A paunik hajviselete is eltért a többi síksági népétől: fejüket kopaszra borotválták és csak középen hagytak meg egy ún. skalptincset. Ezzel még indián viszonylatban is elég zord kinézetük volt.
A kaddó (Kaddoan) nyelvcsalád északi ágába tartozó nyelvet beszéltek. A kaddó nyelveket egyes szakértők az irokéz nyelvekkel próbálják rokonítani. Ezen szakértők szerint a kaddók ősei az irokézek ősei mellett éltek az Ohio völgyében.
Más nézetek szerint a kaddók ősei Mexikóból származtak és onnan hozták magukkal az emberáldozat kegyetlen szokását.
Igen, paunik voltak, mint ahogy azok is, akik megtámadták a sziú falut a harcosok távollétében.
Ha már fikázod az emberáldozatot gyakorló paunikat, jusson eszedbe, hogy a te kedvenc germánjaid és vikingeid is gyakorolták az emberáldozatot. A svédek ősei pl. még állítólag Kr. u. 1000 körül is...
Petalsharo (Égi Főnök) volt a neve annak a fickónak, aki 19 évesen véget vetett az emberáldozat gyakorlatának 1816-ban.
1873-ban Nebraskában egy nagy létszámú lakota harci csoport egy nagy pauni falut mészárolt le (150 halálos áldozat!) bosszúból, mert a paunik a hadsereget támogatták a First Powder River Campaign (1865) és a Red Cloud War (1866-1868) idején. Ez a nagy mészárlás, ill. a járványok megtörték a paunik életerejét.
Eladták maradék nebraskai földjeiket (a nebraskai Loup River környékén volt rezervátumuk) és az Indián Territóriumba (ma Oklahoma) költöztek.
Utoljára 1876-ban vettek részt az indián háborúkban, zsoldosként ott voltak Ranald S. Mackenzie őrnagy seregében, amelyik 1876. novemberében elpusztította a "szerződésen kívüli" északi sájenek faluját.
Copy-paste a Four Directions Institute honlapjáról:
1541
Met by Spaniards under Coronado
1601
Encountered by Onate
1682
Tribe had horses
1700
Arikara had fissioned from Skidi Pawnee before this date
1770
Southern asd Skidi tribes rejoined after fur trade declined
1795
Arikara returned to Pawnee
1803
Settler influx as a result of Louisiana Purchase, allied with Whites for protection against Sioux, Cheyenne, Arapaho, Kiowa, and Apache
1816Morning Star human sacrifice ceremony ended by 19 year old Petalsharo (Sky Chief)
1818
Killed 84 Osage in battle
1826
Osage killed 18 Pawnee
1829
400 warlike Pawnee nomads in Indian Territory
1833
Ceded lands by treaty
1839
Probable smallpox epidemic
1848
Ceded lands by treaty
1849
Cholera epidemic
1857
Ceded lands by treaty
1865
Frank and Luther North organized a band of Pawnee scouts for US Cavalry battles with plains tribes
1869
Battle at Summit Springs vs. Cheyenne, Pawnee scout Mad Bear received Congressional Medal of Honor
1873
Sioux attack killed 150 Pawnee including Petalsharo (Sky Chief) at Massacre Canyon, Nebraska
1876
Ceded remaining lands for tract in Oklahoma, suffered severely from move
állítólag a pauni (Pawnee) volt az utolsó olyan törzs Észak-Amerikában, amelyik gyakorolta az emberáldozatot.
Van egy félig legendás történet egy pauni főnökről, aki megmentett egy telepeslányt, akit a saját törzse föl akart áldozni a Hajnalcsillagnak.
Ez valamikor az 1810-es években volt, ha jól emlékszem, otthon megvannak a részletek. Ezt a főnököt később meghívták Washingtonba, valami kitüntetést is kapott.
Mindenesetre érdekes kultúrájú nép volt a pauni, a lakoták és sájenek ki nem állhatták őket. Csak részben tartoztak a síksági bölényvadász kultúrkörhöz, eredetileg félnomád életformájú földművelők voltak.
Kupola alakú gerendavázas földkunyhókba laktak, ebben is eltértek a nomád tipilakóktól.
