A maga nemében egész jó film volt annak idején. Most is szívesen megnézném. De amit jó szívvel tudok ajánlani az egy Dreamworks mű, az Into the West 1 - 6. Spilbergék megint nagyot alakítottak, ez a legjobb "indiánfilm" amit valaha láttam. Egy telepes család és egy indián fiú életén keresztül mutatja be a síksági indiánok tragédiáját az 1850-es évektől Wounded Knee-ig. Abszolút tényszerűen korabeli dokumentumok alapján fotózták a filmet. Pl: A Wounded Knee-i mészárlásnál ugyanazok a beállítások mimt amit az archiv képeken látni lehet. http://alt.tnt.tv/itw/ A varjakról én se olvastam túl sok jót, talán csak Frank B. Linderman: Csinos Pajzs a varjú indiánk orvosságos asszonya , a kivétel . Ez is életrajzi könyv és bepillantást ad a varjak életébe , szokásaiba , harcaiba az ő szemszögükön keresztül.
Tud valaki segíteni abban, hogy vajon a beothuk indiánoknak hol tudnék utánanézni? Elsősorban a mondaviláguk érdekelne, de az égvilágon semmit sem találtam róluk. Egyáltalán van erről a népről valami adat?
Volt annak idején egy jó film, talán Szelek szárnyán, vagy Széljáró volt a címe. A csejennek és a varjú indiánok közti csetepatéról szól, fehér ember nem is szerepelt benne. Eredeti algonkin meg dakota vagy nemtom milyen nyelveken beszélnek benne, és teljesen hitelesnek tűnt. ...szóval a varjak ott is a gyenyó oldalon állnak, jót még nem hallottam róluk. Elég pocsék a marketingjük.
Tehát 1869-ben létesítették számukra az első kormányügynökséget a Hide Scraper Creeknél Montanában. (ma Mission Creek).
1872-ben földjeiket csökkentették és az ügynökséget Absarokee-ba költöztették.
Ez az Absarokee ma is megvan, egy kisváros Montana állam déli-középső részén.
1882-ben ismét aláírtak egy szerződést, amelyben nagy földterületekről mondtak le, az ügynökséget pedig ekkor költöztették a mai helyére (Crow Agency., Montana).
A varjak száma ma kb. 12.000, nagy részük ma is a montanai Crow Indian Reservation területén él.
Nevüket őrzi az Absaroka Range nevű hegyvonulat a wyomingi Sziklás-hegységben és Absarokee városa Montana déli-középső részén.
Ami a varjak történetét illeti, néhány dolgot emlékezetből írtam, mert vacakolt az a honlap, ami a fő forrásom volt.
Íme a teljes verzió angolul, ha érdekel valakit:
The Crow were sedentary hunter/farmers until they separated from the Hidatsa in two groups about A.D. 1400 and 1600. Upon separation, they became nomadic hunter/gatherers of the northern Plains. In historic times, they ranged from the valley of the Yellowstone in southern Montana south as far as the Laramie fork of the Platte in Wyoming. They were constantly in conflict with most of their neighbors and severely outnumbered.
They allied with the United States against their mutual enemies, but were never recognized for their sacrafices.
Aboriginal Locations (Subdivisions)
The Mountain Crow were in southern Montana and northern Wayoming, the River Crow were among the Hidatsa in North Dakota
Present Locations
MT Crow Reservation, Crow Agency
Year
History *
1400
Oraltradition: The ancestral tribe of the Crow and the Hidatsa were living the"Land of Forests and many lakes" ( The present upper Great Lakes of Canada andthe United States)
1450
Oral tradition: Two leaders of this group, No Intestines and Red Scout, fasted at Holy lake (present day Devils Lake, North Dakota), Red Scout received a vision indicating that his people would survive through the spiritual graces of Sacred Tobacco. Red Scout and his people settled on the Missouri and learned horticulture from the Mandan, eventually becoming the contemporary Hidatsa's. No Intestines and his followers traveled on an extensive migration in search of the Sacred Tobacco. The trek eventually led them to their historic homeland, present-day southeastern Montana and northern Wyoming. This group became known as the Ashalahó/Many Lodges or the historic Mountain Crow
1490
Oral tradition: The Mountain Crow were firmly established in their homeland, displacing the Shoshones and allying themselves with the resident Kiowa's
1600
Oral tradition: The next band of the Crow developed out of a separation from the Hidatsa. Sometime after No Intestines group had become established on the Plains and argument arose between two factions in the Hidatsa villages on the Missouri River. The quarrel was over the distribution of a drowned buffalo, the wife of the leader Bad Heart Bear felt that she had not received enough of the tripe. The ensuing dispute led to a permanent separation when the followers of Bad Heart Bear joined the Ashalahó Apsáalooke on the Plains. This group became known as the Binnéassiippeele/Those Who Live Amongst The River Banks, or the historic River Crow.
