Még nagyon sokat kell változzon a világ (és főleg ez az ország), hogy ne jelentsen gondot senkinek se elfogadni, hogy csak ilyen vagy csak olyan ember van.....
Sztem ezen sokat segítene ha lennének olyan óvodák- iskolák akik bevállalják , hogy egy normál osztályba legyen több hallás - látás -mozgás stb sérült gyerek is. Az elfogadtatást kiskorban kell elkezdeni.
Olvasom soraidat! Szép, sőt dicséretre méltó, hogy az ilyen fogyatékosság (pontosítok hallásvesztesség) mellett is helyt tudsz állni a nagy betűs ÉLET-ben!!
Tudniillik: a hallássérülésben szenvedő személyeknek semmi bajuk nincs! Nem értelmi fogyatékosok, nem betegek, tehát ők is ugyanolyan egyenértékű életet tudnak élni mint halló társaik! Sajnos itt Magyarországon a hallássérülteknek kell befogadtatniuk a halló társadalom közé, holott a többségnek kell elfogadniuk és befogadniuk!
Még mindig nincsenek 100%-ig tisztában azzal, hogy a hallássérülésben szenvedő gyermekek, illetve felnöttek - csupán - információhiányban küszködnek!
Nagyon sok olyan siket és nagyothalló személy van (legyen ez gyermek is!), aki bizony értelmesebb a hallóknál!
néderlandisztika-német szakos, egyetemista lány holland nyelvoktatást vállal siketek számára. felsőfokú nyelvvizsgám van és végzem a tanárképes szakot. a jagerzsofi@gmail.com címen lehet érdeklődni. várom a lelkes jelentkezőket! hiszem,h a siketek is megtanulhatnak írni és olvasni idegen nyelveken!
Eladó egy pár, gyakorlatilag új, 2009.08.21-ig garanciális SIEMENS PRISMA BTE hallókészülék. A készülékre OEP támogatás (darabonként 78.000,- Ft) nem lett igényelve, tehát igényelhető rá. A készülék leinfomálhatóan az Audiorex (Amplifon) Kft- nél lett vásárolva és az illesztését és OEP ügyintézését is ők tudják megoldani. Érdeklődés esetén elérhetőségem borban@t-online.hu vagy +36309667498
Igen jó alkalom lenne rá.... Igazából ne úgy képzeld el a helyzetet ,hogy nem is beszélünk vagy hogy nem is találkozunk, csak simán nincs miről beszélgetni kb annyi a téma hogy hogy vagy jól , ennyi....
Én nem tiltanám el tőle a gyerekemet és ha megszületik anyukám sokat fog vigyázni rá vele együtt apám is.
Ha jól vettem ki az írésodból kisfiad van , ehhez még annyit fűznék hozzá,hogy a fiúk hiúbbak nagyobb korukban és előszeretettel kiveszik a készüléket a fülükből utcán stb, hogy ne lássák....ezt is vhogy lelkileg kell benne helyretenni ,hogy ne érezze szégyennek.
Én is sokáig csak kiengedett hajjal jártam keltem...mert ciki volt, manapság már nem érdekel és van hogy megkérdezik a buszon ,hogy mi az a füledben?......:)
nem kell sajnálni, így vagy úgy de mindenki azt kapja amit "rámértek"..
Hála Istennek találtunk egy értelmes Dévény "tornászt", és heti két alkalommal sok-sok sírás után elmondhatjuk, hogy a probléma megoldódott, a gyerek "önjáró" lett, hihetetlen aktív, szerintem a neurológus is csak azért rendelget vissza bennünket fél évente, hogy megnézze hogy állunk a gyerek hallás fejlődésével... :)
ami talán szerencse a bajban, hogy a gyerek hihetetlen értelmes, érdeklődő, nagyaon aktív, nem gondolnám, hogy irreálisan az lenne, szóval teljesen normális kiscsávó.. :)
- apádnak nagyon nehéz volt ezt az egészet feldolgozni, van aki pl olyan nehezen kezeli a krízishelyzeteket, h egyszerűen elmenekül belőlük. Konkrét pl ismerősi körből: csajszi állapotos lett, a srác meg megcsalta, és otthagyta a baba születése körül...ja és a gyerek egy imádnivaló tünemény, csak szeretni lehet
- apádnak viszont volt annyi esze, h ha másfél évtized után is, de rájött, hogy mégiscsak apa, illetve belátta, hogy mekkora marha volt, ezért próbált meg korrigálni gondolom a nagy büszkeségét félretéve...
