Hogyan tehetjük jobbá a világot? Fenntartható technikai fejlődés, egyensúlyra törekvés, környezetvédelem, egészség, jobb és tartalmasabb, hasznosabb élet
Mindkét állításod ugyanarra a tévedésre épül. A fejlett országok ugyanis a fejletlenek erőforrásait használják, és valóban a fejletlen országokban vannak munka nélkül, ami azt jelenti, hogy a fejlett országok lehetetlenné teszik a fejlődők iparosodását. Tehát kiragadod a fejlett országokat, mintha csak ezekből állna a világ. Pedig a népesség túlnyomó része a fejletlenekben él.
Amiről te álmodozol, azt úgy hívják szabadság, van ahol működik, pl. az USA-ban, vannak olyan szekták, akik még adót sem fizetnek, de az államtól cserébe nem is kérnek semmit sem.
Alapvető tévedés az erőforrások szűkössége, ma több ember él magas életszínvonalon, mint 100 éve a teljes népesség volt, és a technika és technológia fejlődésével egyre több embernek lesz lehetősége jólétben élni.
A nyugati fejlett országokban arányaiban több ember dolgozik, mint a kevésbé fejlett helyeken, ez cáfolja a technológia munkanélküliség növelését.
Teljes mértékben egyet értek veled, osztom a pesszimizmusodat. Paradox módon a mazochistának van igaza, miszerint: minél rosszabb, annál jobb. Már ami a gyorslefolyású betegségeket illeti.
Nem hiszem, hogy egy településen belül képesek lennének különböző törvények szerint élni az emberek. Ez a különbség minden időben súlyos problémák forrása volt, és lesz. Tehát ez az elgondolás nem megvalósítható.
A választásnak jelenleg valóban nem sok értelme van. Arra lehet szavazni, azok közül lehet választani, akiket a hatalom, és a média előzőleg már kiválasztott. Aki jelölt ezeken kívül esik, azt senki sem ismeri, és jó, ha ép ésszel, és lélekkel átvészeli a politikai támadások tortúráját.
De a parlament nem is arra való, hogy a választókat képviselje, sőt a választók alkotmányosan ki vannak zárva abból a lehetőségből, hogy követelményeket támasszanak a képviselőikkel szemben, számok kérjék rajtuk az előzetes ígéreteiket. Ezzel szemben például a pártok kötelezhetik a képviselőiket, hogy mikor mire szavazzanak a parlamentben, és szankcionálhatják is az engedetlen képviselőket.
És mindez azért van, mert társadalmunk csak a nevében demokrácia, valójában tőkések piaci versenyének diktatúrája. Tehát, mint korábban írtam, a tőke szabadsága erősebb, mint az ember szabadsága.
A társadalmi rendszerünk alkalmatlanságához nincs ugyan köze, de jelentősen javulhatna az állampolgárok befolyása, ha nem a parlament szavazna minden törvényről, hanem közvetlen szavazással dőlne el minden olyan kérdés, amelyben a kérdés előkészítése, és a szavazás megvalósítható az interneten keresztül. Ennek technikai feltételei gyakorlatilag adottak, sőt még az sem lenne kötelező, és elvárható, hogy mindenki minden szavazásban részt vegyen. Sokszor éppen elég, ha azok döntenek, akik számára egy adott kérdés fontos. A mai rendszerben viszont általában azok vannak kihagyva a döntésekből, akik számára a kérdés fontos.
Alapvetően az evolúcióból származunk, a fajtánk alapvető karakterét az alakította ki.
Bármi eszme, ami ehhez a karakterhez nem passzol, lehet fenkölt, magasztos, bármilyen - a gyakorlatban bukásra van ítélve, tehát: hibás.
Ezért a politikusokat hibáztatni nem igazán megalapozott álláspont.
Bármi eszme, amit a működőképességet szem előtt tartva alakítanak ki, a politikusokat is magába kell foglalja. Másképpen: működésképtelen, tehát: hibás.
Fajtánk evolúciós repertoárja egyaránt magában foglalja a versenyt és a kooperációt is, sz'al azért lenne miből válogatni anélkül, hogy a lovak közé kellene dobni a gyeplőt. Nincs kódolva a kipusztulás.
