Az Alföldi Kéktúra második szakaszának vége felé, Csongrád megye határában, a Petróczi iskola előtt (AKPH_10), az évek óta meglévő K3 már S, idén átfestették a jeleket.
Az S végső soron alternatív útvonala a KÉK-nek, igaz, a pecsételő helyet kikerüli.
Az immár SÁRGA indul ÉK felé, és egy kiágazó jelzés (S3) is van, kicsivel a település előtt.
Ez utóbbi egy kilátóhoz vezet, körülötte pihenők, játszóterek, kellemes környezet a fenyőfák és a nyárfák társaságában.
Az nem tudom, hogy jelzi-e tábla, mi Öttömös felől mentünk (felmérés céljából), ameddig lehetett, autóval.
Kép is készült, íme:
Ha valaki Öttömösön szakítja meg a túrát, és van lehetősége, érdemes kerülni, pár kilométer a Módra vendégház.
Nem kimondottan autós turistáknak, hisz csak homokút vezet a házhoz, de az végső soron autóval is járható.
Egyik irányból sem vezet járda a kereszteződéshez. Gyalog csak az úttesten lehet megközelíteni, mivel leálló sáv nincs a korláton kívül lehet várakozni majd át kell mászni. a frissen átadott úton már sok súlyos baleset volt. Mennyi kell ahhoz, hogy egy biztonságos keresztezésnél vezessen át a DDP ami 3 km?
a 60 km/h megvan a körforgalom miatt, előzni emiatt szintén nem lehet, közvilágítás adott
mondjuk nyilván jobb lett volna eleve zebrásan tervezni mint utólag acélkorlátot bontani
ürügynek nem utolsó, hogy most már miért nem lehet zebra (pénz)
szerencsére a pénteki urugay meccs biztosítására volt elég rendőrbusz hogy lezárja az összes keresztutcát, azt meg lehetett oldani.. arra jutott a pénzből hála az égnek
Ezekből itt semmi nincs biztosítva, sőt acél korlát van az út szélén:
23.7 Lakott területen kívül gyalogos-átkelőhelyet kijelölni csak rendkívül indokolt esetben szabad. A kijelölt gyalogos-átkelőhely térségében 60 km/óra sebességkorlátozást és jelzőtáblával, valamint záróvonallal is jelzett előzési tilalmat kell elrendelni, továbbá kötelező a „Gyalogosátkelés” veszélyt jelző tábla (KRESZ 83. ábra) elhelyezése. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyre további útburkolati jelekkel (KRESZ 158/a és 158/b ábrák) is fel kell hívni a figyelmet.
23.14 A kijelölt gyalogos-átkelőhely mindkét végéhez szilárd burkolat] járda vezessen, amely a kijelölt gyalogos-átkelőhelyhez a gyalogosok várakozásra szolgáló szilárd burkolatú felülettel (gyalogos felállóhely) csatlakozzon.
23.16 A kijelölt gyalogos-átkelőhely térségében az út közvilágítása feleljen meg a vonatkozó szabvány szerinti megvilágítási előírásoknak. A gyalogos-átkelőhely térségét célszerű az út közvilágításától eltérő színű fénnyel megvilágítani.
Már megbocsáss, de rossz a címzés. Én mindent elkövettem, hogy a környékünk közúti fejlesztései a lehető legrövidebb időn belül felkerüljenek a TuHu térképére. Ténylegesen bejártam, majd szerkesztettem. Most már esélyem sincs, hogy ezt tegyem, mindentől megfosztottak.
Amúgy pedig nem érzem feladatomnak, hogy a somogyi fejlesztéseket nyomon kövessem. Az meg -szerintem- sokkal inkább a vicc kategóriájába tartozik, hogy egy gyorsforgalmi utat körforgalommal szakítanak meg.
3 km-re É-felé van az új felüljáró ahol biztonsággal át lehetne vezetni a turista utat. Régebben is bement a piros Felsőmocsoládra, hiszen ott több szép műemlék is van.
Nézegettem a paragrafusokat, az R67-es gyorsforgalmi út bár leálló sávja nincs de oldalsó és középső korlátja van valamint vadkerítés is, a gyalogos forgalom szempontjából olyan mint egy autópálya.
Hogy mi jó vagy mi jobb annál, azt csak a terepadottságok, meg a megteendő távok alapján lehet(ne) eldönteni.
Mindenesetre az eredeti 85-ös útra se volna célszerű rávinni a gyalogos forgalmat.
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy 5-6 éve ismert a szakadás ténye és senki, aki illetékes lenne nem lépett a megoldás érdekében. Ugyanakkor most is csak kritikával illetik a több éves javaslatot.
annyi a jó hír hogy a körforgalomnál legalább nem 100-zal mennek és nem kell korláton átmászni (megnéztem mapillaryn, ha nincs összefüggő kocsisor, akkor azért megoldható, de nem túl szerencsés erre vezetni)
Egy jellegzetes rész: a gyorsforgalmi út körforgalmán kellene átmenni a turistának! A falu É-i részén van egy új vadátjáró ami kiváló keresztezés lehetne.
Az - ha igaz - akkor egy alsóbbrendű közút, nem ismerem a helyet de valóban egyszerű a tennivaló terelésileg. Nálunk pld. az új R67-es gyorsforgalmi út szétszabdalta a DDP útvonalat. Az OSM már korrekten jelzi az új gyorsforgalmi utat, a piros sáv áthelyezésekről még semmi információ nincs. Ingyen itt sem dolgoznak. A tuhuról az egész R67 út hiányzik, így ott látszólag minden rendben :-)
S hogy ne tűnjön feladat kitűzésnek azt írom, ha van kedved menj el Kóny térségébe, a Kisalföldi Piros M85-ös út általi megszakításához. Immár 5-6 éve nincs rá véglegesnek tekinthető útvonal. (Annak idején adtam rá alternatív megoldást.)
Sok évvel ezelőtt még nagyon sok hasonló volt a TUHU térképén, mára ez már történelem.
Az esztétikai "élményen" túl lehetetlenné tette az útvonal tervezését is. Akkor én úgy gondoltam "kiirtom" a hasonlókat.
Hosszú volt az út, de azt hiszem az alábbi már tényleg a vég, tudtommal nincs több.
A hasonló térkép részletek úgy készültek, hogy a szerkesztőnek nem állt rendelkezésére trekk, emlékezetből, vagy más forrásból "rajzolt", csak úgy.
Az OSM térképén nincs hasonló, ott nem elvárás a trekk.
Megnéztem a konkrét példát, szépen összekötötték az útvonalakat a műhold segítségével "látható" helyen.
Az nem zavart senkit, hogy nem ez a jelzett turistaút, az máshol van:-(
A vonal tehát folyamatos, az másodlagos, hogy megtévesztő.
Ha jól gondolom, sok éve nem járt arra digitális térképet használó. Pedig szépen fel vannak festve a jelek, követhetőek.
Előbb-utóbb feltesszük a TUHU térképére is, de ennek már számomra nincs különösebb jelentősége.
Nem könnyű a megközelítése, 7:10-kor indultam, és 11:45-kor értem a major határához.
Kalandosra sikerült a túra, a vonat nagyot késett, és Budapest határában még gázolás is volt, újabb 1/2 óra.
A térkép részlet tehát egy sorozat lezárása, hogy merre tovább, azt még nem tudom.
Én javaslom mindenkinek a túrát, Orosházától Mezőhegyesen keresztül Mezőkovácsházáig. Úgy tudom, idén egy hosszú szakasz jelzéseit felújítják, remélem, hamarosan kiderül.
És akkor a major a TUHU térképén (jelenlegi állapot).
Harmadik nap: Szarvas-Eperjes – „Van ami mégis unalmas”
Reggel kicsit korábban indultunk, hiszen Szarvasra kellett autózni, ami minimum egy óra utat jelentett. Szarvason gyorsan pecsételtünk a még nyitva nem lévő NP látogató központjában, majd felhívtam a szarvasi túra- és fórumtársat Jankát, aki a mellettünk lévő HAKI-ban dolgozik és most kerekezett éppen munkába. Odatekert az indulási pontunkhoz és jót dumcsiztunk elmúlt és leendő programjainkról, túráinkról. A beszélgetés után belevetettük magunkat a Holt-Kőrös és a Bikazug rendkívül látványos és főként nyugodt vidékébe.
Gyorsan haladtunk egészen az Aranyhal nevezetű bolt-kocsma kombóig. Itt kávéztunk és elbeszélgettünk a szivattyútelepről éppen átruccant, „frissítőt” iszogató munkásokkal. Éppen egy friss közlekedési balesetet emlegettek és a megnövekedett forgalmat a műúton, melynek okát az M44-es átadásában látják. Valóban rengeteg autó, teherautó húzott el mellettünk, ráadásul kerékpárút sincs, tehát tényleg elég veszélyes szakasz. Miután megtudták, hogy hová tartunk, javasolták, hogy ne a „kijelölt” kéken menjünk, mert az elég zsúfolt és a felüljárónál nagyon veszélyes, hanem a csatorna jobb partján van egy aluljáró az autópálya alatt, majd jobbra térve már kint is vagyunk a Kákai főmajorba vezető aszfalt úton. Elindultunk és tényleg elég veszélyesnek ítéltük az úton, út melletti gyaloglást, ráadásul láttuk a baleset elég komoly nyomait, elfogadtuk hát a javaslatot és letértünk a kékről (ezzel a mai kövezés meg volt). Tényleg át lehetett menni a pálya alatt, de mint utólag kiderült a zsilipen már tilos volt az átjárás. Kerítés nem volt rajta, így hát átmentünk. Tudom, hivatalos útvonalnak így nem javasolható, de talán meg lehet egyezni a hivatalos szervekkel és akkor el lehet kerülni a csomóponti gyaloglást.
A Kákai főmajorig rendes aszfalt úton haladtunk, sőt még utána is a repülőtér végéig. A főmajorban zajlott az őszi mezőgazdasági élet, alig tudtuk magunkat átverekedni a sok gép és jármű között. A főmajor kijáratánál lévő régi benzinkút maradványánál úgy döntöttünk, hogy étkezünk és pihenünk egy kicsit, mert innentől semmi nem lesz, csak a sík rónaság.
Így is volt, bár az elején még egy-két fás erdősáv szegélyezte utunkat, ahonnan nyulak, őzek zajai hallatszottak ki, de sajna egyet sem sikerült becserkelnünk. Az út maga kiváló minőségű földút volt, bár esőben biztos saras és csúszós lehet. Erősen letaposott és betonkeménységűre száradt sár képezte a turista aszfaltot. Azon gondolkodtam, hogy ha végig ilyen, akkor Eperjesről az otthagyott kocsival, erre jövünk vissza Szarvasra. Beszélgettünk, haladtunk, aztán beszélgettünk és haladtunk, aztán már beszélgetni sem beszélgettünk, de haladtunk, szóval ilyen ez az Alföldi Kék. Néha kicsit unalmas, akkor magába száll az ember, főként, ha egyedül van. Ketten kicsit szórakoztatóbb volt, de az út, a maga végeláthatatlanságával nem akart elfogyni. Csak mentünk és mentünk, csatornától csatornáig, de az Eperjesi víztorony csak nem közeledett. Az egyhangúságot egy üresen álló, valószínűleg átemelő szivattyúházként funkcionáló betonépület törte meg, amit viccesen mezőgazdasági buszmegállónak tituláltunk. A belsejét teljesen birtokukba vették a fürkészdarazsak, úgyhogy nagyon nem érdeklődtünk a bent lévő dolgok iránt.
Aztán egy bal kanyarral minden megváltozott. A civilizáció útszéli jelei mutatták, hogy azért közeledünk Eperjeshez. Aztán az úton lévő másfél méteres bevágásokban lévő dagonyák szerteoszlatták az „erre jövünk kocsival” tervünket. Gyalog alig bírtuk átvágni magunkat, kikerülni nem igazán lehetett. A túra végére a bakancsunk pora ragadós sárra változott. Cserébe beértünk a településre, ahol megkerestük a kocsit a bolt előtt és alaposan bevásároltunk üdítőből és vízből. Az induláskor elfogyasztott fél liter és az útra hozott másfél liter bizony kevésnek bizonyult. Meleg volt, fújt egy kis szél, nem is éreztük, de a végére kissé kiszáradtunk. Mi lehet itt nyáron a kánikulában. Talán egy ötliteres demizson lenne elég egy ilyen szakaszra. A boltban ránk nézve konstatálták, „Önöké a szürke Ford (nem is szürke, csak poros)!”. Mondom én, itt mindenki figyel mindenre. Behúztuk a temérdek folyadékot és átautóztunk Szarvasra az ott hagyott autóért és a szárazmalomért. Még pont elértük a nyitvatartási idő végét. Nagyon kedves Úr kalauzolt végig minket a malmom, mindent elmondva. Ezután átmentünk Békésszentandrásra megnézni a duzzasztóművet, no meg enni a Sport büfében egy legendás körmös-pacalt, finom fehér kenyérrel, savanyúsággal. Ez aztán visszahozta belénk a lelket és az életet, leszögeztük, hogy ha másért nem is, de ezért érdemes volt gyalogolnunk.
