A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
De egyébként V. Géza aki gyakorlatilag minden létező dologba égboltot, isteneket, uralkodókat és királyokat erőltet bele, ha kell ha nem nála majd minden szó, hang és jel kizárólag ezekre korlátozódik kis túlzással.
Szinte rögeszmésen és mániákusan építi bele ezt mindenbe, ha kell akár 1 kilométeres szócikkben megy a képzelgés és az ebből születő fantáziálás.
Például most nézem, hosszasan elemzi az EDÉNY és ÉDEN szavakat amelyek szerinte egy dolgok és a jelentését "Isten háza"-ként határozza meg. Még fel is bontja a szavakat (teljesen hibásan persze) és erre jut: a "den" az neki természetesen Isten. Ezt a Dingir csillaggal indokolja, illetve a magyar "dana" szót hozza fel példaként, persze ez utóbbi eredendően népdalt jelent.))
Az "E" betűre meg egész egyszerűen indoklás nélkül kijelenti hogy az bizony épületet jelent és punktum !
Nincsen alátámasztás, az és kész.)) Szóval azért gondolkodjunk, mert a levezetése kicsit sem stimmel.
Az ÉDEN szótöve valójában az ÉD, a többi toldalék. Ugyanez a szótöve az ÉD-ES szónak is és bizonyosan vele rokonítható és nem az épületekkel. Édeleg szavunk is van, szintén az ÉD-ből.
Az EDÉNY meg egy tároló és jellemzően élelmiszert, italt, eledelt, ennivalót tartunk benne, a szó az evéshez köthető. A szó végi --ény az képző, mint a kém-ény és a köt-ény szavak esetén például. A szó régi formája "dedény", mivel kerekDED öblös tárgyakként készültek el, ezt nevezték meg kezdetnek.
Az meg hogy mit festenek az edényre az már egy későbbi történet. Nyilván előbb készült el a tárgy és kapott az rögtön nevet is, mintsem annak a festése, díszítése megtörtént volna. Vagy megvárták volna a
névadással azt hogy a későbbiek vajon mit festenek majd fel az edényekre?.... Ugye hogy ez abszurd így.
Életfa például a bőséget is szimbolizálja többek közt. Nem véletlen hogy kifejezetten az étkezési és táplálkozási célokat megvalósító fazekastárgyakon gyakrabban fordul ez elő, illetve tányérokon is, mert kapcsolata van a bőséggel is. A fazekas az étkezési tárgyak festésekor feltehetőleg inkább erre gondol nagyobb eséllyel, mint mondjuk a Tejútrendszerre...
Az úgynevezett "HAR" gyökről : Nem tudom nem észrevenni hogy főleg hangutánzó szavak gyökere. De hogy mitől lenne ez "ÚR" jelentésű az is talány. Mert szerintem egyszerűen nincs ilyen jelentése. Egy-egy nyelvvel is foglalkozó könyv írója írt ilyet aki odaképzelte egy felületesebb olvasó számára akár hihetőnek is tűnő fantáziálását.
Hermész, héroszok, Herkules, Hargita példákat nézzük: Ebből kettő eredendően nem is a H-R hangvázon van, mert a hérosz szó az "erős" eltorzított verziója lehet, ugye a legendák szerint ők nagy erejűek voltak.
Herkules is hérosz volt. Aki a monda alapján "Eröklös" volt eredetileg. Azaz erős-öklös, ez épp találó rá hiszen a történetek róla ezt alátámasztják. Tehát ezeknél még csak "HAR" sincs mert a dolog eredője az ERŐ.
Hermész: ez már valóban H betűs szó. Az ő fő profilja az istenek HÍRnöke foglalkozás volt. Igen, ez akkoriban szakma volt kőkeményen, még filozófiai magasságokba is emelték a dolog tökéletesítését.
Azaz a nevét a HÍR szóval hoznám összefüggésbe. Régi elfeledett, már nem használt szavunk a HÍRÉSZ.
Hargita: talán hirtelen haragú volt, esetleg az ellenség haragítója. Az biztos hogy Erdélyben a Hargita földrajzi nevek mellett ugyanúgy szerepel a "Haragos" név is vízfolyások vagy dombok-hegycsúcsok neveiben. Ebből arra következtetek hogy ez nem puszta véletlen, hanem ők is egy lapra tették a két dolgot. Na meg kicsit gyanús az a hangalak is.