Nem igazán értem, de szerintem te sem értettél meg igazán. Én olyan eszmékre gondolok, amelyek évszázadokra meghatározták a társadalmak életét, és ezért politikai-társadalmi rendszerekhez szoktuk kötni őket. Rabszolgatartó ókori demokráciák, vagy diktatúrák, feudális hűbéri rendszerek, kapitalizmus, szocializmus, fasizmus, hogy csak Európát nézzük. Csupa fennkölt eszme fűződik mindegyik születéséhez, de egyik sem olyan lett ahogyan azt előtte elképzelték. Márpedig jó eszmei háttér nélkül éppen úgy csak céltalan sodródik a társadalom, mint rossz eszmék béklyójában. És ebben a sodródásban csak az evolúció törvénye érvényesül, ami az emberiség kipusztulása felé vezet.
Na még egyszer beteszem ezt az írásom ide. A modi kivágta nemrég. Nem tudom miért.
Saját elképzelés a világ jobbá tételére. Mit szóltok hozzá. De lehet mielőtt elolvassátok a cenzúra kivágja.
A polikrácia.
A demokrácián is túl.
Ez a rövid írás arról szól, hogy miféle társadalmi rendszert kell létrehozni, ami sokkal jobb, igazságosabb, emberibb, szabadabb a demokráciánál.
Ez a rendszer a polikrácia. A polikrácia lényege az, hogy egyetlen ma országnak nevezett területen párhuzamosan több rendszer, mindenféle önkormányzat működik. Míg a demokrácia esetén a többség szavazás útján szerzi meg a hatalmat, addig a polikráciában a többség és mindenféle kisebbség választás alapján jut vezetőihez. A szavazás és választás nem ugyanazt jelenti itt. Míg a szavazásnál a többség dönti el a hatalom birtoklását, addig a polikráciánál a választás dönti el, hogy bárki milyen rend és törvények alapján szeretne élni. Tehát egy területen egyszerre lehet pl. több rendszer, kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus, liberalizmus, csatlakozhat egyházi vezetéshez, etnikumhoz, nemzethez, legyen az kisebbség vagy többség. Bármilyen olyan társadalmi csoporthoz ami elég nagy ahhoz, hogy képes legyen magát önkormányzatilag irányítani, működtetni.
A demokrácia a többség diktatúrája. Még akik a többségre szavaznak, azok között is sokan vannak, akik kényszerűségből, a nincs jobb elvből adódóan szavaznak a többségre. A demokrácia győztese mindig egy torz rendszer részeként jut hatalomra. Torz, mert a média is torzít, hiszen láthatjuk, hogy a kisebbségi vélemények egyáltalán nem vagy alig jutnak szóhoz. Amikor látszólagosan néha szóhoz is jutnak akkor is csak manipulálva, lényegtelen kérdésekről szólhatnak meg egy-egy igen rövid időre. A csak tv-t nézők aránya is igen magas, ezáltal teljesen torz valóságképet kapnak a tv-n élők. Az internet ugyan kicsit segít de, mindhiába, hiszen a többség még mindig a tv-ből „tájékozódik” csak. A demokrácia torz a szavazások miatt, hiszen listán bármely gazembert be tudnak juttatni a parlamentbe és ez által a hatalomba. A többséget nem szerzett egyénekre adott szavazatok elvesznek. Így a 2/3 é az 50% soha nem annyi. Torz a választási küszöb miatt is, hiszen az új kis érdekes, kreatív pártok véleménye egyáltalán nem kaphat szót. Igen sok kis párt van, mégse hallani a médiában szinte soha semelyikről. Ha hallani is néha, az olyan, mint pl a kétfarkú kutyapárt. Ennek célja a kis pártokból való gúnyűzés. Ezzel igyekeznek mindet egy kalap alá venni és nevetségessé tenni. A demokrácia képes áldemokráciaként működni, ahol a színen megjelenő pártok valójában mind egy tőről fakadnak, egy valódi hatalmi góc irányítja őket, a demokrácia nevű színház részei, díszletei. Valódi demokrácia csak kevés helyen van, ha van egyáltalán.
De mi a baj még a demokráciával? Erre elég körbenézni a világban. Számtalan problémára nem ad választ a demokrácia. Csak felsorolás szerűen és kiemelve néhány területet, mivel ennek kibontása és terjedelme igen hosszadalmas lenne. A munkanélküliség, az országokon belüli és országok közötti feszültség. A kapitalizmus problémái. Az erőforrások kimerülése. A szavazásokkal elégedetlen tömegek. A nemzetiségi problémák. Etnikai feszültségek. Elég csak Magyarország és a környező országok és elcsatolt területek viszonyaira gondolni. Vagy a volt Jugoszláviára és most Ukrajna háborúira. Erdély tarthatatlan helyzetére. A demokrácia nem oldja meg ezeket a problémákat elvéből adódóan. A demokrácia a többség diktatúrája és a többség döntése nagyon-nagyon sok embernek nem tetszik.