1700
Oral tradition: The Apsáalooke acquired their first horses from a Shoshone camp near the Great Salt Lake.
1743
A group of Apsáalooke camped at the confluence of the Bighorn and Little Bighorn Rivers meet with the La Vérendrye Brothers, French-Canadian traders, most likely the first encounter between the Apsáalooke and the Europeans
1805
Lewis and Clark Expedition travels across Apsáalooke territory
1805
On their return trip in 1806, the horses meant for Clark, being held by his sergeant, Nathaniel Pryor, are taken by Crow warriors
1824
Beginning of mountain man fur trade era
1825
The first treaty between the Crow and the United States is signed by Crow leader Long Hair and Major O'Fallon of the United States. The other prominent Crow leader Rotten Belly refused to sign
1830
Female warrior Pine Leaf killed four Blackfeet at Fort Union and was named Woman Chief by Rotten Belly
1833
Killed more than 200 Cheyenne in revenge battle; contracted smallpox from a wagon train
1840
The Crow were afflicted smallpox epidemic, end of mountain man fur trade era
1846
Attacked and virtually destroyed the Small Robes band of Piegan Blackfeet under Chief Rotten Belly
1848
Caught smallpox from Northern Shoshoni tribe
1849
Lost 600 to influenza
1851
The Crow participated in the first Ft. Laramie Treaty signed by Chief Big Robber which stated that the Crow controlled over 33 million acres of land in present-day Montana and Wyoming, caught smallpox from Northern Shoshoni
1853
Indian agent estimated that Crow owned 20 horses per adult male
1856
Woman Chief killed by Gros Ventre
1864
The outnumbered Crow successfully defended themselves against the combined forces of the Lakota, Cheyenne, and Arapaho on East Pryor Creek north of present-day Pryor, Montana, the largest and most dramatic battle to protect eastern Crow lands from the Lakota invasion of the 1860's
1865
The Crow assisted the United States military in protecting travelers on the Bozeman Trail, three forts were established in Crow territory.
1866
Chief Big Robber killed in duel with Northern Shoshoni Chief Washakie in Battle of Crowheart Butte
1868
The Crow participated in the second Ft. Laramie Treaty, and their land holdings were reduced to 8 million acres in present-day Montana
1869
The first government agency is established for the Crow on Hide Scraper Creek (present-day Mission Creek, Montana)
1872
Crow land holdings were reduced again and the government agency is moved to present-day Absarokee, Montana
1876
The Crow continued to support the United States military by supplying the scouts to the columns of the Centennial Campaign
1877
The Crow repelled constant attacks against the invading Lakota, Cheyenne and Arapaho, with and without the assistance of the United States military, even pursuing the fleeing Lakota's into Canada.
Aided Nez Perce in flight to Canada
1882
The Crow agreed to another land cession and the government agency is moved to its present site at Crow Agency, Montana
1950
Water rights to Yellowtail Dam lost by tribe
1983
Crows win inherent sovereignty case in Supreme Court
Még valamikor az 1890-es években vagy az 1900-as évek elején rendezték meg az amerikaiak az első indián kongresszust. Erre szinte az Egyesült Államok területén élő valamennyi törzs küldött képviselőket.
A kormány fényképészeket is küldött erre a találkozóra, akik hihetetleneül jó, autentikus képeket készítettek az őslakókról.
Van ennek a kongresszusnak egy internetes oldala is, ha megtalálom, belinkelem.
Így igaz. Van olyan forrás is, hogy a csata előtt a varjú felderítők figyelmeztették Custert, hogy ne menjen le a völgybe, mert kétezer lakota és sájen fogja várni.