És hogy nálam miért hangutánzó a HAR. Hát ezért: harsan, harsog, harsona, harang, harkály,
A "szár" már hogy a fenébe lenne egyenlő a királlyal... Utóbbi egy szintén körértelmű szó. A szár sem egyenlő a tengellyel. Attól még hogy termékenységi istennőt hívtak így, abban semmi különös nincs, hát a növényi szár ezt jól szimbolizálhatja. Ettől még nem egyenlőek, a létező szavakból születtek az isteni megnevezések is és az ősi vezetők is. Azaz ha egy harci kedvet GYULLAsztó hadvezért elnevezek találóan GYULA néven, attól még a gyúl szó nem fog se hadvezért jelenteni, se más odafantáziált dolgot, marad a gyúlni jelentés.
A tar szó végképp nem tartozik ide. Az egy térértelmű szó. Semmilyen felmagasodó egyenes értelme nincs az ebből képzett szavaknak. A taraj (és társai) egyedül felmagasodó, de viszont az sem egyenes. A többi "tar" meg még csak felmagasodó sem, főleg a kopár, kopasz és letarolt dolgok.
A gabonaföld hova magasodik aratás után vajon?))... Mert ezt hívják tarlónak ugye...
A SÁR szóban nincsen semmiféle felmagasodás, ha valakit átvitt értelemben besároznak akkor nem éppen felmagasztalásról beszélünk.)) Továbbra is egy szóként kezeled ami kettő. Vagy a SARJADÁSRA gondolhatsz hogy ez volna a sár?.... Nem az, mert itt a SARJ a szótő és nem a sár. Ne keverjük össze, az nagyon nem a sárból van, a sarj-ból van ami magában is önálló szó. A metszésre vonatkozó SAR (nem SÁR) meg hangutánzó, sarlózzunk egy kicsit és meghalljuk ezt a surrogó hangot, az abból van képezve.
a sárban meg valószínűleg okkal van benne az ÁR szó. Nem mindegy hogy KOMPONÁLNI vagy KOMPON ÁLLNI.))...
De más példákkal is könnyen igazolni lehet hogy egyalakú szavak ahol S és SZ hanggal is van létező szó, gyakorlatilag teljesen mást kapunk és még csak rokonértelmet sem nagyon fedezhetünk fel ezen szavak közt. Persze hiszen 2 különböző hangról van szó amit nem moshatunk egybe. Pár példa:
Só és szó: sok közük nincs egymáshoz. SÜL-SZÜL SÁL-SZÁL séf-széf SÍK és SZIK SAKÁL és SZAKÁLL (nincs szakálla) sör és szőr aztán lehet seggre ülni és szegre ülni is, van némi különbség.
Aztán van még SÜN meg SZÜN is. Jól látható hogy a két különböző hanggal teljesen más jelentésű szavak jönnek ki, és csak ez az egy hang más a szavakban a többi ugyanaz.
"Sajnos képtelen vagy elfogadni a gyökváltozat fogalmát"
Megvan hozzá a képességem hogy elfogadjam azt ami kellően igazolt, alátámasztott és mellé értelme van és logikus. Ami nem ilyen azt nem lehet tényként kezelni. A gyökök nem változhatnak át önkényesen tetszés szerint kaméleon módjára össze-vissza mert akkor egy nagy katyvasz lenne a nyelvünk. A gyökök márpedig léteznek hiszen igazoltan kiterjedt szóbokrai vannak. De ezeknek konkrétnak és egzaktnak kell lennie, ez biztosítja hogy megértsék egymás beszédét az emberek. Ez csak így működik !
A matematikai műveletben sem cserélheted ki az 1-es számot a kettessel. Illetve megtehetjük de akkor rosszul fogunk számolni. A hangjaink is ilyenek, ha kicseréled akkor rosszul fogsz beszélni és nem fogják érteni mit mondasz. Az elvont gondolatok nagyon frankók lehetnek a művészetekben, építészetben, filmkészítéskor, irodalomban, fafaragáskor akár. De a hallható hangjaink fix alakja biztosítja hogy az emberek megérthessék egymást, ezek nem nézőpont kérdései hogyan hangzanak, a T hang T-nek hangzik és kész, a hangok már önmagukban is jelek...
