Ez igaz hogy akkor sokat mentünk aszfalton, de úgy tudom ez azért volt mert a turistaút járhatatlan volt. De ettől még teljesítettnek tekintettem. Nem jár az ember mindennap arra, és hibámon kívül nem a kijelölt uton mentem. Végül is aztán a kimaradt részeket pótoltam(arrafelé nyaraltunk a túra után), még a Nyíregyházára vezető aszfaltot is, úgyhogy azt hiszem így becsületesen teljesítettem.
Én tényleg nem emlékszem a túrán kavargásokra, amikor privát mentem, akkor sem.
Ha az eső miatt nem is aznap, de vasárnap sikerült befejeznünk a sárga sávot.
Ezek szerint épphogy csak elkerültük egymást. Mi ugyanis a Sámson teljesítménytúra keretében haladtunk arra lefelé, csak éppen a S+ jelzésen, az arborétumot érintve. Az arborétumnál volt egyébként a túra egyik ellenőrzőpontja, ahol povyagi és Mathau topictársak teljesítettek szolgálatot.
Délelőtt, Msztimre és Fallóskút között a KO jelzésen haladva egyébként találkoztunk egy másik, gyuri74 vezette festőbrigáddal :o)
Ssimi!
Gyuri javasolta, hogy a jelzéssel kapcsolatos észrevételeimet Neked írjam le (bár neki is elsoroltam).
A Pásztó - Nyikom-nyereg közötti Z+ jelzés szinte követhetetlen, már a városban is hiányos, utána pedig kilométereken át nincs ott sem, ahová lehetne festeni.
A Hideg-kúti-nyeregről Mkeresztesre vezető S jelzést a falu előtt a domboldalban egy Y-elágazásban könnyű elvéteni (itt jobbra vezet a helyes út, de balra látszik a falu temetője). Valamint Mkeresztesről Fallóskút felé a S+ jelzést nagyon sokan eltévesztették, ahol a műútról letér a hajtűkanyarban. Itt a jelzés egy kis ösvényen balra felhúz a hegyoldalban, de tévedésből sokan továbbmentek a völgyi úton.
Még Markaz környékén akadtak problémák: a Cseresi vadászház után Markaz felé a nyílt terepen az ösvény egy kis árkot keresztez. Az ösvény itt elágazik, bal ága jobban járt, ám az itt lévő kövön van egy félreérthető jelzés, amely mintha jobbra mutatna. Arrafelé azonban egy bozótos van, míg az ösvény folytatásán néhány száz méteren csak egy kopott, régi Z jelzést találtunk (szürkületkor).
Markazról a vár felé indulva a ZL jelzés ritkábban van festve, mint a térképen nem szereplő Z körséta. Kicsit följebb a szekérútról az út bal oldalán lévő kőre festett jelzés szerint a Z körséta jobbra elfordul, míg a ZL ugyanitt balra tér egy ösvényre. A ZL jelzés azonban itt nincs felfestve, csak kb. 50 m múlva egy kövön találtunk jelet. Itt mi a jobbra térő Z körséta jellel nem törődve először egyenesen továbbmentünk a szekérúton, ám mivel az út hamarosan többfelé ágazott és jelzést nem láttunk, visszamentünk az utolsóhoz (vagyis túl a kövön). Másodjára már észrevettem a balra induló ösvényt, ám sötétben korántsem volt egyértelmű, hogy erre kellene menni. Másutt nem volt gond a jelzésekkel.
Majdnem napra pontosan 5 éve csináltam meg a teljes Móricz túrát, még a Herczegfalvi Zoli féle 200-on, igaz mi fordított irányban, meg az csak 3 nap volt.
Khmm, ez érdekes, mivel én is voltam a Herczegfalvi-féle túrán. Az esős idő miatt a 2. napon sokat mentünk a turistaút helyett aszfalton (50 km-t a 60-ból). A második nap a kísérő buszban JZ elkérte Viktorsanyitól az igazolófüzetemet, majd ráült, elfelejtette visszaadni, így Baktalórántházán és Ófehértón nem lett lepecsételve. Különben azon a szakaszon is az országúton mentünk a turistaút helyett. Ófehértóról a ttúra Kállósemjénbe vezetett, majd másnap Debrecenbe, így az Ófehértó - Nyíregyháza szakasz a harangodi bélyegzőhellyel teljesen kimaradt. Ezt a részt Baktalórántházáról három éve (?) egy nap alatt pótoltam, kivéve az utolsó 8 km-t Nyíregyháza előtt. Itt végig forgalmas, kétszámjegyű főúton vezet a jelzés, ezt a szakaszt már menetrend-szerinti busszal tettem meg.