lehet, azt mondani, hogy most már késő, meg stb, de ha tényleg ez a helyzet - a megvilágosodás - akkor nem lenne jobb megbeszélni a dolgokat egy illő alkalomkor?
elhiszem, hogy nagyon mély sebek vannak mind a két oldalon, de mikor talál az ember jobb alkalmat erre, ha nem karácsonykor?
Egyszer neked is lesz gyereked, és esetleg ha megkérdi, hogy mi van nagypapával, azt mondod majd, h meghalt?
Nagyapám néha verte apámat, nászajándékba adott neki 2 pofont - ezt csak jóval a halála után tudtam meg - szóval őt talán kétszer láttam életemben, de hidd el nem volt kellemes élmény, hogy max a nevén kívül nem tudtam róla semmit. A másik nagyapám szerencsére teljesen normális volt..
"Szerintem a legfontosabb, hogy otthon beszéltessük a gyereket ha tettszik neki ha nem , és ha vmit nem ugy mond ki javitsuk ki minden alkalommal.....azon felül logopédushoz is érdemes járni heti rendszerességgel."
Ezzel maximálisan egyetértek! Ezen múlik minden!!!
Nagyon sok szülő nem érzi ennek a fontosságát, illetve sokkal fárasztóbb folyamatosan beszéltetni azt a gyerkőcöt, aki ezt nem akarja. Én azt tapasztalom, hogy egyszerűbb nekik "csupán" elbeszélni a gyerek mellett, de arról sok esetben nem bizonyosodnak meg, hogy azt érti-e a gyerek, illetve nem követelik meg azt, hogy ő is elmondja, megismételje.
Jut eszembe , már írtam lentebb pár hsz-al , hogy apám konkrétan elfordult tőlem miután kiderült a baj .... Gyakorlatilag megszűntem létezni számára , és ha beteg is voltam nem sajnált inkább belém rúgott hogy had fájjon.....
15 éves koromra jött rá , mivel akkor már hazajártam haverokkal siketekkel főleg és látthatta , hogy nem vagyok 1dül.....aztán már hiába próbált jó apa lenni....számomra meghalt létezni mint "APA".
Sajnálom,hogy a gyerekednek más problémája is van...:(
Azt vettem észre a neveléssel beszéddel kapcsolatban, hogy a szülők többsége türelmetlenül áll a témához és azzal akarják megoldani a dolgot hogy elkényeztetik a gyereket minden jóval..de közben ami a legfontosabb azzal nem törődnek.
Szerintem a legfontosabb, hogy otthon beszéltessük a gyereket ha tettszik neki ha nem , és ha vmit nem ugy mond ki javitsuk ki minden alkalommal.....azon felül logopédushoz is érdemes járni heti rendszerességgel.
Egy időben én is lekezdtem nem beszélni , mert könnyebb volt a jelbeszéddel kommunikálni , de anyám nem hagyta ,hogy elbutuljon a beszédkészségem és nem egyszer rácsapott a kezemre ,hogy otthon ezt nem szabad....
Ismerek olyan embert is aki 70-80%-os siket és normál suliban tanult általánosban is meg közép suliban is manapság meg egyetemre jár , és ha nem tudnám, hogy siket nem hinném el olyan szépen beszél.