"De már csak átvitt értelemben. Hiszen a növény szára nem úr. Ellenben tart valamit, valaminek a "gerincét" kvázi vezetőjét jelenti. Száron vezeted a lovat..."
Hogy mi az átvitt értelem, és mi nem az, ilyen esetekben megállapíthatatlan, mert az ősgyök, amiből származik, erről nem tájékoztat.
Ez az ősgyök a "Ta", távolodást jelző ősgyök.
Ugyan ez az ősgyök a Ten=Isten váza is és a tengely szóé is.
Ki döntheti el, hogy az úr átvitt értelemben szár, vagy közvetlenül a szár=tar=har (horka) változatokról lekopott kezdő mássalhangzó estével állunk-e szemben? Mert, hogy az úr jelentése megegyezik a szár jelentésével, kimagaslik a többiek közül, ezért vezető értelmű, ami viszont tényleg átvitt értelme a szónak.
Lehetne az úr szó a "Ro" ősgyök tisztán, és jelenthetne ekkor pusztán erőt. De itt nem erről van szó!
Az úr ennél jóval több. Ez teszi valószínűvé, hogy a szár szó módosult változata.
"A sárga szó valószínű eredete valamilyen nagyobb sárga virág, vagy sok sárga virág képi társítása. Erre utal a sár-szár gyök."
Sajnálom, de nem érthetek egyet.
Bizonyítást emlegettem előbb, vagyis annak a hiányát a hangutánzás kialakulásával kapcsolatban. Joggal!
Itt viszont van bizonyításra mód, amit V. Géza el is végzett.
A fehér és a sárga szó szinte teljesen bizonyosan a Napra utal.
A fehér esetében a szó eredetével kapcsolatban fel lehet hozni ellenérvként, hogy a "Fe" ősgyök a hunyó, ami nem kell, hogy a Naphoz köttessen eredetileg.
Az viszont egyértelmű, hogy a fehér szín, mint a legfőbb tisztaság, az igazság és így Isten stb. jelentésében igenis kötődik a Naphoz, ami épp ezeket a tulajdonságokat testesíti meg.
"Nem, de hangok által teszik, ami már a kommunikáció előfutára.
Minden esetre, minden állat valamilyen jellegzetes hangot ad, ha veszély közeledik. Egyes felmérések szerint még különbséget is tudnak tenni a veszélyforrást illetően. (másmilyen hangot adnak ki.)"
Teljesen egyet értek!
Azt viszont nem értem, hogy ez mitől hangutánzás?
Még egyszer: nem tagadom a hangutánzás jelentőségét, de a kialakulását nem ismerjük, és amit elképzelünk róla az nem a valóság, mert nincs semmilyen kísérlet, rendszeres és célirányos megfigyelés ez ügyben. Ami logikus, az egyáltalán nem feltétlenül igaz is.
Azért berzenkedem itt emiatt, mert számtalan esetet ismerünk a tudományban, amikor vágyak és elméletek egyszer csak ténnyé avanzsálnak.
A finnugrizmus pont ennek a megtestesítője. Ne kövessük a példáját!
"Semmit sem tud bizonyítani. Fantáziálni én is tudok."
Egy logikus levezetésen semmit nem kell bizonyítani, ha az megfelel a logika szabályainak. Az egy más kérdés, hogy a kiindulási axiómák megfelelnek-e a valóságnak.
Azon el lehet vitatkozni, hogy a nyelv kialakulásának hajnalán valóban ezek voltak-e a beszéd mozgatórugói, vagy valami más.
De ismerve az állatvilág kommunikációs eszközeit - elsősorban a főemlősökét - a kiindulási feltételek helyesnek tűnnek.
Egyébként más lehetőség nem is kínálkozik, hiszen nincs is más eszköz, ami a beszéd fejlődését útjára indította volna.
Az egyik a híg folyósság, a másik a felmagasodás, mint szár.
Nem egyazon eredetű szavakról van szó!
Sajnos képtelen vagy elfogadni a gyökváltozat fogalmát, ezért kár is mondanom, hogy a szár=király vagy a szár=tengely, felmagasodó egyenes dolog fogalma egy gyökváltozat. Ugyan egyet jelent vele a tar szó is, ami szintén csak ennek a képi gyöknek a változata.
A sárga szín jelentése szintén egy változata, csak itt "S" hanggal ejtjük ki "SZ" helyett. Az egyik pöszézett kiejtés a másik nem.
A folyósság jelentése nem tisztázott. Nekem sincs rá ötletem, de nyilvánvalóan nem ugyan az a szó, hiába ugyan az a hangalakja.
Igen, ez okozott nekem is gondot az azonosításnál, noha még mindig nem igazán tudok szabadulni ettől a gondolattól, keresem a kapcsolatot...
Igen, a szár a növény "gerince" vezetője. Ez világlik ki a sumer-akkád szótárból is, ahol mind növény, mind vezető jelentést hordoz, noha kétféle jelcsoporttal írták:
"A Fehéregyháza nevekre meg rendkívül egyszerű a magyarázat, hasonló okai vannak mint a Fehérvár településeknek... stb."
Ez jó magyarázat. Törökországban van egy nem rég még működő karavánszeráj, úgy nevezik Akhán. A jelentése; fehér kő, és tényleg fehér. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy ez a fajta képzettársítás (mint a színeknél) úgy látszik általános volt. Amúgy szükségszerű is, hiszen így nem kellett mindenre új szavakat kitalálni, a "szövegkörnyezet" megadta a szó promt (gyors, pillanatnyi) jelentését.
"A szár az úr szó változata. A szár egyben királyt is jelent."
De már csak átvitt értelemben. Hiszen a növény szára nem úr. Ellenben tart valamit, valaminek a "gerincét" kvázi vezetőjét jelenti. Száron vezeted a lovat...
Labat sumer-akkád szótára szerint növénnyel is és vezetővel is kapcsolatos jelentésű.
"Mellesleg a HaR gyököt tisztelhetjük benne, mint hér-osz=úr, her-mész=úr Her- kules=úr vagy Tar-gitaosz=úr stb..."
A har- hur- hegyet, magasat jelent, nincs köze a szárhoz.
"Az ék alakú jel tetején volt egy függőleges egyenes vonal,"
"Az az ék a világhegy, aminek a csúcsából a világtengely ered."
Egyik írásjel sem hasonlít semmilyen világtengelyre.
"Az Úr és a Nap elválaszthatatlanul összetartozik."
A vallást ne keverjük ide, annak nem sok köze van a szavak/hangok/gyökök eredetéhez. A vallás meglévő hangok, sőt meglévő szavak, mi több meglévő beszéd szüleménye.
"És hol van az előírva, hogy a Nap szóból kell származnia?"
A sárga szó eredéről beszélünk. Ezt nem lehet a Nap-ból levezetni.
Sokkal valószínűbb a természetben található dologgal való képzettársítás. A sárga szó valószínű eredete valamilyen nagyobb sárga virág, vagy sok sárga virág képi társítása. Erre utal a sár-szár gyök. A virág egy száron levő dolog, ami nagy, vagy sok. Erre a -ga toldalék (ősgyök) utal, ami a nagységot, sokaságot jelenti. Gondolj a gör- gyökre, vagy a gar szóra. Ha kicsi lenne, akkor -ka (-ke) lenne, mint a kicsinyítő képző.
Persze, lehet a sár (sárga színű vizes föld, agyag, folyami part) is az eredete.
"Nyelvtörténetileg meg egyenesen döntő fontosságú a szó szempontjából."
"Azért, mert a hangképző szervek alkalmatlanok voltak ilyen árnyalt módozatokra."
Egy szóval sem állítottam, hogy ezek a hangok a maiakkal voltak azonosak, de valahogy el kellett kezdeni "beszélni", s ez nyilván hangokkal, s nem kész szavakkal indult.
Az sem a véletlen műve hogy különböző területen élők más hangsort használnak. A finn hangsorból hiányzik az "A B, C, F, G, Q, W, X, Z és Å betűk csak nevekben, illetve idegen eredetű szavakban fordulnak elő." https://hu.wikipedia.org/wiki/Finn_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9
És sok olyan hang is van, amit más nyelvet beszélők csak sok gyakorlással képesek kiejteni.
"Ez nem nevezhető hangutánzásnak. Távolról sem."
Nem, mert ők még nem fedezték föl a benne rejlő lehetőséget, de már létezik a lehetősége bizonyos hangok utánzásának.
"A kígyót nem sziszegéssel, a macit nem brummogással jelöli egy állat sem."
Nem, de hangok által teszik, ami már a kommunikáció előfutára.
Minden esetre, minden állat valamilyen jellegzetes hangot ad, ha veszély közeledik. Egyes felmérések szerint még különbséget is tudnak tenni a veszélyforrást illetően. (másmilyen hangot adnak ki.)
A fe-kete és a fe-hér ősgyöke a fe-. Ebbe az irányba kellene kutakodni, de nem a színek világában, mert a színekre vonatkozó szavak az eddigiek szerint képzettársítás útján jöttek létre.
Fe-d, fe-n, fe-j, fe-l, gyökszavakat ajánlom, illetve a "ragasztottakat": fe-j-t, fe-gyver, fe-szül, stb.
Sajnos, első ránézésre kevés jelentésbeli kapcsolatot látok. Fej-fel még valahogy összehozható...
De van még egy csavar, ha kicseréljük a magánhangzót: Fő, föl, föld, fon, fa, fű, fú(j), fal, fél, stb...Még azonos gyökváz (F_L) is jelentős lesz a különbség. Így nagyon nehéz az "f" hang ősi jelentését kihámozni.
"De a KAR szó másképp is használatos, persze itt is mindig körértelmű lesz:"
Nem véletlen.
"Első ránézésre is aranybánya a hely ahogy nézem a földrajzi neveket..."
Én is tovább böngésztem jóval nagyobb területen, s szinte minden szektorban (ami egyszerre megjelent a képernyőn) találtam egy-két Kara- kezdetű helységnevet, már ki sem jegyzeteltem, annyi volt. És volt más meglepő is:
A sár és szár szerintem sem lehet egy. Egyedül a "szar" szó tudja közösíteni őket, mivel szárhoz hasonlatos és bélsárnak is hívják. Ez egy kivétel.
Máskülönben inkább meg egymás ellentétei a szavak. Közvetlen a szár-ból erednek a szár-ít és a szár-az szavak. A sár viszont attól sár hogy rendszerint erősen nedves. A száraz nem lehet egyenlő a nedvessel.
A szár megnevezés feltételezem hogy a fás szárú növények esetén születhetett meg, amelyek kívülről tapintva szárazak. A kukoricaszár is az. A földrajzi nevekben is rendszerint a megnevezés pillanatában egy száraz, kopár dolog megjelölése. Ez több esetben is jól dokumentált.
Például a Balatonszárszó településünk neve is (többféle elmélet van) leginkább a száraz aszó-ra hasonlít. Az aszó az vízmosás, száraz folyómeder jelentésű. (Aszód, Váraszó,stb...) És ott tudtommal tényleg van egy csak hóolvadáskor vagy nagyobb esők után "üzemelő" időszakos patak a völgyben.
A Fehéregyháza nevekre meg rendkívül egyszerű a magyarázat, hasonló okai vannak mint a Fehérvár településeknek. Eleve olyan hogy egyház még a kanyarban sem lehetett mint intézmény mikor a FEHÉR szó megszülethetett. A kolostorok és templomok a fehérek, a mai Erdélyben lévő településen is a mai napig különösen napsütésben szépen ragyogó fehér színű a templom. De a pálos szerzetesek ruhája is fehér volt, innen is elnevezhették az egyházukat akár. A fehér egész egyszerűen azt jelenti itt hogy fehér. Tudom hogy ez szinte hihetetlen.))...
A szár az úr szó változata. A szár egyben királyt is jelent. Mellesleg a HaR gyököt tisztelhetjük benne, mint hér-osz=úr, her-mész=úr Her- kules=úr vagy Tar-gitaosz=úr stb...
A magyar "eS" írásjel valójában eredetileg egy szójel. A szár=úr szó jele volt.
Az ék alakú jel tetején volt egy függőleges egyenes vonal, ami később kikopott, amikor szó helyett hangjelként kezdték használni.
Az az ék a világhegy, aminek a csúcsából a világtengely ered. A világtengelyről viszont tudjuk, hogy az az Úristennel azonos.