Mondhatjuk, hogy a demokrácia jobb rendszer, mint a diktatúra. Természetesem. Hiszen ott a diktátor dönt, egyedül, míg a demokráciában a többség, a nép dönt. A démosz, a nép. Még ha sokszor ez látszólagos vagy álságos is. Sokszor a szájukba adják a szavazás szabadságát, a fősodratú média miatt, ezáltal illúzió a szavazás.
Mivel a demokrácia torz, a többség is csak illúzió. Nem ritkán összességében többen vannak akik nem a „győztesekre” szavaztak, mégis el kell szenvedniük a „győztesek” hatalmát. Hát, mint mondják ilyen a demokrácia, de még nem találtak ki jobbat. Ilyen a kapitalizmus is, rengeteg bajával, de ugyebár még nem találtak ki jobbat. A diktatúra szerkezete egyszerű, a demokrácia sokkal bonyolultabb, ugyebár drágább is. Hisszük, hogy a bonyolultabb az fejlettebb, és ezáltal jobb is. Ez szinte mindenben így van a tudományban, a műszaki termékeknél.
A demokráciánál jobb és igazságosabb rendszer, világrendszer a polikrácia lehet. Bonyolultabb, decentralizáltabb és igazságosabb. Ahol főleg nem a többség szavazata dönti el, hogy bárki, én, más dönti el, hogy milyen rendszerben, közösségben, milyen törvények szerint kíván élni, milyen csoport elveivel azonosulhat, hanem a saját konkrét választása. Szavazás helyett választás. Óriási különbség. Ha bárki szavaz, attól még az élete egyáltalán nem biztos, hogy olyan rend szerint, olyan keretek között történik, ahogy ő szavazott.
A polikrácia lényege a szavazás helyett a választás. Amely rend, vagy rendszerre, törvényi kereteket választod, aszerint is élhetsz. Már ha van akkora számú, közösség amihez ha csatlakoznál, ami képes magát önkormányzatilag menedzselni.
Ha Magyarországról átmegyünk pl. Szlovákiába, a határon hirtelen más törvények lesznek ránk érvényesek. Pedig ott is, itt is magyarok vannak. Ez nem jó. Amerikában minden államnak vannak saját törvényei. Az embereknek a határ átlépése során hirtelen más törvények mentén kell élniük. A törvények hatálya a földterülettel van összefüggésbe. A rendszer mozaikos. Az emberi szerveződések és csoportok, valós közösségek pedig egyáltalán nem ilyen módon léteznek. Átfedések vannak. Például élnek Magyarországon és Szlovákiában is magyarok és szlovákok. Mégis egy határ elválasztja őket. Közösségileg, önkormányzatilag. Ez így nem jó.
Egy adott ország területén számtalan felfogású ember, közösség él. Élnek kapitalista rendszerben hívők, élnek olyanok akik inkább élnének szocializmusban, a Kádár rendszerben, élnének a kommunizmus elvei szerint. Mások egyházi rend keretei között szeretnének élni. Megint mások saját etnikumuk törvényei szeretnének élni. Legyen az kisebbség vagy többség stb. De nem lehet mert a demokrácia, a többség diktatúrája ezt nem engedi.
A polikrácia egyik lényegi eleme, az, hogy az mennél jobban megvalósítsa, azt egyszerre több párhuzamos rend éljen egy adott területen egyszerre. A szavazás helyett a választás érvényesüljön. A rendszerek és törvények ne úgy működjenek, mint most az országhatároknál. Durván hirtelen a határtól mindenre és mindekre kiterjedően megváltozzanak. A rendszer legyen egy területen, országban átfedő. Több rétegű rendszer.
