Az utolsó mohikán nagyon jó, a mészárlások naturalisztikus ábrázolása miatt nem is nevezném egyértelműen romantikusnak! Azért ott, amikor odaütnek a csatabárddal, akkor ott zúzódik a csont és szakad a hús rendesen! :-)
10. New World ( Egyszer mindenképp nézhető , közben kicsit unalmasnak
éreztem de összességébe jó film.)
A Vértestvérek-et örülök, hogy kivetted a listából, szerintem Gojko Mitic egyik legrosszabb filmje a Severino után. A sztori ua. mint a Farkasokkal táncoló, de nem szabad egy listára tenni a két filmet.
A Férfi akit Lónak hívtak-nak még van két része , de az első a legjobb.
Nem sok " ilgazi" indián film van forgalomba Mo.-n , (a könyvekkel is ez a bajom),
Ebből a Skidi, azaz a Farkas volt a legnagyobb és legharciasabb.
Az északra szakadt Arikara (Négy Szarv) törzs volt paunik ötödik törzse.
Északi pauniknak is nevezték őket.
1770 körül váltak ki a paunik közül és északra vándoroltak a Missouri folyó mellé a későbbi Dakota Territóriumba.
Nagyon sokat harcoltak a falvaikat meg-megrohanó lakotákkal.
A paunik összlétszáma az arikarákkal együtt a 18. sz. végén 12 ezer fő körül volt.
Az 1823. évi Arikara háborúról (Arikara War) korábban már írtam a topikon. A nagy nyugati síkságokon ez volt az őslakók és az US Army első nyílt fegyveres konfliktusa.
Ezután az arikarák egy része visszatért délre a paunik közé.
Akik északon maradtak, azok végül Észak-Dakotában kaptak rezervátumot (Fort Berthold Indian Reservation).
Leszármazottaik ma is ott élnek.
1876-ban zsoldosként vettek részt a lakoták elleni hadjáratban Custer oszlopában.
Gyakorlatilag az összesen (kb. 40 fő) elesett Little Bighornnál.
Szerintem az egyik legjobb indiánfilm a "Hajnalcsillag fia", sajnos nem mozi, hanem TV-film (bár állítólag tervezik kiadni DVD-n), én is csak valamelyik német adón láttam, kicsit hosszú, de nagyon jó, abszolút hiteles történelmileg. Custer és Crazy Horse párhuzamos életrajza, egy cheyenne nő (Kate Bighead) visszaemlékezései alapján.
Benne van minden, ami 1864 és 1879 között eltelt 15 év alatt történt az északi prériken.
A kilencediknek nem ugrik be a címe. A sztori lényege, hogy lakoták elfognak két fehér lányt, akik attól fogva köztük élnek. Az egyik megkedveli az indiánok életformáját, a másik nem.
A Cheyenne ősz is klasszikus film,illetve abból a szempontból lényeges,hogy John Ford késői műve,illetve a szemléletbeli különbség fontos,az indiánokkal való kegyetlen bánásmód bemutatása a cheyennek sorsán keresztül, hiszen Ford korábbi westernjeiben az indiánok csak lemészárolandó vademberek.
AZ Akit Paripának hívtak is jó film,bemutatja a sziúk életmódját, szokásait az 1820-as években,mára már klasszikus. Persze fenntartásokkal kell kezelni, mert vannak benne tárgyi tévedések.
A Cheyenne ősz szerintem egy kicsit túl sablonos és meseszerű volt. A Farkasokkal Táncoló igaz, hogy egy romantikus kalandfilm, de nagyon autentikus volt, látszott, hogy nagyon odafigyelnek a részletekre.
A paunik hajviselete is eltért a többi síksági népétől: fejüket kopaszra borotválták és csak középen hagytak meg egy ún. skalptincset. Ezzel még indián viszonylatban is elég zord kinézetük volt.
A kaddó (Kaddoan) nyelvcsalád északi ágába tartozó nyelvet beszéltek. A kaddó nyelveket egyes szakértők az irokéz nyelvekkel próbálják rokonítani. Ezen szakértők szerint a kaddók ősei az irokézek ősei mellett éltek az Ohio völgyében.
Más nézetek szerint a kaddók ősei Mexikóból származtak és onnan hozták magukkal az emberáldozat kegyetlen szokását.
