Keresés

"31 éves Mazdaznan vagyok ...Nem kedvelem az ősmagyarkodókat..."

Ez a bemutatkozó szöveg sokat elárul rólad... Nem mintha eddig kétségeink lettek volna afelől, hogy zsigerből gyűlölsz mindent, ami a hunokkal vagy a magyarokkal áll kapcsolatban.

Ideje lenne már tudomásul venni, hogy a történettudomány más módszerekkel dolgozik, mint a különböző vallásos szekták. Emlékezzél rá, mit írtál pl. az Indogermánok voltak-e a szkíták? rovatban... Szerinted Hérodotosz a szkítákról csak mint hüperboreoszokról beszél... Vagy legutóbb makacsul ismételten kétségbe vontad, hogy igenis létezik, adatolható a hunogur népnév, mígnem kénytelen voltál elismerni, hogy ebben is igazam volt. ("Rendben, nyertél..." – Manysi etnogenetikai rokonság?, 74. hsz.)

De felesleges lenne itt felsorolni az összes ökörséget, a mérhetetlen mennyiségű fájdalmas vadbaromságot, amit a különböző történelmi topikokban összehordtál. Bevallom, sokszor kételkedtem benne, épeszű vagy-e egyáltalán (mert mit gondoljon az ember az olyasvalakiről, aki az aranyíj meglétéből etnogenetikai következtetéseket szeretnelevonni). Szóval, mielőtt engem itt komikusnak meg délibábosnak nevezel, érdemes lenne ezeket a kobakodba idézni...

A többit eredetileg nem a történelmi topikokhoz regisztráltam :)

"...ennek a qaz-nak a kapcsolatát az állítólagos perzsa elnevezéssel magyar részről senki nem vizsgálta."

Ebben egyetértek veled, a Maszúdi által mondottakból következően elsődlegesen ezt kellene megvizsgálni.

"Félő, abban nem lesz sok köszönet, a humán tudományokhoz többnyire nem delírium és költői szabadság, hanem józanság kell :)"

Egy pohár vörösbortól még nem szoktam delíriumba esni:)

         Idézet tőlem a Kik voltak a szkíták? topikból (10879. hsz.):

„...a DURA ( DR ) fordítva olvasva (RD) ARUD <-- ERED <-- ERŐD ?”

Ez itt nem az Indul a görög aludni c. kvízjáték... Ilyen alapon kipattanhatna a fejemből, hogy Durának az etimológiai rokona Rudabánya vagy Daruvár. Ezzel együtt nem állítom, hogy a metatézis ne lenne létező jelenség.

„La fortaleza de Kurigalzu” ruinas que existen en Aqar Quf („Kurigalzu erődje” romjai, melyek Aqar Qufnál találhatók, vagyis itt a „Dur” szót „erőd”-nek fordították – Kadasman-Turgu), justo al oeste de Bagdad es célebre por su ziqquratum muy bien conservada, su perfil distintivo se debe a capas de esteras de caña y cuerdas trenzadas, que se conservan muy bien, tal vez como niveladores.

Forrás: Kurigalzu_erődje

Dur-Kurigalzu was a city in southern Mesopotamia (modern Iraq) near the confluence of the Tigris and Diyala rivers, at a site now known as Aqa Quf (coordinates 33° 21’ N 44° 21’ E) about 30 km west of Baghdad. It was founded by a Kassite king of Babylon, Kurigalzu I or II, some time in the 14^th century BC, and was abandoned after the fall of the Kassite dynasty.

The city contained a ziggurat and temples dedicated to Sumerian gods, as well as a royal palace. It was excavated by Iraqi archaeologists between 1943–1945. The ziggurat was unusually well-preserved, standing to a height of about 170 feet. It was "restored" to its first level by the Saddam Hussein government during the 1970s.

