Mitán a hajó bevisz a szigetre (a reptér egy motun van), mindig vár legalább egy, ún. "le truck". Az asszem 500 cfp/fő áron visz valahova. Vaitape-től milyen irányban van?
Ahogy írtam, érdemes más szigeteket is megnézni, ráadásul vannak zónajegyek/csomagok. Van családi, fiatal, illetve nyugdíjas kedvezmény is. Én még pont belefértem a fiatal-kategóriába, így 30%-ot levontak az árból...
Itt megvan a menetrend, valamint a díjszabás is. Ha mész, fontold meg a Tuamotu szgk.-et (Rangiroa + néhány másik kevésbé látogatott), esetleg a Marquises szgk.-et.
Az ausztrál pofa, aikvel Bora-n találkoztam nemrég bejelentkezett, és küld fotókat Fr. Polinézia különböző tájairól (2 cd). Egyébként ő azt mondta, hogy a Tuamotu szgk.-en szebb a part, mint Bora Bora-n.
Azt hiszem a Marquesas-szigetek az ami Francia-Polinézia egyik szintén érdekes helye lehet.
http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=79312&rid=PT1RTjRBVE0=
Hát ez nekem se jött volna össze, ha előbb tudok róla se, nincs Spektrumunk.
Sajnos. Pedig mindig mondom a srácnak, hogy jó lenne. De örülök a Travelnek, az se régóta van.
Jó volna egyébként kicsit feltérképezni legalább Francia Polinéziát, hova érdemes elutazni, én legalábbis mindig Tahitiről, Bora Boráról meg Mooreáról hallok. De mi van a többi szigeten? Nyilván világraszóló szenzáció nincs, de ahogy már beszéltünk róla, nemcsak ezek érdekesek.
Room : - 5 500Fcp/1 person/day - 6 500Fcp/2 persons/day - Extra person : 2 000Fcp/day
Bungalow : - 8 500Fcp /1-2 persons/day
Family bungalow : - 11 000Fcp/1-2 persons/day - 15 000Fcp/4 persons/day - Child between 4 and 11 years : 1 000Fcp/day
Tehát van amikor számít a személy, van amikor nem. Gondolom ez azért is van, mert néha adnak kaját is. Szerintem ezek Bora Borán igen barátságos árak lehetnek, ahogyan a szállás is annak tűnik. Sea side- írják. Amúgy 8 km-re van Vaitape nevű településtől. Nem tudom buszjáratokkal közlekednek ide? Ezt még nem néztem meg. Ez a Fcp ahogy néztem, olyan erős 2 Ft körül van, 2,2 vagy 2,3 körül lehet, tehát 12 ezer körül van egy szoba, és ez nem a legolcsóbb.
Itt pl. 6500-ért is van kétszemélyes szoba.Gondolom, más ismeretlenebb szigeteken olcsóbb is lehet. Kempinghelyet 2300 Fcp-ért láttam, Bora Borán, tehát még ez is lehet!
Néztem egyébként más szigeteket is, nagyon hangulatos pl. a messzebbi Fakarava.
En ahol eddig megszalltam (barmelyik orszagban), meg soha nem volt a szallas szemelyek szamara lebontva. Maximum annyi, hogy ha a szoba ferohelyenel tobben szalltunk meg arra kertek egy kis raadast. Gondolom hogy fedezze az extra agynemut/torolkozot, melegvizet, takaritast stb. Amugy az arak mindig a szobara/bungalowra szoltak.
Ez a kis osszkomfortos bungalow kb $100 New Zealand-i dollar ejszakara, 1-4 szemelyre, es akkor kotottem el a tulaj motorjat amikor akartam.
240-ért láttam repülőjegyet, de Bécsből indul. Az amerikai vízum persze nem könnyű, s ehhez is kell. Mást nem tudok, mert sajnos konkrétan nem tervezhetek utazást, de van még más feltétel is. Ezenkívül 300 alatt nem találtam jegyet.
Szállást tehát lehet keresni, sokban hasonlítanak nekem a Seychelle-szigeteken lévő kis panziókhoz, főleg a franciás nevek, de a bungik is, mert egy időben ott is kutatgattam.
Persze, mindig kötöttünk biztosítást idáig is, kivéve ha csak átruccantunk a határ mellé, illetve most nyáron sem Prágában, mert az már uniós ország meg mi is, s csak igazolólap kellett. Csak kis falvak, kis helyek mentén nem tudom mire jó a biztosítás, szerencsére még sose kellett használni. Nyáron a feleségem ugyan összesett Prágában koncertre való várás közben, s a mentőkocsiban megnézték, de más problémánk nem volt még.