Igen, paunik voltak, mint ahogy azok is, akik megtámadták a sziú falut a harcosok távollétében.
Ha már fikázod az emberáldozatot gyakorló paunikat, jusson eszedbe, hogy a te kedvenc germánjaid és vikingeid is gyakorolták az emberáldozatot. A svédek ősei pl. még állítólag Kr. u. 1000 körül is...
Petalsharo (Égi Főnök) volt a neve annak a fickónak, aki 19 évesen véget vetett az emberáldozat gyakorlatának 1816-ban.
1873-ban Nebraskában egy nagy létszámú lakota harci csoport egy nagy pauni falut mészárolt le (150 halálos áldozat!) bosszúból, mert a paunik a hadsereget támogatták a First Powder River Campaign (1865) és a Red Cloud War (1866-1868) idején. Ez a nagy mészárlás, ill. a járványok megtörték a paunik életerejét.
Eladták maradék nebraskai földjeiket (a nebraskai Loup River környékén volt rezervátumuk) és az Indián Territóriumba (ma Oklahoma) költöztek.
Utoljára 1876-ban vettek részt az indián háborúkban, zsoldosként ott voltak Ranald S. Mackenzie őrnagy seregében, amelyik 1876. novemberében elpusztította a "szerződésen kívüli" északi sájenek faluját.
Copy-paste a Four Directions Institute honlapjáról:
1541
Met by Spaniards under Coronado
1601
Encountered by Onate
1682
Tribe had horses
1700
Arikara had fissioned from Skidi Pawnee before this date
1770
Southern asd Skidi tribes rejoined after fur trade declined
1795
Arikara returned to Pawnee
1803
Settler influx as a result of Louisiana Purchase, allied with Whites for protection against Sioux, Cheyenne, Arapaho, Kiowa, and Apache
1816Morning Star human sacrifice ceremony ended by 19 year old Petalsharo (Sky Chief)
1818
Killed 84 Osage in battle
1826
Osage killed 18 Pawnee
1829
400 warlike Pawnee nomads in Indian Territory
1833
Ceded lands by treaty
1839
Probable smallpox epidemic
1848
Ceded lands by treaty
1849
Cholera epidemic
1857
Ceded lands by treaty
1865
Frank and Luther North organized a band of Pawnee scouts for US Cavalry battles with plains tribes
1869
Battle at Summit Springs vs. Cheyenne, Pawnee scout Mad Bear received Congressional Medal of Honor
1873
Sioux attack killed 150 Pawnee including Petalsharo (Sky Chief) at Massacre Canyon, Nebraska
1876
Ceded remaining lands for tract in Oklahoma, suffered severely from move
állítólag a pauni (Pawnee) volt az utolsó olyan törzs Észak-Amerikában, amelyik gyakorolta az emberáldozatot.
Van egy félig legendás történet egy pauni főnökről, aki megmentett egy telepeslányt, akit a saját törzse föl akart áldozni a Hajnalcsillagnak.
Ez valamikor az 1810-es években volt, ha jól emlékszem, otthon megvannak a részletek. Ezt a főnököt később meghívták Washingtonba, valami kitüntetést is kapott.
Mindenesetre érdekes kultúrájú nép volt a pauni, a lakoták és sájenek ki nem állhatták őket. Csak részben tartoztak a síksági bölényvadász kultúrkörhöz, eredetileg félnomád életformájú földművelők voltak.
Kupola alakú gerendavázas földkunyhókba laktak, ebben is eltértek a nomád tipilakóktól.
Erről nincs infó. Próbáltam utánanézni de csak annyit tudtam meg , hogy jópár Emmy díjra jelölték a minisorozat és egyéb kategóriában. Az original Dvd csomag 4 Dvd-ből áll 12 ó hosszú az extrákkal, de hát minden rész 90 perces úgyhogy igen csak meg kéne vágni egy mozifilmhez. De nem zárom ki a lehetőségét. A lányom azt mondta, hogy Győrbe a moziba valamelyik film előtt volt ajánlója . A zenét legalábbis felismerte( igen jelelgztes a címzene).Én háromszor megéztem de nem tudok betelni vele. De azóta semmi. Nehogy úgy járjon mint a New World ( Pokahontas sztori). Beharangozták hogy lesz (Collin Farrel - Smith kapitány) azóta se láttam moziplakátot róla. Érdekes rendezés, nem rágja le az ember a körmét de egyszer meg lehet nézni.