Dur-Kurigalzu egy város volt Mezopotámia déli részén, a mai Irak területén, közel a Tigris (ószumír Idiglat) és a Diyala (ószumír Turnatu) összefolyásához. Ma Aqar Quf néven ismerik ezt a helyet, amely Bagdadtól mintegy 30 kilométerrel nyugatra található. Koordinátái: északi szélesség 33° 21’, keleti hosszúság 44° 21’. Egy babilóni kassu uralkodó, I. vagy II. Kurigalzu alapította valamikor a Krisztus születését megelőző XIV. évszázad folyamán. A települést a kasszita dinasztia bukása után elhagyták.

A városban volt egy zikkurat, valamint templomok is, szumír isteneknek ajánlva, azonkívül egy királyi palota. Iraki régészek ásták ki a romokat 1943 és 1945 között. A zikkurat meglepően épen maradt fönn, kb. 170 lábnyi magasságban emelkedik ki a földből. Első szintjét Szaddám Husszein kormányzása idején állították helyre az 1970-es években.

Forrás: Dur-Kurigalzu

In the late 15th or early 14th century BCE, a Kassite king, Kurigalzu, named this city for himself and made it his capital. With the fall of his dynasty two centuries later, the city was soon abandoned and its soil used for a cemetery. Today, the remains of Dur-Kurigalzu occupy two mounds – Aqar Quf and Tell al-Abyad – located 18 miles west of Baghdad. On one mound, Tell al-Abyad, are the ruins of a palace. One room features a painted procession of officials. Running along a corridor are the pillaged chambers of a treasury. Elsewhere, a terra-cotta hyena silently howls. Towering over desolate Aqar Quf is the 187-foot-tall twisted and eroding hulk of a ziggurat once dedicated to Enlil, chief god of the Sumerian pantheon. All that is left is the mud-brick core…

A Kr. e. XV. század végén vagy a XIV. század elején egy kasszita király, Kurigalzu nevezte el ezt a várost magáról, és tette fővárosává. Két évszázaddal a dinasztia bukása után a település elnéptelenedett, földjét már csak temetőnek használták. Dur-Kurigalzu romjai ma két dombocskát (tellt) foglalnak magukban, Aqar Qufot és Tell al-Abyadot, 18 mérföldnyire nyugatra Bagdadtól. Az egyik dombon, Tell al-Abyadon egy palota maradványai láthatók. Az egyik terem festményei hivatalnokok menetét jelenítik meg. A folyosó mentén kifosztott kincseskamrák. Másutt egy terrakotta hiéna vonít némán. A vigasztalan Aqar Quf fölé emelkedve egy 187 láb magas, valaha Enlilnek, a szumír pantheon főistenének szentelt zikkurat elcsavart, vízmállasztotta, behemót tömbje. Mindaz, ami megmarad, a vályogtégla mag…

Idézet Stephen Bertman Dur-Kurigalzu c. munkájából (Handbook to Life in Ancient Mesopotamia; Facts On File, Inc., New York, 2003).

Forrás: Dur-Kurigalzu_romjai

…Dúr-Kurigalzu, „[I.] Kurigalzu fala”, ma Aqar Quf, Bagdad közelében…

(Komoróczy nyomán)

Forrás: Hahn-Kákosy-Komoróczy

Megjegyzendő, a fenti idézetek nagyon is illeszkednek a topic témakörébe, mivel a kassuk a tágan értelmezett „szkíta” életformának az első ismert képviselői.

A Kik voltak a szkíták? rovatban írtam a parthus Dura és a magyar Tura településnevek etimológiájával kapcsolatban (10873. hsz.):

A 10861. hsz.-ban idézett Simon James-féle honlap szerint a Dura szó ’erőd’-öt jelentett. Érdemes összevetni ezt a kifejezést a Dur-Sarrukin, Dur-Kurigalzu stb. településnevekben előforduló, ’fal’-at jelentő Dur szóval. Szemantikailag a fal semmiképp nem áll távol az erődtől, mint ahogy az említett három település sem fekszik túlságosan messzire egymástól földrajzi értelemben. Egyébként – ha emlékeim nem csalnak meg – Egyiptomban a Ménész által alapított Memphiszt (Menfer) emlegették korábban Ineb-Hedzs ’fehér fal’ néven.