Erről nincs infó. Próbáltam utánanézni de csak annyit tudtam meg , hogy jópár Emmy díjra jelölték a minisorozat és egyéb kategóriában. Az original Dvd csomag 4 Dvd-ből áll 12 ó hosszú az extrákkal, de hát minden rész 90 perces úgyhogy igen csak meg kéne vágni egy mozifilmhez. De nem zárom ki a lehetőségét. A lányom azt mondta, hogy Győrbe a moziba valamelyik film előtt volt ajánlója . A zenét legalábbis felismerte( igen jelelgztes a címzene).Én háromszor megéztem de nem tudok betelni vele. De azóta semmi. Nehogy úgy járjon mint a New World ( Pokahontas sztori). Beharangozták hogy lesz (Collin Farrel - Smith kapitány) azóta se láttam moziplakátot róla. Érdekes rendezés, nem rágja le az ember a körmét de egyszer meg lehet nézni.
Én is valahogy így látom. A "klasszikus" amerikai westernfilmekben eleinte a lakoták, cheyennek, apacsok voltak a barbár vademberek és az amerikaiak szövetségesei (pl. pawnee-k vagy a varjak) pedig "jó indiánok".
Annak ellenére, hogy ők eleinte ugyanúgy összecsaptak az amerikaiakkal (különösen a pawnee-k), csak később "az ellenségem ellensége a barátom" elv alapján segítették őket a lakoták ellen.
A lakoták és a cheyenne-ek pedig többet harcoltak az ellenséges törzsek ellen még 1851 után is, mint a fehérekkel.
Azután a '60-as-'70-es évek polgárjogi mozgalmainak hatása beszivárgott a filmművészetbe is és így fordult a kocka: az amerikaiakkal szembeszálló indiánok lettek a pozitív szereplők, következésképpen a varjak, pawnee-k az árulók. A forgatókönyvírók időnként kicsit át is estek a ló túloldalára, mert annyira azért ők sem voltak szentek, de ez a megközelítés még mindig közelebb állt az igazsághoz, mint a korábbi agyonidealizált, ami ráadásul mintegy 100 éven át teljesen elfogadott volt az amerikai közvélemény számára. Ennek a 100 éves egyoldalú megközelítésnek a hatását nyilván ellensúlyozni kellett valamilyen formában.
Mindent egybevetve a varjak a saját elveiket követték, amikor az ősi ellenségeik ellenségeit segítették, tehát árulónak biztosan nem tekinthetjük őket. Más kérdés, hogy mai eszünkel úgy gondoljuk, hogy ha már fegyveres ellenállásra került a sor, akkor talán célravezetőbb lett volna valamiféle összefogás a fehér expanzió ellen (noha megállítani nyilván akkor sem lehetett volna, legfeljebb késleltetni, de csak igen komoly áldozatok árán és csak ideig-óráig), de hát a régi beidegződéseket nem egyszerű kiírtani.
Egy kis humor, vastagon kiemelve a topikba vágó rész:
Újabb sikerkönyvek címei:
Eichmann: Vakáció Izraelben Jézus: Egyszer élünk Robinson Crusoe: A gruppenszexről Sinbad: Miért jó otthon ülni Custer: Sikeres kitörés Little Big Horn-nál Dózsa György: Van aki forrón szereti Rómeó és Júlia: A sikeres párkapcsolat titkai Mádl Ferenc: A fogorvos jó barát Babszem Jankó: Felnőttem József Attila: Öregkori bölcseletek Yehudi Menuhin: Turné Gházában Don Quijote: A realitások talaján Godot: Megjöttem! Desmond Tutu: Röhejes nevek Csurka István: Kedvenc zsinagógáim Kolombusz Kristóf: Indiai élményeim Kőműves Kelemen: Párkapcsolat falak nélkül II. Lajos: Nagy fürdőzések a Csele-patakban Jumurdzsák: A térlátás örömei Koós János-Bajor Imre: Józan gondolatok Zámbó Imre: Fegyverkarbantartás mesterfokon Mádl Ferenc: A pók és a sarok (Aesopus nyomában) Bill Gates: Szegényen, de büszkén Richard Claydermann: Hardcore és lázadás Takamura Hashimoto: Kamikáze voltam Sztálin: Akiket megmentettem a kivégzésektől Négyszemközt - Beszélgetés Peter Falkkal Michel Jackson: Büszke színesbőrűek Deák Bill Gyula: A pogó-tánc Gheorghe Funar: Igazságot Magyarországnak! Paudits Béla: Schwarzenegger dublőre voltam Jézus Krisztus - Apámnak Júdás: Nem vagyok korrupt Uhrin Benedek Eminem feldolgozasai Király Linda: Sikersztori a Körcsarnokban Bokros teendők - Madagaszkár izlandi nagykövete vall hivatali éveiről Sigmund Freud: Gondolkodás egyszerűen Kolompár Dzsenifer: Egy cellában Cinivel Friderikusz Sándor : A nőcsábász, avagy életművem James Cook: Barátságos hawaii benszülöttek Abraham Lincoln: Utolso szinhazi élményem Columbo: Nincs több kérdésem Freddy Krueger: Petting kézikönyv Elton John: A G pont nyomában Stevie Wonder: Némafilm-gyűjteményem Ferenc Ferdinánd: Barangolásaim Szarajevóban József Attila:Vonatozni jó! Császár Előd : Én és a kresz Orbán Viktor: A második ciklus Dugovics Titusz: Élet a várfalon kívül
Az 1970-es évek elején egy eléggé kényes ízlésű francia író járt néhány fennmaradt indián törzs között az USÁ-ban.
Uti élményeiről naplót is írt, magyarul is megjelent, ha jól emlékszem Rézbőrű napló címmel.
Ami érdekes, hogy a szerző a navahók és a varjak kivételével szinte az összes indián törzsről nagyon rossz véleménnyel volt.
A navahók azzal bűvölték őt el, hogy a 70-es években indították be rezervátumukban az iparosítási programot, a varjak meg valami hegyi wellness-hotelban kényeztették a derék gall utazót.
Ez a francia írja a varjakról, hogy a rezervátumukban saját bölénycsordájuk van, amiből minden évben levadásznak néhányat egy múltidéző, szimbolikus bölényvadászat kapcsán.
Később állítólag ez a csorda valami járvány miatt kipusztult.
A Crow Indian Fair (Varjú Indián Vásár) minden évben megrendezett, híres törzsközi rendezvény, aminek a varjak rezervátuma ad otthont.
Széljáró volt a film címe, az eredeti címe Windwalker. A sájen főhőst nevezték így. Egyébként a filmben eredeti sájen nyelvű párbeszédek voltak. A sájen nyelv az algankin nyelvcsalád nyugati ágába tartozik és semmi köze a sziú nyelvcsaládba tartozó dakota nyelvhez.
Szerintem nagyon jó kis film, érdemes megnézni.
"szóval a varjak ott is a gyenyó oldalon állnak, jót még nem hallottam róluk. Elég pocsék a marketingjük."
Nézd, ez megközelítés kérdése. A varjak előbb voltak ott a Powder-medencében és a Bighorn-hegységben, ahonnan a lakoták, sájenek és arapahók megpróbálták kiszorítani őket.
Nyilvánvaló, hogy a Széljáróban, amely a sájenek szemszögéből készült, a varjak a rossz oldalon állnak.
Hasonlóna azokban a művekben, ahol a kékkabátosok ellen harcoló lakoták és sájenek a pozitív hősök, ott a varjak a negatív oldalon állnak.
A valóság ennél sokkal összetettebb volt. Objektíven szemlélve a dolgokat, a varjak ugyanolyan hősök voltak, mint a lakoták, sájenek és apacsok.
Vadászmezőiket és életformájukat próbálták megvédeni az ellenséges törzsektől.