Nyíregyházán a MÁV szállón volt a szállás, innen a hajnali vonattal mentem Baktalórántházára, ahonnan pirkadatkor, reggel 4 órakor indultam el. Ófehértóig követhető volt a jelzés, néhol harmatos fűben gázoltam ugyan. Na de onnét a Mohos-tavakig...A faluban egyáltalán nem volt jelzés, ráadásul a megyetérkép és az itiner vázlata két különböző utat jelöl. Valójában egyiken sem volt jelzés, csak kilométerek múlva, Magy község közelében találtam ősi, megkopott jelzésmaradványokat. A Kauzsaytanyánál egy működő nyomóskutat találtam. A kút melletti épületben cigányok laknak, és mondták hogy tudnak adni hűtött vizet is, nekem azonban a nyomóskút vize is tökéletesen megfelelt. A Mohos-tónál egyszer csak egy irányítótáblára akadtam és innen tökéletesen fel volt festve a jelzés Nyíregyházáig. A legjobban az utolsó 8 km-en, itt az út menti fasor szinte minden második fájára volt festve jelzés.
A tájékozódás szempontjából meg könnyebség volt az hogy Zoli előtte bejárta az utat, így ismerte a terepet, nem kellett keresgélni.
Én erre nem így emlékszem. Főleg, amikor az első nap Tákos előtt kóvályogtunk a prérin, és Zoli mondta, hogy ezt a részt bizony nem járta be. Különben azért is mentünk sokat az országúton, mert Zoli nem nagyon ismerte az utat (meg már közben besötétedett).
Néhány ismerőssel elhatároztuk, hogy nekiállunk az Országos KékTúrának. Persze nem most, majd jövőre megcsináljuk a DDK-t, utána meg a többit. Azonban most is csinálnánk egy kis 100 km-es részt, és jó lenne már most pecsételtetni. De hol lehet azt a pecsételő füzetet beszerezni? Egy ismerősömnek van, de ő azt mondta még régen kapta a sulijában, azóta nem tudja, mi a helyzet.
Természetesen nem fogom kihagyni azokat a helyeket, ahol szilvapálinkát árulnak.
Az én kedvenceim Penyige és Panyola.
Az egyik a szilvalekvár, a másik a pálinka "hazája".
Állítólag van olyan, hogy lekvárium.
Van olyan "túra", hogy Penyigétől Panyoláig.
Szóval azt hiszem, fel fogunk kerekedni, és bebarangoljuk a környéket. Évek óta tervezzük, de egy kis túrával megspékelve még izgalmasabbnak igérkezik.
Igen, ttúra volt, a Légy jó turista mindhalálig. Csak a ttúra hosszabb volt mint a túramozgalom, egy két helyen betettünk pár kurflit hogy meglegyen a 200.
Erdőben tényleg nem mentünk sokat, pedig szépek. Meg arra emlékszem hogy a gát is elég sok volt. De azért tetszett a vidék. Ja, el ne felejtsem: Tiszacsécsén a Móricz háztól nem messze lévő kocsmába(asszem a templonál van) ki ne hagyd a házi szatmári szilvapálinkát ha van. Nem emlékszem hogy Tarpa rajta van e az útvonalon, de itt európa díjas szatmári szilvát kaptunk szolgáltatásként, lehet hogy még ma is lehet kapni belőle valahol a faluban. Érdemes megkóstolni őket. Nyáron kis mennyiségben még hűsít is!
Mit tudtok róla, a Börzsöny Turistája élő mozgalom?
A túrabázisban lévő leírás eléggé avasnak tűnik, 30, 50 forintos füzetekkel, Verőcemaros községgel, stb., miközben a megadott két mobilszám egyike sem felel soha.
Megnéztem a programot, gyakorlatilag már teljesítettem is, mert mindenhol jártam, ami az első (bronz) fokozathoz kell, sőt, az ezüst és az arany is általam ismert helyeket tartalmaz, de belevágnék, úgyis járom rendre a hegységet, no és lassan teljesítem majd a Várak a Börzsönyben címűt is.
Ha jól olvasom, akkor teljesítménytúra volt arrafelé, melynek részeként lehetett teljesíteni a túrát?
Ezesetben végképp nem értem, hogy lehetnek ekkora baklövések a résztávokban!
Az útvonal a megyetérképen is be van rajzolva, lehet, hogy a 35 év alatt változott, de hogy két, egymástól 8 kilométerre lévő település között hogy lehet 18 kilométer, az felfoghatatlan.
Azért is furcsa, mert az össztáv is pontatlan ebben az esetben.
Engem nem zavar a környék, érdekel a vidék, nincsenek előítéleteim, de egy viszonylag jól reklámozott túra megérdemelné, hogy a potenciális teljesítő elégedett legyen a leírással, a jelzésekkel, az útvonallal.
Remélem, később jobb lesz, de ez a szakasz a könnyen feledhetők közé tartozik.
Sok az aszfalt, és a szép erdőket mintha kerülné a túra. Vagy csak távolról szépek az erdők?
