Nem tudom mit írjak nem tudom mit tegyek az ember akkor jön rá,hogy mennyire szeret valakit ha örökre elveszti.?? Ezzel nagyon nehéz együtt élni,soha nem felejtelek és nem is tudlak...
szeptember 30.
egy éve kb. ilyenkor még irtal ... azt hiszem ...
és aztan ...
naponta jutsz eszembe (sokszor) és azota se birom felfogni ... nagyon hianyzol...
...még mindig megvan a száma a mobilomban és nem is fogom kitörölni. Volt egy olyan stílusa, ami úgy hiányzik az embernek, ha rá gondol, aztán azonnal arra, hogy nincs közünk, az valami kimondhatatlan.... bárcsak
Mogorva : 5968 hozzászólás,több mint 900 topicban,az elsők között 1998-tól!
A halála napján volt az utolsó írása,itt élt a neten szinte.Nem ismertem sajnos,csak ma olvastam bele az írásaiba.Szomorú,hogy ez az ember aki az egyik legrégibb tag volt( már csak múltidőben),nem érdemel meg többet, mint 7 hozzászólást!:(((
Nyugodj Békében!
.... Mogorvát - Budai Zolit - kamaszkorától ismerem, sok jó éjszakát megértünk. Persze, ilyenkor szavak jutnak az ember eszébe: felfoghatatlan, nem hiszem el.... Nekem is sokat segített első lépéseimben a számitástechnika területén.
A tehetetlenség a leszörnyűbb az egészben, hogy nem tudsz semmit sem tenni. Remélem, jó helyen van és Kedvese is rendezni tudja a felgyülemlett ügyeket. Temetése okt 15-én, 14:15-kor lesz a Kecskeméti Köztemetőben.
Én is ezúton szeretnék elbúcsúzni Falatkától, vagy Mogorvától, ahogyan e lapokon ismerik, a segítőkész és önzetlen Baráttól, aki személyes kapcsolataiban is ugyanolyan segítőkész volt, mint ezeken a fórumokon. Remélem, odafönt is ugyanolyan töretlen életkedvvel figyeli tovább a fórumon folyó értekezéseket, s közben majszolja egyik kedvencét, a csirkemájas pizzát, mint lent a földön.
Falatka köszönök mindent. Nyugodj Békében.
Budai Zoltán Mátyás élt 36 évet.
Tisztelettel: Laca
Még leveleket küldtem neki és vártam, hogy válaszoljon: "te, ez óriási, hamar küldj még ilyeneket", amikor ő már örökre befejezte az e-mailek letöltését.
Kétségbeejtően nem vagyok felkészülve arra, hogy nekrológot írjak. Azt még csak-csak el tudom fogadni, hogy idős emberek, akik letöltötték a számukra rendelt időt, itt hagynak bennünket. Ez a világ rendje... De akik fiatalon, életerősen mennek el? Hogyan lehet ezt felfogni, elfogadni? Én beletörődni is nehezen tudok.
Mogorvával a legelső internetes pillanataimtól kezdve ismertük egymást. Néha vitáztunk módszerekről, de mindig egyetértettünk az elvekben. A szabadság eszméjében, a szólásszabadság tiszteletében, az "élni és élni hagyni" elvében.
Mogorvával soha nem találkoztam az életben, mégis olyan volt, mintha kisgyerekkorunk óta együtt lettünk volna. Maga volt a segítőkészség és ebben soha nem nézte, ki barát és ki nem az: segített időt, fáradságot nem kímélve. Szakértelmére mindig számíthatott bárki.
Mogorvával soha nem találkoztam az életben, és most már nem is fogok. Ez örökké hiányozni fog.
2002. szeptember 30-án 15.10 körül halálos baleset történt Ráckeve külterületén. W. Károly 52 éves kiskunlacházi lakos az általa vezetett tehergépkocsival megkezdte az előtte haladó kerékpáros előzését, de nem vette észre, hogy teherautójának előzését már korábban megkezdte B. Zoltán Mátyás 36 éves kecskeméti lakos személygépkocsijával. A teherautó összeütközött a személygépkocsival, majd az autó az árokba hajtott, és egy fának ütközött. A baleset következtében B. Zoltán Mátyás a helyszínen életét vesztette.
Az ügyet a Ráckevei Rendőrkapitányság vizsgálja.