A Dur-Kurigalzu városnév jelentése: ’Kurigalzu fala’.

Például a következőket olvashatjuk róla:

Ancient Kassite Dur Kurigalzu (Modern Aqar Quf)

The city was built by the Kassite rulers of Old Babylonia probably in the early 14th century BC. An unusually well preserved ziggurat, whose mud brick core still stands to a height of about 170 feet, it is a prominent feature on the flat plain in the vicinity of Baghdad. The lowest terrace of the ziggurat was restored by the Directorate-General of Antiquities.

Az ősi kasszita Dur-Kurigalzu (a modern kori Aqar Quf helyén): A várost Óbabilónia kassu királyai építették, valószínűleg a Kr. előtti XIV. század elején. Egy kivételesen ép állapotban fennmaradt zikkuratu, amelynek sártéglából emelt magja napjainkban is még kb. 170 láb magasra emelkedik, a Bagdadot övező síkság szembeötlő jellegzetessége. A zikkuratu legalacsonyabb teraszát a Régiségek Főigazgatósága helyreállította. (A Directorate-General of Antiquities egy bagdadi székhellyel működő intézmény – Kadasman-Turgu.)

Dur Kurigalzu: A New Capital

Though there is not a lot of information concerning the Kassite Period the information we have indicates that it was not a culturally deprived era. The new capital that was created was called Dur Kurigalzu after King Kurigalzu. The city developed extensive building projects and great artistic achievements. The Kassite rulers had so revered the Babylonian civilization that there are very few traces of anything distinctively Kassite.

Dur-Kurigalzu: egy új főváros. Noha kevés az információnk a kassu időszakra vonatkozóan, a rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy művelődési szempontból ez az időszak nem hozott visszaesést. Az újonnan alapított fővárost Dur-Kurigalzunak hívták Kurigalzu királyról. A város széles körű építészeti tervek és a nagyszerű művészi teljesítmények szerint fejlődött. A kassu uralkodók olyannyira tisztelték a babilóni civilizációt, hogy nagyon kevés sajátosan kasszita emléket hagytak maguk után.

Forrás: Kurigalzu_-_Aqar_Quf

A mada (méd) népre, Mitanni vezető etnikumára gondolok, akik a jelek szerint a hurrik egy csoportját képezték.

C - vörösréz (copper)

I - vas (iron)

S - ezüst (silver)

T - építőfa (timber)

A térképen is fel van tüntetve a guti (kutu) nép lakhelye a Zagroszban. Ők amiatt is érdekesek, mivel nyelvünkben ma is elterjedt a Guti és a Kuti személynév.

Ugyanott írtam IV. Kastilias néven (10521. hsz.):

Másolatban fennmaradt alapítólevele szerint a királyjegyzék első galdu uralkodója, Gandaš már templomot építtetett Babilón városában Enlil isten tiszteletére. Gandaš „a négy világtáj urá”-nak nevezi magát, és a „Szumír, Akkád és Babilón királya” címmel dicsekszik (Realläxikon der Assyrologie und vorderasiatischen Archäologie III; Berlin–New York, 1957–72, 138. o.). II. Agum hasonlóképpen „Kassi és Akkadi”, valamint Babilónia urának, továbbá Marduk és Esagila isten babilóni temploma újjáépítőjének mondja magát (RLA I; Berlin, 1928).

Attól, hogy a lótenyésztés domináns szerepet játszott az életükben, a kaššûk vitathatatlanul urbánus életmódot folytattak. A birodalom nagy részén – az amurru és arámi területeket leszámítva – gazdasági jólét uralkodott, a királyok nagy erőfeszítéseket tettek az öntözőművek kijavítására, új csatornákat, gátakat, vízgyűjtő medencéket építtettek. A lovat Mezopotámiában ők terjesztették el, sőt, messze földre exportálták azt a hagyományos árucikkek mellett.