Hát én egyedül nem szívesen mentem volna arrafelé, olyan fura érzésem volt azon a vidéken. Mintha mindig figyeltek volna. Nem tudom miért, pedig társaságban voltam.
Majdnem napra pontosan 5 éve csináltam meg a teljes Móricz túrát, még a Herczegfalvi Zoli féle 200-on, igaz mi fordított irányban, meg az csak 3 nap volt. De azért körültudtunk nézni. Vaja nekem nagyon tetszett! Sokat változhatott azóta a táj, nekünk akkor még nem volt gond gazzal, kukoricással, búzával. A tájékozódás szempontjából meg könnyebség volt az hogy Zoli előtte bejárta az utat, így ismerte a terepet, nem kellett keresgélni. Nehezítő körülmény volt nekünk is a meleg, majd ránkszakadt többször is az ég. Sose felejtem el, a baktalórántházi kocsmában kb 40 túrázó szárítkozott. Az az ázott illat nem volt semmi:)
Sok sikert a túra befejezéséhez, remélem arról is olvashatok majd!
Reggel időben ébredtem, 6:00-kor nyitott a bolt, én is ott voltam.
Reggeli menet közben, irány a vasútállomás.
Itt egy eligazító táblát találtam, mely szerint Vásárosnaményig a távolság 23 kilométer.
A füzet szerint ugyenez 34 kilométer. Nem mindegy!!!
Én is hasonló távolságot kalkuláltam.
A következő történet érthetőségéhez hozzátartozik, hogy reggel, még a kastélyban egy tacepaóra lettem figyelmes. Egy ír-kelta köszöntő első sora így "hangzott":
"Legyen előtted mindig út!"
Ennek volt egy mélyebb értelme is, a Vaja - Nyírmada szakasz leírásának tanulmányozásakor ui. egy tömör megfogalmazást találtam: "út nincs".
A jókívánság "birtokában", reménykedtem, hátha csak tréfa. De csodák nincsenek!
Gyors bélyegzést követően már indultam is, egészen pontosan kerestem a leírásban lévő Kiss Ernő utcát, de Desewffy utca volt. Beugrott a poén (előbb egy jó kis ungi bungi).
Mivel volt jel, sokat nem gondolkodtam, indultam a Desewffy utcán, majd a Kiss Ernőn folytattam:o)
A lényeg a lényeg, elértem a földutat, és irány észak (fügyülnek a tengerészak). A füzetben lévő térkép szerint egy csatorna közelében haladunk, én ilyet nem láttam. Balra fák, jobbra szántóföld. Voltak jelek is, más út hiányában, na és az egyértelmű irány miatt nem volt gond eljutni a 41-es útig. A reggeli harmat miatt a homok még nem porzott.
Az átkelést követően balra erdő, jobbra szántóföld. Lehet, hogy ezután van tó, de a jól jelett úttól jobbra jó nagy parcellák voltak. Jól járható szekérúton ballagtam, szorongva gondoltam a "nincs út" kitételre. Jó 2 kilométer után jobbról elfogyott a szántó, a szekérút előtt egy hatalmas búzatábla volt. Délről, jobbra-balra erdő határolta a táblát, út valóban nem volt, bár egy keskeny ösvény féleségen balra lehetett haladni. Még jelek is voltak!
Jó 100 méter után jobbos kanyar, irány észak. Balra erdő, jobbra búzatábla. Az ösvény újabb 100 méter után balra el, de a mi irányunk "bedugult". Jobbra a búzatáblát felváltotta a kukoricás, és ezzel párhuzamosan egy 20-30 méter széles akácerdő "indult" északi irányba. Az erdőfolt bal oldalán kukorica tábla, jobb oldalán szintén. Az erdőfolt járhatatlanul sűrű volt, a szántóföld szélén méteres, vizes gaz. Csalán és minden, ami szúr. Na és parlagfű. Méretes! A kukorica is nagy volt, de leginkább vizes.
Nem volt egyszerű feloldani a patthelyzetet.
Próbáltam a gazban gázolni (csuromvizes lett a nadrágom), próbáltam a kukorica között (a pólóm is vizes lett), néha bementem az akácosba, jól összeszúrta a kezem, megtépte a pólóm. Szentségeltem, de nem volt mit tenni, elől már látszott egy ház, bizakodtam. A távolság nem sok, kb. 1 kilométer, de nyáron nem ajánlott. Különösen nem korán reggel!
Hát ezért szerettem voln este eljutni Nyírmadáig!
Bosszankodva gondoltam a jókívánságra. Bár ami igaz, az igaz, az úttalan szakasz után volt út előttem. 4,5 kilométer aszfalt Nyírmadáig.
Hát ennyit az első szakszról, volt még hátra vagy 15 kilométer.
