Pénteken megalakult Magyar Családtudományi Társaság egy fideszes képviselővel és a NEFMI támogatásával. A társaság küldetésnyilatkozatában káros jelenségnek tartja a házasság előtti szexuális kapcsolatokat, az élettársi kapcsolatokat és a nem heteroszexuális viszonyokat.
"Él körülöttem egy olyan ember, aki látens homoszekszuális"
Talán inkább homoszexuális, nem? Avagy ezek a középkori gondolkodású társaságalapítók eltörlik a nem magyar bötűket, az olyanokat, mint az iksz, vagy az ipszilon? Volt rá példa az 1930-as években. Hogi vagi? így kezdték a levelet. Egyáltalán, van ennek a mélységnek alja?
Adott egy nagyon is szociálisan érzékeny nő. Egy szeretetre méltó valaki. Aki elsírja magát, ha csak egy kicsi nyomorúságot is lát a képernyőn. Adakozik, segít. Ám mégsem veszi észre, hogy a körülötte lévő szeretetet be kéne fogadni. És adni, viszonozni. Sokkal könnyebb felvenni a telefont, átutalni egy kis pénzt, együttérezni a távolban lévő nyomorúsággal. De akihez a karját kénye csak kinyújtani, megsímogatni, az nem megy.
Az érzékenységet nem vonom kétségbe, de az illető inkább a korábban már említett korai nárcisztikus sérülés tüneteit mutatja, aki nem képes szeretetet adni (csak kapni) és a bűntudatától akar az adakozással megszabadulni. :)
Egyébiránt sajnos személyes problémám is a dolog. Él körülöttem egy olyan ember, aki látens homoszekszuális (valószínűleg) de a közerkölcs, a körülötte élők nyomása elve lehetetlenné teszi a személyiségének kibontakozását
Ez egy feltételezés, ha jól látom, ráadásul olyan általánosítás ami egyetlen feltételből indul ki, abból, hogy a szexuális orientációja miatt nem képes kibontakoztatni személyiségét. Ami így természetesen nem igaz, mint ahogy az sem, hogy a közerkölcs miatt.
A kibontakozás akadálya számos tényező lehet, a szex orientáció szokott a legkevésbé útjában állni.
Az, hogy rossz a házasság, készséggel elhiszem, de a házassági problémák részben a felek személyiségvonásaira, kötődési problémákra, a kompromisszumkészség hiányára, bizalmatlanságra stb.vezethet vissza.
Az érzelemszegénységnek sokkal inkább patopszichológiai okai vannak.....
"Ha virágozhat száz virág, akkor miért pont a muskátli ne virágozzon."
Csakhogy a baj akkor van, ha a muskátli mégis kiöl maga körül mindent. mondván, azok károsak. Elsősorban persze őrá nézve. Az állandó dilemma. A demokratikus berendezkedés lehetővé teszi, hogy mindeni szabadon véleményt alkothasson. Majd a másokat elnyomó és korlátozó vélemények tulajdonosai azt kezdik sérelmezni, hogy éppen őket nyomják el, hiszen korlátozzák őket. A demokrácia dilemmája.
Egyébként egy évvel ezelőtt én sem hallottam még erről a problémáról. Viszont mert megjelent a közvetlen környezetemben, hát kénytelen voltam foglalkozni vele.
A dolognak van egy további tanulsága. Sok minden van, amiről nem tudunk és az első reakciónk, hogy biztosan nettó baromság. Aztán kénytelen-kelletlen ráébredünk, hogy de nem.
Éppen ezért nagyon szörnyűségesen veszélyes az a neokonzervatív gondolkodás, ami éppen egy ilyen MCsT kapcsán felmerül. Mert a dolog semmi másról nem látszik szólni, mint tuszkoljuk vissza a problémát oda, hogy ha nem veszünk róla tudomást, akkor nincs is. Vagy ha mégis, akkor hatalmi erővel negligáljuk.
2012-t írunk. Ahogy 1492 után nem lehetett Kolumbusz nyomán azt állítani, hogy a Föld már pedig nem kerek, úgy ma is tudomásul kellene venni, hogy például az emberi kapcsolatok, szexuális identitásunk és/vagy párkapcsolati preferenciáink nem keretek - közerkölcsök közé szorítható keretek - játékszerei.
Egyébként pedig engedj meg egy "megoldási javaslatot".
Képzeld el, hogy két ember, akik valamikor és valamiért szerették egymást, sőt gyermekeik születtek, mégis rájönnek, hogy nekik ez együtt nem megy. De van felelősségtudatuk, igenis a két gyermeket a helyzethez mérten együtt, felelősséggel nevelik.
