Igaz, ez már az új kor, de tényleg kb 1 misivel a "piaci" ára alatt van... Lehet, hogy eladni nem könnyű, de ha valaki ilyet keres, annak talán nem rossz vétel... Ez gyakorlatilag az enyém utódja, kár, hogy a hengerürtartalmát levitték 1000 alá...
vérzik a szívem, amikor ilyen hírdetéseket találok, h miért nem lehetek ott, közel a tűzhöz, v miért nincs a zsebemben annyi éppen nélkülözhető fizetőeszköz, amivel egy ilyen extraorbitális lehetőséget kihasználhatnék. amire most bukkantam nem más, mint két Guzzi Nuovo Falcone '74-es, 0 km-es, sosem használt példány! Micsoda főnyeremény! közel 40 éves, mégis gyári új motorok, szinte sporttársi áron, hihetetlen! nem tudom, ki h van vele, de én nem térek magamhoz!
Te is bölcsen szólsz, ifjú barátom. az olaszok tudnak vmit. és jobban, mint mások. vérükben van a letisztult, innovatív, hagyománytisztelő, nemes vonalú alkotás. sok példát tudnék felhozni a javukra. Bertone, Pininfarina, Ghia, Giugiaro, h csak a talán legismertebb neveket említsem, mind ott vannak messze nem csak olasz autómárkák formatervein. és van még a háttérben jónéhány kisebb stúdió, akik biztos, h szintén ott vannak a legkülönbözőbb modellek születésénél. nálunk hagyomány a német autókat isteníteni, de van ennek valós alapja? ha jól megnézzük, nem nagyon. és az autóik? hát, lehet, h megbízhatóak, strapabírók, de többnyire nincs lelkük, egyéniségük. a franciák meg...? mondják, divatteremtőek. de nekem vhogy ez az exhibicionista, avantgárd stílus messze nem jön be annyira, mint a klasszikus, évszázados alapokon nyugvó formák, amikor egyetlen egyszerű tollvonással képes vki gyönyörködtető, izgalmas, lélekemelő alkotást létrehozni, harmóniát teremteni a szemlélőben. ezt tudják az olaszok. tudják évezredek óta, és alkalmazzák folyamatosan, így biztosan nem is fogják elfelejteni egy darabig még. örüljünk neki.
hoppá, most kapcsolok! ugyanolyan a Nevadád, mint az enyém. csak talán kevésbé horpadt :-)) épp ma kínlódtam vele 1 nagyot: próbáltam szinkronba hozni a hengereket a vákuumcsöves módszerrel. első nekifutásra igen jó lett a beállítás, volt finom alapjárat, gyors gázreakció, és visszatérés stabil alapjáratra, de aztán hirtelen minden összegabalyodott. asszem, nyelt egyet a kicsike a telóolajból, amivel a vákuumcsövet feltöltöttem. aztán besötétedett. na mindegy, holnap talán megint megpróbálom. nagyon már nem akarok kínlódni vele. még hátra van a szilveszteri gurulás Szombathelyen, aztán jön a téli átvizsgálás. lesz mit cserélnem, javítanom, az biztos.
végül egy csodás példa az olasz formatervezés zsenialitására. az én kedvenc autóm: Fiat Dino Spider. van ennél szebb?
Sziasztok! Nem akarok én semmit isteníteni mert ismerem az olasz dolgokat valamelyest,de közel sem mindent. Egyszer ugyan gyerekként jártam velencében de sajnos nem sokra emlékszem belőle mert rosszullettem a buszon amivel mentünk és kis időre elvesztettem az emlékezetemet,viszont amire emlékszem belőle az mind nagyon szép volt. Mióta elkezdtem foglalkozni a gondolattal hogy olasz motorom legyen megkérdeztem pár embert aki az autószerelésben is jártas hogy vajon miért jók szeretik az olasz autókat, a válasz mindíg az volt,hogy motorikusan általában jobban mennek és jobban néznek ki mint más jérművek. Öcsém aki pl. Japán párti azt mondta hogy ahogy közelebb mész egy olasz autóhoz beleszerelmesedsz. És ez általában sok olasz cuccal van így. A többi is nagyon tetszik,de ez egész egyszerűen más!
igen Adri, igazad van! bár én más országokban messze nem töltöttem annyi időt, mint Itáliában, de olyan szinten csodálom, és amikor lehet, élvezem az országukat, a kultúrájukat, a történelmüket, az emlékeiket, a tájakat, a gasztronómiájukat, a hagyománytiszteletüket, és nem utolsó sorban az embereket, a nyitottságukat, és közvetlenségüket, hogy szerintem ezt a magasságot egyetlen más ország, vagy náció sem érheti el. ha másnak meg eltérő a véleménye, hát Istenem! legalább több marad nekünk a csodákból :-))
Nagyon örülök és gratulálok, hogy végre beindult ez a fórum! Kb. három éve rendszeresen bekukkantok, de mindig olyan volt, mintha ciánoztak volna. :-))
Bár nincs Guzzim, de a szívem gyökere ez a márka. Nem vagyok oda az olasz dolgokért, a nyelvükért, a kajájukért, a zenéjükért, a mentalitásukért, de le a kalappal a csodálatos gépeik előtt. :-))) Valami ősi varázstudomány lehet ez, ahogyan hozzányúlnak a vashoz. :-)))
Köszi :) A pontos típus: California Aluminium Special Sport (2002-es évjárat). Egyébként u.a., mint a Stone (vagy Jackal), a kormánya, az oldaldeklik, meg a hátulja más egy kicsit.
~25 év kihagyás után pattantam a Nevadára gondolván, h most már szép lassan, öregesen elgurulgatok erre-arra. de nem bírok a véremmel, lépten-nyomon húzom a bajszát rendesen, úh asszem, ebből egy erősebb, v sportosabb gép (is) lesz előbb-utóbb :))
Hali.Forintra cserélhető.Erőmű komplett ,jó állapot, váz eleje, tank,első kerék féklappal.Avilla elcserélődött, de nem ehhez való volt.A tank régebbié, nem passzol a vázra.
Szia Kisguzzi! Az általad leírt jelenségnek, a kuplunggal kapcsolatban egyszerű oka van. Ez nem hiba, hanem gyártástechnológiából adódik. Tudvalevő, hogy a Guzzi nyomatékos motor, szemben a japánival, ami lóerőre van kihegyezve. Nem ritka az a japán, aminek 6000 fordulat felett jön meg az ereje, szemben például az én Brevámmal, aminél 4000 fordulatnál már kapcsolok tovább. Ebből adódóan a kuplungnak viszonylag nagy nyomatékot kell továbbítania a kerék felé. A nagy Guzziknál ezt úgy oldják meg, hogy kéttárcsás száraz kuplunggal szerelik, vagyis két normál belső körmös ferodolos tárcsa van benne, és a kettő között van egy külső körmös fém lemez. Így a tapadó felület kétszeressé válik. Amikor behúzod a kuplungkart, az addig terhelt tárcsák szabaddá válnak, és elkezdenek kissé lebegni a fogak mentén. Ez a jelenség adja azt a csilingelő hangot amit sokan elfehéredve hallgatnak. Pontosan ez a jelenség tapasztalható a Ducatinál is, sőt ott hatványozottabban, mert a Ducati több tárcsás száraz kuplunggal rendelkezik. A 750-es guzzi egy tárcasás, így ott nem tapasztalható ez a jelenség.
igen, egy csoda ez a gép. gyorsan utána néztem, és úgy tűnik, akkortájt még a talán legnagyobb Harley-k is csak 1205 köbcisek voltak, és 60 LE körüliek. én a 70-es évek közepétől kezdtem figyelni a mocikra, és szerencsém is volt, mert a hírforrások akkori hazai szűkösségével szemben számomra kitárult a világ, mivel elég sok időt töltöttem Olaszországban. úgy emlékszem azokra az izgalmas időkre. akkor még egymást érték a csodálatosnál csodálatosabb, szenzációs gépek, egymást überelték a gyártók. ma már ilyenek nincsenek, igazán újat nagyon ritkán dobnak piacra. amennyire tudom, '78-ban jelent meg a Honda CBX 1000, a hathengeres szupergép, ami először lépte át a 100 lóerőt. de hát a Ducatiról eddig nem tudtam, ezek szerint bő évtizeddel előzte meg a CBX-et a százlovasok klubjában, ráadásul mind a mai napig igen ritkának mondható V4 elrendezéssel. hiába, az olaszok vmit nagyon tudnak!