Egyszerre élhetnek egy ország területén a vadkapitalizmusban hívők, a szociáldemokráciában hívők, a szocializmusban, a kommunizmusban hívők. Például ha a szocializmust, kommunizmust is lehet, hogyha csak olyanok alkották volna akik valóban hittek benne, talán máig is működne. De nem így volt. Nagyon sokaknak nem tetszet az a rendszer és szétzihálták. Jött helyette a mindenkire kötelező kapitalizmus. Sokaknak jó, de sokaknak nem jó. Ott van pl, a munkanélküliség, ami a szocializmusban nem volt. A gazdagok és szegények viszonya. Eldöntheti egy csoport, hogy megvédi az embereket a túlzottan gazdagoktól, saját rendeleteikkel. Hiszen gazdag nem lehet sok szegény nélkül. A kérdés az, mi vagyunk a rendszerért vagy a rendszer van miértünk. Vagy más szemszögből, a többségi nemzet úgy érezheti, hogy élősködnek rajta más csoportok. Vagy fordítva, a kisebbség úgy gondolja jobb lenne neki saját uralma alatt, mert elnyomja a többség. Mások a liberalizmust ócsárolják, és keresztény erkölcsös nevelést és vezetést, törvénykezést szeretnének, maguknak és gyerekeiknek. Megint mások liberális felfogásúak, és olyan törvények között szeretnének élni, ami nekik megfelel. Más csoportok saját pénzt, szeretnének, a kamatozó pénzrendszer helyett, esetleg kötött deviza gazdálkodást. Mások, akik azt gondolják, hogy gyarmatként működik országuk és minden módon megvédik tagjaikat aki hozzájuk csatlakoznak. Más csoportok a munkanélküliség problémájára a mostaninál sokkal jobb válaszokat adnának, mint az aktuális mindenkire vonatkozó mostani többségi politika, többségi diktatúra. Mások az igazságügyre is jobb megoldásokat alkalmaznának, a mostani évekig tartó elhúzódó pereskedések helyett. A sok helyen többé kevésbé korrupt pénznyelő, lassú jelenlegi, igazságügy ahol pénzsóvár ügyvédek és ügyészek hada élősködik. Egyes csoportok leegyszerűsíthetik, megjavíhatják, meggyorsíthatják igazságszolgáltatásukat. Mások a jelenlegi rendőrség monopóliumát is megváltoztatnának. Saját hatékony bűnüldözési, bűnmegelőzési megoldásaikat kínálnának tagjaiknak. A büntetés végrehajtás is megváltozhat. Az oktatásügy, az egészségügy, a szociális rendszerek megoldásai és finanszírozási formái is többfélék lehetnek. Az oktatási rendszer manapság az internet világában az iskolapaddal kezd ősi monopolizált csökevénynek tűnni. Sok haladó megoldás létezhet. Miért mondja meg az uralkodó hatalom, hogy egyes bármily csoport és etnikum mit tanítson gyerekeinek. A nemzeti kerettanterv az egy uniformizált feleslegesség. Mások az adórendszert módosítanának. Jelenleg adórendszer tulajdonképpen „vevőrendszer” elveszi az emberektől a jövedelmüket. Hazugon adónak nevezik, mintha az emberek adnának. Elképzelhető olyan csoport valódi adórendszer, ahol a jövedelemet az emberek konkrét közös célokra adnának. Pl bárki, bármely vállalkozó meghírdetheti, hogy ő épít itt-és itt egy utat, hidat. Ha van rá valódi adópénz akár meg is építheti, ha megfelel az előírásoknak. Nem lenne korrupció és mutyizós pályázati rendszer. Az adó kötelező lenne, de, hogy mire, azt mindenki eldöntheti. Kórházra, rendvédelemre, útra stb. Mindenféle az egész társadalmat érintő felsorolhatatlan eddig ki nem talált és ki nem próbált társadalmi megoldások sokasága lenne lehetséges párhuzamosan. A jobb, bevált megoldások átkerülnének az egyik csoportból a másikba.
A jelenlegi rendszer összes eddig fel nem sorolt elemének változtatására is sor kerülhet. A társadalmak evolúciója, fejlődése jelenleg a globális dogmával, a demokráciával jelenleg meg van béklyózva.
De meddig terjedhet egy-egy csoport szabadsága. Ameddig mások szabadságát nem korlátozza vagy lényegesen nem korlátozza.
Természetesen rengeteg törvény és intézmény egy-egy területen országban ettől fogva is csak mindenkire kötelezően működhetne. Pl a közlekedés, a környezetvédelem, a nagy közös mindenkit érintő beruházások finanszírozása és menedzselése, mint utak, hidak stb. A mindenképpen közös dolgok a közös fizikai területtel és élettérrel függenek össze, a korlátozott erőforrásokkal, a vizek, a levegő, a föld, a nagy közös létesítmények, atomerőmű, olajfinomító, hidak, utak, repülőtér, egyes kórházak. stb. Ezeknek mindenképpen közösnek kell lenniük. Ezek egyenként eldöntendő kérdések.
