“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Sajnos, sokszor a gyereknek senki sem hisz. Pedíg nem kell ahhoz nemi erőszak sem, hogy traumatizálja valaki, vagy megundorodjon az ellenkező nemtől. Ezért is büntetik a mutogatókat.
"A gyermekmolesztálások túlnyomó részében az elkövető nem idegen, hanem valamilyen hozzátartozó, nemritkán apa vagy nagyapa. Mivel az agy önvédelemből mélyre rejtheti az ilyesféle „élményt”, az áldozat gyakran nem is emlékszik a történtekre, a trauma hatása azonban évekkel később, akár felnőttkorban is jelentkezhet – mint a cikkben megszólaló nők esetében. A zaklatók felismerését nehezíti, hogy korántsem alkotnak homogén csoportot: csak a késztetésük alapján öt típusuk különböztethető meg, bár vannak többé-kevésbé közös vonásaik is."
Mezei M. Katalin írása.
"
Az elkövetők sem egyformák
Miféle ember képes ilyet tenni a saját lányával? – kérdezhetjük. Valójában nem egy heterogén csoportról van szó – az ilyen abuzálók csak a „motivációjuk” alapján legalább öt, egymástól jól elkülöníthető típusba sorolhatók.
1. A szexuális támadó-kisajátító típushoz tartozók egyértelmű és tudatos szexuális érdeklődést mutatnak lányuk iránt – már annak kiskorában is.
2. A kamasszal fajtalankodók érdeklődése szintén tudatos, ám az csak akkor ébred fel bennük, amikor lányuk/fiuk már a pubertáskorhoz közeledik, vagy el is éri azt.
3.
Az áldozatukat eszközként használók nem kifejezetten a gyerekükhöz vonzódnak – jobb híján választják ezt a „megoldást”, miközben gyakran más partnerről fantáziálnak.
4. Az érzelmi függők magányosnak érzek magukat, és hajlamosak a depresszióra – számukra a molesztálás az intimitás és a komfortérzet iránti vágyuk kielégítését jelentheti.
5. A feldühödött bosszúállók pedig az abúzus révén valójában házastársuk vagy partnerük iránt haragjukat fejezik ki, aki érzésük szerint elhanyagolja, illetve megcsalja vagy elhagyta őket.
Vannak persze hasonlóságok is
Például az előéletüket tekintve: körükben – típustól függetlenül – magasabb az aránya azoknak, akiket gyerekként elutasítottak, fizikailag vagy szexuálisan bántalmaztak a szülei. Sokuknak a kamaszkora is zaklatott volt: nehezen alakítottak ki kapcsolatot a másik nemmel, így az átlagosnál többet maszturbáltak, illetve a törvénnyel is összeütközésbe kerültek. Jellemző még az alacsony fokú indulatkezelés, a szociális elszigetelődés, illetve a párkapcsolati problémák. Zaklató nagyapákra és más hozzátartozókra vonatkozóan nem sikerült forrást fellelni, ám a fenti arányok valószínűleg esetükben is érvényesek."
Nem nyomják a képeit pólóra, táskára, nem lett belőle feminista ikon, mert nem is akart soha az lenni – nem a női témák érdekelték. Ő „csak” a világ egyik legjobb festője akart lenni – és sikerült neki.
Egy asszony, aki minden írott és íratlan szabályt felrúgott – A zseniális festő: Georgia O’Keefe
Nagy hatású, saját stílust teremtő, az amerikai kontinensen alkotó festőnő a XX. századból – erre ma tízből kilencen (de talán mind a tízen) rávágnák: Frida Kahlo. Pedig élt egy festőnő nem messze tőle, aki legalább olyan elismertséget szerzett a festészetben, mint ő, és ha nem is Mexikóban, de Új-Mexikóban találta meg a kedvenc témáját. Georgia O’Keefe mára az Egyesült Államok első számú klasszikussá vált festőnőjének számít. Épp 131 éve született, így ma rá emlékezünk
Sokszor nem tudom eldönteni , hogy ez a topik egy olyan faliújság-e , ahová Forintocska kitűzgéli a cikkeit (mert vitatkozni róla nem lehet ) , vagy csatamező .
Amikor én még kis srác voltam, az emberek egészen normálisak voltak. Nem állítom, hogy most nem azok, de hogy sokkal több a nem normális ember, mint amikor én még kis srác voltam, egészen bizonyos.
Nézzünk meg régi filmhíradókat, interjúkat, hallgassunk bele, hogyan beszéltek, fogalmaztak, hogyan néztek ki, hogyan viselkedtek harminc-negyven évvel ezelőtt ez emberek! Nem a tudósokra, írókra, zeneszerzőkre gondolok, hanem az utcai járókelőre. Az istenadta nép gyermekére, akivel valami történhetett időközben, mert ma nem egészen úgy néz ki, nem úgy beszél, gondolkodik, mint akkoriban.
Mindenekelőtt arra figyelhetünk fel a régi felvételeket nézve, hallgatva, hogy nagyjából mindenki tisztességesen beszél magyarul. A kamerán kívül nyilvánvalóan nem pontosan úgy fogalmaztak, mint a kamera előtt, de sokkal kiegyenlítettebb az összkép. Például alig használtak idegen szavakat, helyesen hangsúlyoztak, nem hadartak, tehát a nyelvromlás még nem volt annyira előrehaladott. Szegény Lőrincze Lajos, valóságos nyelvi atomháborúnak érezte a saját korát, hát, próbálna most néhány hipszterrel szót váltani, de tényleg csak néhány szót, alig kapna levegőt.
Feltűnő továbbá a régi felvételeken, hogy az emberek normálisan öltözködnek. Illetve minél régebbi a felvétel, annál normálisabban. Az ötvenes-hatvanas évek női és férfidivatja sokkal inkább polgári, mint mondjuk a kilencvenes éveké. Egyetlen férfi sem ódzkodott a nyakkendőtől, a nők nem akartak nadrágba bújni, mindenki alkalmi ruhát öltött, ha moziba, színházba, vagy akár csak sétálni, vásárolni indult. Persze, mert a két világháború közötti polgári világ közelebb volt, a rendszerváltozás után pedig mindent újra kellett kezdeni. Megkérdeztük magunktól, hogy egyáltalán kik vagyunk, milyen hagyomány alapján induljunk el? Meggyőződésem, hogy ma már jobban állunk igényesség ügyében, persze csak a magyar társadalom le nem szakadt része, a többiek nyakig benne tapicskolnak a vadkapitalizmusban. Rögtön tegyük hozzá, hogy az öltözködés nem elsősorban pénzkérdés, mindenki hallhatta a nagyanyjától, hogy ne legyen drága a ruha, csak tiszta. Nagy kár, hogy ma ez a tanítás is feloldódott az általános brandőrületben.
Nézem a sürgő-forgó embereket a régi felvételeken, ahogyan a fülükhöz szorítják a Szokol rádiót. Akkoriban ez volt a mobilozás, de rögtön tegyük hozzá, akadt más is. Gondoljunk csak arra, mivel töltötték akkor az idejüket utazás közben, és mivel ma. Ez utóbbira roppant egyszerű a válasz: mobiloznak. Aki újságot vagy könyvet olvas vonaton, buszon, földalattin, bátran őskövületnek vallhatja magát a következő népszámláláson. Harminc-negyven éve az utasok – írom sorban – kártyáztak, dominóztak, sakkoztak, újságot, könyvet, levelet olvastak, az ügyesebbje még írt is, ha nem mozgott nagyon a jármű. Azonkívül kötöttek, horgoltak, varrtak, keresztrejtvényt fejtettek, barkochbáztak, olykor még énekeltek, zenéltek is (az író Tersánszky Józsi Jenő például gyakran játszott furulyán népdalokat a vonaton, ismeretleneknek). Nem beszélve a puszta beszélgetésekről. Persze, nem arról van szó, amikor szélsebesen elhadarod, mit akarsz, a másik pedig alig várja, hogy befejezd, és ő is rád bocsáthassa szózuhatagát (ezt ma valamiért beszélgetésnek nevezzük, pedig nem az), hanem arról, amikor a felek figyelmesen, egymásra reagálva a szó szoros értelmében eszmét cserélnek.
Nem hiszem, hogy a legújabb kori ipari forradalom, amely bár észrevétlenül lezajlott néhány esztendő alatt, és az internet, mobiltelefon általános elterjedésével teljesen átformált szinte mindent az emberi kapcsolatainkban, önmagában jó vagy rossz volna. Én csak azt állítom, hogy a régi ember jobban beszélt, jobban fejezte ki magát, következésképpen helyesebben is gondolkodott, mint a mai. Ebből pedig az következik, hogy kevésbé voltak manipulálhatók, mint a mai konzumidióta milliók (bár a tömeg az tömeg minden korban). Azt is állítom, hogy miután akkoriban a világ még nem volt csereszabatos, az emberek gyakorlati készsége is fejlettebb volt. Sírás helyett egyszerűen elintézték, megjavították, beszerezték, elkészítették a dolgokat. A lelkierejük, a szakítószilárdságuk sem vethető össze a maiakéval. Nagyanyám számára még az volt a megpróbáltatás, ha bombák hullottak a fejükre, 2018-ban mondjuk, az internetadó festi fel egy egész nemzedék számára az apokalipszist.
Nem lehet, hogy minden közéleti összecsapásunk mélyén ezek a különbségek munkálnak? Hogy értékválasztásunkban benne lüktetnek a gyermekkori képek, álmok, modellek, vagy éppen ellenkezőleg, egy minden ízében ostoba és műveletlen korszak irányít minket? És vajon, milyen értékeket teremtettünk mi az elmúlt huszonöt alatt? Hol vannak a közgondolkodás, a magas- és a népi kultúra lenyomatai a mindennapokban? Mi sejlik fel majd ötven év múlva az 1990 és 2018 közötti időszakról?
Félek tőle, nem sok minden. Szerencsére valami megmozdult az elmúlt néhány esztendőben. Valami van, de nem az igazi – mondta hajdan Rajkin, a konferanszié, és ő még nem sejtette, hogy jön egy kor, amelyben a Való Világ váltja majd fel az Elmebajnokságot az emberek szívében. De azért reménykedjünk, hogy valami van, és ez már az igazi.
Ugyan kérdezd már meg tőle légy oly szép , hogy a többieket miért nem ikszeli ki ? Naponta ölik egymást , naponta pocskondiázza le őket .... Azt szereti ?
Újabb érdekes állomásához érkezett a svéd kormányalakítási procedúra.
Újabb érdekes állomásához érkezett a svéd kormányalakítási procedúra.
A héten beszámoltunk róla, hogy Svédországban a második nekifutásra sem sikerült kormányt alakítani, Ulf Kristersson nem kapott bizalmat. Az ok "természetesen" az volt, hogy Kristersson a Svéd Demokraták támogatására is számított volna, azonban a baloldaliak és a jobbközép szerint a Svéd Demokraták szélsőjobboldaliak és vállalhatatlanok, ezért úgy döntöttek, hogy nem támogatják Kristerssont.
A Svéd Demokraták bűne egyébként annyi, hogy erélyesen ellenzik az illegális bevándorlást.
A svéd szabályok értelmében a házelnök egy újabb személyt javasolhat a miniszterelnöki pozícióra. A legújabb jelölt: Annie Lööf. Ha őt sem választják meg, akkor még egy jelöltet dobhat be a parlament elnöke, utána pedig új választásokat kell kiírni. Ezt mindenki szeretné elkerülni, mert valószínűleg a Svéd Demokraták erősödését hozná.
Annie Lööf a Centrum Párt vezetője, amely egy jobbközép pártnak számít, azonban ők is a Svéd Demokratákkal való megegyezés miatt szavaztak Kristersson ellen a bizalmi szavazáson.
Annie Lööftől az Instagramon kérdezte meg egy felhasználó, hogy milyen a kapcsolata Soros Györggyel. Erre így válaszolt a politikus:
"nem ismerem személyesen, de nagyon örülnék neki, ha ismerhetném. Egy erős és bátor ember, aki nagyon jó dolgokat tesz."
Annie Lööf egyébként a kormányalakításról azt nyilatkozta, hogy a Svéd Demokratákon kívül bárkivel szövetségre lépne, így elképzelhető az is, hogy kisebbségi kormány alakul majd a skandináv országban.