Én is valahogy így látom. A "klasszikus" amerikai westernfilmekben eleinte a lakoták, cheyennek, apacsok voltak a barbár vademberek és az amerikaiak szövetségesei (pl. pawnee-k vagy a varjak) pedig "jó indiánok".
Annak ellenére, hogy ők eleinte ugyanúgy összecsaptak az amerikaiakkal (különösen a pawnee-k), csak később "az ellenségem ellensége a barátom" elv alapján segítették őket a lakoták ellen.
A lakoták és a cheyenne-ek pedig többet harcoltak az ellenséges törzsek ellen még 1851 után is, mint a fehérekkel.
Azután a '60-as-'70-es évek polgárjogi mozgalmainak hatása beszivárgott a filmművészetbe is és így fordult a kocka: az amerikaiakkal szembeszálló indiánok lettek a pozitív szereplők, következésképpen a varjak, pawnee-k az árulók. A forgatókönyvírók időnként kicsit át is estek a ló túloldalára, mert annyira azért ők sem voltak szentek, de ez a megközelítés még mindig közelebb állt az igazsághoz, mint a korábbi agyonidealizált, ami ráadásul mintegy 100 éven át teljesen elfogadott volt az amerikai közvélemény számára. Ennek a 100 éves egyoldalú megközelítésnek a hatását nyilván ellensúlyozni kellett valamilyen formában.
Mindent egybevetve a varjak a saját elveiket követték, amikor az ősi ellenségeik ellenségeit segítették, tehát árulónak biztosan nem tekinthetjük őket. Más kérdés, hogy mai eszünkel úgy gondoljuk, hogy ha már fegyveres ellenállásra került a sor, akkor talán célravezetőbb lett volna valamiféle összefogás a fehér expanzió ellen (noha megállítani nyilván akkor sem lehetett volna, legfeljebb késleltetni, de csak igen komoly áldozatok árán és csak ideig-óráig), de hát a régi beidegződéseket nem egyszerű kiírtani.
Egy kis humor, vastagon kiemelve a topikba vágó rész:
Újabb sikerkönyvek címei:
Eichmann: Vakáció Izraelben Jézus: Egyszer élünk Robinson Crusoe: A gruppenszexről Sinbad: Miért jó otthon ülni Custer: Sikeres kitörés Little Big Horn-nál Dózsa György: Van aki forrón szereti Rómeó és Júlia: A sikeres párkapcsolat titkai Mádl Ferenc: A fogorvos jó barát Babszem Jankó: Felnőttem József Attila: Öregkori bölcseletek Yehudi Menuhin: Turné Gházában Don Quijote: A realitások talaján Godot: Megjöttem! Desmond Tutu: Röhejes nevek Csurka István: Kedvenc zsinagógáim Kolombusz Kristóf: Indiai élményeim Kőműves Kelemen: Párkapcsolat falak nélkül II. Lajos: Nagy fürdőzések a Csele-patakban Jumurdzsák: A térlátás örömei Koós János-Bajor Imre: Józan gondolatok Zámbó Imre: Fegyverkarbantartás mesterfokon Mádl Ferenc: A pók és a sarok (Aesopus nyomában) Bill Gates: Szegényen, de büszkén Richard Claydermann: Hardcore és lázadás Takamura Hashimoto: Kamikáze voltam Sztálin: Akiket megmentettem a kivégzésektől Négyszemközt - Beszélgetés Peter Falkkal Michel Jackson: Büszke színesbőrűek Deák Bill Gyula: A pogó-tánc Gheorghe Funar: Igazságot Magyarországnak! Paudits Béla: Schwarzenegger dublőre voltam Jézus Krisztus - Apámnak Júdás: Nem vagyok korrupt Uhrin Benedek Eminem feldolgozasai Király Linda: Sikersztori a Körcsarnokban Bokros teendők - Madagaszkár izlandi nagykövete vall hivatali éveiről Sigmund Freud: Gondolkodás egyszerűen Kolompár Dzsenifer: Egy cellában Cinivel Friderikusz Sándor : A nőcsábász, avagy életművem James Cook: Barátságos hawaii benszülöttek Abraham Lincoln: Utolso szinhazi élményem Columbo: Nincs több kérdésem Freddy Krueger: Petting kézikönyv Elton John: A G pont nyomában Stevie Wonder: Némafilm-gyűjteményem Ferenc Ferdinánd: Barangolásaim Szarajevóban József Attila:Vonatozni jó! Császár Előd : Én és a kresz Orbán Viktor: A második ciklus Dugovics Titusz: Élet a várfalon kívül
Az 1970-es évek elején egy eléggé kényes ízlésű francia író járt néhány fennmaradt indián törzs között az USÁ-ban.