Amit írsz egy más fotózás lehetett, Curtis beutazta É.Amerikát. Életcélja volt egy eltűnő nemzet megörökítése az utókor számára. 20 kötetbe gyűjtötte össze a képeket területi megoszlás szerint. http://memory.loc.gov/ammem/award98/ienhtml/about.html A film amit említettek a Széljáró volt. A maga nemében egész jó film volt annak idején. Most is szívesen megnézném. De amit jó szívvel tudok ajánlani az egy Dreamworks mű, az Into the West 1 - 6. Spilbergék megint nagyot alakítottak, ez a legjobb "indiánfilm" amit valaha láttam. Egy telepes család és egy indián fiú életén keresztül mutatja be a síksági indiánok tragédiáját az 1850-es évektől Wounded Knee-ig. Abszolút tényszerűen korabeli dokumentumok alapján fotózták a filmet. Pl: A Wounded Knee-i mészárlásnál ugyanazok a beállítások mimt amit az archiv képeken látni lehet. http://alt.tnt.tv/itw/ A varjakról én se olvastam túl sok jót, talán csak Frank B. Linderman: Csinos Pajzs a varjú indiánk orvosságos asszonya , a kivétel . Ez is életrajzi könyv és bepillantást ad a varjak életébe , szokásaiba , harcaiba az ő szemszögükön keresztül.
Tud valaki segíteni abban, hogy vajon a beothuk indiánoknak hol tudnék utánanézni? Elsősorban a mondaviláguk érdekelne, de az égvilágon semmit sem találtam róluk. Egyáltalán van erről a népről valami adat?
Volt annak idején egy jó film, talán Szelek szárnyán, vagy Széljáró volt a címe. A csejennek és a varjú indiánok közti csetepatéról szól, fehér ember nem is szerepelt benne. Eredeti algonkin meg dakota vagy nemtom milyen nyelveken beszélnek benne, és teljesen hitelesnek tűnt. ...szóval a varjak ott is a gyenyó oldalon állnak, jót még nem hallottam róluk. Elég pocsék a marketingjük.
Tehát 1869-ben létesítették számukra az első kormányügynökséget a Hide Scraper Creeknél Montanában. (ma Mission Creek).
1872-ben földjeiket csökkentették és az ügynökséget Absarokee-ba költöztették.
Ez az Absarokee ma is megvan, egy kisváros Montana állam déli-középső részén.
1882-ben ismét aláírtak egy szerződést, amelyben nagy földterületekről mondtak le, az ügynökséget pedig ekkor költöztették a mai helyére (Crow Agency., Montana).
A varjak száma ma kb. 12.000, nagy részük ma is a montanai Crow Indian Reservation területén él.
Nevüket őrzi az Absaroka Range nevű hegyvonulat a wyomingi Sziklás-hegységben és Absarokee városa Montana déli-középső részén.
Ami a varjak történetét illeti, néhány dolgot emlékezetből írtam, mert vacakolt az a honlap, ami a fő forrásom volt.
Íme a teljes verzió angolul, ha érdekel valakit:
The Crow were sedentary hunter/farmers until they separated from the Hidatsa in two groups about A.D. 1400 and 1600. Upon separation, they became nomadic hunter/gatherers of the northern Plains. In historic times, they ranged from the valley of the Yellowstone in southern Montana south as far as the Laramie fork of the Platte in Wyoming. They were constantly in conflict with most of their neighbors and severely outnumbered.
They allied with the United States against their mutual enemies, but were never recognized for their sacrafices.
Aboriginal Locations (Subdivisions)
The Mountain Crow were in southern Montana and northern Wayoming, the River Crow were among the Hidatsa in North Dakota
Present Locations
MT Crow Reservation, Crow Agency
Year
History *
1400
Oraltradition: The ancestral tribe of the Crow and the Hidatsa were living the"Land of Forests and many lakes" ( The present upper Great Lakes of Canada andthe United States)
1450
Oral tradition: Two leaders of this group, No Intestines and Red Scout, fasted at Holy lake (present day Devils Lake, North Dakota), Red Scout received a vision indicating that his people would survive through the spiritual graces of Sacred Tobacco. Red Scout and his people settled on the Missouri and learned horticulture from the Mandan, eventually becoming the contemporary Hidatsa's. No Intestines and his followers traveled on an extensive migration in search of the Sacred Tobacco. The trek eventually led them to their historic homeland, present-day southeastern Montana and northern Wyoming. This group became known as the Ashalahó/Many Lodges or the historic Mountain Crow
1490
Oral tradition: The Mountain Crow were firmly established in their homeland, displacing the Shoshones and allying themselves with the resident Kiowa's
1600
Oral tradition: The next band of the Crow developed out of a separation from the Hidatsa. Sometime after No Intestines group had become established on the Plains and argument arose between two factions in the Hidatsa villages on the Missouri River. The quarrel was over the distribution of a drowned buffalo, the wife of the leader Bad Heart Bear felt that she had not received enough of the tripe. The ensuing dispute led to a permanent separation when the followers of Bad Heart Bear joined the Ashalahó Apsáalooke on the Plains. This group became known as the Binnéassiippeele/Those Who Live Amongst The River Banks, or the historic River Crow.