És a gyermekek szeretetet látnak. Szeretetet látnak a két - időközben elvált - szülő részéről, igaz nem látnak hamis, szerelemnek hazudott valamit. De szeretetet azt ige, ezáltal bizalmuk van mindkét fél felé.
Szeretetet látnak továbbá a két elvát szülő részéről, akik időközben már mást szeretnek, DE SZERETNEK! És ez enm jelenti, hogy a szülők, felismerve a felelősségüket, ne fogadnák el egymást! Csak már megszűnt az az intim viszony és NEM IS HAZUDJÁK AZT!
És a legfontosabb, hogy a bizalom által biztonságban érzik magukat! Ellentétben az összezárt és hazugságon alapuló családdal, ahol éppen a gyerekek biztonságérzete vész el.
Nehogy bárki azt gondolja, hogy én most nem akarom a tradícionális család lehetőségét elfogadni! Nagyon jó, ha az működik, és mert mindannyian arra szocializálódtunk alapvetően, jó volna, ha! De mert a világ változik, semmi sem fekete és fehér. És adott esetben, adott és egyedi esetben (ami szinnte mindannyiunkra vonatkozik) nem lehet a kötelezőt preferálni a jobbhoz képest!
Esetleg lehet egy olyan válasz, hogy ez a két ember mégsem vonza egymást. Hogy csak az egyik irányból van meg a vonzódás. Esetleg a másik számára nem működik a psziché és/vagy a kémia. Merthogy van ám olyan is! Hogy két ember jól kijön, csak éppen a kémia (az ágy) nem megy.
Ezért lehet olyan hazug az "egy szexuális kapcsolat"is. Mert az emberi kapcsolatok összetettek. És bizonyos részei csak a gyakorlatban derülnek ki.
Mivel nem a barátjával az oldalán találkozom vele nap mint nap, ezért kénytelen vagyok olyan közvetett jelenségekből következtetni, mint a beteges homofóbiája. De mivel magam nem lévén pszichológus/pszochoterapeuta/neurológus, így kénytelen vagyok azon szakemberek véleményére támaszkodni, akik közvetve vagy közvetlenül foglalkoztak a problémával. (És nem megszegve a szakma titoktartási kötelezettségét, "utaltak" a problémára...:))
Köszi, hogy elmesélted. Nehezen tudom elképzelni, hogy pont a férjét ne tudná odaadóan szeretni valaki, aki egyébként képes a szeretetre. Lehet, hogy nekik is valamilyen problémájuk van, valami akadály, amit le kéne győzniük, vagy fel kéne oldaniuk. Sok házaspár végez családterápiás szolgálatot, talán egy ilyen lehetőséget kéne felkeresniük.
Érdekes és különleges esetleírásaid csak megerősítik, hogy egy családtudományi társaság jó szolgálatot tehet a magyar társadalomban.
Tehát ebben az országban felvállalni a szexuális identitásunkat csak pusztán döntés kérdése? Melegnek lenni semmiféle társadalmi nyomást, elítélést és kirekesztést nem hordoz?
De jó lenne..! (Mondom ezt heteroszexuálisként, bár ma már nagyon nem homofóbként.)
Benézni bármikor benézhetünk valamit. Azonban ha az ember szorosan vett környezetében évtizedes nagyságrendben él valaki, él egy család, akkor azért a kábítás... picinyt lenéző kifejezés.
Neked is elmesélek egy tanulságos történetet. Ez nem homofób, nem közerkölcstől elrugaszkodott. De nagyon igaz és valódi, erről magam kezeskedhetek...:)))
Adott egy nagyon is szociálisan érzékeny nő. Egy szeretetre méltó valaki. Aki elsírja magát, ha csak egy kicsi nyomorúságot is lát a képernyőn. Adakozik, segít. Ám mégsem veszi észre, hogy a körülötte lévő szeretetet be kéne fogadni. És adni, viszonozni. Sokkal könnyebb felvenni a telefont, átutalni egy kis pénzt, együttérezni a távolban lévő nyomorúsággal. De akihez a karját kénye csak kinyújtani, megsímogatni, az nem megy.
Az ő problémája "mindössze" ennyi. természetesen nem a gyerekei felé irányul mindez, hiszen a gyerekei elég egyértelmű és feltétel nélküli érzelmi kapcsolat.
De a párkapcsolat már nem ilyen egyszerű. Az nem feltétel nélküli. ott mindig megjelenik a preferenciák között a személyes feltétel.
Pedig ugye sokszor hisszük, hogy milyen odaadóak vagyunk, milyen alázatosak, és akkor már rendben is van minden.
De az alázat nem egyenlő az empátiával. Az önfeladás nem egyenlő a másik el és/vagy befogadásával.
Alázatosnak lenni rém egyszerű. Empatikusnak lenni a legtöbbek számára szinte lehetetlen. Ezért aztán meg sem próbálkoznak vele.