A polikrácia másik fő elve az, hogy csak azt érdemes központosítani, ami feltétlenül szükséges. Mindenhol ahol lehetséges szabad teret kell engedni a sokféle társadalmi megoldásnak. Ahogy a szocialista központi tervgazdaságot felváltozza a sokszínű kapitalizmus ugyanúgy a központi szinte homogén államrendszert felválthatná társadalmi megoldások sokasága. Természetesen lenne egy-egy országonként létező központ, ahol a közös erőforrások kezelését, építését megvédését, menedzselnének. Továbbá a központ, az alkotmánybírósághoz hasonlóan keretet, felügyeletet szabna az alrendszereknek, hogy ne sérüljön mások szabadságának joga illetve minimálisan megengedhető módon. Minden működő közös rendszer, intézmény felülvizsgálata szükséges lenne, vajon mindenképpen érdemes –e közösben fenntartani.
A polikrácia megvalósulása történhetne szavazással, mintegy sima átmenet a demokráciából, de történhet forradalommal, mint sok más régebbi esetben.
Miért nem utópia a polikrácia? Mert nem olyan általános mindenki számára kötelező, erőltetett megoldást hírdet a társadalom problémáira, mint a szocializmus és kommunizmus eszméje. A polikráciában az alrendszerekből az átjárás egyikből a másikba lehetséges. Nincs kötelező elv.
Amint a rendszer választások, vagy forradalom útján győz, fel kell állítani az új rendszert. Meg kell hozzá teremteni a törvényi feltételeket. Ez hasonló, mint amikor Magyarországon bevezették a kapitalista gazdasági szervezetek működési kereteit, törvényeit.
A polikrácia működési keretei törvényei is hasonlók lennének. Részleteiben kidolgozandóak. El kell dönteni, mi lesz központi ellenőrzés alatt és mi nem. Létre kell hozni egy új választási rendszert, aminek mennél hamarabb fel kéne állnia. Tehát a demokráciában történő szavazás után hamarosan következne egy a polikráciaban történő választás. Választásra indulhatna bármely párt, etnikum, csoport, nemzet, egyház, nemzet, nép, népcsoport stb. A választók döntenének el, hogy megy csoporthoz kívánnának tartozni. Tehát nem szavazni választani. Minden alrendszer örökölne induláskor a központi rendszer törvényeit. A rendszer felállása után ezeknek a megváltoztatása történne, alrendszerenként különböző módon. Minden törvényi változtatást az alkotmánybírósághoz hasonló központi felügyelet hagyná jóvá vagy utasítaná el. A központ döntené el, hogy mi felel meg a polikrácia és új együttélés új elveinek.
Amennyiben más országokban pl a szomszédos Szlovákiában, Romániában is hasonló rendszer győzedelmeskedne, a határok is más értelmet nyerhetnének idővel. Közös alrendszerekbe tömörülhetnének magyarok, nem magyarok és más csoportok. Határokon átívelő csoportok és törvények lennének. Az oktatás átnyúlhatna, bármely nyelven. A határok, mint közigazgatási területek maradnának fenn, esetleg megváltozhatnának idővel szavazás alapján. Nem száműzhető a szavazás mindenhonnan a polikráciában se. Legyen atomerőmű vagy ne legyen. Változzon a határ vagy ne. stb A trianoni sérelem nem lenne olyan súlyos, szinte észrevehetetlen lenne. Mindez úgy történhetne, hogy a szlovákok, románok jogai nem sérülnének.
Ugyanilyen módon a világ számtalan országának problémái megoldhatók. Polikrácia nem valósulhat meg, addig, amíg az ellenzői számára hatalmi kérdések fontosabbak. A hatalomból jól lehet élni egy kis csoportnak. A polikráciát meg kell érteni, ki kell fejleszteni, ki kell dolgozni és ki kell harcolni.