A postán kaptam keletbélyegzőt, a községházán meg emlékbélyeget. Erre nagyon büszke vagyok! A postáskisasszony hívta fel rá a figyelmemet, mikor egy helyi képeslapot vásároltam. Azt mondta, hogy ha már ilyen nagy turista, és gyűjtő vagyok, akkor menjek be a községházára, biztosan van még az emlékbélyegből. Amúgy 50 Ft a névértéke (természetesen "csak úgy" kaptam), de ilyen nincs mindenkinek!
Be is ragasztottam gyorsan a füzetbe. Rajta van Nyírmada címere. Bizony! Bi-bi-bí!!!
Ittam egy kávét, és jókedvűen indultam felfedezni a Nírmada - Ilk közötti 18 kilométeres távot. Az országút a két település között 8 kilométer, a jelzett út kb. ugyanennyi. Hogy mitől lett 18!!!
Gond nélkül, aszfalton ballagtam északi irányba, akkor már sütött a Nap rendesen. Megtaláltam az útelágazást, jelzés is volt, de az út eltűnt. Keleti irányba kellett volna menni, jobbra almáskert (részben bekerítve), balra kukoricás, középen, ahol az útnak kellett volna lenni, méteres, szúros giz-gaz. Mivel már a harmat felszáradt, maradtam a kukoricásban. Szerencsére voltak alacsonyabbak is, ezért néha ki-kiláttam, de a helyzet nem változott. Az öreg almáskert melletti kerítés maradványai miatt nem volt bizodalmam az almáskerti rögös úthoz (érdekes, itt nem volt homok!) de végül már csak ez maradt. Balról ui. kerítés indult. Szó szerint bezártam magam az almáskertbe. Egy hatalmas jel éktelenkedett egy villanypóznán, jó helyen jártam tehát, csak az út fogyott el. Sebaj, gondoltam, majdcsak jön a keresztező aszfaltút!
Balga remény! Keresztbe is kerítés jött!
Sűrű, áthatolhatatlan akácosnak indult, megpróbáltam jobbról kerülni, de hamar kiderült, nincs tovább. Csak jobbra lehet menni, a kerítés mellett!
Szerencsére jó 200 méter múlva jött egy széles, homokos út, melyen végre irányba fordulhattam. Hamarosan elértem a műutat. Mint kiderült egy tanyát kerítettek be, az almáskert erről az oldalról nyitott volt. Fellélegeztem.
Visszafelé menve az aszfalton próbáltam jelet keresni, de semmi. Már túl jártam a bekerített tanyán, de jobbra nem volt út. Valahol itt kellett volna jönni, ha a tanyát nem kerítették volna be, gondoltam. De semmi. Se kép, se hang.
Indult egy széles, homokos út jobbra, előre, de jelet nem láttam.
Bátortalanul megindultam, és láss csodát! Egy hatalmas fán ott röhögött a tiszta jel. Az utat eltorlaszoló kerítések miatt jó nagyot kerültem, de végre úgy éreztem, már csak menni kell. Dombok voltak jobbra, elől, annak "letöréseiben" sok-sok fészek. Madarakat nem láttam.
Az út egy akácerdőben vezetett, voltak tiszta jelek is. Még árnyék is volt.
Rendben elértem a műutat, megtaláltam a 11-es követ. Nyírmadától 4 kilométerre voltam. Kb. ennyi lett volna a távolság, ha az utat nem torlaszolják el. A kerülő miatt kb. 500 méterrel több.
A következő 3,5 kilométer eseménytelenül telt el, az utat szegélyező hatalmas nyárfák árnyékában bandukoltam. Idő rengeteg, hisz a 18 kilométer irrealitása már egyértelmű volt.
Ilk "Rizikó" nevű kocsmájában jöttem rá, hogy én egy órája már csak a a sörre gondoltam. Ez hajtott. Egy verset is "faragtam".
Égész úton Ilk felé azon gondolkodám,
Mekkorára fogom kitátani sörre szomjazó szám.
Durr, be egy korsóval, egy hideg doboz meg be a gyapjúzokniba (sokáig megtartja a meleget is és a hideget is!), majd irány a homok.
Ilk és Vásárosnamény között van műút is, közlekedik menetrend szerinti busz is (Kisvárda - Vásárosnamény). Ez volt a mentőkötél, ha kiderül, hogy mégis 18 a 8. De nem volt szükség mentőkötélre.
A széles homokos úton sok jel nincs, de kb. 2 kilométert kell kutyagolni. Van árnyék, de alul homok.
Hogy hol a tanya, azt nem tudom, de egy tisztásnál indult egy út balra, és jelek is voltak. Itt fordultam.
Innen jó 2 kilométer akácerdő, majd gyümölcsfák között kanyarodik a gazos, homokos út. Sok-sok érett ringlószilva, még meggy is volt. De a sorrendet be kellett tartani!