1700
Oral tradition: The Apsáalooke acquired their first horses from a Shoshone camp near the Great Salt Lake.
1743
A group of Apsáalooke camped at the confluence of the Bighorn and Little Bighorn Rivers meet with the La Vérendrye Brothers, French-Canadian traders, most likely the first encounter between the Apsáalooke and the Europeans
1805
Lewis and Clark Expedition travels across Apsáalooke territory
1805
On their return trip in 1806, the horses meant for Clark, being held by his sergeant, Nathaniel Pryor, are taken by Crow warriors
1824
Beginning of mountain man fur trade era
1825
The first treaty between the Crow and the United States is signed by Crow leader Long Hair and Major O'Fallon of the United States. The other prominent Crow leader Rotten Belly refused to sign
1830
Female warrior Pine Leaf killed four Blackfeet at Fort Union and was named Woman Chief by Rotten Belly
1833
Killed more than 200 Cheyenne in revenge battle; contracted smallpox from a wagon train
1840
The Crow were afflicted smallpox epidemic, end of mountain man fur trade era
1846
Attacked and virtually destroyed the Small Robes band of Piegan Blackfeet under Chief Rotten Belly
1848
Caught smallpox from Northern Shoshoni tribe
1849
Lost 600 to influenza
1851
The Crow participated in the first Ft. Laramie Treaty signed by Chief Big Robber which stated that the Crow controlled over 33 million acres of land in present-day Montana and Wyoming, caught smallpox from Northern Shoshoni
1853
Indian agent estimated that Crow owned 20 horses per adult male
1856
Woman Chief killed by Gros Ventre
1864
The outnumbered Crow successfully defended themselves against the combined forces of the Lakota, Cheyenne, and Arapaho on East Pryor Creek north of present-day Pryor, Montana, the largest and most dramatic battle to protect eastern Crow lands from the Lakota invasion of the 1860's
1865
The Crow assisted the United States military in protecting travelers on the Bozeman Trail, three forts were established in Crow territory.
1866
Chief Big Robber killed in duel with Northern Shoshoni Chief Washakie in Battle of Crowheart Butte
1868
The Crow participated in the second Ft. Laramie Treaty, and their land holdings were reduced to 8 million acres in present-day Montana
1869
The first government agency is established for the Crow on Hide Scraper Creek (present-day Mission Creek, Montana)
1872
Crow land holdings were reduced again and the government agency is moved to present-day Absarokee, Montana
1876
The Crow continued to support the United States military by supplying the scouts to the columns of the Centennial Campaign
1877
The Crow repelled constant attacks against the invading Lakota, Cheyenne and Arapaho, with and without the assistance of the United States military, even pursuing the fleeing Lakota's into Canada.
Aided Nez Perce in flight to Canada
1882
The Crow agreed to another land cession and the government agency is moved to its present site at Crow Agency, Montana
1950
Water rights to Yellowtail Dam lost by tribe
1983
Crows win inherent sovereignty case in Supreme Court
Még valamikor az 1890-es években vagy az 1900-as évek elején rendezték meg az amerikaiak az első indián kongresszust. Erre szinte az Egyesült Államok területén élő valamennyi törzs küldött képviselőket.
A kormány fényképészeket is küldött erre a találkozóra, akik hihetetleneül jó, autentikus képeket készítettek az őslakókról.
Van ennek a kongresszusnak egy internetes oldala is, ha megtalálom, belinkelem.
Így igaz. Van olyan forrás is, hogy a csata előtt a varjú felderítők figyelmeztették Custert, hogy ne menjen le a völgybe, mert kétezer lakota és sájen fogja várni.
A varjú felderítők állítólag mindjárt a csata elején kereket oldottak. Mondjuk meg tudom őket érteni. Én az ő helyükben meg sem álltam volna az Absaroka-hegységig:)