Uti élményeiről naplót is írt, magyarul is megjelent, ha jól emlékszem Rézbőrű napló címmel.
Ami érdekes, hogy a szerző a navahók és a varjak kivételével szinte az összes indián törzsről nagyon rossz véleménnyel volt.
A navahók azzal bűvölték őt el, hogy a 70-es években indították be rezervátumukban az iparosítási programot, a varjak meg valami hegyi wellness-hotelban kényeztették a derék gall utazót.
Ez a francia írja a varjakról, hogy a rezervátumukban saját bölénycsordájuk van, amiből minden évben levadásznak néhányat egy múltidéző, szimbolikus bölényvadászat kapcsán.
Később állítólag ez a csorda valami járvány miatt kipusztult.
A Crow Indian Fair (Varjú Indián Vásár) minden évben megrendezett, híres törzsközi rendezvény, aminek a varjak rezervátuma ad otthont.
Széljáró volt a film címe, az eredeti címe Windwalker. A sájen főhőst nevezték így. Egyébként a filmben eredeti sájen nyelvű párbeszédek voltak. A sájen nyelv az algankin nyelvcsalád nyugati ágába tartozik és semmi köze a sziú nyelvcsaládba tartozó dakota nyelvhez.
Szerintem nagyon jó kis film, érdemes megnézni.
"szóval a varjak ott is a gyenyó oldalon állnak, jót még nem hallottam róluk. Elég pocsék a marketingjük."
Nézd, ez megközelítés kérdése. A varjak előbb voltak ott a Powder-medencében és a Bighorn-hegységben, ahonnan a lakoták, sájenek és arapahók megpróbálták kiszorítani őket.
Nyilvánvaló, hogy a Széljáróban, amely a sájenek szemszögéből készült, a varjak a rossz oldalon állnak.
Hasonlóna azokban a művekben, ahol a kékkabátosok ellen harcoló lakoták és sájenek a pozitív hősök, ott a varjak a negatív oldalon állnak.
A valóság ennél sokkal összetettebb volt. Objektíven szemlélve a dolgokat, a varjak ugyanolyan hősök voltak, mint a lakoták, sájenek és apacsok.
Vadászmezőiket és életformájukat próbálták megvédeni az ellenséges törzsektől.
Amit írsz egy más fotózás lehetett, Curtis beutazta É.Amerikát. Életcélja volt egy eltűnő nemzet megörökítése az utókor számára. 20 kötetbe gyűjtötte össze a képeket területi megoszlás szerint. http://memory.loc.gov/ammem/award98/ienhtml/about.html A film amit említettek a Széljáró volt. A maga nemében egész jó film volt annak idején. Most is szívesen megnézném. De amit jó szívvel tudok ajánlani az egy Dreamworks mű, az Into the West 1 - 6. Spilbergék megint nagyot alakítottak, ez a legjobb "indiánfilm" amit valaha láttam. Egy telepes család és egy indián fiú életén keresztül mutatja be a síksági indiánok tragédiáját az 1850-es évektől Wounded Knee-ig. Abszolút tényszerűen korabeli dokumentumok alapján fotózták a filmet. Pl: A Wounded Knee-i mészárlásnál ugyanazok a beállítások mimt amit az archiv képeken látni lehet. http://alt.tnt.tv/itw/ A varjakról én se olvastam túl sok jót, talán csak Frank B. Linderman: Csinos Pajzs a varjú indiánk orvosságos asszonya , a kivétel . Ez is életrajzi könyv és bepillantást ad a varjak életébe , szokásaiba , harcaiba az ő szemszögükön keresztül.