Előbb a hideg sör, majd utána a gyümölcs. Egy lélekkel sem találkoztam a műútig. A házak némelyike romos, a kertek elhanyagoltak.
Még kb. 2 kilométer aszfalt volt előttem.
Egy cigányasszony szólt oda a bicikli csomagtartójáról (utas volt!), hogy vigyázzak, mert mindjárt elájulok. Meleg volt, az biztos, de ájulás! Nyakamban törölköző, két napos szakáll, kissé nehézkes mozgás, de ájulás!
Jókedvűen értem el a vasútállomást, volt még több, mint egy órám városnézésre, és feltankolásra.
A vonaton nagyon meleg volt, a lassú mozgás miatt a szél nem hűtötte le a kocsit. Ez a két óra nem volt leányálom.
Szerencsére Nyíregyházán volt hideg unicum és hűtött ital. Na és az IC klímája is működött!
Időben értem haza, kissé elfáradva, de jókedvűen. Kb. 45 kilométert gyalogoltam, eljutottam nagyon messzire.
Hogy mikor lesz a folytatás, nem tudom, de az eddigi tapasztalatok óvatosságra intenek.
Különösen az Ófehértó "előtti" szakasztól tartok.
A beregi körtúra (Vásárosnamény - Tivadar) egyszerűbbnek látszik, Tivadar után meg már aszfalt és gát. A sok látnivaló miatt itt már nem a távolság a lényeg, de azt hiszem 2006-ig várni kell a folytatásra.
Elnézést kérek azoktól, akiknek nincs füzetük (azt hiszem ők vannak többen!), de néha hivatkozni fogok a leírásra. Remélem, a bejárás tapasztalatainak közreadása hozzájárul ahhoz, hogy az adatok közelebb kerüljenek a valósághoz, és azok, akik tervezik a túrát, több időt tölthessenek azzal, amiért az ember belevág egy ilyen mozgalomba.
Ennyit előljáróban.
A túra a vasútállomáson bélyegzéssel kezdődik, a bélyegző lenyomata nem nagyon olvasható, de ez legyen a legnagyobb gond!
Az első, ami feltűnt, hogy kinőtt a tarvágott erdő:o)
A leírás készítésekor még lehet, hogy a vasútállomástól északra tarvágás volt, de az akác gyorsan nő. Út sincs a vasúton túl, legjobb, ha a turista marad azon a csapáson, melyen az őrbódéhoz megy a vasutas, a település felőli oldalon.
Az első tiszta jel a 265-ös kőnél van. Ez ugyebár azt jelenti, hogy a távolság Nyíregyházától 26,5 kilométer. Mivel "elfele" kell menni, kissé furcsa volt azt olvasni, hogy "a 247-es jelző kőnél" kell kanyarodni.
Izgatottan számoltam a köveket: 266, 267, 268, 269, 270. Ezek a túloldalon vannak.
Ezt követően már a település felőli oldalon 271, 272, 273, és az "utolsó", a 274-es. Itt kell kanyarodni!
Nem mindegy, hogy 247, vagy 274, de ne legyünk kicsinyesek! Ne keressünk a kákán csomót!
A lényeg az, hogy van jelzés, és közel 1 kilométert kell a sinek mellett bandukolni.
A kereszteződés után füves, homokos ösvényen ballagunk, de ez nem tart sokáig, elérjük a balról érkező, és kanyarodó szekérutat, ezen megyünk É-ÉK irányba. Vannak fák, néha árnyék is van, bár dél körül ez ritka, a ui. Nap besüt a nyiladékba. Sebaj, megyünk, tapossuk a homokot!
Nincs gond a műútig, ezt követően egy sorompót kell megkerülni, és már folytathatjuk is a "homokozást".
A balkanyar után végre igazi erdő! Hatalmas fák, és árnyék. Akinek van füzete, az láthatná, hogy a Baktalórántházi védett erdőben halad az út, ha a piros csík jó helyen lenne:o) Egy kicsit északabbra kanyarodik ui. az út (szerencsére), és ennek köszönhetően csodálhatjuk a fákat. Nem tart sokáig, máris az országúton vagyunk. Kár.
Itt át kéne kelni, de a leírásban az vagyon, hogy egy kicsit megyünk a műúton. Hogy mennyi a kicsi, az relatív, balra ui. nem indul út. Egész pontosan indul, de nincs jelzés. Érdekelt az erdő, bementem kóricálni egyet. Tettem egy kört, részben visszafelé, de jeleket nem találtam. Vannak bekerített részek, itt nevelkednek a jövőbeni erdő fái.
A rövid kitérő után az országúton folytattam, elértem a 25-ös követ, de semmi. Már majdnem a 41-es útnál voltam, amikor egy jel balra invitált. Addig semmi! Több, mint egy kilométeren! Azért ez több, mint kicsi!
Ezt az utat nem javaslom, hisz 100 méter után útkereszteződés, balra elől ház, jobbra mellettünk haragos, de szerencsére megkötött kutya. A kutyaól tetején P- jel! Idill!
Indul egy út északi irányba, bár inkább csak nyiladék, az utat benőtte a gaz. Méteres csalán, és sos-sok bubujancsi. Szerencsére nem tart sokáig, szemben ott a csárda. Hogy mi a fenéért kell ezért az 500 méterért bemenni az erdőbe!
Csak a rend kedvéért!
A térképvázlat szerint a Ligettanya vá. felé menő műút után végig az erdőben megyünk. Ennek fele sem igaz!
Max. 500 méter, az is gaztenger.
Néhány gondolat a távolságról.
A füzet szerint 5 kilométer. Ez vicc!
A műúton a busznak 7 kilométer, igaz, Baktalórántházáig. Egy kilométer volt "jobbra", ugyanennyi vissza.
Egészen biztosan több, mint 6 kilométer, de az 5 kilométer nevetséges.
De nem ez a baj, hanem az, hogy a szép erdőből szinte semmit sem lát, aki arra jár. Pedig ami a Fenyves Csárda után jön (5 kilométer aszfalt), az csak azért, hogy ücsörögjek egyet a teraszon...
Ha már ott voltam, és idő rengeteg, megebédeltem. Nincs gond a minőséggel, de nem olcsó hely. Valóban nagy élmény a teraszon pihengetni, kortyolni a sört. Szép bélyegzőjük van!
Baktalóránházát kihagytam, egyedül nem szeretek városnézni, meg aztán nem esik útba jövet-menet.
Egy kilométer a forgalmas 41-es úton, majd 4 Flóratanyáig. Ez bizony nem leányálom tűző napon! De minden útnak vége van egyszer!
A tanya kihalt, a bolt be van zárva. Szerencsére volt vizem! Meleg, de víz!
Flóratanya után egy ÉK-i út van jelölve szinte minden térképen, még az AK füzetben is! Ilyen út nincs!
A legközelebb az AK füzet térképe van a valósághoz, ezen ui. vannak szekérutak.
Meglátásom szerint a jelzett út Flóratanyánál északi irányba indul, és a 159,2 magassági ponttól északra lévő kereszteződésnél fordul keleti irányba. Itt hatalmas nyárfák vannak!
Eléri az erdőfoltot, majd balról az erdő mellett halad a tó déli csücskének irányába. Van fiatal nyárfaerdő délre is, ez telepített erdő.
A Bagolytanya előtt északi irányba fordul, elhalad a 138,6-os magassági pontnál, a tanyától nyugatra(!), majd megindul keleti irányba. Jó egy kilométer múlva éri el a tavat, annak északi csücskénél, nem ott tehát, ahol a térkép jelzi.
Innen a várig aszfalt.
Ez az "átkelés" azért is "érdekes", mert nagyon gyatrán van jelezve, és sok a homok.
Elől homok, hátul homok.
Homok a nyomokban, nyomok a homokban.
Igazi sivatagi show.
Egy helyen jó 20 méter szélességben kiirtották az akácot. Zöld levelek és fűrészpor keveréke borította az utat. A jelzett fákat is kivágták. Szerencsére itt találkoztam egy erdésszel, aki útba igazított.
Annyit még a szakaszról, hogy "papíron" 10 kilométer. Ebből Flóratanyáig 5 aszfalt, de ha valaki "csak úgy" összehasonlítja a térképen a Flóratanya előtti szakaszt és a Flóratanya - Vaja közötti szakaszt, akkor a 10 kilométer irrealitása egyértelmű. És akkor még nem vettük számításba a cikk-cakkot!
Mindentől függetlenül szerencsésem megérkezem a várkastélyba, megkaptam a kulcsokat, majd megcéloztam a kocsmát.
Vettem némi harapnivalót is a boltban, majd megkezdtem a tisztálkodást, és a "karbantartást". Egy óra múlva újra embernek éreztem magam.
A "kaland" előtt még azt fontolgattam, hogy elmegyek este Nyírmadáig, de a 15 helyetti 20 kilométer, és a meleg miatt úgy döntöttem, holnap is van nap!
Ezzel eldőlt, hogy nem lesz Vásárosnaményon túli szakasz. Pedig az időbe belefért volna jó esetben Tákosig!
De akkor, ott, úgy döntöttem elég.
A döntéshez az is hozzájárult, hogy a Gergelyiugornya kemping és Tákos közötti 20 kilométeres résztáv (!) helyességének teszteléséhez valahogy nem volt kedvem. Ránézésre is irreális (max. 12 km), de legyen ez a jövő titka!
Mehettem volna Jándig is (lett volna busz Vásárosnaményig), de sok kedvem nem volt délidőben keresztül Vásárosnaményon, és a strandolól közelében a gáton:o(
Mivel a túrának Vaján vége volt, a beszámolót is meg kell szakítanom, folytatás kicsit később...