A varjú felderítők állítólag mindjárt a csata elején kereket oldottak. Mondjuk meg tudom őket érteni. Én az ő helyükben meg sem álltam volna az Absaroka-hegységig:)
Hali! Örülök, hogy rátok találtam. Engem is régóta foglalkoztat az É-.Amerikai Indiánok története, főleg az 1850-es évektől, kiemelten természetesen az Apacsok és a Síksági indiánok. Érdeklődve olvasom az írásaitokat ,nem egész perfekt angol tudásom még nem elég , hogy a Wiki-n és a Google-n magam fordítsam az olvasmányokat( bár a Kedvencekbe rengeteg jó oldalt mentettem a későbbi idókre. Az alap könyveket párszor átrágtam( Dee Brown : A vadnyugat története .., Geronimo, Sitting Bull stb. Talán érdekel bennetek , a héten sikerült megvennem Edward S, Curtis : The North American Indian. Talán Őt nem kell bemutatni nektek, több mint 500 oldal kb. 2000 kép az É.Amerikában élő törzsekről. Ez a könyv egy kincs . Curtis talán az utolsó előtti pillanatokban kapta lencsevégre azokat az indiánokat akiknek még volt egy kis közük a "szép időkhöz". Ja és 3250 Ft. Nem pénz érte.
"A legendás Little Bighorn-i ütközetben pedig Custer oszlopának varjú felderítői voltak. A varjú felderítők főnökét, Véres Kést még a csata elején megölték, egyes források szerint egy lakota mesterlövész távolról fejbe lőtte."
Nem egészen. Véres Kés hunkpapa-arikara vegyes házasságból származott és csak az arikara felderítők vezetője volt, a varjak biztosan nem tartoztak az alárendeltségébe, nem is tűrték volna el. Egyébként vannak olyan források, amelyek szerint akkor halt meg, amikor Renoék lóra szálltak, hogy megkezdjék a visszavonulást, mások azt állítják, hogy csak akkor lőtték le, amikor visszafelé is átkeltek a Little Big Hornon és leszálltak a lovaikról egy erdős részen, hogy összegyűjtsék a menekülőket. (Gondolom, a holttest helye alapján ennek egyértelműnek kellene lennie, de ezek szerint mégsem az, mert én már mindkét változatot olvastam.)
Az 1850-es évek és az 1860-as évek első fele a szokásos törzsi csetepatéktól eltekintve viszonylag nyugodtan zajlott le.
Az 1860-as évek második felétől azonban egyre vészterhesebb idők következtek a varjú nemzet számára is.
1866. őszén nem kisebb személyiség kereste föl a hegyi varjak falvait a Bighorn-hegységben, mint maga Vörös Felhő, az oglala-lakoták akkor már híres törzsfőnöke.
Megpróbálta rábeszélni az ősi ellenség varjakat arra, hogy csatlakozzanak a lakoták, sájenek és arapahók szövetségéhez, amit a vadászmezőiket elözönlő amerikai katonák, a kékkabátosok ellen kötöttek.
Néhány varjú főnök hajlott is volna Vörös Felhő szavára, azonban a nem sokkal később odaérkező félvér felderítő, Jim Beckwourth, akit az indiánok "Varázslatos Borjú" néven is emlegettek, sikerrel lebeszélte őket arról, hogy szövetségre lépjenek a lakotákkal. Jim Beckwourth korábban egy darabig a varjak között élt és nagy tekintélynek örvendett közöttük.
Ebben a vészterhes időben, 1868-ban lett a varjak egyik törzsfőnöke Sok Merész Tett (Plenty Coups). Sok Merész Tett előrelátó politikus volt és megpróbálta távoltartani a népét az indiánháborúk pusztító ösvényétől.
1872-ben a varjak ismét szerződést kötöttek a kormánnyal, amelyben kijelölték a varjú ügynökség, az ún,. Crow Agency helyét és első ízben kijelölték a varjú rezervátum (Crow Indian Reservation) határait.
A varjak kedvenc vadászmezőiken, a Bighorn-hegységben kaptak rezervátumot, de később mind az ügynökség pontos helye, mind a rezervátum területe többször is megváltozott.
1872-1876 között a varjaknak többször is fegyverrel kelett szembeszállniuk a rezervátumuk területén portyázó ún. "szerződésen kívüli" (non-agency) lakota és sájen harci csoportokal.
Az 1876-1877. évi sziú háborúban sok varjú indián a hadsereg oldalán harcolt a lakoták és sájenek ellen.
A Rosebud Creeknél vívott csatában mintegy 300 varjú és sosóni harcos harcolt Crook oszlopában és egyes források szerint a varjak és sosónik hősies helytállása tette lehetővé, hogy Crook hadteste elkerülte a súlyosabb vereséget.
A legendás Little Bighorn-i ütközetben pedig Custer oszlopának varjú felderítői voltak. A varjú felderítők főnökét, Véres Kést még a csata elején megölték, egyes források szerint egy lakota mesterlövész távolról fejbe lőtte.