A mezőgazdaságot összességében az erőteljes földbirtok-koncentráció jellemezte. A legnagyobb földeket bíró katonai vezető réteg ugyanis hadi szolgálatai fejében adómentességet élvezett. Kiterjedt szántóik eredetét mutatja, hogy a földek elszórtan, egymástól távol, kis parcellákban helyezkedtek el, ahogy az a jellegzetes kaššû emlékekből, a kudurruk, a birtokhatárra állított kövek előfordulásából látható (vö. a magyar „határ” szóval!). A kudurruk részletekbe menően rögzítették a tulajdonos földre vonatkozó jogcímét, és pénzbüntetéssel, testi csonkítással fenyegették a birtokháborítókat.

Élénk kereskedelmet folytattak a galduk Észak-Szíriával és Kánaánnal (Kinahhi), legalábbis Kara-indaš és I. Kuri-galzu királyokról ezt állítják az okmányok. Különösen bensőséges viszonyt ápoltak Ugarit (Rās Šamra) városával, amely feltehetően a rezet közvetítette hozzájuk Ciprus és a Taurus felől. Ugaritban ekkor nagy létszámú babilóni kolónia élt, ezek a kereskedők, vállalkozók, gazdasági tanácsadók és tanítók pedig jelentősen hozzájárultak a szumír-akkád vívmányok – a könyvelés, a tudomány és az irodalom – nyugati elterjesztéséhez. Az ugariti mássalhangzóírás jelformáihoz szintén az ékírás szolgálhatott mintául.

Különleges szerep jutott Dél-Mezopotámiának, az egykori szumír törzsterületeknek. Szemben a kaššûk központi tájegységeivel, amely gazdasági és politikai értelemben egyaránt Mezopotámia középső részein, illetve a Zagroszban és a Dijála völgyében húzódott – mint az új adminisztratív főváros, a mai Aqar Quf helyén, Bagdadhoz közel felépült Dūr-Kurigalzu (=Kurigalzu fala) is mutatja –, a szikesedés ezeken a déli területeken sokkal erőteljesebben jelentkezett. Ez a vidék volt az ún. Tengerföld, amelyet III. Kaštiliaš hódított meg Kr. e. 1510–1505 körül. Kaštiliaš a fivérét, Ulam-buriašt ültette Tengerföld trónjára, az említett országrész azonban már a kaššûk legnagyobb igyekezete ellenére sem tudta régi fényét visszanyerni. A nagyszabású építkezések dacára Ur, Uruk és a többi város falai közé egyre nagyobb számban arámi népek szállingóztak Dél-Szíria és Arábia felől, a sós, kopár talaj csak az ide-oda vándorolgató nomád állattartás számára kínált egyre soványodó esélyt. Az amurru és arámi térnyerés következtében a Perzsa-öböl kereskedelme lassanként elhalt, az áruszállítás útvonalai fokozatosan a félsivatagi karavánutakra helyeződtek át.

Kur-Teniz uralkodói lovas hadművészetük tökélye folytán a nemzetközi porondon többnyire az erő pozíciójából tárgyalhattak. Nagyhatalmi egyenlőségük kifejezéseként például a „testvér” kifejezést használhatták a fáraókkal folytatott diplomáciai levelezésükben (az Amarna-levelek közül idéz a Harmatta által szerk. ÓKTCh; Tkk., Bp., 1965, 158–161. o.). A Nílus-menti állammal fennálló bensőséges viszony Kadašman-Harbe korától igazolható. Egyiptom urai szerették volna legalább a galduk jóindulatú semlegességét biztosítani a Mitannival és a hettitákkal folytatott vetélkedésükben. Úgy látszik, Kurigalzu meg is tagadta Kánaán apró fejedelemségeitől az Egyiptom elleni segítséget, jogosan kifogásolta ezért II. Burna-Buriaš, hogy Ehnatón – az ő tudta nélkül – egyik rebellis hűbéresével, Aššurral lépett kapcsolatba. (Ettől függetlenül Egyiptom lépése indokoltnak tűnik akkor, amikor még nem lehetett sejteni, vajon a feltörekvő Aššurnādinahē és I. Aššur-uballit, avagy a kaššûk országa válik-e majd ígéretesebb szövetségessé a fáraók számára Mitanni, illetve a Hettita Birodalom hátában. Vö.: ÓKTCh 161., 163–164. o.).

