Teljes egészében...
Nem találtam azt az átkozott szerződést. Úgy látszik, valami lommal egyetemben letöröltem a merevlemezről. Péntek délután, hétfőre meg kell a nyomtatott példány. Húsz oldalt meg nem írok újra fejből. Bélának megvan, de elutaztak pótnászútra reggel. Húszéves házassági évforduló. De nincs más, hátha tud valamit.
- Szia, István vagyok, bocs, hogy zavarlak.
- Ugyan, ha be vagyok kapcsolva…
- Figyelj, nem találom a szerződést.
- Kriszta otthon van a hétvégén, menj fel, ott vigyorog a dokumentumok – aktuális könyvtárban.
Húú, meg vagyok mentve. Kriszta, Béláék lánya pestre jár egyetemre, elég ritkán van itthon. Amúgy tíz éve ismerem, ezalatt gyönyörű nő lett belőle, de még mindig látom benne a kislányt.
Irány Béláék háza, remélem otthon van. Csengő.
- Szia Kriszta, apával beszéltem, kéne egy file a gépéről.
- Gyere be, tudod, mit hol találsz.
Melegítő, póló. Mellbimbója majd kiszúrja a vékony anyagot, szemem minduntalan odatéved. Szőke haja gumival összefogva. Zokni nélkül, vietnámi papucsban.
Irány a dolgozószoba, kapcsolom be a gépet, pendrive bedug. Közben Kriszta utánam ballag.
- Mi van veled?
- Semmi különös, nehéz a suli. Két hét múlva van még egy szigorlatom, tegnap sikerült átmennem analízisből. – Szerénykedik, az előző félévet kitűnőre tette le. – Hát veled?
- Kösz elvagyunk. Meló ezerrel, de hát gondolom, látod apádon is.
- Ági? – Másfél éve elváltam, nem volt egy egyszerű dolog, de már kezdem kiheverni.
- Mittudomén, elment a pasijával a dunántúlra valahová, azóta nem hallottam róla.
Itt ül mellettem, mellére nem merek nézni, félek, hogy odaragad a szemem. Valami mozgásra figyelek fel, keresztbetett lábán hintáztatja a papucsot. Kecses, vékony lábfej, hosszú lábujjakkal, alig tudom levenni róla a szemem. Mi van velem, tíz éve ismerem, láttam eleget.
- Van barátnőd? – Na tessék, ez az én problémám.
- Nincs, most egy ideig nem igazán akarok nőre nézni.
- Másfél év…
- De előtte hét, abból kettő totál negatív.
- Te tudod… - húzza el a hangsúlyt.
Közben a gép befejezte a másolást.
- Bocs, kimennék még WC-re.
- Már mész is?
- Nem akartalak zavarni, gondolom, van esti programod.
- Persze, de még csak három óra.
Pendrive elpakol, irány a földszinti fürdőszoba. Ahogy odaállok a wc csészéhez, látom, hogy Kriszta csak ledobálta a szennyes ruhát, legtetején ott virít egy piros csipkebugyi. Kifordult, látszik a közepén, hogy használt. Nem tudom, mi történt velem, befejezve a pisilést felemeltem és az orromhoz emeltem, hogy megszagoljam. Tényleg kellene már egy barátnő. Ekkor kattanás. Hátranézek, még egy. Kriszta ott áll az ajtóban, kezében a telefon, éppen lefényképezett vele. Én meg ott állok nyitott sliccel, kezemben a bugyija, felemelve az arcom előtt.
- Ejnye, mi történik itt?
- Kriszta, én nem…
- Elküldöm a fotót apának. – Béla elég féltékeny a lányára, pontosan tudja, hogy „felnőtt”
- Ne, megmagyarázom.
- Ezen nincs mit magyarázni, elég egyértelmű. De ha azt csinálod, amit mondok, akkor talááán… - dob fel egy egérutat. El nem tudom képzelni, mit akarhat, de sok lehetőségem nincs.
- Mit kell csinálnom?
- Menj fel a szobámba és vedd le a pólód! – Mii, mit akar?
- Tessék?
- Jól hallottad. Mindjárt megyek én is.
Ledöbbenve megyek fel a szobájába, ezer gondolat cikázik át rajtam amíg a lépcsőt mászom. A szobája eddig számomra idegen terület volt, annyit ismertem belőle, amennyit a nyitott ajtón át láttam. Belépve nem egy tipikus lányszobát látok, hanem inkább egy puritán diákszobát. A tetőablak alatt középen egy majdnemfranciaágy, nincs teljesen kétszemélyes, de szélesebb az átlagnál. Keresztléces fejtámla, hasonló, csak alacsonyabb lábrész, oldalt a fal mellett íróasztal, rajta laptop, másik oldalt szekrények. Leveszem a pólómat, mást nem merek csinálni, elképzelésem sincs, Kriszta mit akar. Gondolkodom, mit kéne még mondanom, hogy kéne kimagyarázkodni.
Ekkor Kriszta belép az ajtón, kezében néhány karika kötéllel. Ledöbbenve nézem.
- Kriszta, én…
- Tudom, de nem érdekel. Fordulj meg és tedd hátra a kezed!
- Ne hülyéskedj, ezt nem teheted.
- Akkor küldjem a fotót?
