Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Néha úgy gondolom, hogy attól lesz valaki egy téma szakértője, hogy annak meri mondani magát. Azok a szakértők, akik azt állítják, hogy a kutyának nincs bűntudata, soha az életben nem láttak olyan kutyát, aki bizony tudta magát szégyellni, vagy ha rosszat tett, arról azonnal tudta, hogy az rossz. Márpedig szerintem ez nem is olyan ritka.
Igen, ilyesmi lehet - bár én a sztorit macskával ismerem. :-) Viszont ez ellent mond minden olyan szakértői véleménynek, hogy a kutyáknak nincs bűntudatuk. De bizony hogy van. Pontosan tudják, ha rosszat tettek.
Picur viselkedése kísértetiesen hasonlít a lakásban tartott majoméra. Biztos hallottad a történetet: a majom rendszeresen bepiszkított a lakásba. A gazdi dühében jól rácsapott a majom fenekére és kihajította az ablakon. Ezt minden alkalommal megismételte, ha a majom becsinált. Egy idő után - láss csodát - a majmocska becsinált, majd jól rávert a saját hátsójára és kiugrott az ablakon. Biztos Picúr is amikor valami rosszat csinál, máris hallja a hangodat, pedig lehet, hogy nem is vagy a közelben. MARS A HELYEDRE! És már megy is lógó orral. Édes lehet.
Igen, mi is így vagyunk vele. Pajtit azért szeretjük mert rendkívül jó és szófogadó, Picurt meg azért, mert vásott rossz. :-) Egyébként a kicsi tényleg nagyon szeretni való, de előle titkolni kell jórészt, mert tényleg a fejünkre nő. Ha valami rosszat csinál (kicsen a fürdőszobából egy zoknit, vagy leemel az asztalról egy szendvicset, vagy megrág egy fél cipőt) akkor tudja ám, hogy rosszat tett és ha véletlenül nem is vettük észre, önmagát büntetve magától bevonul a fotel alá és csak a hátsó lába, vagy a farkincájának a vége látszik ki. :-) Ha bent kuksol az egyik fotel alatt, akkor már nézzük, mit tett tönkre - és mindig kiderül, hogy mi is hiányzik. :-)
Szóval csak akkor szelíd amikor szunyál? A képen olyan helyes és szeretnivaló. Biztos ébren is nagyon lehet szeretni, csak érteni kell a nyelvén. Jó múltkorában apus szapulta Ügyit, mert a kapuban lógó kulcsomról legyilkolta a ráakasztott macit. Tudod, jó nagy figurákat akasztok a kulcsomra, mert olyan vakegér vagyok, hogy soha nem találom a kulcsom. Ügyi pedig ügyesen kibelezte. Én meg jól megvédtem a mundér becsületét: inkább dícsérd meg, hiszen megvédett minket egy betolakodó medvétől. Pár napig medveölőnek hívtuk, és jókat nyerítettünk a történéseken. Nem nagyon tudok rá haragudni, akármilyen rosszaságot követ el. Egyszerúen szeretem és kész.
Érdekes, pedig ha van előtte példa, akkor át szokták venni a viselkedést. Meglehet, valóban az előző életében máshoz lehetett szokva, meglehet szukával volt egy helyen. Szerintem ki fog alakulni idővel nála.
Minden kutya más, ezért nincs olyan, aki magabiztos lehetne, bármennyi tapasztalata is van. Én úgy vélem, mindig van mit tanulni egymástól, akár rutinos kutyás valaki, akár nem.
Én is sokáig hittem, hogy kutya nem tud nekem meglepetést okozni,de Picur olyan egyéniség, olyan karakán olyan makacs és kemény eb, hogy bizony egy ideig tanácstalanok voltunk vele, csak a kutyasuli lendített át a holtponton. Külsőre egy aranyos kiskutya, de igazi sárkány, aki csak a kemény szóból ért. Ugyanakkor nem is egy mimóza, állja a sarat akár mi fegyelmezzük, akár a behemót Pajti. Sőt, azt becsüli, aki kemény kézzel és erélyesen bánik vele. Akkor kedves és szófogadó és jókedvű. Pajti és az előző kutyák teljesen mások voltak.
Jól átgondolva a dolgot, lehet, hogy csak nekem volt fura a négylábon állva pisilő kankutya. Mindig szukáim voltak, talán nem vagyok tisztában a kanokra jellemző viselkedéssel. Az ember gyereke azt godolná, hogy a kutya az kutya. Szóval egykutya. Vagy mégsem? Jó pap is holtig tanul, hát azt hiszem nekem is van még mit tanulnom. Mégpedig bőven. Úgyhogy igen hálás vagyok Neked, mert bármit kérdezhetek, mindig segítesz. Köszi.
Már egy éve nálunk van, és Bogi mindig felemelt lábbal pisil. Tehát ezt látja. Ha ezt másik kantól tanulta, akkor ezt még az "előző" életében tette. De köszi, okosabb lettem egy kicsivel.
Az állva pisilés általában tanult viselkedés. Ha más kanoknál látja, neki is be fog ugrani, hogy így kell. Egyébként körülménytől is függ. Az én kutyáim is csinálják, ha síma felületre jelölnek, nem fa vagy fal mellé, hogy nem emelik fel a lábukat, hanem célzottan a földön szagolt helyre jelöl.
