"Itt nagyon jól jelölték a letérést: a jobbra mutató kék nyíl pirossal kétszer át volt húzva, mellette egy balra mutató kék nyíl." Kőszegen tehát nem kapni szürke festéket? Így aztán nem csoda, ha a régi sífutójelet kellett megszüntetni a törlőkereszttel való összetéveszthetősége miatt. :-PP
Ahogy ígértem, itt van a rövid túrabeszámoló az Írottkő - Sárvár OKT szakaszról:
0. nap.
Elutazás Kőszegre. Érkezés a kora délutánban, sátorverés egy magánkempingben (jutányos árak, jó szolgáltatás), aztán városnézés. Most először néztük meg Kőszeget úgy, hogy nem voltunk időhöz kötve. De úgy éreztük, még ez a fél nap is kevés volt.
1. nap
Reggel 07:55-kor indultunk Kőszegről a helyközi busszal Velembe. A falu végén a buszfordulótól megkezdtük a kapaszkodást az Írott-kő felé, de nem a piros jelzésen, mint a többi velünk együtt érkezett turista, hanem a kék rom jelzésen a Szent-Vid kápolnához, onnan a kék kör jelzésen a Hörmann-forráshoz, útba ejtve a kéktúra emlékművet is, a forrásnál pedig rátértünk az Írottkő felé vezető Országos kék jelzésre.
A kilátótoronyból szép a panoráma, de tovább kellett indulnunk. A Hörmann-forráshoz visszatérve megtöltöttük az időközben kiürült vizes palackjainkat később fura mellékízt éreztünk az itt töltött vízen. De azért iható volt. Miközben a forrásnál pihentünk, egy családot vettünk észre, akik a forrástól induló patakocska bal partján eszeveszetten túrták az avart. Először azt hittük, gombászok, de észrevettük, hogy az egyikük egy kis valamit a kezében tartva és állandóan nézegetve irányítja a család kutatását. Geocachingelők voltak. Most láttuk először természetes környezetben ezt a fura emberfajtát, látszatra nem sokban különböznek a kéktúrázóktól, mivel a többi ember mindkét alfajt lököttnek tartja :-))
Szép és kényelmes séta következett ezután a Stájerházakhoz, majd tovább aszfalton a Vörös-kereszthez, onnan már közel volt a Óház-tető kilátója. A kilátás innen szédületes Kőszegre. Tőlünk nyugatabbra szerintem ilyen helyekre fogaskerekű, de legalább is drótkötélpálya vezetne a közeli városból. Nálunk nem. De így legalább nem vertek tanyát itt a büfések és emlékmütyürke-árusok.
Kényelmes további séta lefelé a Hétvezér-forráshoz, a Trianoni-kereszthez aztán a Kálvária-templomhoz. Innen már csak egy ugrás volt Kőszeg városközpontja. Külön értékeltem, hogy a túraútvonal átmegy a történelmi belvároson is. A Jurisics téren tértünk le a kéktúra útjáról és mentünk a kempingbe vacsorázni.
2. nap
Sátorbontás után irány a Jurisics tér! Kicsit félve kezdtünk bele ebbe az új nyomon haladó szakaszba. Az út kezdete ugyanaz: Hősök-kapuja Főtér Kossuth Lajos utca, majd befordulni balra a piac utcájába. A tűzoltó laktanya megkerülése után válik szét az új út: BALRA kell fordulnunk a Táncsics Mihály utcán, és nem jobbra, mint a korábban. Itt nagyon jól jelölték a letérést: a jobbra mutató kék nyíl pirossal kétszer át volt húzva, mellette egy balra mutató kék nyíl.
Az új út jól volt jelölve az egész városban, utcasarkokon mindig fel volt tüntetve a követendő irány.
A város határában tovább kellett menni egyenesen az itt kezdődő széles földúton. A jelzett út elérte az országhatárt és egy ideig itt futott tovább (egy határkőnél le is fényképeztük egymást). Íves balkanyar után utunk belefutott egy távvezeték nyomvonalán haladó másik földútba. Itt jobbra kellett kell térni és kb. 100 méter után a következő elágazásban balra.
Itt kezdődött a hosszú vándorlásunk a nyiladékokban. Ezentúl az út nagyon jó, széles, keményre döngölt felszínű nyílegyenes, árkolt szélű földút volt. Amolyan turista-autópálya. Tempósan lehetett haladni rajta. Kereszteztük a Horvátzsidány felé menő utat a kéktúra régi nyomvonalát, majd tovább a nyílegyenes nyiladékban.
Ez az útkialakítás több forduló és elágazás után Tömörd előtt kb. három kilométerrel szűnt meg, innen már közönséges földúton kellett továbbmenni. Itt valahol elvesztettük a kék jelzést, csak kb. egy kilométerrel arrébb láttuk újra, amikor visszatért balról a mi utunkra. A térkép szerint ezen a szakaszon a jelzett ösvény leereszkedik az Ablánc-patak partjára.
Ezen az úton értük el Tömördöt. Itt a polgármester engedélyével letáboroztunk a Faluház mellett. Még mosdóhasználatot is engedtek ingyen! Szóval tök rendesek voltak.
3. nap
Reggel szemerkélő esőben indultunk tovább. Később a régi országúton a falut elhagyva kemény zivatar érkezett, ami kitartott egészen Kincsédpusztáig. A hosszú, egyenes földúton a következő taktikát követtük: kb. egy km-t tovább a földúton, aztán ott, ahol a bokorsor már nagyon szűk volt és a vadrózsa már erősen szaggatott minket, kicsaptunk a balra lévő tarlón vezető széles földútra. További egy km után a földút keresztezte a bokorsorban futó kék jelzést (a sűrű bokrok miatt szerintünk itt már teljesen járhatatlan volt a jelölt út) és kiment a jobb oldalon lévő kölesmezőre. Mi itt a bokorsor szélén mentünk tovább egészen a megművel terület végéig. Itt egy vadászles mellett vissza lehetett térni a már erdőben futó kék jelzés szekérútjára. Eseménytelen további utunk volt egészen az Ablánci malomcsárdáig, bár a csárda előtt, ott ahol kereszteztük a patakot egy betonelemekből épített duzzasztón, egy eléggé elhanyagolt ösvényszakasz kezdődött, de aztán később itt is szekérnyomra tértünk.
Sajnos a csárdánál ellopták a kéktúrás bélyegzőt, pontosabban letépték a gumi nyomólapot a pecsétről. A csárdában sem adtak pecsétet, így itt nem tudtunk igazolni.
Innen kis darabon továbbmentünk az országúton, aztán balra fel az Ablánc-dombra. Jó minőségű földút volt egészen a vasúti aluljáróig. Az átjáró után letértünk az útról és egy rövid dzsungelösvény után újra nyiladékra tértünk. Ezen a szakaszon az egyetlen nehézség a bekerített terület szélén vezető 2-300 méteres ösvényen volt: a vadrózsa és egyéb indák keményen megtépáztak minket.
Ezután jól járható földúton mentünk szinte Szeleste határáig, ahol sátrat vertünk egy tarló szélén, ahol a kéktúra útja szekérnyomon fut egy keskeny erdősáv mögött a megművelt terület szélén.
4. nap
Folytattuk Szeleste felé az utunkat, közvetlenül a falu előtt az út egy részét beszántották, így kb. két-háromszáz métert szántóföldön tettünk meg (a térképen is és a valóságban is ez az egyetlen, rövid, északkelet felé vezető útszakasz a hosszú délkeleti irányú úton).
A faluban az élelmiszerbolttal közös épületben lévő presszóban kell pecsételni. Rendes kéktúra bélyegzőt adnak.
Szeleste után a kéktúra új nyomvonalon halad tovább: a falu végén az utolsó házsornál JOBBRA kellett fordulni, fel egy kis dombgerincre és nem továbbmenni a balra tartó úton a vasútállomásra. Földutakon kellett továbbhaladni, majd nyiladékokra kellett térni. Itt egy eléggé benőtt nyiladékon is végigmentünk, szerencsére ez a szakasz eléggé rövid volt.
Már egy újra tiszta, hosszú nyiladék földútján értük el azt a jó minőségű földutat (kiépítése hasonló volt a Kőszeg utáni utakhoz), amin Bögöt határáig lehetett haladni.
A falut elhagyva aztán egészen a vasútig egy régen nem használt szekérnyomon kellett haladni, itt a fű sok helyen szint embermagas volt.
A vasúti átjárón áthaladó aszfaltút után a kéktúra a Tilos erdőben újra nyiladékokra tér, ezek is eléggé be vannak nőve, sok helyen kezdenek visszavadulni. Itt vertünk sátrat a tölgyfák között. Táborozás a Tilosban! - még címnek sem rossz!
5. nap
A Tilos erdőből a kéktúra ösvénye újra kiért a Bögöt és Csénye közötti keskeny aszfaltútra (a sorompó után egy kis darabon már jöttünk rajta), ezen kellett haladnunk Csényén keresztül egészen Csényeújmajorig. Itt rövid időre rá kellett térni jobbra az Ikervár felé vezető országútra, majd pecsételés után még a Gyöngyös patak hídja előtt balra kanyarodni a patak innenső partján futó gátra. Itt hosszú gát-túra kezdődött egészen Sárvár határáig. Itt egyetlen problémás hely van: a gátról egy betonhídnál balra le kell térni egy földútra, majd kb. száz méter után jobbra fordulni innen egy másik földútra, ami később felszalad egy másik gátra. Ezen értük el Sárvár határát. Innen szinte egyenes út vezetett a vasútállomásig. Itt még pont elértük a 13:07-kor Pestre induló személyvonatot.
Általánosságban elmondható, hogy a kéktúra Írottkő és Sárvár közötti szakaszán a jelzések elhelyezése az átlagnál jobb: bár nincsenek sűrűn elhelyezve, de a letéréseknél, problémás helyeken szinte mindig megfelelő tájékoztatást nyújtanak.
Az utak minőségével sincsen számottevő probléma, mi a leírások és mások elmondása alapján sokkal-sokkal rosszabbra számítottunk.
Mi o.t. Évával 1998. februárban csináltuk a mozgalmat kombinálva a Rákóczi-túrával (akkor még nem sejtettük, hogy a köv. évben már ttúra is lesz az útvonalon). Az említett három csúcsot már akkor sem kellett felkeresni. Ez főleg a Magoska esetében lényeges, mert az a többi csúcstól és egyéb mozgalmak útvonalától meglehetősen távol, félreeső helyen van.
A februári 5 nap alatt nem sikerült az összes csúcsot becserkészni, részben mert a Rákóczi túrára koncentráltunk, részben a rossz közlekedés, részben a haladást hátráltató mély hó miatt. Viszont nem jelentett akadályt az aljnövényzet :o)
Szállásunk Hidasnémeti MÁV-laktanyában volt, onnan jártuk be a területet csillagtúrákkal. A helyszínre utazást az első napon egy Téli Mátrával szakítottuk meg, majd egyet aludtunk Sárospatakon, másnap onnan túráztunk be a területre Regécig követve a piros jelzéseket. Onnan busz hiányában gyalogtúra az aszfaltúton Fony vasúti megállóig, ahol este a sötétben, hidegben vacogva vártuk a Bz-t (közben a vasúti telefonkábeleken sűvítő szél hangja fokozta komfortérzetünket).
A harmadik napon a csak munkanapokon közlekedő hajnali hollóházi munkásjárattal mentünk a lászló-tanyai elágig (itt nincs hivatalos megálló), majd még sötétben indultunk neki -20 fok körüli időben a Bodó-rétre vezető útnak. Csodák csodájára télen, hétfőn reggel 7 óra körül nyitva találtuk a Bodó-réten a büfét, ahol meleg tojásrántottát és virslit reggeliztünk (ekkor már eléggé el voltunk éhezve, három napja nem ettünk meleget). Kissé felolvadtunk a dermedtségből, majd megcéloztuk a Nyerges-hegyet. Felmásztunk a határsávra, ahova a térkép jelölte, közben nem is ott van a kód, hanem keletebbre, egy a térképen név nélküli magaslaton. A többi csúccsal nem volt probléma. A Nagy-Milic - Kakas-bérc - Füzér - Hollóháza - Telkibánya - Potácsház - Gönc vá. útvonalon haladtunk tovább.
A negyedik napon Regécre mentünk Novajidrányból stoppolva és gyalog, mivel a délelőtti busz menetrendje megváltozott és nem várta meg a vonatunkat. Ezzel elég sok idő elment, így a Gergely-hegy környékét nem sikerült lehalászni, a Nagy-Bekecs, valamint a Nagy Péter-mennykő - Pengő-kő vidékét jártuk be ezen a napon.
Az ötödik napon már nem volt sok időnk, a Nagy-mocsaras csúcsát pedig nem sikerült megtaláltunk viszont végigmentünk a piros jelzés addig be nem járt szakaszán illetve a térképen jelölt, azóta megszüntetett régi útvonalon, amelyet azóta már eltereltek arról a részről a Sólyom-kő felé.
A kimaradt csúcsokat egy hónappal később, márciusban jártuk be Hejce-Vimány vá. - Hejce - Gergely-hegy - Fehér-kút - Nagy-mocsaras (másodjára sikerült megtalálni) - Amadé várrom - Gönc vá. útvonalon, a Népek tavasza 30 ttúra előtt, szombaton.
4 km/h-ra tervezem a megközelítéseket és +15 perceket egy-egy kód keresésére. A Bükk900-on, mint t-túrán pl. azért nem merek MÉG elindulni, mert az elsőt a bozóttal, a másodikat a "de itt hol a csúcs?" szindrómával nagyon be lehet bukni. Szóval a B900 előbb lesz nálam itt ontopik, mint offtopik teljesítve. :-)
Amire rájöttünk: a régi és új térkép együtt az igazi... Vannak utak amelyek csak az egyiken szerepelnek. Volt néhány jelzés áthelyezés az idök folyamán.
Sátoraljaújhelyen már láttuk az északi zöld felfestését, de máshol (pl. Széphalmon) még nem.
Kihagytam, de láttuk a pálos romokat is és az Amadé várat is.
A Feketehegyi kilátó Mikóházához van nagyon közel, Magoska pedig azt hiszem Arkához.
Telkibányáról indulva a piroson berajzolva látom a pálos kolostor romját, ez is fontos Julika mozgalmában. A kilátó hegyét és Magoskát nem találtam, de régi a térképem. Utóbbit betudom a 24. helyszínnek, ahova nem kell felmenni. :-) Persze, ha az időbe beleférne...
Szinte éreztem, hogy B+C egy 12 órás program az én tempómban, a többi fél-fél napos +megközelítés. A szamóca és szeder is lényeges, de most konkrétan arra gondoltam, ahol még a borz is khmm.... nagyon eltévedne és ez erősen frusztrálná. :-) Vagyis pl. a legnehezebben megtalálható igazolópontok TOP 5 -je. Hasonlóan értelmes kérdeseimmel én is privátban jelentkeznék a következő hetekben. :-)
Köszi. Azt hittem már senkit nem érdekel a Zemplén.
Igazából 21 csúcson van kód a papíron jelölt 24-böl.
Nincsen a
- Kerékgyártó Bükkön
- Magoskán
- Tokár tetön (ezt megnéztük: csúcskö volt csak és egy összedölt kilátó).
A terv nem rossz, de érdemes minimum három részletben. Sok eröt kivesznek az iránymenetek.
A legtöbb helyen hatalmas bükkösökben mentünk, ezek jól futhatók tájfutó szlogent használva. Egy-két helyen volt csak dzsumbuj illetve dús aljnövényzet.
Nekem a Gergely hegy tetszett a legjobban, mert ott minden volt: bükk, tölgy, fenyö, nyír, sziklák :-)))
Mire gondolsz torkos borz kapcsán?
Sok szamóca volt mindenhol és virágzott a szeder...
A csúcsokon kívül érdemes megnézni a FEKETE-HEGYI kilátót, 4 km 4-500m szinttel.
MÁS.
Bodrogolasziban van egy gyönyörü románkori templom.
Gratulálok a teljesítéshez! Lelki felkészülés alatt állok és tele vagyok kérdésekkel. Eredetileg 24 kód volt, egyes források szerint már csak 20-at kell begyűjteni (védetté vált területek stb.) A túrabázison van egy 23-as lista, mi volt a 24-dik? Kettő töröltről valahol olvastam és az alábbiakban ***-gal jelöltem. Akkor még mindig van egy pluszban, melyik az? Lehet, ezek nincsenek új táblával jelölve a terepen? Idemásolom a tervemet, talán jó a logikai sorrend:
A D-t egy szükséges OKT szakasz miatt vettem külön, egyébként javarészben lehetne a B+C körtúra része is. Találtam még egy 702-es névtelen csúcsot a térképen a Hemzső-bérctől délre. Szívesen olvasnék tapasztalatokról, melyikhez rajzoljak torkos borz jelet? :-)
Jaj, ne haragudj, este a bringázás előtt még nem, utána már nem volt eszemben a dolog, nem is néztem postafiókot, egyből kidőltem, South Park után mentem aludni :-))
Mindenesetre, korábban elhangzott, hogy állítólag a verőcei római őrtoronynál állítólag láttak Várak a Börzsönyben-táblát, nos arra kerekeztem tegnap, jelentem, nincs.
A templom gótikus, de nem hivalkodó. Erődített templom volt egykoron, kiásták, és szépen rekonstruálták a "vár" alapjait. Még a vizesárkot is kiásták.
Nagy élmény volt a toronymászás. A falu házai olyanok, mint sziget a tengerben, körös-körül szántóföld, messze, a távolban Makó tornyai.
A füzeten lévő fénykép alapján nem értettem, miért pont ez a templom Csongrád megye nevezetessége, de a hivatkozott kép, és a valóság alapján azt hiszem, jó döntés volt "beemelni" a templomot a TOP10-be.
Érdekes, hogy a sokkal régebbi kiszombori rotunda nem fért bele. A körtemplom román kori, és érdemes megnézni, ha már Makón jár az ember. Kiszombor a szomszéd település.
Nógrádon én is hiányos jelzéseket találtam, inkább csak sejthető.
Azt javaslom, mailben egyeztessük többen, milyen kódot láttunk, én február végén voltam ott. Most ugyan nincs közelemben az igazolófüzetem, otthon van, de holnapra neked és emgergonek is elküldöm, mit láttam én.
Én két hete tettem meg ezt az utat visszafelé. Nógrádról valóban botrányosan halad a kék jelzés jó darabon (Magyarkúttól Nógrádig is). Több kettes, hármas útleágazás van , és általban a legvadabb alagútban kell tovább menni :) Külön pókhálózó botot kellett rendszeresíteni, és a rövidgatya sem játszik ezen a szakaszon.
Sajnos az achillesem ezen a túrán belobbant (2 hét sántikálás), úgyhogy a zöldön haladtam tovább Királyrétre a Csóvi helyett :(
A nógrádi várban én is megleltem a sérült kódot, de nekem kicsit gyanús a piroson felpingált kód, mert ez nagyon elüt a többi "régi kódtól". Ha valaki még látta az ép táblát, az nyugodtan cáfoljon meg.
3 nap alatt sikerült az összeset levadászni, némelyik jó tájékozódást igényelt. Csodálatos helyekre jut el általa a túrázó !!!
A mozgalom teljesen fel van újítva. A régi kódok át vannak festve, és 1-2 csúcstól eltekintve új A5 lap méretü kód is található, fehér lapon fekete szöveggel a mozgalom neve, a csúcs neve, magassága és a kód. Tökéletes. Ez annyire friss, hogy a szögek még szürkék voltak.
Tiszaszigettől nyugatra van a "mélypont", a tengerszint feletti magasság 75,8 méter.
Van az oszlop közelében egy jó mély gödör, az alján víz. Hogy mit akar szimbolizálni, nem tudom. Talán azt, hogy van mélyebb pont is?
Azért jó tudni, hogy van még lejjebb...
A Téry túra egyébként érdekes, mert a szigorúan vett útvonalon, a határon csak évente egyszer (pünkösdkor) lehet átjutni Óbébára, a Téry szülőházhoz. A Téry út második szakasza, ami pedig két vagy három - nem összefüggő (logikus, ugye?) - szakaszból részből áll, alkalmas pilisi forráskeresésre, vagy börzsönyi várazáshoz is...
Igen, elindultunk megkezdeni a mozgalmat tegnap délután, Dobogókőre és Pilisszentkeresztre mentünk, van erre egynehány forrás, ami a programban van, de odaérkezéskor szakadt ránk az ég, így a pilisszentkereszti Kislugas Vendéglő lett az alternatíva, mondjuk nem utolsó élmény a csülkös bablevesük és a csülkös pizzájuk, mindkettő fokozottan ajánlott :-)))