A kaššûk katonai nagyhatalmának lényegében egy Kr. e. 1345 körül kirobbant felkelés vetett véget, amely alapjaiban rázta meg a birodalom teljes struktúráját. Kara-hardaš királyt, Burna-Buriašnak Aššur-uballit asszír tartományúr lányától, Muballit-Šeruától született fiát megölték, és az alacsony sorból származó Nazi-bugašt ültették a helyére. Csak az előkelők által behívott Aššur-uballit tudta látszólag helyreállítani a dinasztia hatalmát, végezvén Nazi-bugašsal, valójában azonban a galdu állam megindult a lassú agonizáció útján. A trónra emelt II. Kuri-galzunak, Kara-hardaš öccsének már nem sok beleszólása maradt az ügyek intézésébe az ugyancsak királyi címet fölvevő asszír nagypapa árnyékában.

Ezután következett a nagy vonalakban már ismertetett Tukulti-Ninurta-féle betörés és az utolsó asszír bábkirály, Enlil-nadin-ahhe fogásgba hurcolása Kr. e. 1154 körül az elámiták által.

Felmerült az igény némi történeti fejtegetésre a Galdu (Kasszita) Birodalommal kapcsolatban...

Idézet tőlem a Kik voltak a szkíták? topikból (10519. hsz.):

Emlékezzünk most az Index.hu mártírjaira. Ebből az ünnepélyes alkalomból közlöm Mezopotámia kaššû uralkodóinak listáját az ún. hosszú időrend szerint, annál is inkább, mivel a kaššûk esetében megint egy olyan lovas népről van szó, amely kifejezetten városlakó és letelepedett életformát folytatott.

A Folyamköz egészét a kaššûk Kr. e. 1747–1731 között foglalták el, lesöpörve az amurru dinasztiát a trónról. Első királyuk, Gandaš néhány évig még együtt uralkodhatott a Hammurabi-dinasztia utolsó királyával, Samsu-Ditanával, mielőtt a terület egészét birtokba nem vette. A munkásjegyzékek tanúsága szerint a kaššûk már az előző századokban jelen voltak Mezopotámiában, különösen annak középső részén. Valószínűleg a Zagrosz hegyeiből ereszkedtek a Turnatu (Dijála) völgyén át a folyóparti síkságra, s ott főleg a mezőgazdaságban helyezkedtek el. Hammurabi fia, Samsu-Iluna még visszaverte egy támadásukat uralkodásának 9. évében, de a siker részlegesnek és átmenetinek bizonyult.

E nép képviselői magukat galdunak vagy galzunak hívták, kaššûknak csak az akkádok és az amurruk nevezték őket. Az Ószövetségben kasszitákként, a görög forrásokban κίσσιοιként szerepelnek. Államuk neve: Kār-Duniaš, más olvasatban Kur-Teniz. Ragozó nyelven beszéltek, ennek emlékei galdu–hurri és galdu–akkád szószedetekben is fennmaradtak. Jobbára akkádul, néha szumírul írtak, sok – főleg lótenyésztésre vonatkozó – kifejezésük bekerült az akkád nyelvbe.

A Babilóni királylista mezopotámiai uralmukat 576 évre és 9 hónapra teszi, s 36 királyukat sorolja fel (az uralkodási évek itt megadott számából bárki könnyen kiszámolhatja, az adott királyok mettől meddig uralkodtak):

Gandaš   Kr. e. 1739±8 – 1713±8

I. Agum   Kr. e. 1713±8 – 1691±8

I. Kaštiliaš

Ušši

Abirattaš

II. Kaštiliaš

Urzigurumaš

Harbašihu

Tiptakzi

II. Agum

I. Burna-Buriaš

III. Kaštiliaš

Ulam-Buriaš

III. Agum

…

I. Kadašman-Harbe

I. Kurigalzu

I. Kadašman-Enlil

II. Burna-Buriaš

Kara-hardaš

Nazi-bugaš

II. Kurigalzu

Nazi-maruttaš

Kadašman-Turgu

II. Kadašman-Enlil

Kudur-Enlil

Šagarakti-šuriaš

IV. Kaštiliaš

Az asszír befolyás már a Kr. e. 1345 körüli népi felkelés leverése óta öntő jelentőségű volt, amikor is az előkelők Aššur-uballitot hívták be a mozgalom által trónra emelt Nazi-bugaš meggyilkolására. A Kr. e. XIII. század második felében I. Tukulti-Ninurta asszír király már Babilón városát is kifosztotta és lerombolta, a legyengült ország asszír báburalkodói pedig (Enlil-nadin-šumi,   Adad-šuma-iddina,   Adad-šuma-usur,   Melišipak, I. Marduk-apal-iddina, Zababa-šuma-iddina, Enlil-nadin-ahhe) már nem tudtak ellenállni az elámiak támadásának. A délkeleti szomszéd ismételten kifosztotta a birodalmat, Enlil-nadin-ahit pedig Kr. e. 1154 körül fogságba hurcolták.

A Kaššu Birodalom uralkodóiról lásd például:

John E. Morby–Hideg János: A világ királyai és királynői az idők kezdetétől napjainkig; Maecenas, Bp., 1991

1., 2., 3., 4.

"Nem akarsz véletlenül egy kazár topikot nyitni?:)"

Itt van:

http://www.mno.hu/index.mno?pg=3&action=showmsg&tid=19694

Ugyanazon népnév magas és mély hangrendű párhuzamos előfordulására épp a megyer–magyar paralel alkalmazása a példa.

"Nem fárasztó állandóan váltogatni?"

Ha önkéntelenül megjegyzed néhány kaššu uralkodónak a nevét, már megérte a fáradságot.

Sumiristákról még nem hallottam errefelé, olyanokról, akik nincsenek tisztában a szumírok történelmi jelentőségével, valószínűsíthető lélekszámukkal etc., nos, olyanokról már igen...

"...érdemes lenne egy kissé konvencionálisabb felfogású őstörténeti topikot nyitni..."

Nem tilos előadni az itt elhangzottaknak ellentmondó véleményeket, különösen, ha azaok megfelelően alá vannak támasztva, és nem csak annyi, hogy én erről a szerzőről azt hallottam, hogy... vagy hogy "el tudom képzelni"... Örülök minden adatszerű ellenvetésnek. A józan vita híve vagyok.

"Talán majd valamelyik  hosszú őszi vagy  téli estén valamikor egy jó pohár pannon bor után megnyitom"

Félő, abban nem lesz sok köszönet, a humán tudományokhoz többnyire nem delírium és költői szabadság, hanem józanság kell :)

OFF:

Áruld már el, mire jó ennyi különböző nikk?

Nem fárasztó állandóan váltogatni?

Valóban érdemes lenne egy kissé konvencionálisabb felfogású őstörténeti topikot nyitni, de félő, hogy azt is elárasztanának a sumiristák:(

Pedig Levédia egy izgalmas, kevésbé ismert fejezete őstörténetünknek.

Talán majd valamelyik  hosszú őszi vagy  téli estén valamikor egy jó pohár pannon bor után megnyitom:)

"Nem akarsz véletlenül egy kazár topikot nyitni?:)
Vagy ők már beletartoznak valamelyikbe?:-)"

Igazából szerencsésebb lett volna a parthus topikba vinni (az én meglátásom szerint), de ha már idehoztad, hát idehoztad. Ez is kapcsolódó témakör valahol :)

"...kiderült, hogy a qaz valójában *qaz, azaz a kedvenc fajtádból való, kikövetkeztetett szó..."

