Gyilkosok Mindenhol
Pusztítás és halál mindenütt akármerre nézek,
Az emberi szenny teljesen elborít már mindent.
Bűneink és vétkeink olyannyira intenzívek,
Még az ég szegélye is fellángol szégyenében!
Asszonyok és öregek gyászolnak, árvák zokognak,
A családfők a fronton a semmiért harcolnak.
A kihalt városok utcáin gránátok robbannak,
A remény gyöngyvirágain lánctalpak taposnak!
Minden oly ingatag! Minden könnyen összeomolhat!
Jöjj kedvesem, és szoríts magadhoz,
Mert te talán még valódi vagy!
Jöjj és ölelj addig, ’míg nem késő…
Meglehet, hogy ez a tánc lesz az utolsó keringő!
Mind a ketten áldozatok vagyunk…
Egymástól bármikor elszakadhatunk…
Valahol most is egy újabb csodafegyvert gyártanak,
S az őrült politikusok már csak arra várnak,
Hogy bevethessék azok ellen, ’kik még ellenállnak
Az Ördög több mint 2000 éves uralmának!
1998. Kalocsa / Ötlet
2003. Debrecen / Átdolgozás
A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan, észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe, és mindabba, ami körülölel minket. "L"
Útonjáró
Hol születtem? Hány éves vagyok? Van-e családom? Van-e otthonom?
Nem tudom. Csak azt, hogy vagyok! Folyton-folyvást vándorolok.
Ki szeretett? Én kit szerettem? Van-e támaszom? Kihez tartozom?
Nem tudom. Csak azt, hogy vagyok! Gyógyítok és prédikálok.
Refrén 1: Lábaimnak semmi nincs messze… mindent láttam, emlékszem mindenre.
Gondolataimban minden szép város hűen összeér egymás közelébe.
Refrén 2: Ha tudok, segítek az embereknek...
Bármit tesznek, ha láncra vernek, ha keresztre feszítenek,
Akkor is folytatom, mert ez a feladatom!
Esszencia: Végig kell mennem az úton, bármi áron!
S hozzád még el kell jutnom.
Újjá kell építenem mindazt a szépet, amit mások leromboltak.
Be kell gyógyítanom a sok vérző sebet, amit okoztak - neked és nekem.
Sohasem pihenhetek, mert megpróbálnak elnémítani…
Ha mégis megpihenek, ott meghal valaki!
Refrén 1: Lábaimnak semmi nincs messze… mindent láttam, emlékszem mindenre.
Gondolataimban minden szép város hűen összeér egymás közelébe.
Refrén 2: Ha tudok, segítek az embereknek...
Bármit tesznek, ha láncra vernek, ha keresztre feszítenek,
Akkor is folytatom, mert ez a feladatom!
Esszencia: Végig kell mennem az úton, bármi áron!
S hozzád még el kell jutnom.
Én az igaz Útonjáró vagyok, a testet öltött szenvedés...
Hirdetem a szerelem örök dicsőségét!
1999. Tiszaújváros
Like a nifty thiefU came along tiptoe,U beacmailed with a smile and stinked to my heart.I know U were true alwaysdidn't love me, didn't want meI cry now, because U left me after all.My love in mindit doesn't matter.U left everything hereby taking something away. "L"2006,...
ÁlmomrólFelnézek, s meglátom szemedetS te megfogod lassan kezemet.Magadhoz húzol mohón, édesen,Szemembe nézel félőn, de élesen.Csak ennyit mondasz:"kellesz"Hogy velem új életet kezdesz.Elhiszem neked...megcsókollakSzorosan magamhoz húzlakFéltelek már, mert e perc múlik,Kezemből kezed lassan kihullik...De nem hagysz el, érzem.De mégis mély sebből vérzem, Mert tudom: bujkálnunk kellS tudom: nem nőhetünk fel...Mert szívünk csak itt és most él-Egymásnak magunkról csak parányit mesél.
valami vers kell megint mert belülről mar egyre csak feszít és uszít a vágy hogy csináld hogy írd
ez nem a félelem nem a keserűség azt hiszem talán az adni valamit érzése nem akarat kérdése mert írni kell
mert amíg versek születnek nem halhat meg addig a remény azért írunk mert valamire még várunk a jövendő záloga minden költemény
azért születnek a szavak azért áll sorba minden betű hogy hirdesse a hit még mindig él az ember bízik és bár még most is csak járni tanul a lelke de az ember mégis nagyszerű
hányszor hittem már hogy vége meghalt a dal a gerincem nem bírt a láb is elbotlott de a szív a szív még menni akart
és tovább mentem és itt vagyok és most ismét hinni tanulok... "L"
Szia Lina! Nem fogod elhinni, de Debrecenben lakom. Itt dolgozom és itt járok még fősulira. : ) Ez a vers Szegeden született, azért jelöltem így! Tetszik ahogy írsz... Szívesen megismerkednék veled. : D
Hitehagyott
Egy - kettő, egy - kettő, egy - kettő.
Ez nem az utolsó és nem is az első!
A búcsúzás mindig fájdalmat keltő…
Tele volt a világ reménnyel, szerelemmel,
De megszakadt a történet,
És most a színpad újra megtelt ürességgel.
