hát azért, mert ha kimegyek az udvarra, akkor bírom az egyedüllétet egész sokáig, de bent a házban rámjön a pánik. most kb. negyed óráig voltam egyedül, kis pánik volt csak, és kibírtam. mondjuk hosszabb távon nem tudom, mi lett volna...
nehéz ezt megmondani, talán nem is lehet elválasztani a kettőt. az üresség fáj, szeretnénk betölteni, vágyunk valamire, magunk sem tudjuk mire, mi is hiányzik, részben ezért nehéz orvosolni a problémát... ha tudnánk,mi kellene, akkor máris egyszerűbb lenne
Az a legroszabb hogy lelki körődést nem érzek.Nem nagyon látom át hogy tulajdon képpen mért is vagyunk eggyütt.Ugyértem szeretjük egymást,de semmi közöset nem látok magunkban.Olyan üresnek érzem ezt.Na mindeggy nem terhellek titeket a kapcsolati bajaimmal.meg ez nem is idetartozik.
igen tényleg más. én is ismerem mindkettőt. jó a példád, melleted fekszik a párod mégis végtelen távolságban van tőled. de van mikor nem érezzük ezt, és az is nagyon jó.
tényleg ideillő, írok is majd róla, de most nem megy. nekem tulajdonképpen talán épp ez a legnagyobb problémám, gyakran érzem az ürességet, néha csillapodik csak, egy ideig. de mindig visszatér. ellenben amikor nincs, az tényleg jó. nem szeretek gondolni rá.
Az én ürességem több féle is lehet ugyhogy erről egy listát tudnék irni.Viszont a magány egészen más.Amikor magányos vagyok úgy érzem fényévakre vagyok a szeretteimtől.Tegnap is így éreztem a párom iránt pedig ott fekütt mellettem.De ez megint kicsit hoszabb lista.
én is. de nagy baj lenne, ha erről máskor beszélnék? illetve ha most nagyon jól esne akkor lehet, csak úgy gondoltam hogy ha annyira most nem fontos, akkor inkább később. de tényleg csak ha nem baj