Amúgy meg jó hírem van emberek!
Végigolvastam a topicot és azért még bőven van felderítetlen téma Tahitit és Bora Borát illetően. Néztem a szállodákat, bizony 200dollár/fő/éj már olcsónak számít, DE!
Megjelenhetne magyarul is,már néhány Lonely Planet könyvnek van magyar változata a Park Kiadó adja ki,talán sorra kerül a Dél-Csendes óceániai térség hamarosan.
Már írtam Világjárónak, de Nektek is tanácsolom: vegyétek meg a Lonely Planet: South Pacific könyvét. Minden ország elég részletesen benne van... megéri azt a párezer Ft-ot.
Néhány kép az említett panzióról (mivel úgy látom érdekel Benneteket).
Az épület a vízpartról nézve.
A dorm az "én" ágyammal... bocs a kupiért! :o)
A társalgó a dorm-ból nézve.
A parton balra nézve. Sajnos ezek a betonfalak igen rondák voltak... gondolom a part erózióját hivatottak megállítani.
A part. a hajó a családé, ezzel kivisznek bárhova némi pénzért. A motuk közül azonban sok privát. Nekik van egy igen szép telkük odakint! Ott utolsó hétvégén -amikor már nem voltam ott- ünnepelték az asszonyság 60-adik születésnpját, amire meghívtak, de már nem tudtam résztvenni... :o/
Szemben a Sofitel Motu, jobbra az Interconti.
Az Intercontinental. Közvetlenül jobbra egy középkategóriás szállás... sokkal drágábban.
Ja, a kis teraszon lógott egy óriási banánfürt a vendégek számára, valamint a konyhában volt kávé, tea és fűszerek szintén "ingyenesen".
Nos nyelvtudás valóban kell ezekhez az utakhoz, de egy alapfokú angol bőségesen elég... különösen akkor, ha nem egyedül utazik az ember. Nekem nagyon jól jött a társalgási szintű angol és francia az út folyamán, hiszen mindig azokkal beszélgettem, akivel épp az adott helyen találkoztam. De jó volt így, rengeteg érdekes embert ismertem meg, néhányukkal a kapcsolatot is tartom.
Hogy a Bora Bora-n található panzióra vonatkozó kérdésre válaszoljak:
A Pension chez Rosine Masson a Pointe Matira-n található a sziget déli csücskén, talán az egész sziget legjobb helyén. Szemben egy motun van a Sofitel Motu, a parton kb. 50-100 méterre az Intercontinental. A part mindenhol "szabadstrand", így oda is átmehet az ember. :o)
A panzióhoz tartozó part nem szép, de a víz ott is gyönyörű (egyszer alig pár méterre úszott el egy rája). A tulajdonos meg rendkívül kedves. Igazság szerint egy szintén egyedül utazó német srác ajánlotta a helyet, neki a bankautomata által lenyelt kártyát segítettek a háziak visszaszerezni. Nekem pl. az utolsó napra nem maradt kp-m, viszont a 2 másik utazóval megbeszéltem, hogy kimegyünk egy motura. A háziak csónakjával vittek ki minket, de az én esetemben meghívtak az útra tekintettel a körülményekre (Boran nem egyszerű pénzhez jutni -francia rendszer- csak a bankból tudtam pénzt kivenni, az automata hibát jelzett).
Sajnos 250k-ért hiú ábránd oda jutni... Kutyu75-nek sikerült 280k-ért jegyet szerezni, de óriási szerencséjük volt. Én februárban foglaltam jegyet, de már így is problémák voltak a helyjeggyel, különösen a Frankfurt-LA vonalon. Nekem vízumostul, taxostul tokkal vonóval 440k volt + 100 USD.
A szallas a legegyszerubb. Ha nyugodt akarsz lenni, fizesd elo az elso ket ejszakat az interneten vagy utazasi irodaban, es ha megerkezel, nezzel szet a kornyeken szallasert. Ha nem talalsz jobbat, maradsz ahol vagy. Sokszor (legtobbszor) nem ugy neznek ki a dolgok eloben mint a prospektusokban. Ha bemesz egy motelba/hotelba, eleg egy parszo tudas, mert tudja mindenki hogy nem marhahusert mentel be:). A szobat is megmutatjak mielott lekotod magad.
Sok konyv van, magyarul is ami felsorolja reszletesen a szallasokat, ettermeket, kirandulohelyeket stb. Vigyel magaddal egy ilyen konyvet.