Hova menjek hittért, ha elhagyott?
Hova menjek szerelemért, ha elhagyott?
Ismét esőfelhő takarja a napot…
Őrzök egy sárga rózsát a szívemben,
Boldogságom pedig mellé tettem.
Egy újabb trezor lelkem széfjében.
Elzárva, mélyen elrejtve a felszíntől,
A fájdalom néha még elő - elő tör,
Melyet kicsiny sóhajtás kísér először,
Aztán remegni kezd a száj, és könnyes a szem,
Remeg a világ, s én pedig nem értem…
Miért nem pezseg tovább nekem. Miért nem?
Majd szép lassan a teljes kép beremeg, és
Rám telepszik ama sötét felleg,
Melyet valahogy el kell hessegetnem…
Csak állok a Tisza partján,
Egyedül, magányosan és gyáván.
Rettegve a jövőtől, elgyengülve s kábán.
Egy - kettő, egy - kettő, egy - kettő.
Ez nem az utolsó és nem is az első!
A búcsúzás mindig fájdalmat keltő…
Tele volt a világ reménnyel, szerelemmel,
De megszakadt a történet,
És most a színpad újra megtelt ürességgel.
De új darab készül, új szereplőkkel.
2007. Szeged
Az utolsó szó jogáért ma ítéletet hozok, bűnnel teli létemnek még egy esélyt adok, mert vétkeim súlya ma is árnyként követ, számtalan bűnnel, mi volt, mi van, mi jöhet.
Voltak napok, céltalanok, boldogan is éltem, sorban ért kudarc, Én tűrtem, közben féltem. Nem török pálcát fejem felett, él még a hitem, rútul festett életemnek, keresztjét is viszem.
Múltammal bűnhődöm, mert elképzelni véltem, ember vagyok, s titokban emberként is éltem. Mardos a kín, a múlt, jövőm zokog a vállamon, szívemben kristállyá porladt az érzés,a fájdalom.
Térdre hullva esdek, minden bűnért könnyet, mert becsülettel élve talán sokkal könnyebb, s elviselem a keserűség gúnyba öltött szavát, és nem ítélem feledésre az utolsó szó jogát.
Élni érdemes, s ha százszor földbe süllyedek, százszor állok talpra, de ne ejtek könnyeket, mert minden út ágazik vagy jobbra, vagy balra, s Nekem kell eldönteni, hogy haladok rajta. ' L'
A Szerelem az élet ha nincs szerelem akkor talán mi sem vagyunk a szerelem kőrül vesz és átjárja a szíveteket ez maga az élet,átjárja a testeteket szíveteket és rájöttök mi az a Szerelem egy olyan érzés amit csak te értesz senki más a kőrülötted élők nem érthetik csak te érted és ki az az igazi fiú vagy lány aki életed pasija vagy csaja lehetne hát azt te nem kaphatod meg ez az igazi tiszta szerelem aki ért vágyakozol de nem kaphatod meg lassan 1 éve hogy elmúlt egy szerelem de még mindíg ő az igazi tudom és érzem de várod őt de ő más valakiért dobog a szíve de neked nem kell más a szerelem egyszer jó egyszer rossz vagy élsz vele vagy meghalsz vele kettő között van a szenvedés és ezért mondom hiába vagy szerelmes lehet megvan a csajod pasid de lehet hogy a szerelem fogsz meghalni vagy azért mert nem kaphatod meg vagy azért mert tulságosan szereted vagy a szenvedésbe halsz meg ez az élet ha nem lenne érzelmek mi emberek nem lennénk nem a külső számit a belső aki a külső miatz ítéli meg az embereket az nem is tud igazán szeretni az ugy fog meghalni, hogy halála után sem tud szeretni a szerelmet nem lehet megfogni erről nem lehet beszélni sem le írni ezt érezni kell át kelled élni de amig nem élted át egy embernek a fájdalmát vagy hasonloan akkór nem érted meg ha azt mondod érted a szerelmet ez nem igaz a szerelmet nem lehet érteni még ha azt hiszed olyan egyszerű is az egész dolog ez benntről jön egy Fiú vagy Férfi ha sír a szerelem miatt vagy iránt vagy akár lány miat sír vagy előte sír az nem szegényen az az igazi férfi aki könyeket ejt a lányért és az aki felválaja a szenvedést miatta a Szerelem egy szóval szenvedésa menyországba ha valaki átt ölelsz az jó érzés ha van egy fiú és egy lány barátság és a lány vagy a fíú nem szeret ilyen olyan barátokkal sőt senkivel ölelkezni csak a pasijával vagy csajával akkor az a lány vagy fiú nem tud szeretni igazán és azt a valakit sem fogja megbecsülni és szeretni ha tudod hogy életed valakije az akit nem kaphatsz meg azt tanácsolom hógy tölts vele annyi időt amenyit ttudsz akkor talán tovább élsz de ha kisért a fájdalom és csak a halálra gondolsz vagy megteszed de akkor igazi férfi és csaj vagy a javából és nem bolondgás aki feláldoza magát valakinek ez a tiszta szerelem és ezt az embert nem becsüli meg a világ hát ennyi volt a Szerelem egy játék amit ha jól végig játszasz te nyertél de ha nem Game Over vagy ujra kezded vagy