Bár egyszer volt egy mókás szitu még az előző kuttyomnál. Egy kocsi hátsó ütközőjét akarta oldalba kapni és fel is emelte a lábát. Azonban a kocsi hirtelen elindult - és ő ott maradt a nagy semminek emelve a lábát. Nagyon meglepődött képet vágott. :-)
Ha már pisilés a téma: szerinted normális az, hogy Ügyi még mindig szívesebben csurgat négy lábon állva, alig-alig látom, hogy felemelné a lábát. Még jó, hogy nem guggol le, mint egy kislány. Pedig olyan sokszor mondom neki, hogy nagyfiú már, jó lenne, ha úgy is viselkedne.
Sziasztok! Ma megint jó hírrel szolgálhatok Ügyes komáról. Reggel, mielőtt dolgozni indultunk volna, a főnököm kiszállt a kocsiból, hogy behozzon nekünk valamit. Kinyitottam a kaput, de a kapun nem jutott be, mert Ügyeském odaugrott a kapuhoz és egész testét ugrásra készen feszítve vadul ugatni kezdett rá. A főnök megértette a jelzést és okosan kapun kívül maradt. Ügyes roppant intelligensen kezelte a dolgot. Tovább ugatott, de csak akkor volt nagyon dühös, ha a "támadó" befelé mozdult. Ha kívül maradt a képzeletbeli vonalon, akkor ő sem mozdult. Nagyon-nagyon megdícsértem, hogy mennyire okos, igazán megérdemli a vacsit. Ezen felbuzdulva este is tündérke volt. A fiam barátnője jött, Ügyi nagyon szereti őt. Ahogy a kislány lehajolt, hogy megsimizze, Ügyi átdugta a fejét a táskája szíján és a nyakában hozta be a táskát. Az ajtónál szépen visszaadta. Szóval tündérbogárka a nagy maflicsek.
Szia! Hát ez tényleg remek! :-) Remélem egyre szófogadóbb lesz - aminek persze előfeltétele, hogy következetes vagy vele. Egyébként öröm az az érzés, amikor az ebkék egyre többet megértenek abból, hogy mit is akarunk és főként az, amikor örömmel teljesítik. Ezeket az élményeket csak az tudja igazán értékelni, aki átélte.
Sziasztok! Örömmel újságolom el, hogy Ügyi ma reggel olyan aranyos és szófogadó kutyus volt, hogy majd sírva fakadtam a meghatottságtól. Mielőtt elmentem dolgozni, kimentem a havat lekotorni a járdáról. Kutyukáim kisurrantak a nyitott kapun, de semmi elrohanás, vagy ilyesmi. Körbepisilték az összes fát a ház előtt és első szóra visszajöttek. Majd eldobtam a hólapátot. Ügyinek nem erőssége meghallani a hívást, pedig minden alkalommal, ha véletlenül megérti, agyon dícsérem. Most is jó nagy adag fültővakarászás volt a jutalom. Tudom, hogy egy ennyi idős kutyának már erősen érteni kellene a szóból, de ő aztán nem az a fajta. Betereltem őket, és direkt nem csuktam be a kaput, csak behajottam. Egy percen belül újra ott sündörögtek mellettem, és láss csudát berohantak első hívásra. Jól indult a reggel. Nektek is ilyen jó reggeleket, napokat és estéket kívánok. (Kutyátok van hozzá.)
Nagyon helyesek, úgy fekszenek, mintha valami eligazitáson lennének, feszülten figyelnek.
Olvastam, nemrégen téma volt az ivartalanitás. Fricit sem érdeklik a szukák, jól kijön a kanokkal is. Ellenben az ivaros kanok nagyon szokták szaglászni, nem tudják, hová tenni.
Hát igen, két kuttyal sokkal több idő a séta. Szerencsére a fiam teljes mértékben kiveszi a sétákban a részét. Én csak egyenként tudom vinni őket, de ő kiviszi egyszerre mindkettőt is. Nem is akartunk kettőt, Pajtit mi hoztuk ki a sintértelepről. Picur az utcán kóborolt, a fiam fogta be, akartunk neki gazdit keríteni, de mivel eléggé problémás kutyus lett (harapós, agresszív) így megtartottuk, mert nem mertük volna senkinek odaadni. Volt is gondunk vele, de a kutyasuli és a következetes erélyesség reményt ad, hogy "kutya" lesz belőle is. :-)
Amikor még csak Frici volt nálam, erősen gondolkodtam még egy kutyuson, de aztán győzött a józan ész. Mert a lakásban nem lett volna gond, az ellátásuk sem, ellenben a napi sétát két kutyával már nehezebben oldottam volna meg, mert Frici is elég energikus tud lenni. Igy aztán inkább előbb Lujzit, majd egy év múlva Dömét fogadtam örökbe. Séták közben vettem észre, hogy Frici nagyon szereti a cicákat, igy jött az ötlet, hogy ne legyen egyedül, kap egy cicát.
Nálunk meg a két kutya jön ki remekül egymással. A másik csak egy éve van nálunk, sokkal kisebb Pajtinál, fele akkora, de az önérzete, az akaratossága és a lelkivilága legalább akkora. :-)
Frici ráadásul nagy cicabarát, van két örökbefogadott cicusom, nagyon jól kijönnek egymással. A két cicáról már nem mondhatom el, elviselik egymást, de nincs az a nagy barátság köztük.
Én még nem zsiroztam be a lábait, ellenben amikor feljövünk, akkor aranyosan ül az előszobában és várja, hogy megmossam a lábait. Egyszer elfelejtkeztem róla, én már benn voltam a szobában és nézem miért nem jön még be, hát várta a lábmosást, szépen ott ült.
Igen, hihetetlenül akarnak alkalmazkodni, nagyon megbecsülik, hogy szeretve vannak és gondoskodva van róluk. Nekünk mindig befogadott kutyánk volt és mondhatom, jobban hozzánk nőttek, mintha nálunk születtek volna!