Ezért azonos a szár szó az úrral és a sárga színnel, ami mint azt tudjuk, a Nap színe más egyéb színnel együtt természetesen, mint az arannyal például. De a fehér is a Nap színe. Az összes Fehéregyháza azt jelenti, hogy a Fehéregynek tehát az Úrnak a háza.
"Az a baj, hogy a sárga nem a Nap szóból származik, így az összekapcsolása sem több fantáziálásnál még akkor sem, ha történetesen igaz. Nyelvészeti szempontból (etimológia) pedig teljesen közömbös."
És hol van az előírva, hogy a Nap szóból kell származnia?
Nyelvtörténetileg meg egyenesen döntő fontosságú a szó szempontjából.
"" beszéd kezdetén a hangutánzás majdhogy nem szóba sem jöhetett."
Miért nem? Szavak híján ez volt az egyetlen lehetőség (a mutogatáson kívül) hogy valamit az általa kiadott hang alapján lehessen azonosítani."
Azért, mert a hangképző szervek alkalmatlanok voltak ilyen árnyalt módozatokra.
""Teljesen alkalmatlan egy majom beszélőkéje erre."
Hangot már ő is ki tud adni. A még artikulátlan "á" hangot biztosan, és az "u" hangot is. Sőt a magas "í" hanghoz közelit is. Ehhez a hehegő hangok automatikusan kapcsolódtak: há, hu, hí) Nem tudom, csak föltételezem, valamilyen mammogó hang kiadására is képes: ma:"
Ez nem nevezhető hangutánzásnak. Távolról sem.
"Mivégre akart valaki utánozni valamit? A hangutánzás első célja mindenképp a figyelmeztetés lehetett, ahogyan az állatvilágban is ez a hangok kiadásának legfőbb célja."
Többnyire igen.
Viszont ez nem hangutánzás, csak megkülönböztetés.
A kígyót nem sziszegéssel, a macit nem brummogással jelöli egy állat sem.
A "fekete" az talán fénykötő lehet. Végül is elnyeli a fényt, a fehér meg visszaveri. Az ilyen durván tájszólásos helyeken a mai napig "fekötő" kiejtéssel mondják. Aztán még lehet hogy ők mondják az eredetit.)) Csak ezt így meg nehéz kimondani, hangrendi okokból sokkal könnyebb kiejteni a mai verziót.
És talán a fehérnél is a FE fényt jelent. Bár erre van egy nálam másik esélyesnek számító: ugye ez régen fej-ér formában is működött, a megye is így hívandó mind a mai napig. A FEJ(és) ER-edménye a tej. Lehet közvetve a tejhez van hasonlítva. Mert ha a szín szóval közösítem hát van olyan szavunk is hogy tejszín !
A törökös példák jók, látszik belőlük hogy alapból körértelmű szavak azok is, de náluk már feketét jelent eredendően a korom szóból összebűvészkedve. Persze a magyar szavak KARA és KAR kezdettel szinte egyáltalán nem közösíthetők a sötét színnel. Már maga a KAR is egyértelműen körértelmű, hiszen azzal keríteni, köríteni, karolni lehet, azaz körülölelni vele.
De a KAR szó másképp is használatos, persze itt is mindig körértelmű lesz: színház köríves emeltebb kerülete: KARzat. A tanári kar és a zenekar tagjai is egy tevékenységi KÖR-t űzök csapata. Egyes szám 3. személyben KARA, feketeség nincs csak körértelem. A török településeket lehet érdemes lenne még átnézni, mert rögtön az első felsoroltnál találni egy igen csak érdekességet:
Karatavuk település ami törökül kétség kívül feketerigót jelent. Na de nézzük csak hogy mit is jelenthet ez MAGYARUL, mert ha a térképre nézünk minden értelmet nyer: A közvetlen KÖRnyéken kisebb-nagyobb TAVAK vannak, kis kör alakúak is és egy jó nagy, ez nem pont köralak, de elég kerek. Minden adva van hozzá hogy a KÖRTAVAK elnevezés igaz lehessen, a hangalak is majdnem épp az. Micsoda véletlenek ! ))... Itt még a környéken szét kell nézni ! Első ránézésre is aranybánya a hely ahogy nézem a földrajzi neveket...