A Nyírség nagyon messze van, a homok nyáron nagyon kellemetlen, de van más szempont is:o)
Most volt szabad a vajai kiskastély, 900 pénzért kaptam szállást. Ebben benne van az ágynemű, és az "önálló" fürdőszoba, természetesen WC-vel. Két személyes a szoba, de ha egy személy van, akkor csak egy után kell fizetni. Bartáságos hely. Mikor az AK volt napirenden, akkor is itt aludtam, ugyanennyiért.
A lehetőség tehát adott volt, a meleg meg azért van, mert nyár van. Ilyen egyszerű.
Az Ófehértó - Vásárosnamény szakaszt választottam, ennek kb. a felénél van Vaja.
Odafelé Rákóczi Miskolcig, innen Szerencsig gyors, majd Nyíregyházáig személy, végül Ófehértóig Bz. 11:12-kor már meg is érkeztem a tett színhelyére, Ófehértó vasútállomásra:o)
Az első napi "adag" 15 kilométer volt, a második napi papíron 34, de a valóságban egy tizessel kevesebb. Erről majd részleteseben a Vaja - Vásárosnamény szakasznál.
Nem szoktam elégedetlenkedni, de lehetett volna több is. Részben ez nem az én hibám (az igazoló füzet résztáv adatai kritikán aluliak), részben a meleg az oka, valahogy jobb volt sörözni, mint gyalogolni. Ki érti ezt?
Visszafelé sem volt sokkal rózsásabb a közlekedési helyzet, 14:24-kor indultam, motorvonatoztam egyet (59 km), majd IC-vel haza, 20:07-kor már Budapesten voltam.
Egy nagyon fontos szakaszon vagyok túl, de van még közel száz kilométer szintén nagyon fontos szakasz:o(
Kb. 25 éve voltam, kerékpárral Balatonszárszóról indultunk, érintettük a földvári fa-kilátót, (amit már nem tudom hány éve lebontottak, (kár érte) és azóta sem volt rá muki aki felépítse), innen egy piros jelzés vezetett el minket a Kereki várhoz. Akkor az erdő nem volt szép, fiatal akácosban tekertünk, a jelekkel már akkor is volt némi kis probléma, de mi csak mentünk gyermeki hévvel meghódítani a várat. Édesanyám kísért minket. Odaértünk, kerékpárral megmásztuk, nem volt már akkor sem valami jelentős a rom. Aztán kicsit utánanéztem: Még a földhivatal sem jelöli a romot. Valamiféle katonavár lehetett, de írásos nyoma aligha lelhető fel. Pár éve ismerősöm fia vette pártfogásba a várat, takarítottak a környékén, a helyi nevezetességnek próbáltak arcot és ismertséget adni. Kis "táblácskákat" faragott a srác, jelzéseket készített, az önkormányzatot próbálta bevonni, stb.
Nekünk ez akkor 25 km-es túra volt gyerekbiciklikkel.
Ma este elugrok Kemencére, nagymamám bordatörést szenvedett, gondoltam besegítek neki némileg a fizikai munkában, s úgy terveztem, hogy odaút közben 1-2 könnyen felkereshető börzsönyi érintőpontot is meglátogatok, attól függően, hogy a 2-esen vagy Szob felé megyek, még nem döntöttem, visszafelé pedig már úgyis setét lesz, az nem kifejezetten túrázó időszak hétköznap.
A Zerge-forrás tapasztalataiból kiindulva utánanéztem 1-2 helyszínnek, s gondoltam hasznos információ, ha valaki fel akarja keresni: Górhegyen nem találtak táblát 2005. június 19-én a www.geocaching.hu szerint. Speciel az egyik célpontom az lett volna. Így alighanem Hont várához megyek majd, az kocsival útba ejthető.
Jut eszembe a keddről, az egyik legizgalmasabb jelenség. Régi vágyam, hogy lássak élőben cincért. Ez most megvalósult, mégpedig Dobogókőn, a kilátón lévő korláton. Így szép a történet: a Duna-Ipoly Nemzeti Park címerállatát épp a park egyik jeles és csodaszép pontján sikerült elkapnom. Két kép is készült róla.
1) Eleve utálom a meredek emelkedőket (ennél jobban csak a lejtőket és a sarat). 2) Zemplénben megfájdult a térdem és még nem volt 100%-os. 3) Ha sokan panaszkodnak valamire, hajlamos vagyok elhinni, hogy úgy is van.