A varjú történelem egyik leggyalázatosabb eseménye is ehhez a háborúhoz kapcsolódik: 1876. decemberében egy erődhöz fehér zászlókkal lakota főnökök jöttek tárgyalni, akiket az erődből kivágtázó varjak aljas módon megöltek...
Varjú felderítők az 1877. évi népörszi (Nez-Percé) háborúban is szolgáltak az amerikai hadsereg oldalán.
Ezután azonban már békésebb idők következtek: 1883. szeptemberében elkészült a Northern Pacific vasút, amelynek megnyitó ünnepségén a Montana állambeli Cold Creekben 1.500 varjú indián is részt vett. Az volt a feladatuk, hogy hadi tánccal szórakoztassák a nagyérdemű közönséget...
A bölények kipusztítása után, az 1880-as évek közepétől a varjaknak is más megélhetés után kellett nézniük.
Sok Merész Tett főnök példamutató módon elsőként tért át az állatenyésztő-földművelő életmódra és erre próbálta ösztökélni törzse tagjait is.
1848: Medvefog (Bear Tooth) varjú főnök baráti látogatást tesz a Fort Laramie-ben. Panaszt tesz a parancsnoknál, hogy a fehérek nyakló nélkül pusztítják az erdőket és a vadállományt.
1824: A "hegyi emberek" fémjelezte prémvadász-korszak kezdete.
1825: Az első hivatalos szerződés az amerikai kormány és a varjú nemzet között.
A szerződést amerikai részről O'Fallon őrnagy, a varjak részéről Hosszú Haj (Long Hair) főnök szignálja. Az egyik leghíresebb varjú főnök, Rothadt Has (Rotten Belly) elutasítja a szerződés aláírását.
1830: egy Fenyőlevél (Pine Leaf) nevű női harcos megöl négy feketeláb indiánt a Fort Union erődnél. Rothadt Has az Asszonyfőnök nevet adja neki.
1833: a varjak több mint 200 sájent (Cheyenne) ölnek meg egy csatában, amit bosszúból vívnak egy korábbi sájen támadásért.
Egy szekérkaravántól elkapják a himlőjárványt.
1834: Rothadt Has és harci csoportja sikertelenül ostromolja a Fort McKenzie nevű erődített prémkereskedelmi állomást.
1840: Himlőjárvány pusztít a varjak között.
1846: Rothadt Has és harci csoportja megtámad és szinte teljesen elpusztít egy pígen-feketeláb (Piegan Blackfoot) falut.
1848: a varjak ismét elkapják a himlőt, ezúttal az északi sosóni (Northern Shoshone) törzstől.
1849: 600 varjú indián esik áldozatul az influenzajárványnak.
1850: egy amerikai kormányügynök úgy becsüli, hogy minden felnőtt varjú férfinak átlagosan 20 (!!!) lova van.
1851: a varjak aláírják Fort Laramie-ben azt a szerződést, amely az amerikai kormány és az északi síksági törzsek között jön létre.
A XVIII. sz. második fel aztán a síksági indián kultúra kiteljesedése volt a varjak és a többi síksági nép életében.
A varjak - mint már említettem - fontos szerepet töltöttek be a Fennsík és a Síkságok közötti közvetítő kereskedelemben. Lovakkal, hegyijuh szarvával megerősített íjakkal és más javakkal tértek vissza fennsíki útjaikról, amit továbbadtak a keletebbre lakó népeknek.
Továbbra is jó viszonyban maradtak Hidatsa rokonaikkal, akiktől kukoricát és más mezőgazdasági termékeklet kaptak cserébe.
Ekkorra már a fehér kereskedők termékei, így a fémek, tűzfegyverek és puskapor is eljutott a síkságokra.
A következő nagyobb fehér expedíció, ami megérkezett a varjakhoz, az amerikai Lewis és Clark expedíciója volt 1805-ben.
Visszaútban a varjak lovakat loptak Lewis és Clark táborából.
"1743-ban egy francia felfedező expedíció a Bighorn és a Little Bighorn folyók találkozásánál talált rá a hegyi varjak egyik nagy falvára. Feltehetően ez volt az első találkozás a varjak és az európaiak között."
Ez egyébként a francia Vérendry-expedíció volt, amely először merészkedett ki a Missouri-fennsíkra és a Yellowstone-folyó vidékére az európaiak közül.
Az 1600 körül bekövetkezett második szétválásról majd még írok, mert egy szép monda is fűződik hozzá.
A XVII. század úgy tűnik csendesen folydogált a varjaknál, aztán 1700 körül bekövetkezett egy forradalmi változás: a varjak hátaslovakat szereztek a Nagy-Sós-tó környékén egy északi sosóni (Northern Shoshone) faluból.
A ló aztán gyökeresen megváltoztatta az életüket, rövidesen lovasnéppé váltak. Onnan kezdve mintegy százötven éven át fontos szerepet játszottak a Fennsík és a Síkságok közötti közvetítő kereskedelemben, többek között a lovak kelet és észak felé közvetítésében is.
1743-ban egy francia felfedező expedíció a Bighorn és a Little Bighorn folyók találkozásánál talált rá a hegyi varjak egyik nagy falvára. Feltehetően ez volt az első találkozás a varjak és az európaiak között.
Sokat ma se fogok neked írni a varjakról, mert mindjárt mennem kell, otthon meg nem jó a netem.
Az előző hozzászólásomat helyesbítve, No Intestines népe eredetileg nem is az Absaroka-hegység vidékén telepedett meg, hanem a Black Hills és a Bighorn-hegység közti vidéken, a Por-folyó (Powder River) vidékén.
Itt 1490 körül szövetségre léptek az akkor még itt fönn északon tanyázó kajova (Kiowa) nemzettel és kiszorították a vidékről az északi sosónikat.
1600 körül vál ki a Hidatsák közül a varjak másik csoportja, akik úgy hívták magukat, hogy Azok akik a folyó partján élnek. Őket nevezték el később a fehérek River Crow, azaz folyómenti varjú néven.
Bocsi, tábornok úr, de ma kissé el voltam havazva a munkahelyen.
Most csak bevezetésként néhány mondat:
A varjak és a hidatszák közös ősei félnomád vadászok és gyújtögetők voltak, ősi szállásterületeük a Sok Tó és Erdő Földjén volt, ami valószínűleg a mai Minnesota állam területén feküdt.
1400 körül húzódtak nyugatabbra, a Devils Lake környékére a mai Észak-Dakotában.
Itt két mítikus főnök vezetése alatt éltek, az egyik No Intestines, a másik Red Scout volt.
Red Scoutnak látomása támadt, amely azt jelezte, hogy népe a Szent Dohány (Sacred Tobbaco) spirituális ereje által fog tovább élni.
Red Scout csoportja ekkor a Missouri folyamhoz vonult, ahol a menden (Mandan) idiánoktól megtanulták a kertgazdálkodást. Ebből a csoportból alakult ki a Hidatsa (Minnetaree) nemzet.
No Intestines és követői azonban hosszú vándorlásba kezdtek a mitikus Szent Dohány nyomait követve. Így érkeztek meg a Bighorn- és az Absaroka-hegység környékére, ahol az Ashalaho, azaz a Sok Sátor (Many Lodges) népe nevet vették föl. Ők lettek a hegyi varjak (Mountain Crow) ősei.
Érdekes kis nép volt ez a varjú, angolul Crow, saját nevükön Apsaloka vagy Absaroka.
Egy kis lélekszámú, de rendkívül bátor és harcias nemzet.
Még az egyébként magas síksági indiánok között is kitűnnek szép, magas, atletikus testalkatukkal, a férfiak átlagmagassága meghaladta a 180 cm-t (mai utódaik még magasabbak). A régi időkben a férfiak is hosszú, derékig érő hajat viseltek.
Híresek voltak arról, hogy rengeteg lovuk volt. 1850 körül az amerikai kormányügynökök úgy becsülték, hogy minden felnőtt varjú férfinak átlagosan 20 lova van.
A sziú nyelvcsalád Missouri-völgyi ágába tartozó nyelvet beszélnek.
Hagyományos ellenségeik a feketelábak, a lakoták és a sájenek voltak, míg a kajovákkal és a népörszikkel hagyományosan jók voltak a kapcsolataik.
A sosonikkal a kezdeti időkben sokat ellenségeskedtek, később azonban szövetségesek lettek a nyugat felé terjeszkedő lakoták ellen.
Mindig is kisszámú nép voltak, az 1800-as évek elején úgy 4-5 ezren lehettek.
Hagyományosan két csoportra oszlottak, a hegyi varjakra (Mountain Crow) és folyómenti varjakra (River Crow).
Ha érdekel valakit, akkor szívesen írok egy hosszabb hozzászólást a történetükről.