"A hangképző szervek a nyelvvel egyszerre módosultak."
Így van!
" beszéd kezdetén a hangutánzás majdhogy nem szóba sem jöhetett."
Miért nem? Szavak híján ez volt az egyetlen lehetőség (a mutogatáson kívül) hogy valamit az általa kiadott hang alapján lehessen azonosítani.
"Teljesen alkalmatlan egy majom beszélőkéje erre."
Hangot már ő is ki tud adni. A még artikulátlan "á" hangot biztosan, és az "u" hangot is. Sőt a magas "í" hanghoz közelit is. Ehhez a hehegő hangok automatikusan kapcsolódtak: há, hu, hí) Nem tudom, csak föltételezem, valamilyen mammogó hang kiadására is képes: ma:
" Inkább jelölte az utánozni kívánt hangot, mint ténylegesen megszólaltatta azt."
Mivégre akart valaki utánozni valamit? A hangutánzás első célja mindenképp a figyelmeztetés lehetett, ahogyan az állatvilágban is ez a hangok kiadásának legfőbb célja.
"Ezt onnan gondolom, hogy a nem nyugati hangkészletet használó nyelvek alig hasonlítanak a mi hangkészletünkre.
Rá sem lehet ismerni, hogy hangutánzóak-e vagy sem."
Nyilván más hangokkal utánoztak a különböző régiókban élő őseink, s ezek a hangok másképp fejlődtek tovább, mert a hangképzés is kicsit másképpen fejlődött.
"Semmi alapunk nincs arra, hogy a mi általunk használt hangokat tekintsük etalonnak, mert azok olyannyira hangutánzók."
Szerintem nincs más logikus magyarázat a nyelv kialakulására.
"A széklet ekkor tudattalanul még valamiféle kincset jelent, amitől nem szívesen válnak meg."
Érdekes összefüggés, de nem hinném, hogy az Úrral bárminemű kapcsolata lenne.
"A sárga szín az Úr színe, a Napé."
Az a baj, hogy a sárga nem a Nap szóból származik, így az összekapcsolása sem több fantáziálásnál még akkor sem, ha történetesen igaz. Nyelvészeti szempontból (etimológia) pedig teljesen közömbös.
"Nem a csiga bíbor színű nedvei miatt kapta ezt a nevet?"
Nem, mert nincs is ilyen színű nedve a csigának. A bíbor színt a csigából kinyert nedv hosszadalmas eljárás után lesz bíbor színű. Napra tették, ahol először fehér, majd sárgászöld, később zöld, aztán lila, majd átváltott világos, majd egyre sötétebb bíbor színűre.
Nem így látom. Miért lenne azonos? Mi köti össze a két szót? A természetben - ha a színt valamilyen szóval akarták jelölni - a zöld a meghatározó (vagy északon a fehér) így ezen szavak valamelyikével kellett volna jelölni, s nem a szénnel. Ti. e két (fehér, vagy zöld) szín valamelyikének kellett volna - mint kép - beugrani a szóalkotó képzeletébe.
"Akkor az is kérdés volna, hogy a kara miért jelent feketét."
Egy másik vonalon is találkozunk vele:
A kar szó Eredete: "[kar < ómagyar: kar < ősmagyar: kara(kar) < dravida: karam (kar < ág)]"
Kérdés, milyen összefüggés lehet a kar/kara és a korom/fekete között? Mert ugye, a kar mégsem fekete...
Szerintem a fekete szín a koromra vonatkozik, de azt nem tudom, miért lett feketének elnevezve. Még az sem világos, hogyan lett a koromból kara, különösen úgy, hogy a kara kar, illetve karam (ág) jelentésű szó.
Cigányul a kara = rák
Más, de ide kapcsolódik: A török kurumlu = kormos. A kurum = valamilyen céllal létrehozott szervezet (kör) A kümür = szén.
Így kiderül, hogy a korom / kurum a kör jelentésű K_R gyökre épül a törökben is.
Kara-kum (karakum, vagy garagum) egy sivatag a Kaszpi-tengertől keletre. Jelentése: fekete homok.
Érdekességként: A Van tó környékén, régi, magyar szálláshelyünkön rengeteg kara- kezdetű helységnévvel találkozhatunk:
