Tisztelt Topiklátogatók! Ennek a témakörnek a megnyitását egyetlen ok eredményezte: egy nemes cél megvalósításához olyan jó szándékú magánszemélyeket, társadalmi szervezeteket, jogi személyiségeket találni, melyek képesek lojalitásuk mellett segítő szándékot tanúsítani. Mert missziónk folytatásához nagy szükségünk van segítségre, lévén üres zsebbel leszünk kénytelenek lelkes társaimmal elvégezni egy olyan nehéz feladatot, mely várhatóan magas költségekkel fog járni. Ez az állítás nem feltevés, ez tapasztalat, tekintettel, hogy 2006-ban már végigjártuk a hadak útját (ami önhibánkon kívül csúfos kudarccal végződött), és volt szerencsénk megtapasztalni, egy ilyen munka mekkora kiadásokkal jár. Ahogyan ma, úgy akkor is koldusszegényen vágtunk bele népi kezdeményezésünkbe, és csak ma is köszönetemet tudom kifejezni mindazok felé, akik akkor számunkra segédkezet nyújtottak! Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy hozzászólásával szíveskedjen a tárgykörre szorítkozni, és tekintettel az Index fórumain található „FATVA” címszó alatti intésre, ne a témával kapcsolatos vitát kezdeményezzen, különösen ne politikai töltettel! Megelőlegezett köszönettel: Muity Mijo, a bunyevác nép nemzetiségi elismertetésére irányuló népi kezdeményezés előterjesztője
Ugyan bunyevác ügyünk pártsemleges jellegű, üzletpolitikától mentes kellene, hogy legyen, de a mai naptól jelentős mértékben magasabb esélyeket látok arra, hogy a kétharmados többséget kívánó törvénymódosítás végre valahára megtörténjék.
Bátorkodom feltételezni, hogy az elkövetkező idők politikai szférája rá fog döbbenni arra (mi mindent megteszünk ezért), miféle csúf játékot űzött velünk négy évvel ezelőtt egy hamis MTA állásfoglalás, mely a gyanítható módon szándékosan septében bonyolított eljárás döntéshozó résztvevőit képes volt megtéveszteni.
Kultúridők parlamenti prominensei nem követhetik el ismét azt a népellenes bűnt, amit a bunyevácok kénytelenek voltak elszenvedni.
Mivel mi kezdeményezők a kiírt feltételeknek hiánytalanul eleget tettünk, ezért az elmúlt 4 év elvesztésének okozóit, azaz a bunyevác nép megkárosítóit igyekezni fogunk minden számításba vehető módon felelősségre vonatni.
Ha valakiknek, akkor nekünk bunyevácoknak okunk van örülni azoknak a várható változásoknak, melyek számunkra elsimerésünket és felemelkedésünket lesz képes biztosítani.
Szerbia példamutató módon jár elöl ismét kisebbségi kérdések terén, igazán illene már, hogy Magyarország kövesse őket, és ne csak lerágott lózungokkal igyekezzen bolonddá tenni a világot.
Jason Kenney bevándorlási miniszter: "Magyarország az Európai Unió tagja, demokratikus ország, ahol maradéktalanul érvénysülnek az emberi jogok. Jólehet az ott élők kihívásokkal szembesülnek, nincs bizonyíték államilag folytatott üldöztetésre."
Richard Kurland bevándorlási jogász: "Szerinte ha a magyar menekültek valóban üldözésnek lennének kitéve, EU-s országokban is menedéket kaphatnának."
Egyiknek sincs halvány elképzelése sem arról, hogy Magyarországon valójában miként tiporják esetenként a lakosság alapvető emberi jogait.
De ha netán velünk, bunyevácokkal szemben ismét meg merné tenni az állam azt, amit négy évvel ezelőtt, akkor csupán jó hazafiságunkat bizonyítandó nem tartjuk vissza tovább magunkat, hanem tudatni fogjuk a szégyenteljes valós helyzetet a világgal, így Kanadával is.
Ugyan írjuk már át az íráshoz tartozó szövegtartalmat, miként is fest más interpretációban a maga zord szigorúságával!
A Bunyevác Nemzeti Tanács (Baja, 2010-02-26) felhívása:
A Magyarországi Bunyevác Nemzeti Tanács felkéri az egész magyarországi bunyevác társadalmat, hogy félelem nélkül használja bunyevác anyanyelvét és éljen a hatályos jogszabályok által jelenleg biztosított jogaival.
A Bunyevác Nemzeti Tanács felszólítja tagjait, választóit, szimpatizánsait, valamint a jóérzésű magyar anyanyelvű polgártársainkat, hogy a kisebbségi törvény diszkriminatív rendelkezései ellen annak teljesítésére vonatkozó passzív magatartással tiltakozzanak.
Követeljük meg a minket megillető bunyevác nemzetiségi elismertetést, beszéljünk és írjunk bunyevácul a nyilvánosság előtt, a hivatalokban, az élet minden területén – egyenjogú emberként és teljes értékű polgárként kérjük az alapvető emberi jogainkat szavatoló tényleges egyenlőséget!
Egyben kérünk mindenkit, aki a bunyevác anyanyelv hiánya miatt konfliktushelyzetbe kerül vagy a kulturális minisztérium részéről figyelmeztetésben részesül, hogy arról haladéktalanul tájékoztassa a Bunyevác Nemzeti Tanács központi irodáját.
Na most akkor, van nekem anyanyelvem, vagy nincs nekem anyanyelvem?
Mert a vehemens horvátosítási folyamat előtt számtalan dokumentum bizonyította Magyarországon élő bunyevác nemzetiségű magyar állampolgárok esetében a bunyevác anyanyelv elismerését.
Ugyanakkor ma ez az alkotmányos jog meg van tagadva számomra!
Vagy mégsincs?
Talán csak egy elvi jogról van szó, amit a kézzefogható valóság megcáfol?
Véletlenül bukkantam egy bájos kis falu honlapjára az osztrák határ mentén: Und.
Jómagam is meghökkentem, hogy éppen egy horvátok által lakott település egyik szlogenjével tudok bunyevác ügyünkben is teljes mértékben azonosulni: "Gyökerek nélkül elpusztul a növény. - Hogy maradhatna meg gyökerei nélkül az ember..."
Nyakam rá, hogy nem az itt lakó népek mentalitása tükröződik vissza abból a horvát asszimilációs politikából, mely Magyarország bunyevácait sújtja.
Egyébként számomra az a honlap még egy alapvallásom visszaigazolása: minél kisebb egy település, legyen annál nagyobb és színesebb az őt bemutató internetes portál!
A mai kor szellemiségében nincs ennél hatékonyabb önerős módja bemutatni azokat a sajátosságokat, melyek vonzerőt gyakorolhatnak a hely iránt. Nincs az a "porfészek", mely nem érdelemel figyelmet, persze ehhez szükséges némi helyi tenniakarás is, ami életet varázsol az adott helyszínbe.
Egy példa, egy adott cél elérése érdekében, semmi mást ne üss be a Google keresőbe, mint ezt a két szót: sos és bunyevác!
Ha ma Bartók Béla élne, vajon hozzánk hasonlóan leköpve érezné-e magát, ha valaki kétségbe merné vonni a bunyevác nép létét, egyes ősei bunyevác mivoltát?
Idézek: "Ereiben szláv és germán vér is folyt, amennyiben nyolc dédszülője közül három bunyevác volt, három német, és csak kettô magyar. Elkötelezett magyarsága tehát nem beleszületés, hanem neveltetés és választás, döntés eredménye volt."
Csak egy kiragadott példa bunyevác származású magyar hírességeink közül.
Az elismertetés nem rajtunk múlik, hiszen évek óta tartó szándék lakozik többünkben.
Illúziókat nem táplálok, rengeteg ellenlábasunk akad, akik mindig is igyekeztek gátolni igyekezetünket.
Egyes háttérhírek szerint most is van egy olyan "jóakarónk", aki megtámadta az OVB döntését, de hát, ha adott a lehetőség rá, csak hajrá, nekünk a végkifejlet a fő szempont. Az Alkotmánybíróság tudni szokta a dolgát.
Igen, én is tudom, hogy a népünket bekebelezni szándékozók az időre bazíroznak, de hát a végtelenségig ezt sem lehet vinni, egyszer csak-csak vége lészen ennek a morbid bohózatnak.
A történelmet ideig-óráig meg lehet hamisítani, de ha a tények önmagukért szólnak, akkor előbb-utóbb fény derül a mi életünkre is.
Látom már több hasonló kezdeményezés alakult itt a fórumon, hát egyszer már sikerülnie kell a dolognak, ha már "színesek" vagyunk ne fakítsunk ha nem élénkítsük a színeinket. Baja és környéke mindig is sokat számított nekem, itt születtem, itt jártam iskolába, iskolatársaim között többen voltak szerbek ,horvátok, svábok és bunyevácok. Remélem egyszer már lesz értelmes országgyűlésünk és kormányunk, mert eddig nem nagyon sikerült ez egyik oldalnak sem. Legyen sikeres a kezdeményezés. Üdv:köd1111
Fáj-e a gyermeknek, ha más kölyök komiszsága miatt kapja igazságtalanul a pofonokat?
Fáj-e az embernek, ha alaptalanul bántják, ok nélkül tiporják, galád módon forgatják ki javaiból?
Fáj-e a bunyevácoknak, ha a létüket kérdőjelezik meg, ha gyökereiket tagadják le, ha többszáz éves történelmi múltjukat hamisítják meg, ha folyamatosan igyekeznek etnikai olvasztótégelybe kényszeríteni őket?
Természetesen a válasz: fáj!
Na de, kérem, miért is kéne, hogy tetszen azoknak a bunyevácoknak mindez, akikre egykor, alig valamivel több, mint fél évszázada, a magyarság testvérként tekintett, amire meg is volt minden oka, de hát ugye, akkor még volt kurázsi a regnáló országirányításban.
Mert miféle indítékok vezérelhetik azokat, akik a józan eszük diktálta ismereteik dacára is inkább hittek, de legalábbis úgy tettek, mintha hinnének négy esztendővel ezelőtt egy horvát befolyás alatt lévő MTA elnöknek, és tették maguk számára is követendővé egy nemzet tagadását, légyen az kormánytag, légyen az jobb- vagy baloldali ideológia híve, légyen kisebbségkutató intézmény jelessége, légyen szakbizottság tagja, légyen a magyar országgyűlés nagytekintélyű képviselője?
Ugyan, nézzük már meg, miként vallott a bunyevácokról a magyar országgyűlés az 1942-es esztendőben!
"Itt azután bizonyos gondot kell fordítanunk arra, hogy a föld megoszlása igazságos alapon történjék, ahhoz az elsősorban rászorult magyar családok és az arra érdemes magyar embereik jussanak, nehogy érvényesülési tér nyíljék az összeköttetés és spekulatív elemek számára, hogy a törvény és a magyar kormány őszinte és becsületes infencióiít kijátszva, a földet egyesek egyéni anyagi érdekeik kielégítésére használják ki. Tisztelettel kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a Délvidéken rendelkezésre álló földeket elsősorban a Délvidék arra érdemes magyar és a magyar állameszméhez a megszállás idején is híven ragaszkodó, a nemzeti gondolat mellett kitartott, magyar habitust magukon viselő egyéneknek juttassa, akik erre magaviseletük, tetteik és érdemeik által rászolgáltak. (Helyeslés a jobboldalon. - Bodor Márton: Még nincs végrehajtva a földbirtokrendezés ott sem!)
A magyarságmellett itt elsősorban meg kell említenem a délvidéki bunyevácság szerepét, amelynek legnagyobb resze hűen kitartott a magyar állameszme és a szentistváni gondolat mellett, vállvetve küzdött a megszállás sokszor nehéz napjaiban a magyar testvérrel, mert a szerb belgrádi hegemónia csápjait elsősorban a bunyevácság felé nyújtotta ki. Eltökélt szándéka és politikai hitvallása volt a bunyevácság elszerbesítése, szüksége lévén bizonyos nemzetközi fórumok előtt majoritásának igazolására az úgynevezett Vajdaság területén.
A bunyevácság közismerten értelmes, józan, rendszerető, a hagyományokhoz ragaszkodó, törvénytisztelő, konzervatív elem. Hiteles történelmi adatok alapján 1686-87-ben mintegy 150.000-en jöttek a Délvidékre, Bácskába ferencrendi szerzetesek, mint lelki vezetőik irányítása mellett. Azóta azt a déli vidéket, ahol letelepedtek, szorgalmukkal, igyekezetükkel, a magyar nemzet iránti ragaszkodásukkal és szeretetükkel, hazafias viselkedésükkel - különösen a török időkben lefolyt harcokban a magyarsággal vállvetve küzdve - védték és megóvták a déli határokat a török félhold, valamint Bizánc idegen szelleme ellen.
Hogy mennyire teljesítették ezek a Délvidékre költözött bunyevácok hazafias kötelezettségüket, azt Lamberg írásaiból tudjuk. Lamberg 1701-ben említést tesz a bunyevácokról, kiemeli a török háborúban tett rendkívül nagy szolgálataikat, majd hangoztatja a Szeged és a Duna közti területek felszabadítása, a rabságtól való megmentése terén szerzett érdemeiket, 1702-ben pedig a következőket jelenti (olvassa): >>Azok a szabadkaiak és zomboriak hagyassanak meg a nekik járadékul jutott birtokukban, mint végzett szolgálataik elismerése és érdeme fejében, amit ezen területek elfoglalása körül szereztek.<< A bunyevácság így tulajdonképpen Lamberg jelentésében említett birtokokat vitézi tetteinek elismeréseül, katonai szolgálatainak jutalmául kapta, ami ténylegesen igazolja a bunyevácoknak a magyar állameszméhez való hű ragaszkodását.
A bunyevácság tehát kivette a részét a török elleni küzdelemből mindjárt a hazában való letelepülés után. Különösen bizonyítékát adta a magyar államhoz való hűségének 1848-ban, amikor a felkelő szerb sereg a Vajdaság megalakítását célzó törekvéseiben felhívta a bunyevácságot, küzdje ki vele karöltve a Vajdaság felállítását. A bunyevácság nem hallgatott a felkelő szerbek hívó szavára, hanem csatlakozott az 1848/49-ben a hazáért hősiesen küzdő magyar honvédhadsereghez. Magából Zomborból 800 fiatal bunyevác férfi Zsuelics ügyvéd vezetése alatt átment Szabadkára és csatlakozott az ottani honvédhadsereghez, (Éljenzés a jobboldalon.) hogy ezzel is kifejezésre juttassa odaadó ragaszkodását és hűségét. A magyar testvér mellé állt, ezzel fejezte ki háláját a magyar testvérrel szemben, mert hazát adott neki, megbecsülte, testvérévé, legőszintébb, legbensőbb és legodaadóbb barátjává fogadta, (vitéz Lipesey Márton: Meg van oldva a nemzetiségi kérdés!)
Amikor a Bácska szerb impérium alá került, leginkább a bunyevácság érezte annak nyomasztó hatását, mert hiszen a bunyevácság már 602-ben, tehát 13 századdal ezelőtt felvette a keresztény vallást, úgyhogy a nyugati kultúra részese volt, éppen ezért idegen volt neki mindaz, amit a szerb megszállás idején erkölcsben, tisztességben, szellemben és az életről alkotott felfogásban látott. Semmikép sem tudott megbarátkozni az ottani felfogással, bizánci mentalitással, lényegesen más volt a lelki alkata és a szellemi felvevő képessége. Minél tovább élt ott, annál nagyobb lett a közte és a Belgrád közötti ellentét és annál inkább érezte azt az ürt, amely onnan eszmeileg és lelkileg elválasztotta.
A közel három évszázados közös élet és múlt, lelkileg és érzelmileg annyira egybeforrasztotta az ugyanazon a területen élő magyarsággal, - szokásaik azonos jellegűek, az életről alkotott véleményük teljesen egyező, ugyanolyan lelkivilágban éltek - hogy szinte nem lehetett határvonalat húzni, hol végződik a magyarság és hol kezdődik a bunyevácság, ami viszont bizonysága annak, hogy a mindkét nép lelkében gyökerező kapcsolatok soha és senki által ki nem törölhetők, sőt azok az idők folyamán mélyülni és erősödni fognak, mert a sorsközösség azonossága és az egymásrautaltság ténye életszükségletté vált, amelynek ápolása a szentistváni gondolat jegyében és szellemében mindnyájunknak nemzeti és hazafias kötelessége."
_______________
Mintegy közel húsz éve foglalkoztatnak behatóbban kisebbségi kérdések, de én eddig még ilyen szép gondolatokkal nem találkoztam magyar-bunyevác viszonyokra vonatkoztatva.
Bemutatom, miként hoz le megyei napilapunk, a Petőfi Népe a bunyevácokkal kapcsolatos korrekt anyagot Gál Zoltán tollából, Járják a kólót, szól a tambura című írásában, mely klubfórumomban rögvest köszönő szóra ösztönzött.
Idézek az írásból: "A nagy alkalomra egy gyönyörű dalt írt Nikola Kujundzsity kalocsai kispap növendék. (A zeneszerző Sztipan Mukity.) A dallamot, mely így kezdődik: Kolo igra, tamburica szvira (Járják a kólót, szól a tambura), a „bunyevácok himnuszának” nevezik."
Hadd elevenítsem fel ezt az ominózus dallamot, egy vizi e szilveszter és egykori csatlósai szerint "nem létező nép" csodálatos nemzeti himnuszát: Kolo igra, tamburica svira.
És ha már itt tartunk, bemutatom a bunyevácok nemzeti szimbólumat is: Nacionalni simboli.
Én úgy gondolom, hogy a bunyevác nép létezését minden tudományos és áltudományos filozofálgatások helyett, a bunyevác nép istene, Zvonko Bogdan egyik koncertjének teljes anyagával demonstrálom, melynek a helyszíne az a Palic - Szabadka mellett egy turisztikai egyediség -, ahol nem mellesleg pár éve bajnokok kupáján aranyérmes halászléfőző bajnok lettem.
A sztárt a Vajdaság nyolc legcsodálatosabb tamburása kíséri.
Nem mellesleg a koncert kezdődala nem más, mint Petőfi Sándor egyik legszebb versének megzenésített változata.
A financiális támogatásokon túlmenően igen fontos kérdés a támogató aláírások gyűjtése is, valójában a kettő szorosan összefügg, előbbi teszi intenzívebbé utóbbi haladását.
Ez úgy fog történni, hogy azok számára, akik aláírásukkal kívánják demonstrálni egyetértésüket, valamilyen egyeztetett módon el fogjuk juttatni a hitelesített aláírásgyűjtő ív másolati példányát felhasználásra.
Íme egy üres aláírásgyűjtő ív példánya hitelesítetlen változatban. Egy ilyen még semmire sem alkalmas, csupán tájékoztatási céllal mutatom meg elrendezésére és szövegtartalmára tekintettel!
Természetesen azoknak, akik önmagukon kívül másoktól is tudnak majd aláírásokat szerezni, és nem lesz elegendő a 15 rubrika, több példányt is rendelkezésre fogunk bocsátani.
Ha már itt kötöttünk ki a Törzsasztal topikjai között, akkor - mivel itt igencsak intenzív a pörgés - a rövidesen beinduló aláírásgyűjtések miatt igyekszem mind többször felhozni a topikot, de ez nem hinném, hogy bárkit is zavarhatna.
Viszont nekünk az idő rövidsége miatt rendkívül fontos, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg az emberek ügyünket, azzal kapcsolatos gondjainkat.
Jómagam például kifejezetten berzenkedek a körlevelektől, de ebben az esetben kivételesen arra ösztönöztem a barátaimat, ismerőseimet, hogy akár ezen a módon is osszák meg minél több emberrel jajkiáltó blogom tartalmát.
A bunyevác nép múltja és jelene iránt érdeklődők számára, komoly tájékozódási támpontot jelenthet a kiterjedt tartalmú Bunjevci/Bunyevácok című internetes portál.
Mely egyelőre csak bunyevác nyelven olvasható, de elismertetésünket követő lehetőségek mellett egyik első lépésünk lesz ezt teljes terjedelmében magyarra is lefordítani, hiszen számos szempontból tartalmaz Magyarországgal kapcsolatos információkat is.
Ennek a hatalmas anyagnak az összeállítása főként szerbiai bunyevác testvéreinknek köszönhető, de számtalan esetben mi is hozzájárultunk a tartalom gyarapításához.
Egyébként a minap jutott tudomásomra, hogy szintén Szerbiában - a Vajdaságban - lelkes szakemberek belekezdtek egy bunyevác-magyar, magyar-bunyevác szótár szerkesztésébe. Ahol és ahogy tudjuk, segíteni fogjuk törekvésüket.
Természetesen azoknak, akik önmagukon kívül másoktól is tudnak majd aláírásokat szerezni, és nem lesz elegendő a 15 rubrika, több példányt is rendelkezésre fogunk bocsátani.