Egyébként szerintem éppen az, hogy nem félnek. Elindulnak, mondván milyen közel van, és utána szitkozódnak. Haverod jól nézhetett ki:)
Elég nagy a forgalom a Zemplénben. Múlt héten mi is ott voltunk, a Boldogkőváralja-Hollóháza szakaszt jártuk be 5 nap alatt. Amint lesz egy kicsit több időm, írok egy rövid beszámolót is. A leginkább gázos/gazos szakasz a Bányi-nyereg előtti gázvezeték feletti ösvényen volt. Nomen est omen. :)
Üzenet Szeimnek: Az István-kúti forrásból szépen folyik a víz.
Nem tudom, hogy miért fél úgy mindenki az egyenes úttól ! A haverom bicajjal ment fel, igaz a végén már csoportosan röhögtünk a szenvedésén, ahogy egy kézzel húzta maga mögött a kerékpárját míg a másikkal kapaszkodott a fákban :))
Kereki – Fejérkő vára (Somogy turistája kötelező érintőpont)
Bár a vár nem túl ismert, a geocaching.hu-n elég sok anyag van róla, a felkeresők azon figyelmeztetésével együtt, hogy a legrövidebb út nagyon meredek. Ezért nem is ezt választottam, amit később jól meg is bántunk, ugyanis a várhoz három út vezet, de mi egy negyediken mentünk:(
Az országútról egy nem túl feltűnő tábla mutatja a letérést, majd a bekötőút elején egy részletes térkép van a feljutási lehetőségekről. A legrövidebbhez egészen addig kell menni az aszfalton, amíg egy vár feliratú tábla nincs, és onnét gyalog egyenesen a „hegy” orma felé. A két hosszabbik út kiindulópontja a sportpálya után balra kezdődő földút. Előtte az utcában van néhány régibb-újabb piros jelzés, illetve közvetlenül az elágazásnál egy nem egészen szabványos piros L, természetesen nyíl nélkül.
A földútra térve a jelek elfogynak, igaz, festeni sincs nagyon mire, de ahol – mint a későbbiekből kiderül – a jelzéseknek szükségtelenül táblácskákat faragnak, ott oszlopot is lehetne állítani (vagy ellopták őket a táblák egy részével együtt?). Hamarosan elértünk egy kis hídhoz, itt utólag rekonstruálva a közepesen nehéz (a térképen piros L-lel jelzett) út jobbra indulhatott el a domb felé.
Mi tovább maradtunk a földúton, majd mivel már kezdtük megkerülni a hegyet, az első adandó alkalommal – a jobb oldali susnyás végén indult felfelé egy gyenge, vízmosásos szekérút – elindultunk a dombnak. Az út balra kanyarodott a rét felső szélén, de itt indult egyenesen felfelé egy még rosszabb út, ami a fasoron és a villanypásztoron áthaladva bevezetett egy tarvágás utáni csemetésbe. Na, ide nem kellett volna bemennünk! Bár a nyomvonal még látható volt, a terület tele volt gazzal és szederrel. Közben nekiállt dörögni, így egy idő után a jobb oldali erdő felé vettük az irányt, nagy nehezen átmásztunk a villanypásztoron, és a szintén susnyás erdőben végül találtunk egy régi, felhagyott ösvényt, amin lehetett haladni. Ekkor már javában esett.
Végül egy útelágazásnál kötöttünk ki, ahol először természetesen rossz felé indultunk, majd É-nak fordulva egy fán régi kék és piros sáv jelzést is találtunk:) Ezután kék jelzést többet is lehetett látni (az 1988-as Balaton térképemen még így van jelölve az útvonal), a piros úgy látszik, alulmaradt az idő vasfogával szemben. Feltűntek helyes kis nyilas, fehér táblácskák is, rajtuk a lenti térképen is látott fekete(!) L jelzés. Innét már nincs messze a vár, de közben még a jobbról, elég meredeken érkező, sárga(!) alapokon festett piros L-t is megtaláltuk.
A várból sajnos csak kevés rom látható. Éppen egy család érkezett a meredek úton, kijelentették, hogy itt le nem mennek. Mikor kicsit csitult az eső, elindultunk visszafelé, megkeresni a járható utat. Fentről egész egyszerűnek bizonyult, a rét felső szélén el kellett volna kanyarodnunk balra, és a tarvágás másik szélénél van járható szekérút. Egy idő után ez bemegy balra az erdőbe egy villanypásztoron át (később kijön), de a két villanyos között is fel lehet menni egy ösvényen, itt néhány jelzéses táblácska is van. Bosszantó, hogy talán 100 méterre kavartunk az úttól! Amikor a szekérút egy T elágazáshoz ér, jobbra kell menni, és hamarosan ott a vár. A távolság ezen a leghosszabb úton lehet, hogy megvan 3 km. Mire leértünk, az eső is elállt, mi pedig úgy néztünk ki, mint két kismalac, szerencsére volt mibe átöltözni.
Az a S+ valóban a régi elágazás volt, de már lekapartam. :-) - legalábbis az első párat... aztán kétméteres csalánba, majd tarvágás utáni újulatba vezet az út.