Cavalcanti,
Laszlo volt a keresztneve, az otvenes evektol elt arrafele, tobb szigeten is, vegul Mitiaro-n telepedett le. A felesege meg most is ott el, az egyik fia Rarotongan a tobbiek azt hiszem New Zealandon elnek. Az egyik lanya vele van eltemetve, pont egy ev valassza el a temetesuket. Fura erzes volt egy magyar nevet latni egy sirkon ott.
Bogyo 2,
Ha veszel utasbiztositast akkor nem kell aggodnod hogy mi lessz az esetleges egeszsegugyi problemakkal.
Amugy tetszik a hozzaallasod az utazashoz. Nem feletetlen a draga dolgok a legemlekezetesebbek. Sot. En sokat dolgozok varoson kivul, es nagyon tudom elvezni az apro elmenyeket az uton. Kulfoldon elkeruljuk a "gocpontokat" (bocs Mr. Gocpoint) amennyire csak lehet. Megragadok minden alkalmat hogy beszeljek a helyiekkel. Sokkal maskeppen latod ugy a vilagot, melyebb az elmeny.
Én a biztonság miatt érzem úgy, hogy jó, ha vastagabb a tárcája az embernek. Persze ez relatív, hogy mit értünk vastagnak. Nekem anyi elég, hogy ha gond van, ne féljek attól, hogy nem tudom kifizetni az orvosi ellátást, vagy a hazautat. Ha ez rendben van, akkor elég.
Azokon a helyeken, ahol azért már láttak turistát, s nem kell felkapott helynek lenni ehhez, szerintem is elég egy alapfokú angol meg egy kis vállalkozókedv, nem várják el, hogy nem született angolként tökéletesen beszéld a nyelvet, főleg ha neki se anyanyelve. Tapasztalataim szerint velük egyébként is könnyebb kommunikálni, mert jobban tisztában vannak, hogy mik lehetnek a nyelvi problémáid.
Az ilyen kis szigeteki élmények fantasztikusak, de ehhez azért már kellett a jó nyelvtudás, anélkül az embernek jóval nehezebb közel kerülnie a másikhoz.
Nekem nem ismeretlen teljesen a közeg. A mi településünkön is párszázan élnek, tehát nem egy pesti lakásból írok, mi még nem zárjuk be az utcán álló kocsit. De csak itthon nem.
Másutt is szeretem felfedezni az ilyen helyeket. Tavaly a Maldív-szigeteken voltunk, életünk első és egy ideig még biztosan utolsó trópusi nyaralásán, idén viszont csak itthon, Somogy megyét fedeztük fel, kincset érő kis helyeket találva, bensőséges kis tájházakkal, kis, csak a mi kedvünkért a kulcsért elszaladó nénivel, aki kinyitotta nekünk a hegy tetején álló kis templomot. Nagyon más volt mint a Maldív-szigetek, nem mondanám, hogy jobb vagy rosszabb, bár jóval olcsóbb, ez kétségtelen, de élményben nagyon sokat adott mindkettő. Vannak ilyen helyek itthon és a szerte a nagyvilágban, néha kevesebbet nyújtanak a szemnek, de annál többet a szívnek, és ezt nem üres szólamnak gondolom, tényleg olyan elégedettség és melegség töltött el mindhármunkat (nekem is egy lányom van) a Dráva melletti Szent-Mihály hegy, vagy a mesztegnyői tájház után. Maldívon ez így nem volt meg, az elsősorban a mássága, újdonsága miatt volt élmény. Bár helynek az is kicsi volt, mindössze 200X400 méteres volt a sziget, Mr.Gócpointék is nemsokára megtapasztalják!
Szép hely lehet Mitiaro szigete.Egyébként ki az a magyar aki ott van eltemetve,lehet róla tudni valamit,hogy hogyan került oda és hogyan élt ott?
Szerintem is elég egy kb. alapfokú angol nyelvtudás ahhoz,hogy az ember nyugodtan utazgasson.
En sosem mentem sehova vastag penztarcaval (nincs), megis mindig jol ereztem magam. A legfontosabb amit megtanultam az utazasok alatt, hogy majdnem barhol biztonsagban vagy ha nem kiabal a homlokodon hogy turista vagy, es a helyi emberekkel egy szinten erintkezel.
Mas. Sok elmenytol megfosztottuk volna magunkat ha nem lennenk kalandos termeszetuek.
