FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Neked van egyébként, vagy volt étkezési zavarod, ha kérdezhetem? Egyébként tényleg nem volt hely igazad van. Tulajdonképpen csak azt sajnálom, hogy így kell élnem, s nem haltam meg már jóval korábban. Ez nem Túry hibája, hanem az enyém.
Hát, vannak bizonyos korlátok, hogy kit vállalhat el és kit nem, és közeli ismerős gyerekét hüvelykujj szabály szerint nem szerencsés, a paciens érdekében - vagy éppen lehetséges, hogy nem volt nála hely.
Elég furcsán nézne ki, hogy egy éppen folyamatban lévő kezelést azért szakítson meg bárki is, mert ismerős érkezett... "Kedves xy, kérem álljon fel és adja át a helyét Nagymancsnak" - neked hogy esett volna?
A konkrét szitut nem ismerem, de rád nézve nem jelent semmit és van még egy csomó remek szakember aki illetékes a témában.
Csak az esett rosszul, hogy nem akart elvállalni, amikor szüleimmel jártam nála annak idején (akik egyébként orvosok és ismerik). Na ennyit róla, mint ember.
Egyébként igazad van, ha te úgy érzed, hogy nem gyógyultál meg, akkor úgy érzed. Túry nem tud helyetted enni vagy fejlődni, az biztos. Egyébként rajtad kívül senki, és az is rajtad múlik, hogy kérsz-e és elfogadsz-e segítséget vagy nem.
Nem kell mindent szószerint venni! :-D Gyógyítás nem egyenlő a fájdalom átérzésével. Az előbbihez elengedhetetlen az orvosi egyetem elvégzése, s olyan életpálya, amit Túry élt. Engem nem tudott meggyógyítani.
Nem kell levágnod, csak próbáld meg az egyik lábadat behajlítva rögzíteni és a napodat végezni. :) Kissé félreértettél...sőt. Nem kell ugyanazt a szenvedést végigcsinálnod... csak átérzed a fájdalmát. Nem tudom megfogalmazni az érzést, mert bennem van és nem tudom szavakba önteni. Egyébként soha nem lehet teljesen átérezni, ha egészséges vagy, és minden végtagod meg van, csak megpróbálni megértőbb lenni és kultúráltan viselkedni a másikkal szemben. Pl szerintem arra még nem volt példa, hogy egy tolókocsis nyomorékon nevetett volna bárki is, hisz ezt már egy 5 éves gyerek is felfogja.
A stressz-reakció (Selye János) az állatvilágban is veszélyes helyzet megoldását, vagy attól való elmenekülést teszi lehetővé (lsd. préda). Csökken az éhség-, a fájdalomérzet, nő a koncentrálási képesség... Azt hiszem itt mindenki szakértője lehet a stressznek (amikor egy tök okos professzorral kell egy témáról társalognod egy vizsga keretében...na ismerős? :-)
Úgy érted, hogy ha az amputált betegek "szellemfájdalmát" kell megértenie valakinek, akkor vágja le a saját lábát, ha mondjuk tolószéket vagy fürdőkádat tervez?
Az empátia szerintem rengeteg tényezőtől függ. Nagyon függ az egyéntől(genetikailag), a jellemétől, ami a családi neveltetése befolyásol, másrészt a tágabb értelemben vett (tehát nem családi) környezettől. Pl. azt hiszem Mátyás király öltözött szegénynek, (egy mese szerint), hogy megtapasztalja a szegények életét. Csak az lehet jó király, aki átéli azt, amit az alattvalói. Szóval nagyon sok mindent kell látni, s megtapasztalni ahhoz, hogy tudja az ember, hogy sokan szenvedünk, s csak azon érdemes nevetni, aki bohóc-orrot hord. Szerintem itt mindenki tudja mi az, hogy szenvedés. S aki szenved (akár mi is a baja), azon nem tudunk nevetni, mert átérezzük a helyzetét.
Ez egyáltalán nem biztos. A pszichológiai zavarok egy részének éppen az az egyik jellemzője, hogy birtokosa csökkentett szintű emátiával rendelkezik...
Mondhatnak ilyet. A pszichológusság nem jelent sem vakságot sem pedig problémakerülést.
Nem tiltja semmi és amúgy sem mondott mást, mint amit gondol, meg ami a valóság. Természetesen egy terápiás kapcsolatban megfontolja, hogy mikor és hogyan mond ilyet, de ott is mondhatja.
Egyébként is tévedett, mert nem 99%, hanem 100% akár evészavaros akár nem, a kérdés csak az, hogy mikor meg miben :)
Igen, ez lesz jó bennem, mert tuti megértem a depressziót, nem gúnyolódom a borderekkel, meg tuti nem nevetek az anorexián. Szerintem aki szenvedett valamilyen lelki meg idegi betegségben, biztosan sokkal de sokkal empatikusabb, megértőbb. 100% hogy Pass sem fog majd olyanokat mondani a pácienseinek, hogy ugyan már, nem is olyan nehéz enni....
Igen, sajnos ez így van... az különösen elkeserít, amikor azt látom, hogy pl. leendő pszichológusok vagy pedagógusok ezen röhögnek (bocsánat a szóért...)... és ha látnak egy képet, akkor az a reakció, hogy "Úristen hogy néz ki, de ronda, hát ez nem normális"... és hasonlók... Egyszer egy gyakorlaton (amit egy opszichológus tartott) elmondta a gyakvezető, hogy ne legyünk evészavarosok, mert akkor 99%, hogy meghalunk. Nem is szeretek, és nem is tudok másokkal erről beszélni, és persze titkolom is, de akkor odamentem hozzá, és közöltem vele, hogy szerintem elgondolkodhatna, hogy miket mond, mert pl. engem ez érint, és ilyeneket nem mondhat... (más dolgokhoz is érdekesen áll hozzá egyébként). Bocsánatot kért rengetegszer, meg megadta valami sprecialistának a telefonszámát, és hogy menjek kórházba minél előbb, hivatkozzak rá, ha felhívom... akkor eléggé rám szállt (gyakok után, mások előtt kérdezte, hogy felhívtam-e a pszichológust, akit ajánlott!), de én nem beszélgettem vele, úgyhogy már csak köszön, de nekem még ez is kellemetlen... Egyébként ez 1,5 éve volt. Azóta elkerülöm, amennyire tudom.
Az a baj, hogy az emberek azt nem értik meg, hogy te ilyenkor beteg vagy, nem úgy gondolkozol, mint egy egészséges. Tudom, mert voltam ebben a cipőben. Ma már el nem tudom képzelni, hogy gondolhattam ilyen marhaságokat, de akkor nem így éreztem. Nem voltam százas....
De amikor az evészavarost etetni próbálják az olyan, mintha egy szerettüket akarnák mindenáron visszatartani attól, hogy leugorjon egy hídról. Értem én, hogy a leugrani készülő repülni akar, de én nem akarom, hogy baja essék, ergo ne akarjon már repülni:-)
Sziasztok ! én azt hiszem, hogy betegségek terén nagyon buta voltam, vagyok...Én nemigazán hallottam ezekről az evészavaros dolgokról...véletlenül jöttem rá...és nem tudok vele mit kezdeni...saját magammal....sem
Így már értem. Igazad van... az egészséges embernek ez tényleg felfoghatatlan... ennek ellenére én úgy gondolom, lehetnének megértőbbek (pl. nem kellene kinevetni, kapásból elítélni).