Polikrácia a gazdaságban. Itt két fő dolgot lehet mondani. az egyik az átmenet, a másik a kész működő gazdasági rendszerek. Vegyük pl, azt, hogy miképpen működhet egyszerre szocializmus és kapitalizmus. A könnyebb válasz a második. Amikor már szétváltak a tulajdoni viszonyok. Kész a rendszer. Azaz vannak akik tulajdona azaz magántulajdonban van. Más alrendszerben, pl a szocialista alrendszerben meg a tulajdon közös. Tehát lennének közös szocialista módon működtetett üzemek és kapitalista módon működtetek. A szétválás a nehéz dolog. Nehéz, mint a tsz-esítés, nehéz, mint az államosítás. Mindenki a vagyonát, tulajdonát, részvénymennyiséget odavinne amely alrendszerbe akarja. Ily módon elkerülhetetlen a tulajdonok és tulajdonrészek átvándorlása.
Más megoldás szerint, egy szűkített verziójú szocializmus működne, ahol az tagok egyéb jogai és kötelességei teljesülnének. Ingyenes oktatás, ingyenes orvosi ellátás, szociális rendszer kibővítése, munkanélküliségre saját szocialista megoldások. Mivel a szocializmus megbukott, nem biztos, hogy túl sokan választanának, de akik választanának, biztos hinnének is benne, mert csak olyanok lennének benne akik valóban hinnének benne és nem lennének tömegével desrtuktív elemek. A kommunizmus is hasonló. Más kapitalista megoldások és alrendszerek is működhetnének, amik modjuk sokkal emberbarát alrendszer, pl szociáldemokrácia és változatai. Alrendszertől függő személyre szabott fizetés, adórendszer, szociális háló de akár egy cégen belül is.
Ez az írás egy gondolatébresztő munkaverzió, amely folyamatosan bővülni és fejlődni fog.
Volt eddig vagy tucat eszme, eszménként néhány száz politikussal. Azaz egy-egy eszmére sok politikus jutott.
Anno ismertem valakit (nem volt túlsággal motivált csóka, az biztos), aki 'javítani' próbált - szimplán azzal, hogy biztosítékot cserélgetett egy kütyüben.
Persze az a sokadik biztosítékkal se ment jobban, mint az elsővel.
Nekem ez annyit jelent, hogy netán mégse a biztosíték a hibás, ha érted mit akarok ezzel mondani.
Tény hogy nem könnyű megmenekíteni a világot a pusztulástól. Az a legrosszabb, hogy nincs hozzávaló elfogadott recept, eszme. De ha volna is, azt is lenyúlnák hataloméhes politikusok, akik kiforgatnák, és paródiává süllyesztenék, ahogyan azt minden eddigi valamirevaló eszmével megtették a történelem során.
Bár nem teljesen értem a javaslatodat, de a cégek jelenleg a lehető legnagyobb nyereség elérésében érdekeltek, így a képzett, és jól működő csapatmunka a cégek túlélésének az egyetlen lehetséges útja.
Ez egy tipikusan demagóg hozzáállás, aminek könnyen megtalálnád a cáfolatát, ha túllátnál a háztájid határain, és az egész világot néznéd. Persze a falun belül is vannak ellentétek és problémák, de ezek nem foghatók ahhoz, amelyek az egyes országok, földrészek között feszülnek. Szerinted egy hatékonyabb gépsor hány munkás munkáját teszi feleslegessé? Vajon miért volt jó gépeket rombolni a munkásoknak már kétszáz évvel ezelőtt is? Vajon milyen pszichikai tényező tartja vissza az utcán tengődő indiai éhezők tömegeit a jóléttől? Vagy úgy gondolod, hogy a világ túlélése csak a falud belső ügye maradhat?
Az agyunk használata személyes túlélésünket szolgálja. A meglévő altruizmusunk, csak a szűkebb családot szolgálja. Az önzés a birtoklási és hatalomvágy, a tömegek tudásszintjének alacsonyan tartásában érdekelt.
A XXI. században politikai, vallási indítatással nyilvános lefejezést végrehajtani? No komment.
Nem hiszem, hogy a kapitalizmusban lenne ilyen ellentmondás. Ma is meg lehet élni munkahely nélkül ugyanúgy, ahogy a 30-as évekig csinálták, sőt pénz nélkül, hiszen még azt se használtak falun. És szó sincs mélyszegénységről, egy gazdálkodó család kimondott jómódban élhet. Igaz, valakinek meg kell fejni napkeltekor a tehenet, fel kell hasogatni a tüzelőt, és gúlába kell rakni télire a marharépát. A tudás és technika fejlődése az emberi élőmunkát csak még hatékonyabbá teszi, nem feleslegessé.
Az emberek szabadsága megmarad. Az mindössze egy pszichológiai tényező, amikor valaki erre a munkavégzésre nem hajlandó, nem pedig gazdasági. Az emberek valójában nem élnek ezzel a szabadságukkal. Azokban a falvakban most olcsó a föld, mert senkinek nem kell, mindenki a munkanélküli segélyt várja. Ahol régen több száz tehén volt, ott most kettő, pedig most is füvet legel és tejet ad. Ma azt esszük, amivel régen a csirkét takarmányozták: fölözött túró! Jómódban lehetett élni szabad munkából, ez nem változott.
Nincs megírva a jövő sem a génjeinkben, sem máshol. De rajtunk múlik a dolog, hogy képesek vagyunk-e megfelelni az élet kihívásainak, vagy nem. Ehhez bizony az agyunk használatát szélesebb rétegekre ki kell terjeszteni, mivel a probléma éppen az, hogy nagyon egyenlőtlen a gondolkodási lehetőség igénybevétele a különböző népekben, osztályokban, rétegekben. Egyrészről soha nem látott hatalmat tudunk létrehozni, amit viszont másrészről pusztításra, és önpusztításra használunk.
A megfelelő méretű meteorit becsapódása, a dínók kiirtásával lehetővé tette az emlősök kifejlődését. Az addig regnáló élővilág szénné és olajjá alakulása biztosította az emberi „civilizáció” kialakulását és annak túlnépesedését. Nem lesz szükség űrből jövő természeti katasztrófára, mert az a környezet és önpusztító emberiség által úgy is bekövetkezik. A reguláció, már benne van a génjeinkben, nem kell hozzá a józanész.
Be kell vezetni a kapitalizmus mellé az igénygazdaságot. Egy munkanélküli ugyanúgy képes lenne termelni egyszerűbb dolgokat mindenképpen. De egy munkanélküli szinte mindent elvesztett.
Ha egy igénylistát adna fel egy központi nyilvántartóba, ami mint megrendelés jelentkezne, akkor lenne rá vállalkozó. Egyetlen követelmény lenne, hogy munkanélkülit kell alkalmazni a termék előállításához. Nem konkrétan őt, hanem egy másikat is lehet. A megrendelés és az azt előállító ember együtt jelentkezne. Akár külön fajta pénz is bevezethető erre.
A földterülethez és a közös korlátozott más erőforrások pl, utak, hidak, nyersanyag stb felett továbbra is központilag esetleg szavazati úton célszerű dönteni. Nem lehet minden választás útján elérni, ahogy ami a polikrácia fő célja lenne. Tehát, amit lehet és célszerű azt választással, ami nem azt szavazással kell eldönteni szerintem.
1. Az emberiség túlnépesedett, és ez egyre rosszabb lesz, mivel tovább növekedik a népesség. Ez egy olyan probléma, amelyet ha nem oldunk meg, minden egyre rosszabb és rosszabb lesz az idővel. Minden további súlyos környezet pusztulási probléma gyökere alapvetően ebben van. Ez nem csak az emberiség problémája, hanem az egész Föld élővilágáé, de az emberek túlnépesedése az okozója. Tized ennyi, sőt század ennyi ember lenne az ideális, úgy mint egy-két ezer évvel ezelőtt. Amíg a Föld népessége nem csökken le, nem számíthatunk semmi jóra a jövőben. Ugyanis a jelenlegi népesség csak azért képes életben maradni, mivel a népesség túlnyomó többsége mély-szegénységben él. Ha minden embernek a Földön a fejlett országok életszínvonalát kívánnánk meg, annak biztosítására a Föld erőforrásai nem lennének elegendőek. Ez tehát jelenleg egy lehetetlen, és a Föld pusztulását előidéző törekvés, de jelenleg e forgatókönyv szerint élünk.
2. Az emberiség jelenleg a gyarmatosító, és kizsákmányoló kapitalizmus eszméjét lovagolja meg, ami csak egy spontán akaratfüggetlen önműködő irányítást tesz lehetővé a gazdaság vezetőinek profithajhászása érdekében. Ez gyakorlatilag megakadályozza, hogy az emberiség problémáival annak súlya szerint lehessen foglalkozni. Az emberiséget így lehetetlen ésszerű döntésekkel közös érdekek szerint irányítani. Az ENSZ-ben a közös irányításra tett kísérletek nevetséges paródiává váltak a nagyhatalmak különleges státuszának köszönhetően, a világ a nagyhatalmak megnevezetlen tőkecsoportjainak kezében hánykódik ismeretlen hatalmi célok érdekében. Ehhez a nagyhatalmak hadseregei, és állampolgárai hallgatólagos, és tettleges támogatást is nyújtanak, jó lehet, a haszon nem az övék, csak a haszonból lecsöpögő morzsákból részesednek.
3. A kapitalizmusban az emberi tudás, és a technológia fejlődése az emberi élőmunkát egyre inkább fölöslegessé teszi, és sajnálatos módon az így fölöslegessé váló munkaerő a megélhetési lehetőségét veszíti el. Tehát a technológia fejlődése nem megkönnyíti az emberek életét, hanem ellehetetleníti. Ez alapvetően ellentétes az emberek azon törekvésével, mi szerint a munka, a tudás, és az ezekből fakadó ésszerű emberi erőfeszítések az ember életének megkönnyítésére hivatott. Az ellentmondás a kapitalizmus eszméjéből fakad, amely az emberek szabadságánál fontosabbnak tartja az üzlet, és a tőke szabadságát. Tehát a felvilágosodás eszméjét, amely az emberek szabadságáról szól, kiforgatták, és helyébe az emberek üzleti szabadságának fontossága lépett. Ragaszkodni kell tehát a felvilágosodás eredeti eszméjéhez, és nem az üzlet, hanem az emberek szabadságáért kell küzdenünk.
Mivel ez még egy nem teljesen kidolgozott elképzelés, nekem sincs mindenre egyértelmű ,(tuti így kell lenni), válaszom. A nyulak szerintem vándorolnak, hasonló, mint a levegő. Első közelítésben azt mondom, ami nem elválasztható ill. nem jobb úgy, az maradjon közös, ahogy a levegő. Áramlik ide-oda. A nyúl a területtel, a természettel, összefüggő létező. A nyúl a mostani határokon is átmegy. Kié a nyúl? Azt mondom mindenkié, azaz aki megeszi :-)
Ma ha jól tudom az erdőtulajdonosoknak tűrnie, kell a túrázókat sőt még a kempingezőket is. Szerintem ennek ezután is így kéne lennie.
Saját ötlet az egész. Ez meg egy kreált szó. Összeraktam a demokráciához hasonlóan. Ami a demos és kráciából áll. Nép és uralom. A polikrácia, meg a több párhuzamos uralmat próbálja jelenteni. Lehet, hogy létezik ilyen szó, amit másra használnak. Nem tudom.
Ez egy színvonalas gondolat - bár még nem jutottam a végére, mert időközben majdnem belefájdult a fejem -, de a kérdésem az lenne, hogyan kezelhető az, ha az egyik berendezkedés szerint élő emberek törvényei szerint a föld közös, a másik csoport meg kisajátítja a földet és a nyulat, és amikor az első csoporthoz tartozó emberek enni próbálnak, akkor a nyúlvadászatot a második kategóriába tartozók lopásnak minősítenék?
Másrészt ez saját elgondolás, vagy van politikaelméleti múltja, és létezik ez az elnevezése?
1. A szimpla kapitalizmus helyett, mellett ki kell egészíteni erőforrás gazdasággal.
Azaz nem kéne, szabadna annyi mindent gyártani. Sokkal kevesebb munka, jobb környezet, több szabadidő.
2. Meg kell szüntetni a burkolt gyarmati rendszert. Fair-trade kereskedelem kell. pl. be kell fixálni a devizaárfolyamokat. Ha pl. egy külföldi ide akar jönni gyártani, dolgoztatni, akkor meg kell tőle kérdezni, hogy honnan jöttél, ott mennyi az átlagbér. Na itt is majdnem annyit kell fizessél. Ezek a dolgozók is ugyanolyanok, ugyanúgy néznek ki meztelenül ugyanolyan húsból és vérből vannak, csak épp ide születtek. Ne azért jöjjön ide, mert olcsó a munkaerő, hanem, mert van egyéb koncepciója. Ahogy az osztrák se azért megy németbe vállalkozni, mert olcsó a munkaerő. Szóval a gyarmati rendszert meg kell szüntetni.
3. Be kéne vezetni a kamatmentes pénzrendszert. Bárkinek pénzre van szüksége csak a nulla kamatú jegybanktól kérhetne kölcsön, kiegészítve a kereskedelmi bankok kezelési jutalékával, nem kamatával. Betétezés értelme megszűnne.