Engedelmesen megfordulok és mint a jó kisfiúk, hátra teszem a kezem. Ő többször áthurkolja, megköti a kötelet a kezemen, már számolni sem tudom a csomókat. A kötél nem szoros, de nem sok mozgást enged. Mikor kész van, elém áll és kezével végigsimít a nadrágomon. Próbálok hátrálni, de másik kezével magához húz, és tovább simogat. Farkam az őrült helyzet ellenére (vagy talán azért) gyorsan emelkedni kezd, majd miután Kriszta lehúzza a nadrágomat és az alsónadrágomat is, büszkén áll az égnek. Vörös arccal állok ezelőtt a tinikorból épp kinőtt lány előtt, aki elgondolkodva nézi munkája eredményét. Ezután egy véknyabb kötéllel, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, körbekötözi a zacskó tövénél a farkamat. Én bénultan állok, bokám körül a nadrággal, nemhogy menekülni, de még hátralépni sem tudok.
- Lépj már ki abból a nadrágból! – Felocsúdva kiügyeskedem magam a nadrágból. Ő közben leült az ágy végébe.
- Térdelj le! Gyere ide!
Odamászok hozzá, Ő a farkamról lelógó kötelet hozzáköti az ágy keresztlécéhez, így nem tudok sem felállni, sem leülni. Ezután odahajol hozzám és kétoldalt megfogva fejemet, finoman, óvatosan, lágyan, szinte tapogatózva elkezd csókolni. Visszacsókolom, erre felbátorodik, kezdi magát belelovallni, majd lihegve felbukkanunk a felszínre.
- Kriszta, ezért.. – Ekkor kapom az első pofont. Majd a szimmetria kedvéért a másodikat.
- Az elsőt azért kaptad, mert úgy megnézted a mellem. A másodikat meg azért, mert két éve észre sem veszel.
Női logika, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy most vitába szálljak vele.
- Tudtam hogy Ágival már lassan vége, aztán bizonyos lett, de TE észre sem vetted, hogy ÉN megvigasztaltalak volna. Utána meg hiába kísérleteztem, ennyire még senki nem nézett át rajtam. – Egyre dühösebb lett.
- De Kriszta, hiszen a barátom lánya vagy, tíz éve, bakfis korod óta ismerlek.
- Ne kezdd megint. De nem baj, most itt vagyunk, bepótlunk mindent. – meghökkentő gyorsan nyeri vissza az önuralmát.
- Mit akarsz velem csinálni?
- Semmi rosszat, lesz még időd arra a vacak szerződésre is.
- Nem lenne jobb, ha elengednél. Ígérem, minden kívánságodat teljesítem.
- Így is, sőt így még jobban. De most el kell mennem, megígértem a barátnőmnek, hogy elmegyünk moziba. – közben az egyik fiókból kivett egy kendőt és bekötötte a szemem.
- Ha nem haragszol, még fürödnöm kell és nyugodtan akarok vetkőzni.
- Kriszta, kérlek… - hallom ahogy kimegy a szobából, lemegy a lépcsőn, majd jön vissza.
- Mondom nyugodtan akarok vetkőzni, ami csendet is jelent. Emlékszel annak a bugyinak az illatára? Most megismerheted az ízét is.
Összeszorítottam a számat, erre Ő belecsípett a melbimbómba. Önkéntelenül felkiáltottam, eközben gyorsan belenyomta a számba a bugyit. Próbáltam kiköpni, de már kötötte is át a számat valamivel. Innentől kezdve már csak artikulátlan nyöszörgésre futotta tőlem. A bugyi íze rászolgált illatára és kinézetére, egyértelmű női aroma terjedt a számban. Ez, és a kiszolgáltatottság érzése, számomra is megdöbbentő módon nemhogy csökkentette volna, de még tovább növelte vágyamat. Farkam továbbra is az égnek, mozdulatlanul térdelek, próbálom a hangokból kitalálni, mi történik körülöttem. Ruhasuhogás, szekrényajtó nyikorgása, lépések. Puha női talpak,
kecses lábfejjel, hosszú, vékony ujjakkal… Én már teljesen hülye vagyok, még ebben a helyzetben is erről fantáziálok. A matrac nyikkanása ránt vissza a realitásba, érzem, ahogy Kriszta elhelyezkedik előttem. Mivel csak a hangokra támaszkodhatom, meglepetésként ér, amikor ujjahegyével elkezdi masszírozni a mellbimbóimat. Ez az érzés égő csíkokban nyomul felfele az agyamba, meredeken korbácsolva felfelé vágyamat. Próbálnám elhúzni magam, de nincs hova menekülnöm, a zacskómon érzett húzó érzés döbbent rá erre leginkább. De nem bírom ki, hogy ne próbáljak csinálni valamit, úgyhogy tehetetlenül feszegetem köteleimet. Kriszta nem hagyja abba a játékot, halk nevetéssel honorálva kétségbeesett vergődésemet, könnyedén követi kezével mozgásomat.
- És ha még látnád is, hogy meztelenül ülök itt előtted, széttárt lábakkal. – Ezzel a mondattal abbahagyja „kínzásomat” Mondata, nem marad hatástalan, farkam mereven az égnek, tehetetlenségemből már csak lihegésre futja. Betömött szám miatt csak az orromon keresztül tudok levegőt venni, amikor ujjával elkezdi simogatni bajuszomat. Te jóságos, ujján megérzem puncijának illatát. Ez már a vég, de nem tudok mit tenni, ki vagyok szolgáltatva ennek a fruskának, aki pontosan tudja, mit tegyen. Ha ennyire tudja, hogy kezdje, mi lesz itt még később.
- - Tetszett a lábam? – Mi az amit ez a lány nem vett észre? Két talpával elkezdi simogatni mellem, néha erővel hátralökve. Próbálom tartani magam, de nem egyszerű, amikor megfeszül a zacskómon levő kötél, felnyögök. Nagylábujja átveszi ujjai szerepét a mellbimbómon, mivel kérgesebb, keményebb, hatása is erősebb. Itt már menekülni sem tudok, ordítanék a vágytól, de csak nyöszörgésre futja. Halk nyögdécselés és a matrac zizegésének ritmusa tudatja, hogy Kriszta nemcsak velem foglalkozik. Elképzelem magam előtt, mézszőke pihékkel borított punciját, ahogy csiklóján táncolnak ujjai, úgy érzem felrobbanok, heréim fájnak, tombolnék, bármit megadnék a felszabadító orgazmusért, de nem. Mozdulni sem igazán tudok, térdelek tehetetlen. Majd eltűnnek a lábak, hosszú, sikolyba rezgő sóhajt hallok és csend. Néhány, órának tűnő pillanat, majd mozdul.
- Na, elmentem fürödni. Remélem jól érezted magad.
Csönd, csak a vér dobol a fülemben, majd hallom, ahogy a víz zuhog a fürdőszobában. Nem térek magamhoz. Néhány perce még dolgozom, próbálom rendbetenni a restanciámat, most meg a vágytól majd szétpattanva, tehetetlenné kötözve térdelek egy lányszobában, kényére-kedvére kiszolgáltatva a barátom lányának. A legmegdöbbentőbb azonban a helyzetemhez méltatlanul ágaskodó farkam, mintha élvezné ezt a helyzetet.
Szám bekötve, a bugyi íze sem kifejezetten a nyugalmamat szolgálja, így még próbálkozni sem tudok a kimagyarázkodással, a könyörgéssel. Ráadásul moziba megy, mit akar addig csinálni velem? Kétlem, hogy el akar engedni. Térdem kezd fájni, a szám kiszáradva, nyelni sem igazán tudok, ha így hagy, megőrülök, mire hazaér. A víz hangjától lassan a hólyagom is feszülni kezd. Mi lesz itt?
Abbamarad a víz csobogása, majd rövidesen hallom Kriszta lépteit. Ruhasuhogás, fiókok hangja.
- Leveszem a kendőt a szádról, de ha megszólalsz, lábujjhegyen töltöd a következő pár órát. Értve! – Bőszen bólogatok, sok lehetőségem úgy sincs. Hűvös ujjak bontják a csomót a tarkómon, óvatosan tolom ki nyelvemmel a ronggyá rágott bugyit.
- Gondolom, megszomjaztál. – Limonádé, kesernyés a citromtól, jól esik. Van vagy három deci, de elfér. Furcsa, megkötöz, megkínoz, de gondoskodik rólam. Valami puha ér a nyakamhoz, megrándulok, de semmi fájdalmas. Egy széles nyakörvet csatol rám, el nem tudom képzelni, honnan szerezte. Egyre érdekesebb dolgok derülnek ki erről a szende szőke egyetemista lányról. Az ujjak a szememet takaró kendőt kezdik bontogatni, hunyorgok a rég látott világosságtól. Kriszta már menethez öltözve, miniszoknya, spagettipántos top, fiatalos melle minden férfiszemet vonzóan domborodik benne. Lehajol, a farkamat fogva tartó kötelet bontja, majd, mint egy pórázt, meghúzza.
- Gyere szépen. – Térdem recseg, nyögve állok fel és mint a kiskutya követem a lányt. Kerek feneke ingerlően ringatózik előttem, farkam megint kezd megtelni vérrel. A fürdőszobába tartunk, ahol beleültet a zuhanytálcába, nyakörvemet hozzákötve a csaptelephez. De ez nem elég neki, lábamat beparancsolja a tálcára, majd a farkamról lógó kötelet hozzáköti nagylábujjaimhoz. Minek ez a sok madzag, úgyse tudnék elmenni. De még térdeimet is összeszíjazza a saját derékszíjammal.
- Jó pihenést. Búcsúzóul adhatsz egy puszit rá. – Tartja elém lábát és én leheletfinom puszit cuppantok nagylábujjára. Elkezdi forgatni a lábát, így végigpuszilgatom minden lábujját. Majd másik lába következik. Hé, mi van, nem erről volt szó, nézek fel a végén. Mellbimbója majd kiszúrja a topot, szája összeszorítva, mintha jobban tetszene neki, mint gondolta. Hosszú sóhajjal teszi le a lábát.
- Pihenj, majd jövök, szia. – És ezzel kimegy a fürdőszobából, becsukva az ajtót, ott hagyva a homályban.
Rövidesen hallom a bejárati ajtó csapódását, majd teljes csend. Fészkelődöm, próbálok
kényelmesebb helyzetet keresni. Időérzékem teljesen cserbenhagy és egy sokkal kényelmetlenebb érzés kezd úrrá lenni rajtam. Hólyagom egyre jobban feszít, már fáj. Halvány gyanú kezd derengeni bennem, Kriszta esélyt sem adott, hogy ne vizeljem nemcsak hogy össze, de le is magam. Combom összeszorítva, farkam mellem felé mutat. Hátam a falnak támasztva, elfordulni sem tudok. Erre rádöbbenve úgy döntök, nem kínzom magam tovább és megkönnyebbülve engedem ki hólyagom tartalmát. Próbálok óvatos lenni, de ebben az állapotomban nem sok sikerrel, a meleg sugár nyakamig eláztat. Furcsa, majdnem vízszerű, nem a megszokott színű és szagú. A következő pár órát csendes elmélkedéssel töltöm, próbálom gondolataimat rendbetenni, esetleg agyban dolgozni is, de nem sok sikerrel. Fejembe újra és újra visszakúszik Kriszta képe, ahogy a lábán himbálódzik a papucs, arca, mikor puszilgattam lábujjait, az első csókja után lassan kitisztuló tekintete. Eddig soha nem tekintettem nőnek, soha nem gondoltam rá, mint nőre, pedig az. Most, hogy már kénytelen voltam észrevenni, hogy igen erőteljesen felhívta rá a figyelmemet, már nem is tudtam másképp. Vágytam rá, kíváncsi voltam rá, kíváncsi voltam magamra, arra, hogy a megkötözés, enyhe kínzás ellenére miért akarok megőrülni a vágytól és hogy ez a vágy a helyzetemnek, Krisztának, vagy lassan másfél éves cölibátusomnak köszönhető. Tudtam én, hogy létezik a szexnek ilyen oldala is, egyre gyakrabban látható a médiákban is, de eddig soha sem érdekelt. De hogy ezt pont így ismerjem meg…
Furcsa mód, annak ellenére, hogy nem ittam semmit, még kétszer kellet pisilnem, mindkétszer ez a vízszerű, híg vizelet jött belőlem. Lassan kezdett sötétedni az eddigi homály, ami vagy viharra utalt, vagy inkább arra, hogy odakint is kezd sötétedni, ami egy 8-9 óra körüli időpontot sejtetett. Váratlanul ért magányomban a bejárati ajtó csapódása, jelezve Kriszta hazatértét. A lámpa fényére már készültem, bár még így is hunyorogtam, mikor nyílt az ajtó.
- Jóestét, ébren vagy még? – Hülye kérdés, el lehet így aludni?
- Hoztam valami ajándékot, remélem szeretni fogod. – Arcán kaján vigyor, ebből nem sok jóra
következtettem. Háta mögé dugott kezét hirtelen előkapta, valami fekete lengett benne. Összehúztam magam, azt hittem megüt. De a kezében levő bigyó nem ilyen célra szolgált. Egy fekete, bőrrel bevont gyűrű, két szíjjal. Gyorsan megtudtam, mi ez.
- Nagyra nyitod! – Mint egy gyereknek, de nem sok lehetőségem volt ellenkezni. A gyűrűt beillesztette a
fogaim közé, majd a szíjat becsatolta a tarkómon. Őrült egy dolog, a szám tátva, beszélni nem tudok, becsukni nem tudom. Ennek ellenére farkam emelkedni kezdett.
- Mi történt itt, csak nem összepisilted magad? – patetikus kérdés, bűzlöttem, mint egy klozett.
- Hiába na, a nagyi vízhajtója… - A limonádé és annak kesernyés citromíze. Megfojtom ezt a kaján macskát.
Ha lesz rá lehetőségem. Ha… - Beledugta ujját a hasamon levő tócsába és megszagolta.
- Fúj és te ebben ülsz órák óta. –azzal ujját bedugta a számba. Egy pillanatra undort éreztem, de a kesernyés,
sós íz nem is volt olyan undorító. Mint a tengervíz. Ellenben ez a mozdulat tökéletesen ráébresztett kiszolgáltatott helyzetemre, mivel semmi védekezési lehetőségem nem volt ellene. Valamint még valamire. Farkam olyan gyorsan állt fel, hogy megszédültem. Kriszta is észrevette a változást.
- Nocsak, nocsak, csak nem tetszik a dolog? – állt fel vigyorogva.
- Hoztam én ám más meglepetést is. – fordult az ajtó felé. Az ajtóban pedig ott állt egy vékony, fekete lány,
komoly arccal figyelve kettőnket. Alacsonyabb volt, mint Kriszta, fiúsabb alkat. Kicsi, kerek mellek sejlettek a fekete zsákruha alatt. Az egyetlen színes foltot rajta a hajában két sorban elhelyezett apró pillangócsipeszek adták. Napbarnította lábak, pici lábfej. Fekete szeme szinte sütött.
Kriszta könnyed léptekkel sétált vissza az ajtóhoz, átfogta a fekete lány vállát és könnyed puszit lehelt a szájára. Megállt bennem az ütő. Az egy dolog, hogy megkötöz és szexuális játszadozásba kezd velem, de hogy ezt még tetézze azzal, hogy egy idegen előtt csinálja velem. Az a puszi pedig azt mutatja, hogy ők ketten nem egyszerű barátnők. Ja, a barátom szende egyetemista lánya. Mi fog még itt kiderülni.
- Hadd mutassam be Dórit. Dóri, István. – A számban levő karika miatt egyébként sem tudtam volna értelmes
hangot kiadni, de a helyzet morbiditása is bennem szakasztotta a szót. Dóra lassan odasétált a zuhanytálcához, lábát belemártotta a tócsába, majd megszemlélte, hogyan csöpög róla a vizelet, ezután lassan lábujját, Kriszta előző mozdulatához hasonlóan beletörölte az ajkamba. A döbbenettől nem sok mindent tudtam tenni, be kell vallanom, megijesztett a Dórából áradó fenyegetés. Nem tudtam megmagyarázni, de ebből az alig negyven kilós lányból nem sok jót néztem ki. Dóra odafordult Krisztához. – Ha nem haragszol… - Kriszta megvonta a vállát – Miattam ne zavartasd magad.
- Dóra egy könnyed mozdulattal kibújt a bugyijából és azt a hasamra dobta. Én megdöbbenve néztem a
vékony pamutbugyit, amikor Dóra, ruháját a derekáig felhúzva terpeszben ráállt a zuhanytálca két szélére. Punciján csak középen volt egy keskeny csíkban meghagyva a szőr. Alig harminc-negyven centire volt az arcomtól, minden kis redőt gyönyörűen láttam rajta. Két ujjal lenyúlt, széthúzta nagyajkait és erőteljes sugárban elkezdett pisilni. A sugár telibe találta bezárhatatlan számat, arcomat, majd végigjárta egész felsőtestem, vissza-visszatérve arcomhoz. Próbáltam én bármit, nyelvemet az útjába tenni, elfordulni, de nem sok sikerrel. A levegővétel érdekében jó pár kortyot lenyeltem, mire Dóra befejezte a pisilést. A felháborodás átlépett a helyzetem feletti aggódáson és éppen készültem valami úton hangot adni neki, amikor Dóra lehajolt hozzám.
- Ha egy hangot is hallok, a vécépapírt is a szádba tömöm. – Valami furcsa oknál fogva úgy döntöttem,
csendben maradok. A fekete lány két ujjal megfogta a szétázott bugyiját és egy könnyed mozdulattal a bidébe dobta, a wc kagylónál a világ legtermészetesebb mozdulatával megtörölte a punciját, lehúzta a wc-t és a ruháját, majd pedánsan kezet mosott. Odasétált az ajtónál mosolyogva szemlélődő Krisztához és finoman végighúzta kezét a mellén.
- Enni kéne valamit. – Kriszta bólintott, majd, mintha ott sem lennék, kisétáltak a fürdőszobából. Az ajtó bezáródott mögöttük, majd sötét. Teljesen döbbent állapotban ültem, agyam próbálta feldolgozni a történteket. Dóra vizelete nem a nagyi vízhajtójának jellemzőit viselte magán. Erős, sós íze és illata volt, valamilyen oknál fogva érezhetően női hatással. Valahol olvastam róla, hogy állítólag a vizeletnek van feromon tartalma, úgy éreztem, ez most számomra igazolást nyert. Furcsa volt, hogy nem éreztem undort, pedig okom lett volna rá. Farkam ágaskodott, szemem előtt egy keskeny csíkban meghagyott szőrű punci lebegett, de szőke. Elhatároztam, hogy megfizetek még ennek a fruskának, csak legyen rá alkalmam.
Kis idő múlva kezdtem érezni, hogy nekem is jó lenne már ennem valamit. Erre viszont még esélyt sem láttam. Gyomrom korgására válaszul felgyulladt a villany. Kriszta állt az ajtóban. Leguggolt hozzám és elkezdte kioldozni köteleimet. Felállított, majd a pórázomat hozzáerősítette a zuhany felső tartójához.
- Állítsd be magadnak a vizet, csapasd le ezt a büdöset magadról. Tíz perc múlva visszajövök, addigra legyél kész.
Óra sehol, tehát inkább kapkodok. A piszokság az egészben, hogy hátrakötött kézzel csak úgy tudom a vizet megnyitni, hogy alatta állok. Ezért előbb inkább a hideggel kezdem, majd némi vacogás után már jó a víz. A szám kiöblítése érdekes volt a szájpecek miatt, megpróbáltam nem sokat nyelni belőle, változó sikerrel. Kriszta nem egyedül jött vissza, vigyorogva masíroztak be a fürdőszobába, kezükben egy-egy hajszárítóval. Kezdtem rosszat sejteni. Nem is csalódtam. Beállítottak középre, egyik lábam a WC csészéhez, másikat a bidéhez kötötték, majd elkezdtek „szárítani”. Kriszta hajszárítója forró, Dóráé hideg levegőt fújt. Arra utaztak, hogy a lehető legkényelmetlenebb pózba húzzam magam előlük. Amikor Kriszta benyúlt a lábam közé és felfelé elkezdte fújni a levegőt a zacskómra, majdnem elkezdtem ordítani, lábujjhegyre álltam, próbáltam elhúzni magam, de hát semmi esélyem nem volt. Dóra a mellbimbómat vette előszeretettel célba, a bőröm már libabőrös volt, mellbimbóim mereven álltak. Amikor a két lány lehajolt és egyszerre elkezdték finoman nyalogatni, szerszámom szinte felpattanva állt vigyázzba. Erre a két lány összenevetett és kétoldalról egyszerre vették kezelésbe ágaskodó farkamat. Mikor egyre hangosabb nyöszörgésem már kezdte „zavarni” őket, Kriszta a szennyesből kivett bugyiját gyömöszölte a számba, majd egy harisnyával kötötte át. Ezt a játékot a mellbimbómmal és a farkammal többször eljátszották, de érdekes módon közben sikerült megszárítaniuk is. Kriszta kivette a bugyit a számból, majd figyelmeztetett: - Kiveszem a pecket, de ha megszólalsz, megbánod.
Dehogy mertem én megszólalni.
A póráznál fogva kivezettek a konyhába, ahol letérdeltettek az asztal mellé, majd legnagyobb meglepetésemre megetettek. Sült krumpli és fasírtgolyócskák. Kezdtem rájönni, hogy ezek a kis dörzsölt szukák nem először játszhatnak ilyet, elég felkészülten tudták, hogy kezeljenek. Tessék, ez az én barátom szende lánya. Az érdekes az volt, hogy nem féltem, sőt egyre éhesebb tekintettel méregettem a póló alatt táncoló melleket. Dóra egyszercsak lenyúlt, elkezdte simogatni a mellemet, majd két körömmel elkezdte szorítani a mellbimbómat. A fájdalomtól megdöbbenve néztem rá.
- Utálom, amikor egy férfi nem tud másra gondolni. Na gyere! – Pórázamnál fogva bevezetett a szobába, ahol Kriszta a kezdetihez hasonlóan a farkamról azóta is lógó kötéllel hozzákötött az ágy keresztlécéhez. Ezután bekötötte a szemem.
- Tudod, szégyenlős vagyok. – Miii? Hogy nem szakad le a plafon? – Eddig nézhettél, most legfeljebb hallgatod.
A két lány elkezdett egymással foglalkozni. Sóhajok, halk nevetés, nyögések. A hangok bármelyik minőségibb leszbi pornófilm szinkronjaként elmentek volna. Farkam az égnek, már ott tartottam, hogy fájtak a golyóim, amikor valamelyik lány keze közé vette arcom és elkezdett csókolni. Észveszejtő volt, az őrülethez közel jártam, mikor a másik körmével finoman karcolgatni kezdte a farkam. Az elélvezéshez kevés volt, a nyugalomhoz sok. De minden meggondolatlan mozdulatomra figyelmeztetett a farkamon levő kötél, szerintem már kék barázdákat vágott a húsba. Egyszercsak váratlanul abbamaradt minden, lihegésünk hallatszott csak a csendben. Kis idő múlva a két lány halk kuncogással kezdett újra egymással foglalkozni. Majd éreztem, hogy valami készülődik előttem. Valamelyik lány arcomhoz nyomta fenekét. – Kezdd el nyalni! – jött a felszólítás. Na ez már sok, ezt nem csinálom, gondoltam és megráztam a fejem. – Ugye nem gondolod komolyan? – jött a következő mondat. Bólogattam, hogy de. A mozgás azt mutatta, hogy eltávolodik az előttem álló, aki pedig mögöttem állt, elkezdett nyomni előre. Ameddig tudtam, ellenálltam, de nemsokára kicsúszott a térdem és ráestem… az alattam hason fekvő lányra. Az, kis mocorgás után beállította magát, hogy orrom pont a feneke vágatában legyen, a másik pedig ráült a fejemre. – Ha levegő kell, kezd el nyalni! – kaptam a jótanácsot. Tíz másodperc rádöbbentett, hogy érdemes megfogadnom. Kinyújtottam nyelvem és megérintettem az izomgyűrűt. A válaszként kapott rándulás jelezte, jó helyen járok. Ekkor már minden mindegy alapon voltam, elkezdtem nyalni a popsit, néha megpróbáltam nyelvemet belefúrni a közepébe, amit mindig rándulás követett. A mozgás egyre ütemesebb lett, míg végül elnyúló sikítással görcsös rángásokba torkollott a mozgás. Azért kezdtem egyre jobban megdöbbenni magamon. Ezekszerint valahol, mélyen mazochista lennék? Ugyanis egyre jobban élveztem ezeket a játékokat. Az ellenkezésem, felháborodásom mindig inkább az új dolgoknak szólt, mintsem a végrehajtás közbeni undornak. Még a fájdalom, amit eközben éreztem, sem csökkentette érdeklődésemet. Na jó, azzal tisztában voltam, ennél lehetne jóval komolyabb is a dolog, de eddig nem is volt olyan rossz.
Közben a lányok kezdtek elfáradni, a hangok alapján mindketten több orgazmuson túl voltak már. A térdem elzsibbadt, de nem mertem szólni, nem akartam negatívan felhívni magamra a figyelmet. Körülbelül öt perce csend volt, már, amikor mozgolódást éreztem magam előtt. Két ujj finoman elkezdte simogatni az ajkam, ami nem is esett olyan rosszul, majd jelezte, hogy nyissam ki a számat. Mikor kinyitottam, gyorsan belenyomott egy pár összegyűrt zoknit, majd átkötötte valamivel. Mikor levette a kendőt, a fénytől káprázott a szemem, de azután már láttam, hogy Kriszta összegömbölyödve alszik a takaró alatt, Dóra pedig épp ekkor kezdte lekötni az ágyról a kötelemet. Már fel volt öltözve, s ahogy észrevette, hogy figyelem, figyelmeztetőleg a szája elé tette az ujját. Segített felállnom, majd kivezetett a szobából. Teljes csendben mentünk le a földszintre, majd tovább az alagsorba, Béla magán konditermébe. Tudtam, hogy semmi értelme a makacskodásnak, Dóra jóindulatában pedig nem nagyon bíztam, így hát csendben követtem ezt a filigrán leányzót.
Az edzőteremben egy kis ügyeskedéssel elérte, hogy sikerült lefektetnie a fekpadra, hogy a kezem a pad alatt legyen. Lábam hozzákötötte a comberősítőhöz, majd hasamra ült és kivette számból a zoknit.
- Haragszom rád. – Ajaj nem jó kezdés. – Elvetted tőlem Krisztát – Miii???!!! Méghogy én? Hogy az istenbe?
- Egész este éreztem, hogy csak te kellesz neki, csak körötted forgott az élete. – Ezekszerint ő csókolt, az ő feneke volt előttem. Nem tehettem róla, de erre a hírre elkezdett farkam megtelni vérrel, amit Dóra észre is vett.
- Látod, le sem tagadhatod, hogy izgat a csaj. De nem baj, most az enyém vagy. – Kezdtem megijedni. Ennek jeleként le is lohadt egyből a „lelkesedésem”. Felnyúlt a hajához, kivett néhány csipeszt. Kettőt egy gyors mozdulattal a fitymámra csíptetett, összefogva vele a bőrt. A hirtelen szúrós érzésre felnyögtem. Gyorsan tompult, ahogy zsibbadt a fogak alatt a bőr, de egy húzó érzés megmaradt.
- Tudod mi fog történni, ha elkezd felállni a faszod? – Tőle még az obszcén is fenyegetőnek hatott. Amúgy volt sejtésem. Nem is nagyon igyekeztem Krisztára gondolni.
A másik kettőt lassú kéjes mozdulatokkal csíptette fel mellbimbóimra, lusta mosollyal tudomásul véve nyögéseimet.
- Most én jövök. Kinyalod a pinámat, ha akarom, a seggemet is. Ha nem jól csinálod… finom mozdulattal megcsavarta az egyik csipeszt. Azt hittem leesik a mellbimbóm, felkiáltottam a fájdalomtól. Egy könnyed mozdulattal átlépett a fejem felett és ráült a számra. Orrom feneke vágatában, puncija számon. A fájdalomtól való félelem miatt úgy kezdtem nyalni, mintha ez lenne az egyetlen dolog a világon, ami még érdekel. Valószínű kapkodhattam, mert megpöckölte egyik csipeszemet. – Nyugi, lassabban. – Hosszú lassabb nyelvcsapásokra váltottam, magasan kiemelkedő csiklójától indultam, nyelvemmel választottam szét kisajkainak redőit, végül, amennyire bírtam, belefúrtam nyelvem hüvelyébe. Nem sok kellett hozzá, halk sikollyal élvezett el, lábait felhúzva. Nagyon nehéz tud ám lenni még egy ilyen vékony nő is, ha az ember fején ül. Lassú, darabos mozdulatokkal szállt le rólam, úgy látszott nagy hatást tett rá ténykedésem. Szó nélkül kiment a helyiségből, majd rövidesen visszatért, kezében valami rongyot tartva. Amikor közelebb ért, akkor láttam, hogy a fürdőszobában levetett, összepisilt bugyija az.
- Nagyra nyitod! –Mivel felszólítását az egyik csipesz megpöckölésével nyomatékosította, nem nagyon volt kedvem ellenkezni. A csepegő bugyit belenyomta a számba, majd egy harisnyával átkötötte. Ezután egy kötéllel ezt is átkötve, fejem rögzítette a fekpadhoz. A bugyi íze borzalmas volt, sós, hideg pisi. Most valahogy nem volt annyira észrevehető a női hatás.
- Emeld fel a lábad! – A fekpadon kábé tizenöt kiló lehetett beállítva, ezt tartottam most a comberősítővel. Valamit matatott, majd visszajött a fejemhez. – Nézzük, működnek-e a csipeszek? – kérdezte ördögi mosollyal. Finomanelkezdte nyalogatni a mellbimbóm szabad részét. Körülményeim ellenére hatásos volt a dolog, amit pillanatokon belül jelzett az emelkedő farkamba belevágó két csipesz. Közben kezdett fáradni a lábam, elkezdtem leengedni. Nem sokat mozdultam, mert pillanatokon belül kderült, összekötötte a farkamról lógó madzagot a comberősítő felső karjával. Ha leengedem a lábam, akkor a farkam tartja azt azu ominózus tizenöt kilót.
Dóra kaján mosollyal nézte megvilágosodásomat, majd az ajtóhoz sétált.
- Jó éjszakát! – búcsúzott, leoltotta a villanyt és becsukta maga mögött az ajtót.
Küzdöttem, próbáltam pihentetni felváltva a lábamat, féltem a folytatástól, féltem az éjszakától, most komolyan megpróbáltam kilazítani köteleimet, de nem sok sikerrel. Körülbelül tíz-tizenöt perc telhetett el, amikor nyílt az ajtó. Kriszta robbant be rajta egy szál bugyiban, maga után rángatva a meztelen, hátrakötött kezű Dórát. Amikor meglátta helyzetemet, Dórát belökte a sarokba és a szekrényből kis híján az ajtóval együtt kikapott barkácsszikével vagdalta le rólam a köteleket. Nekem felülni nem volt erőm, nemhogy támadni. Kriszta villámló szemekkel fordult a sarokban kucorgó Dórához.
- Nem erről volt szó. Azt beszéltük, hogy játsszunk vele egy jót. Mi az isten pékvörös valagát képzelsz?
- Hát nem veszed magad észre. Neked kell ez a srác, bazdmeg! Mit keresek én itt. Te hülye szerelmes tyúk.
- Kriszta! – szóltam közbe. – Nem akarok beleszólni nagyon, de jó alaposan összekevertél mindent. –Értetlen képpel fordult hozzám. – Dóra szerelmes beléd. Ezekszerint te meg belém szerettél. – Kezdett elpirulni, ami táncoló melleihez annyira jól passzolt, hogy újfent belecsodálkoztam szépségébe. Ezt nem kellett volna. Dóra csipeszei még rajtam voltak. Nyögésemre aggodalmas képpel ugrott oda. A csipeszek levétele sem volt fájdalommentes, de a végeredmény megérte. Közben Dóra elsírta magát a sarokban. Olyan ázott kisveréb formát öltött, hogy megsajnáltam. Mindazok ellenére, amit velem tett, nem tudtam haragudni rá, vették el tőlem is életem szerelmét. De Kriszta nem adta ilyen könnyen
- Amilyen hülye vagy, még tényleg orvosi esetet csináltál volna belőle. Gyere! – elindult felfelé a nappaliba. Odabotorkáltam Dórához, felsegítettem, majd követtük Krisztát. Ő már a kanapé mellett állt, kezében a nyakörv és a póráz. Rácsatolta Dórára és elindult a lépcső felé. – Ma éjszaka itt alszol! István, gyere. – Gyorsan ráterítettem egy plédet Dórára és követtem Krisztát. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, Kriszta összeomlott. Zokogva borult az ágyra. Zavartan ültem mellé, elkezdtem simogatni a haját.
- N-ne h-h-haragudj – hüppögte. – Nem ezt akartam, nem így, nem akartam, hogy fájjon. Csak játszani akartam, téged akartalak. Túl régóta vártam rád, nem tudtam elszalasztani az alkalmat. Nem gondoltam, hogy Dóra ezt fogja csinálni.
- Nyugodj meg. – simogattam tovább a haját. – Nem számíthattál rá, hogy ez lesz.
- Hagyj itt, nem érdemlem meg, hogy pont TE vigasztalj.
- Hagyd már abba, - csattantam fel. – nekem sem volt olyan rossz.
- Tényleg? – emelkedett fel könnytől csatakos arccal. – Neked is jó volt.
- Hát nem mindig, de meglepően jól viseltem. Ha megígéred, hogy csak ketten leszünk, akkor még játszhatsz velem ilyet. – végre már mosolygott is egy picit.
- Na jó. De ne mondd, hogy nem akartál néha bosszút állni.
- NEM mondom.
- Mert ha te ilyen rendes vagy, akkor adok rá majd lehetőséget.
- Krisztaaa, most inkább aludjunk. Jó éjt.
Elvackolódtam, végre tudtam használni a kezem, de félálomban még láttam, ahogy Kriszta felkönyökölve vigyázza álmomat.
Reggel néhol még elgémberedve, de frissen ébredtem, Kriszta már nem volt velem az ágyban. Mikor lementem a nappaliba, Dóra már nem volt ott. Kriszta üdén, kislányosan felöltözve fogadott, én meg pólóban, alsógatyában.
A konyhából reggeli illata lopakodott elő, felébresztve éhségemet. Gyorsan el is indultam a forrás felé.
Tea gőzölgött a csészékben, szalámi, zsömle, paradicsom vonzotta az éhes szemet.
- Dóra? – kérdeztem Krisztát.
- Elment. Beszélgettünk, megbeszéltük, hogyy itt a vége és hogy ne haragudjunk egymásra és hogy marad a barátság…
- Szóval szakítottatok.
- Tulajdonképpen igen. Azt hiszem, hogy inkább Dórának kellett ez a kapcsolat, én amiatt mentem bele, mert nem voltam képes megszerezni azt a férfit akit akartam. –Na tessék, ebben is én vagyok a hibás.
- De kérdeznék én is valamit. Te ezekután hogy érzel irántam?
- Most még nem tudom. –kezdett felhősödni a tekintete. – De úgy érzem, van jövő a kapcsolatunkban. –tettem hozzá vigyorogva.
Volt jövő. Béla elől még egy fél évig titkoltuk a dolgot, aztán szépen lassan beadtuk neki. Három éve együtt vagyunk, felderítettük egymás testét, Kriszta megismertette velem saját domináns oldalamat is, ezzel engem is meglepve, de ez már egy másik történet.
|