Elmentunk egyszer egy kis szigetre a Cook csoportban, Mitiaro a neve. Kb 240 lakosa van 80-90 iskolas koruval egyutt, es egy ora alatt korbe lehet biciklizni a szigetet. Nincs se resort, se all inclusive, se motel se hotel.
A szigeten nincs mas turista szallas csak egy magan haz, egy szoke (osz), kekszemu polineziai tulajdonaban. Mi voltunk harman csak turistak a szigeten es velunk lakott a hazban egy "helyi" akirol kiderult hogy a Cook szigeti oktatasugyi allamtitkar.
A Cook Szigeti kormany kapott az europai Uniotol valami penzt kozoktatasra es o korbejarta a szigeteket hogy felmerje hol, mire van szukseg. A sors ugy hozta hogy eppen Mitiaro volt a soros a listajan, es mivel jol eldumaltunk este (foztem neki paprikas csirket) megemlitette hogy masnap van a tiszteletere egy kis unnepseg az iskolaban, es megtisztelve lennenek ha eljonnenk. Hogy rovidre fogjam, vegig fenykepeztem es videoztam az egesz unnepseget, es kuldtem nekik vissza egy masolatot itthonrol.
Azert volt kulonleges az elmeny, mert elesben lathattam az eletet egy kis Isten hata mogotti sarkaban a vilagnak es nem ereztem magam kivulallonak. Nem kellett aggodni hogy hova tegyem a fenykepezo gepet amig videoztam vagy forditva. Ahova tettem ott volt, meg orakra ra is. Keves ilyen hely van.
Egyebkent egy magyar itt van eltemetve a szigeten. 94-ben halt meg.
Vendegfogado "chanting"
A "kiscsoport" enekel a vendegeknek
A "diszvendegek"
A legtobb tropusi szigeten nagyon szivesen veszik a csalados utazokat, szeretik a gyerekeket. Meg kis gyerekeknek sem gond. A bilit meg a gyerekulest beleteszed egy nylon zsakba es feladod poggyaszkent. A repeteren a szemuk sem rebben.
Az interneten konnyu megtudni hogy hol mire szamithatsz egeszsegugyileg. Malariaval nem talalkoztam, de dengue lazzal igen.
En csak arra utaltam hogy sokan csak a nev ismeretsege miatt vagynak helyekre, anelkul hogy tudnak vagy erdekelne oket a valosag.
Kinek a pap, kinek a papne. Kinek a paplan.
Peldaul Costa Rica-ban fel volt kapva nagyon Jaco Beach. Kulon turakat szerveztek oda. Az igazsag az hogy salakos a tengerpart, a vizben csatornavizet lattam a barna darabokkal es az egesz falu csak arra lett epitve hogy bulizas legyen egesz ejjel, kokadt boklaszas nappal. Az orszag tobbi resze meseszeru.
Remelem eljutsz hamarosan Bora-Bora-ra, es mashova is. Csak a sajat szemednek higgyel, mindenki maskepp meseli el amit latott.
Egyebkent nem olyan nehez utazni korlatozott nyelvtudassal. Ma mar semmi sincs messze es nem sok hely van a vilagon ahol kevesen jartak. Nagyon sok europai utazik kis nyelvtudassal es szepen elvannak. Sok nemettel talakoztam akik csak nemetul beszeltek es egy keves angolt, az eleg is volt. Meg a legkissebb szigeteken is van telefon, internet stb szoval sehol sem vagy elveszve. Csak vagjal bele nyugodtan.
Aki kellő baráti-rokoni kapcsolatokkal, biztos háttért nyújtó számlával és kellő ismeretekkel, nyelvtudással van megáldva, könnyebben vág bele a nagy kalandba, de akinek ez nincs, az vagy marad, vagy főleg családdal óvatosabb.
De, hogy ellentmondjak magamnak, én messze a jó nyelvtudástól, és vékony tárcával is bevállalnám Óceániát csak repülőjeggyel. A filmből is ez tűnt ki, lehet utazni, szállást keresni. De minimal is azt írta, biztonságos, európai szinten. Szerintem a már meglévő utazási tapasztalatotokkal ti sem vesznétek el.
Más. Az egyik helyen beszéltek arról (talán Szamoán?), hogy bizony nem ritka a malária még manapság sem. Ti mit tudtok erről?
Gondolom Francia Polinéziában ez nem gond de mi a helyzet a többi részen?
Olyan nagyon nem csináltál Vanuatu fórumot, mert útibeszámoló sajnos még nincs.
Pedig jó lenne!