Ha *-os lett volna, akkor azt Németh nyilván jelöli, de nem tette. Ha kiderülne, hogy csillagos, gondolod, hogy foglalkoznék vele pont én? :))

"Általában a /kaez-/ (umlautos a, amely a nyílt e-t jelöli!) 'menni, sétálni, céltalanul
járkálni, vándorolni' igéből szokták magyarázni... A gond az, hogy ennek a mélyhangú alakja kellene, a /*qaz-/, ami nincs meg. Erre azt szokták felhozni, hogy igen nincs, de ott van a /qazaq/, ami ennek a származéka lehetne."

Gondolod, hogy a törökben nincsenek nyelvjárások vagy helyi ejtések, ahol a-t mondanak az ä helyett? Miféle nyelvi "nehézség" ez már megint? Arra jó, hogy el lehessen vitatni Németh etimológiájának helyességét? Mi zárja ki, hogy a kazár népnevet a käz- 'céltalanul járkálni, vándorolni' igéből magyarázzuk, ha egyszer ez adatolt (mély hangrendű változata sem lehet légből kapott szerintem), és a Maszúdi által közölt szinonímának, a szabír népnévnek a jelentése 'eltévedt, bolyongó'?

És még valami. Aki figyelemmel követi a parthus topikot, vagy amúgy is ismerős a témában, az már tudja, hogy az Európában a VI. század közepén megjelenő hunogurok (hun-avarok, Theophülaktosz álavarjai) a türk hódítás elől menekültek el, valósággal kicsusszanva a török kagán hálójából. A türk uralkodó követei, ill. a bizánci szerzők kifejezetten szökött alattvalókról beszélnek, akikre a keleti birodalom továbbra is igényt tartott. Nos, a 'kóborolni, futni, menekülni', ill. a 'kószálni, szökve menekülni' etimológiák nagyon is ráillenek erre a hungarus etnikumra, amely igen jelentős részét adhatta a Kazár Birodalom lakosságának.

A nevezetes terhi ujgur felirat, mint jeleztük, 756 körül keletkezhetett, a Kazár Birodalom viszont száz évvel korábban jött létre, elképzelhető tehát, hogy a türkök utódai, az ujgurok az említett sztélé soraiban ezekről a szökött onogurokról beszéltek.

(Magukról a kazárokról el kell mondani, hogy bár én megengedhetőnek tartom, hogy türkök is kerültek a birodalmuk kötelékébe, vannak szerzők, akik ezt kifejezetten tagadják. Például Vásáry, aki ugyanazt mondja, amit Götz a különböző mohamedán szerzők nyomán: "A kazároknak a nyugati türkökkel, a kazár nyelvnek pedig egy köztörök nyelvvel való azonosítása ...nem valószínű." Lásd: A régi Belső-Ázsia története; Balassi, Bp., 2003, 140. o.)

Elképzelhető, hogy hengergetésről van szó, de mégsem tartom valószínűnek, hogy akár Vámbéry, akár más neves orientalista (hiszen szavahihetetlen szerzők műveiből Németh aligha dolgozott) török kifejezéseket csak úgy kitaláljon. Meg kellene persze találni a forrást, amiből Németh a qaz- igét vette, ha már Róna-Tas nem találta.

A továbbgörgetésre példa:

Этноним же козаре~хазары восходит к причастию qazar от глагола qaz- 'копать, рыть, добывать средства к жизни' [Будагов, II, с. 14], либо qaz- 'бродить, спасаться бегством' [Фасмер, II, с. 278].

Vagyis eszerint a kozár/kazár népnév eredete visszanyúlik a qazar melléknévi igenévre, amely a qaz- igéből jön, ez utóbbinak a jelentése pedig Budagov szerint 'ásni, túrni' stb., Vasmer szerint viszont 'kószálni, szökve menekülni'.

Megnéztük a kérdéses népnevet Max Julius Friedrich Vasmer orosz származású német nyelvész (1886–1962) Etymological dictionary of the Russian language c. hivatkozott művének (Heidelberg, 1962, II. köt.) 278. oldalán is, és ezt találtuk: