Igen, ez biztosan így van, remélem, gerlék, galambok egyelőre nem tisztelnek meg. Inkább most a kisebb testű madarakkal szeretnék foglalkozni : ) Az etető magasságát úgy terveztem, hogy a galamboknak már túl kicsi legyen, sajnos lehet, hogy mégis elméreteztem.
Azt szeretném kérdezni tőletek, hogy van-e tapasztalatotok a vadmadarak emberhez való szoktatásához etetés közben téli időszakban.
Mintha lett volna arról itt szó, hogy valaki cinkéket etetett saját kezéből.
Mennyire működhet az, ha az ember etetés közben a madarak jelenlétében, közelében tartózkodik? És adott esetben a madarak által megengedett távolságot fokozatosan csökkenti.
Célom az lenne, hogy megszokják a közelségemet és egy viszonylag közeli távolságból tudjam őket fotózni. Ez sokkal izgalmasabb, érdekesebb, mint egy összetákolt madárlesből fotózni őket - szerintem.
Pár méterről már most is működik, de ez még elég madárfaj függő és a távolság még elég nagy. A széncinkék elég bátrak, meg persze hőmérséklet és éhségfüggő is a dolog : ) A tavalyi mínusz 15-20 fokban nem nagyon foglalkoztak a jelenlétemmel, inkább a kajával.
Na, akkor legyen még egy kép : ) Közvetlenül telepítés előtt...
Érdekes volt, ahogy birtokba vették a madarak: széncinkék, kékcinkék, csuszkák. Kicsit tartottak tőle, vizsgálgatták, nem egyből szálltak le rá, főleg a tetrapakkos tető miatt idegenkedtek. Az az egyetlen eleme, ami nem túl "természetes"... Nagyon helyes, hogy ezekben a vadmadarakban benne van a természetes gyanakvás, idegenkedés ismeretlen dolgoktól.
Leginkább a napraforgómagot ették, a kékcinkék a golyót szeretik. Egy vörösbegyet is gyakran látok a közelben, hátha egyszer az etetőre is rárepül (alma, vaj, hántolt magok).
Kíváncsi leszek a nagyobb madarak látogatására is (szajkó, feketerigó), illetve hogy hány nap alatt fogy el róla az eleség. Hetente kb. 1x járok ki a kertbe.
Igazad van, van nekem lenolaj kencém, azzal még le kell kezelnem.
Mivel út van a közelében, valamint a vizes gyökér környezete miatt veszélyeztető tényezőt láthattak benne. Amilyen szelek viharok vannak mostanában a fizikája meglehet a dolognak..
Csak fikció..(?) Mindenesetre itt B. Pesten is rengeteg utcában, utak mellett sokak által teljesen érthetetlen módon egészséges és nem túl idős fák tucatjait vágják ki.. :(
Öregem, ez maga az összkomfortos tökély! :) Azt ugye tudod, hogy ha huzamosabb ideig kint hagy az ember ilyet, a nyersen hagyott fa részek sajnos elkezdenek szépen rohadni, hiába tető van fölöttük! Télen a nyirkosság, köd, tavasszal-nyáron az olykor erős széllel együtt jövő eső miatt, ami oldalról teljesen bevág. A mogyoró, tölgy elég jól bírja az ilyeneket, de a bükk, fenyőfélék, pláne pozdorja..stb már kevésbé. Az OSB is egy népbutítás, mert pár év után elkezd lemezesen széthullani! :-P Egy dupla kültéri lakkozás/festés viszont sokat segít ezen a problémán. :)
Íme egy tavaly év végi kép. Legyen egy emlék itt "róla" itt az interneten . Nem értem, miért nem fér el egy ilyen fa egy holtág partján!? Sok madarat megfigyeltem ezen a fán. :(
A kombó etetőt nemcsak azért gondoltam, hogy legyen rajta mindenféle eleség, hanem hogy a gyengébb csőrű madárkák is találjanak rajta ennivalót (vaj, alma, héj nélküli magok stb.).
Én nemrég kezdtem az etetést, ahogy az éjszakai fagyok elindultak úgy 1 héttel ezelőtt. Gondoltam, készítek a madárkáimnak egy etetőt, íme. Elegem lett a pici műanyag henger etetőkből...
Amolyan kombó etető peremes alsó deszkával (a szegőléc élei lesmirglizve : ) ), jobboldalt egy kis vajetetővel, a mogyorógally oszlopokon cinkegolyó akasztókkal, baloldalt almanyársakkal (ezen a képen még nem látható), amelyek alulról bevert szegek, a deszkára pedig majd szotyit, magokat szórok ki, pár kilogramm simán elfér rajta, mivel nem tudok naponként kijárni az etetőhöz.
A tető tetrapakk dobozok kilapítva, szegőléccel rárögzítve, tűzővel összekötve, lehetett volna szebbet is zsindellyel stb., de igazából a célnak megfelel.