Szállásügyben azt hiszem ez szinte mindenhol így megy. Mondom, a filmben 20 dolcsi volt a hangulatos kis bungi Fijin, a luxusszoba 600 Bora Borán. Biztos, hogy nem ér ennyivel többet. Csak ha mégis ki akarod próbálni akkor ez van.
Szerintem egyébként fontos a szállás, számít, hogy reggel ha kinézek az ablakon mit látok, egy betonfalat Papeteében, vagy türkizkék lagúnát zöldellő hegyekkel a háttérben. Kell-e 1 órát gyalogolnom a tengerpartig, mert ez időt, energiát igényel.
Attól függően számít, hogy ki mit keres ezeken a szigeteken, miért utazza át a fél világot. Van, aki gyönyörű környezetben, tökéletes kiszolgálással szeretné kipihenni magát, viszonylag passzívan. Van aki tájat néz és fényképez, túrázik, más a búvárkodásra koncentrál, van, aki meg bárhol elalszik, mert a néprajzi kutatásaira koncentrál. Nem ez a legfontosabb, de számít, mert nagyban meghatározza a hely, és az ottlét hangulatát. Félreértések elkerülése miatt nem az üres és öncélú luxus hajszolásáról van szó!
Én a Maldív-szigeteken voltam és fontosnak tartottam, hogy pálmaleveles legyen a bungalóm. Nem azért, mert az drága, hanem, mert soha nem voltam ilyenben, és ez illik a tájhoz, cserepes házat itthon is látok. Persze, hogy a táj, meg az emberek, de pluszban még ez is egyedi, karakteres. Többször is megsimogattam a leveleket, először voltam a trópusokon. Feltétlen el akartam menni a fővárosba, élő várost látni, lakosokkal, benézni a sikátorokba, a kocsmákba, mecsetekbe, iskolákba, hogy ne csak pincérként és recepciósként, vagy szuvenírboltosként lássak maldívokat.Nem érdekelt a jacuzzi, a medence, a diszkó, a játékterem és a masszázsszalon, mert ezt itthon is megkapom, bár itt se kell. De ami egyedi, az tetszik, pl az üvegpadló a vízibungik alján, de az árát azért ez sem éri meg. A légkondi is jó volt, mert itthon is jól esik nyáron bejönni a hűvös szobába, ott is jó volt, mert nem hősnek mentem oda, hanem élvezni az ottlétet, s ehhez néha a meleg nap kellett, néha meg a hűvös szoba.
Szóval ezért számít, hogy az a 6 ezres családi panzió hol fekszik, s természetesen az is, hogy az alapvető feltéteknek megfelel-e. Ezek kicsit alacsonyabb szintet jelentenek, ahogy itthon él az átlagember, tehát itt sem a luxusról szól a dolog.
Én, mint írtam már, a mértékletesség, kiegyensúlyozottság, az amit csak lehet kipróbálni (ezek közé tartozik a luxusszálloda és a kis elhagyatott bungi is) elv híve vagyok, talán ezért tetszett a Globe trekker filmje Ian Wright-tal, mert ők is ezt követték. Ezért néha még a rossz oldal is érdekel, a tapasztalatok miatt. A Globe trekker filmek szerintem amúgy sem a luxusutakról szólnak. De álszent dolog lenne, ha azt mondanám, ó, köszönöm nem, engem nem érdekelnek a gyönyörű helyen fekvő polinéziai luxusszállodák, csakis a kis falvak kunyhói. Ahogy minimal is írta (igen, a táj!) nem véletlenül építették oda ezeket. Más kérdés, hogy valóban szuper a viszonylag érintetlen részek felfedezése, s mélyebb nyomokat hagy az emberben, ha belesimul a helyiek életébe. De az utazás legfőbb célja a minél sokrétűbb tapasztalat- és élményszerzés, mégha az néha nem is a legkellemesebb.
Hmm... már megint sokat beszéltem, azaz írtam. No, hol is van az a panzió pontosan?
A Pitcairn szigetről azt hiszem a Spektrum tv-ben volt egy érdekes műsor pár évvel ezelőtt. Miután ott gyakran ismételnek, lehet, hogy ismét leadják valamikor.
Itt pl. 6500-ért is van kétszemélyes szoba.Gondolom, más ismeretlenebb szigeteken olcsóbb is lehet. Kempinghelyet 2300 Fcp-ért láttam, Bora Borán, tehát még ez is lehet!
Vendegfogado "chanting"
A "kiscsoport" enekel a vendegeknek
A "diszvendegek"