Egyébként a Bp siketek intézete illetve azok az intézetek vidéken is abszolut nem megfelelőek,hogy a gyerek megtanuljon beszélni , ott ugyanis hagyják őket jelelni és nem tőrődnek ezzel.
Tudom nem 1szerű egy ilyen gyerek nevelése sokszor úgy tűnik mintha hiperaktív lenne, de meg kell tanulni az ő nyelvét értelmezni a szülőknek is jelelni , hogy amig nem tud beszélni pár éves koráig legalább azzal értésünkre tudja adni mit akar.
Köszi a hozzászólást, temetni azért nem temetjük még magunkat. :)
Nem kívánom senkinek, h egyszer azzal szembesül a kisbabának valamilyen komoly baja van.
Természetesen lehet azt is mondani, h van más súlyosabb betegség is, tényleg van, de ahogy a mondás tartja mindenkinek a maga baja fáj a legjobban.
Nálunk a süketséggel kb egyidőben derült ki, h izomgyengeség is van, amikor a neurológus azt írta a záróra, h súlyos hípotonia, azt hittem lefurdolok a székről.
Megkérdeztem, de hát olyan súlyos baj nincs ugye? végül is nem volt, a gyerek lábfejét felhajtotta a doki a sípcsontjára.
Visszatérve a siketségre te gyakorlatilag voltál mind a két oldalon (halló - nem-halló), így jobban ismered a helyzetet mint mi.
Egy szülőnek elég megrázó dolog az ilyesmi, főleg úgy hogy több gyereket is szeretne, és rögtön az elsőbe beletrafál ilyen dolgokkal :(
Mesélnél arról, hogy milyen hibákat követnek el a szülők a beszédfejlesztés közben?
Illetve szerinted milyen módszerrel kell megközelíteni a dolgot?
Nekem is van nem egy ismim aki teljesen siketen született tudom mire gondolsz miről beszélsz ..... Az esetek többségében azt vettem észre ,hogy az ilyen esetekben a szülők a hibásak abban ,hogy nem tanul meg beszélni úgy ahogy kell!
Egyik oszttálytársam akit középsikolában ismertem meg ő a Bp siketek közé járt én a Dr.T.B-ba itt padtársak lettünk és kölcsönösen tanítottuk 1mást én a beszédre ő a jelbeszédre.....közel 2 év után olyan szépen beszélt a lány, hogy az anyja is elhűlt rajta.....most már annyira szépen érthetően kommunikál, hogy jelelés és ránézés nélkül is megérteni mit mond.
Nagyon jó ilyen pozitív tapasztalatokat is olvasni!:-)
Annak pedig, hogy a szülők nagy része tragédiának fogja fel a dolgot, más oka is lehet. Egyrészt nem lehet összehasonlítani egy (súlyos) hallássérüléssel született életutat és egy olyat, ahol már a beszéd elsajátítása után vesztette el a hallását a gyerek. Ezeknek ugyanis lehetnek nagyon különböző kimenetelei is. Egy olyan gyerek, aki ezzel születik, iszonyatos energiát fektet abba - egy életen át - , hogy megtanuljon beszélni. Az esetek többségében pedig később hiába szeretné letagadni a hallássérülését, nem fogja tudni, hiszen amint megszólal, nyilvánvalóvá válik. Tehát én maximálisan megértem azokat a szülőket, akiknek hallássérülten született a gyermeke.
Végig olvastam a fórumot és meg vagyok döbbenve , hogy ennyire tragikusan veszitek ezt a dolgot ..... Tudom mindekinek a saját babája a mindene és senki se kíván semmi bajt a gyereknek...de nézzetek körül mennyi szörnyű betegség végtaghiány,vakság,izombénulás vagy dawn-kór stb stb van ami szerintem sokkal rosszabb mint egy nagyotthalló gyerek esetleg siket gyerek.
Nagyon sok siket és nagyotthalló barátom van akik mind egytől egyig jól élnek, dolgoznak családjuk is van és be tudtak illeszkedni a társadalomba semmivel se kevesebbek mint a "hallók".
Saját példámon tudom bizonyítani , hogy nem kell padlóra kerülni és hibáztatni magunkat ha ilyen történik.
Egészségesen születtem , megtanultam beszélni rendes oviba jártam ...volt egy tüdőgyulladásom 5 éves koromban , onnan számiva 1 év után figyeltek fel a szüleim a tv hangositásra és ilyesmik...megállapították hogy nagyotthallok 45%-ban romlott a hallásom készüléket kell hordanom minkét fülemen életem végéig. Anyum idegösszeroppanást kapott 3 hónapig az idegosztályon kezelték ..apum meg elfordult tőlem mintha nem lennék a gyereke többé......
Rendes "halló " iskolába irattak (Ének-zene tagozatra) semmi gondom nem volt , mig az ofőm rám nem szállt és cseszegetett.....azután 5. osztálytól a Dr.Török Bélába jártam , addig ugyanis nem is ismertem hozzám hasonló gyereket azt hittem egyedül vagyok a világban....akkor ébredtem rá, hogy ez nem igy van amikor hozzám hasolnókkal jártam 1 iskolába. Középiskolába szintén olyan helyre mentünk ahol külön osztályokban voltunk, de már a "halló" diákokkal 1 intézményben. Sokan csúfoltak minket ezért de leginkább mert nem értették mi is ez valójában. Persze szépen lassan beilleszkedtünk és ma már gond nálkül éljük a világunkat!
Elismerem vannak olyan munkahelyek ahova eleve nem vesznek fel ha szólok,hogy mizu....de már nem szólok..:)
Egy ideje saját vállalkozáso van és nem foglalkoztat ,hogy ki mit gondol erről a témáról. Most úgy fest babát várok és imádkozok érte ,hogy ez legyen a legkisebb baja ha lenne neki.....
Ha már megtanult beszélni, az már eleve nagyon jó jel.
Szerintem minden hároméves gyerkőc sajátos nyelven beszél, amit többnyire csak azok értenek maximálisan, akik vele vannak nap, mint nap. Úgyhogy ez önmagában ne adjon okot aggodalomra!
Elmondásod szerint tényleg valami légvezetéses zavarról lehet szó. Ez annyit jelent, hogy valami elzárja a hangrezgéseket továbbító levegő útját - többnyire a középfülben. Ezek a problémák szinte mindig korrigálhatók, nem okoznak súlyos hallássérülést. Ha valóban az ormandula megnagyobbodás a baj, akkor annak kivétele után ismét rendbe jön a hallása.
Én nagyon fogok szurkolni! Azért majd tudasd velünk, hogy mi újság!
beszél rendesen, mondatokban, de nagyon nehéz megérteni, sajátos Jozsó nyelven beszél, én mindent megértek, de egy idegen kb. csak a felét
most nyaral a gyekőc, ha hazajött megyünk a fül orr gégészhez, a doki szerint az lehet a baj, hogy hetek óta taknyos, nem nagyon csak picit és szerinte itt van a bibi, mert az orrmandulája belenyúl a fültkürtbe (asszem ezt mondta)
Én is szegedi vagyok, és hallássérült gyermekekkel foglalkozom. Így szívesen segítek, ha tudok.
Kezdetnek egy kis bíztatás: az már jó jel, ha visszakérdez, illetve felhangosítja a tv-t, mert az azt jelenti, hogy hall egyáltalán valamit. A súlyos hallássérült gyerekekre - akiknek nincs hallókészüléke - ez nem jellemző.
Milyen a beszédállapota? Hangokat kiad, szavakat, esetleg mondatokat mond?
Legelső lépésben egy fül-orr-gégészt kell felkeresni, lehetőleg olyat, aki audiológus is egyben. Onnan ők már tudják a további teendőt.
ASSR: most hívtak fel a SOTE-ről és elég elkeserítő volt az eredmény: a gép 120 dB-n sem talált semmilyen hallásmaradványt. (valszeg Nórinál is ez van, ezért jött ki olyan gyorsan a vizsgálatról, mint Zs).
G doktornő hívott fel, és abban maradtunk, hogy "jobban" ráfekszünk a CI-re, mert ez az állapot "gyakorlatilag teljes süketség": hamarosan lesz 2 oltás a László kórházban, illetve utána a műtét előtt nem sokkal a CT.
Szept-októberre szeretnénk (ők, mi) a műtétet, hogy még 2 éves kora előtt meglegyen, illetve K vissza tudjon menni dolgozni.
Ez egy elég erős gyomros volt mára, pedig a reális agyam (100 dB-n "talán valami" a második BERÁn) ezt kellett, h sugallja.
Anyatanya: ott regisztrálni kell, és nem tudom, hogy vannak-e itt olyan olvasók, akik csak kívülről követik az eseményeket, mert ha igen akkor jelezzenek.
Találkoztunk még egy sorstárssal amíg a viszgálaton voltunk, ott mindkét pici hsérült lett. A nagyobbat nemrég műtötték (talán 3.5-éves), a kisebbik is hamarosan sorra kerül (2.5?). Cseréltünk telszámot is, mert nem használják/ismerik a netet, és ha később lesz valami közös CI-s dolog Mo-n is, akkor nekik is lehetne szólni...
Azért nincs értelme, mert egy szint alá úgysem mennek, és ha tényleg így van, akkor meg minek altatják el. Megvolt a vizsgálat, elég gyorsan jött ki a gyerek, ami azt jelenti, h nincs értékelhető hallásmaradvány - szerintem - , holnap kell menni az eredményért (záró + audiogram).
A meleg az bennünket is bánt, megpróbálunk még elmenni a Balatonra a műtét előtt, bár azt sem tudjuk mikor lesz a műtét..szóval most ráfekszünk a műtét dologra, és megpróbáljuk minél hamarabb siettetni...találkoztunk egy sorstárssal is a kötelező pihenő alatt, gyak csak telszámot cseréltünk, mind a két babájuk hallásos, az egyiket nemrég műtötték...
Ne idegeskedj a CI miatt, ti szerintem tényleg ráértek még...G-vel beszéltem reggel, ma nem volt műtét, ha felhívpd biztos elmondja a részleteket....
Szerinted miért nincs értelme? Annyira a nem fejlődik a hallóval? De ezt a vizsgálatot már a műtéthez kérik.. nem?
Mi továbbra is szenvedünk HK kérdésben, bár már hosszabb távokon tűri, de baromira messze vagyunk a kívánatos egész napi hordástól. Nóri konkrétan manipulál a hallóval ha nem figyelek rá kikapja és nyújtja felém.... néha a Máénak is meg van engedve, hogy vegye el Tőle, de Neki már nem adja. egyébként is 2-3 hete bőszen dűl nálunk testvérféltékenység. a kicsinek mindig az kell ami a nagynál van + a naggyal mindent kell csinálni amit a kicsivel (etetni, ha a Nórit felveszem akkor Őt is kell stb.) „Szerencsére” Peti korán megy viszont későn jön úgyhogy egyedül küzdök velük.
Egyébként jól vagyunk csak kicsit meleg van :o)))
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de én már nagyon türelmetlen vagyok CI ügyben szívem szerint sürgetném. egyetlen érv, hogy várjunk vele az, hogy ha akkor műtik amikor stabilan tud járni talán kisebb a kockázata a CI sérülésének.
Szia, Látom már ottvagytok:o) Én szokatam olvasgatni ráérő időmben hehe Már akartam írni...
Mi volt hétfőn? megvoltak a vizsgálatok? Mikor lesz az ASSR?
Most ennyi mert Máté még aktívkodik (most éppen akonyhát mossa fel egye dűl Ott se lehetek ( ilyen pörgetős felmosónk van és az csuda izgi mulatság....
