Szeretném, ha ide mindenki szabadon leírhatná, mit gondol a Bibliában szereplő állításokról. Lehet ellenvélemény, beszélgetés, vita, bármi. Senkit nem szeretnék kitiltani, letiltani, dirigálni egyet nem értés esetén, durvább vélemények is beférnek. Egymás személyét viszont kérném tiszteletben tartani.
Azért testesült meg a Fiú, hogy a szőlőművesek magukba forduljanak. Ezzel szemben a következő két versben az olvasható, hogy a szőlőművesek a Fiú ellen fordultak, és nem magukba. Ez felveti azt a kérdést, hogy milyen lelkület vezérelte azokat, akik a Fiú ellen fordultak.
Az nyilvánvaló, hogy a szőlőművesek tisztában voltak azzal, hogy a szőlő tulajdonosától kapták a megélhetésüket biztosító munkájukat; és azzal is tisztában voltak, hogy az a tisztességes, ha megadják a szőlő tulajdonosának a neki járó részt; ezért azzal is tisztában voltak, hogy tisztességtelen dolgot tettek. Mégis a tisztességtelenségükhöz ragaszkodtak, és a tisztességes ellen fordultak.
Szerintem a szőlőművesek nem bíztak a tisztességben; és ezzel összhangban úgy gondolták, hogy csak tisztességtelenül lehet megélni. Ezért a Fiú célja a tisztességes rész beszedésén túl, a tisztességes élet iránti bizalom erősítése.
A Fiú Isten határozott céllal testesült meg, és vállalta a kínhalálig tartó engedelmességet.
Máté 21,37: Végül a fiát küldte hozzájuk, mondván: "Magukba fordulnak a fiam miatt."
Az "Ἐντραπήσονται" szó megtalálható a Máté 21,37; a Márk 12,6; a Lukács 20,13; továbbá az LXX fordításban az Isaiás 41,11; és az Isaiás 45,16 versekben. Az "Ἐντραπήσονται" szó jelentése: magába fordul a szégyen vagy a tisztelet miatt.
Együtt alkotja az embert a teste, a lelke, és a szelleme. Jézus szelleme a lényegét tekintve megegyezik a szellemi természetű Fiú Istennel. (A szellemi természetű Isteni személyeket a köztük lévő szeretet teszi eggyé.) Ezért tekinthető Jézus a Fiú Isten megtestesülésének. (Fil 2,5-8) A Fiú Isten határozott céllal testesült meg, és vállalta a kínhalálig tartó engedelmességet.
Életünk megitélése azon mulik hogyan élünk viselkedünk etikai lényegük szerint milyenek a cselekedeteink.
Máté 25,31-46: Amikor pedig eljön az Emberfia az Ő dicsőségében, és vele mind az angyalok, akkor dicsősége trónjára ül; és eléje gyűjtenek minden népet, és szétválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor szétválasztja a juhokat a kecskéktől; és állítja a juhokat a jobbjára, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király a jobbján állóknak mondja - Gyertek Atyám áldottjai, örököljétek a világ teremtésétől nektek készíttetett országot! Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám. Erre az igazak így szólnak - Uram, mikor láttunk téged éhezőként és megetettünk, vagy szomjazóként és megitattunk, mikor láttunk téged idegenként és befogadtunk, vagy ruhátlanként és felruháztunk, mikor láttunk betegként vagy börtönben és meglátogattunk? Amire a király így válaszol nekik - Bizony mondom nektek, amit csak a legkisebb testvéreim egyikével tettetek, nekem tettétek. Akkor a balján állóknak is mondja - Menjetek tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az angyalainak készült! Éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, ruhátlan voltam és nem ruháztatok fel, betegségben és börtönben voltam és nem látogattatok meg. Erre azok is mondják - Uram, mikor láttunk téged éhezőként, vagy szomjazóként, vagy idegenként, vagy ruhátlanként, vagy betegként, vagy börtönben és nem szolgáltunk neked? Amire válaszolja nekik - Bizony mondom nektek, amit csak a legkisebbek egyikével nem tettetek, nekem nem tettétek. És elmennek azok az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.
1Móz 4,7: Hiszen ha jót teszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig rosszat teszel, ajtódnál leselkedik rád a rossz lelkület (a bűn), és uralkodnod kell rajta.
A Máté 25,31-46 versek szerint annak alapján leszünk megítéltetve, hogy megtettük-e az irgalmasság cselekedeteit. Az 1Móz 4,7 vers szerint a bűnök a rossz tettek következményei. Azért kell a rossz lelkületen (bűntudat, szégyen, harag, düh, bosszúvágy, undor, sóvárgás, stb.) uralkodni, mert akadályozhatnak az irgalmasság cselekedeteiben, akadályozhatnak a szeretetben.
Életünk megitélése azon mulik hogyan élünk viselkedünk etikai lényegük szerint milyenek a cselekedeteink.Ez kerül mérlegre a halál utáni itéletkor és nem az hogy nagyjábol helyesen értettük-e vagy félreértettük a helyileg divatos szentirományt / Biblia ,Korán ,Védák, Mormonok Könyve ,Bhagavad Gita stb /
Az Isaiás 7,14 verssel összhangban egyrészt Mária másodlagos nemi jellegének kifejlődése (vélhetően valamilyen hormonhiány miatt) a korától elmaradt, és ezzel összefüggésben felnőtt korában is kislányos maradt a megjelenése, továbbá a kortársai is "tisztának" tartották (ami az izraelita kultúrában a menzesz hiányára utal, és nem arra, hogy még a beszédében sem vétkezett soha). Mindez azt eredményezte, hogy Mária nyilvánvalóan meddő volt, ami miatt Mária megalázottnak érezte magát (Lukács 1,48).
Ezt a Máriát fogadta szolgálatába a megözvegyült, és idős kora miatt nemzésképtelenné vált József. Ennek ellenére Mária fogant, és fiút szült. József biztos volt abban, hogy Máriában nem a maga természetes útján fogant gyermek, mert arra ők (más-más okból) képtelenek lettek volna; de abban nem volt biztos, hogy Máriában a vallási szempontok szerinti tisztaság megőrzésével történt a gyermek foganása. Az Izraelita vallásban általánosan elterjedt nézet, hogy csak a vallási szempontok szerinti tisztaság megőrzésével lehet Istennek tetszően élni. Ezért ha József úgy találta volna, hogy valamilyen tisztátalan módon történt Máriában a gyermek foganása, akkor nem merte volna magához fogadni Máriát, nehogy Mária tisztátlansága miatt ő maga és a korábbi kapcsolatából származó gyermekei is tisztátalanná váljanak. Józsefnek erre az aggodalmára adott kellő választ az Úr angyala akkor, amikor elmagyarázta Józsefnek, hogy a Máriában fogant gyermek a vallási szempontok szerinti tisztaságot megőrző Szellemtől van. Az "asszony" szó abban a korban csupán a férfihoz tartozó nőt jelentette; ezért az angyal szava akár így is fordítható: József, Dávid fia, ne félj elfogadni a hozzád tartozó nőt Máriát, a benne fogant ugyanis a Szent Szellemtől van.
Ezek után József a fiává fogadta Jézust, aki így jogilag testvére lett József korábbi házasságából származó gyermekeinek, és Mária Jézus jogán maradhatott József házában. József is, és Mária is Dávid királynak volt a leszármazottja, ezért Jézus jogilag is és biológiailag is Dávid leszármazottja. József és Mária kapcsolata sohasem vált házassággá. (Amikor József elhunyt, akkor Jézus megközelítőleg 16 éves volt.) Ha Máriának annyi köze lett volna Józsefhez, mint Abisagnak Dávid királyhoz, akkor János nem fogadhatta volna a rokonai közé Máriát (János 19,27).
Az elsőszülöttségi áldással (1Móz 27,28-29) összhangban Jézus testvérei uralkodni akartak a náluk fiatalabb Jézus fölött, ami abban is megnyilvánul, ahogyan Jézust hívatják (Márk 3,31-35), majd miután Jézus kivonja magát a hatalmaskodásuk alól, Jézust kisemmizik (Lukács 9,57-58). A kisemmizett Jézussal együtt Mária is hajléktalanná válik.
Mindezek után, amikor Jézus a kereszten meglátja Jánost, és Máriát, akkor erkölcsi kötelességének érzi azt, hogy gondoskodjon az anyjáról, és ezért bízza Máriát Jánosra. Ha Máriának lettek volna még gyermekei, vagy József hagyatékához tartozott volna, akkor János nem fogadhatta volna a házába. Ezért alaptalan azt feltételezni, hogy Mária jegyese, házastársa, vagy (János 4,18 szerinti) élettársa lett volna Józsefnek; még akkor is, ha ezt egyes (nem a családhoz tartozó) kívülállók (vélhetően tapintatból) így írták le.
"...Szerintem baromira nem mindegy, hogy szó szerint jutsz el Krisztusig a mennybe, vagy szimbolikusan..."
Jó, hogy Jézusra hivatkozol, mert Tőle indulnék ki az érvelésemmel.
Én úgy vélem, Őszerinte nem az a fontos, hogy mit vallasz bizonyos múltbéli eseményekről, hanem, hogy hogyan éled az életed!
"...Onnan ismerik majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy ha szeretitek egymást..."
Persze tudom, szerinted ez olyan "buzis"!
És úgy látom, a keresztények többsége sem szereti Jézus fenti parancsolatját, hiszen -itt a fórumon is úgy látom- a Neki való engedés helyett a keresztények elkezdik egymást marni, szaggatni pl. azon, hogy ki merészeli nem szószerint érteni a Bibliát?!?
Vagy, ha nem ezen marakodnak, hát valami máson.
Ennyit tudnak a keresztények (tisztelet a kivételnek)...
én meg azon kuncogok mikor walaki nem érti, hogy az evo szembemegy a Teremtéstörténettel.
mer ugye, most Isten a saját képmására....
vagy ledobott pár majmot a Földre és hagyta hogy lesz ahogy lesz...
"A keresztények igen jelentős hányada szerint még mindig azon van a hangsúly, hogy valaki szószerint hiszi-e a Biblia mondanivalóját, vagy esetleg csak szimbolikusan?!? "
Szerintem baromira nem mindegy, hogy szó szerint jutsz el Krisztusig a mennybe, vagy szimbolikusan. Ha ércc.
Anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani, halálra röhögöm magam azon, ahogy keresztények "ölik egymást" azon, hogy 'evó', vagy nem 'evó'!
A keresztények igen jelentős hányada szerint még mindig azon van a hangsúly, hogy valaki szószerint hiszi-e a Biblia mondanivalóját, vagy esetleg csak szimbolikusan?!? Ezen áll, vagy bukik a kereszténység?!? Na ne röhögtessetek!
Az elmúlt 25 órában az alábbi vélemény fogalmazódott meg bennem az idézett Szentírás-magyarázó tanításáról.
A társadalmi normák kialakulásában az Örökkévalónak minimum jóváhagyó szerepe van; ezért a társadalmi normák ellen lázadók Isten ellen lázadnak.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a társadalmi normák változnak; amivel összhangban a társadalmi normák változásában is minimum jóváhagyó szerepe van az Örökkévalónak. Ezért nem tartom Isten ellen lázadóknak azokat, akik a társadalmi normák ellen lázadnak.
Az egyik Szentírás-magyarázó szerint a Szentírás tanításával összhangban lévő társadalmi norma az, hogy akik szexuális kapcsolatot kívánnak létesíteni, azok házasodjanak meg. A társadalmi normák kialakulásában az Örökkévalónak minimum jóváhagyó szerepe van; ezért a társadalmi normák ellen lázadók Isten ellen lázadnak. Ebből következően akik a szexuális kapcsolatra alkalmatlanok, azok alkalmatlanok a házasságra.
Az is látható, hogy nem csak testileg lehet alkalmatlan valaki a házasságra. Ezzel kapcsolatban azt tanította, hogy a házasságra bármely okból alkalmatlanokkal az épelméjű személyek sem szexuális kapcsolatot nem akarnak létesíteni, sem házasságot nem akarnak kötni. Ezért minimum pillanatnyi elmezavara volt annak, aki egy bármely okból házasságra alkalmatlan személlyel kötött házasságot. A minimum pillanatnyi elmezavar egyrészt a bűn következménye, másrészt megkérdőjelezi a házasságot kötők cselekvőképességét és a házasság érvényességét. Ezért aki attól szenved, mert egy házasságra alkalmatlannal kötött házasságot, az jó, ha tudatosítja magában egyrészt azt, hogy a saját bűnének következtében szenved; másrészt megkérdőjelezhető a házasságának az érvényessége.
Az ember akaratának a szabadságából következik az autonómiája; vagyis a társadalomi normáknak az Örökkévaló általi elfogadása. Az 1Sám 8,7 vers szerint a királyságot az emberek akarták, az Örökkévaló pedig elfogadta az emberek akarata szerinti államformát, és áldását adta a királyra; de ebből nem következik az, hogy az Örökkévaló számára a királyság elfogadhatóbb államforma lenne, mint például a demokrácia. Ez annak ellenére így van, hogy a Szentírás részletesen szól a királyságról, és egyáltalán nem szól a demokráciáról.
Ugyanígy van ez a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák elfogadásával is. A Szentírás a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák közül csak a patriarchális társadalom házasodási szokásairól szól, és egyáltalán nem szól a patriarchális társadalom házasodási szokásaitól eltérő társadalmi normákról. Mindez nem cáfolja a párkapcsolatokat a patriarchális társadalom házasodási szokásaitól eltérő módon szabályozó társadalmi normák létét, vagy az Örökkévaló általi elfogadottságát.
A párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák alapvetően kulturális eredetűek; és ezért olyan sokfélék. A párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák sokfélesége megfigyelhető egyrészt a nagy földrajzi távolságban élő népcsoportok (például: patriarchális – matriarchális) között, másrészt egyazon népcsoport különböző történelmi korszakai (például: poligám – monogám) között is.
Jelenleg a párkapcsolatokat szabályozó társadalmi normák között kiemelt jelentősége van a házasságnak, amelyben meghatározó szerepe van annak a jogi garanciának, amely arra irányul, hogy a házastársakat a szeretet hiányában is együtttartsa. A jogi garancia lehet például az, hogy aki elválik, az jelentős mértékű anyagi kártérítést fizet annak, akitől elválik; vagy az, hogy az elváltak nem köthetnek újabb érvényes házasságot; vagy az, hogy az elváltak (mint esküszegők) a társadalom kivetettjeivé válnak; stb..
A patriarchális társadalomban a vérszerinti leszármazottak ismertségének érdekében terjedt el a gazdag férfi és szegény nő közötti olyan megállapodás (házasság), amelyben a gazdag férfi vállalta, hogy gondoskodik a szegény nő szükségleteinek a kielégítéséről, és cserébe a nő vállalta, hogy csak a férjétől fog gyermeket foganni. Eredetileg a férj az nőért a nő szüleinek adott vagyonnal garantálta a gondoskodását, mert ha valamiért mégsem gondoskodott volna a nő szükségleteiről, akkor a szüleihez visszatérő nő az egykori férjétől kapott vagyonból élhetett volna. Ha viszont a nő hibájából szakadt volna meg a párkapcsolat, akkor a nőt a szülei nem fogadták volna vissza (mert szégyent hozott rájuk), és akkor a nő egy teljesen kiszolgáltatott anyagi helyzetbe került volna.
A Szentírásban semmi nyoma nincs annak, hogy a szerető Isten a kölcsönös szeretetet nélkülöző párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garanciát várna az embertől. Az 1Móz 2,23-24 versek arról szólnak, hogy az édenben önként ragaszkodott egymáshoz Adam és Madam. A héber nyelvben a Madam szó azt jelenti, hogy az Adam része (az európai nyelvekben a Madam szó asszonyt jelent, és ezért gyakoriak a házasságra utaló fordítások). Ezzel együtt az 1Móz 4,19 vers alapján látható, hogy az Örökkévaló elfogadja a párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garanciát elváró társadalmi normákat; hiszen Lámech feleséget vett, vagyis az asszony szükségleteinek a kielégítésére garanciát adott.
A Lukács 6,44 vers a saját fordításomban: Mert minden fa a saját gyümölcséről ismerhető fel. Tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.
Hasonló tartalmúak a Máté7,15-23; 12,33-34 versek is. Ezek a versek alapján érdemes megnézni a szeretet nélküli párkapcsolat fennmaradására irányuló jogi garancia alábbi gyümölcseit:
A közvetlenül érintettek megkérdezése nélkül létrejövő házasság (1Móz 24,2-4; 1Móz 29,23)
A leszármazottak egymást ölik az apjuk hagyatékához tartozó fiatal özvegyért. (1Kir 2,13-25)
A férfi rokonok egy örökösödési sorrend szerint öröklik az asszonyt. (1Móz 38,1-30)
A megtartott asszonyt az örökösödési sorrend szerint zárt körbe volt használható, az elbocsájtott asszony használhatósága nyilvánossá vált. Ezzel lényegében az anyagilag kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket prostitúcióra kényszerítették, az elbocsájtott asszonyokat pedig jellemzően nyilvános prostituálttá tették.
Aki két asszonyt örökölt, az alkalmatlanná vált a püspöki és diakónusi szolgálatra. (1Tim 3)
A rossz házasságok vagy szétesnek még a jogi garancia ellenére is, vagy teljesen megkeseredetté teszik a benne maradókat. A megkeseredett házasok jellemzően olyan erkölcs-csőszökké válnak, akik mélységesen megvetik azokat, akiknek szétesett a házassága, és gyilkos indulatokkal viszonyulnak a házasságtörőkhöz. (A történelem legnagyobb tömeggyilkosai olyan erkölcs-csőszök voltak, akik mélységesen megvetették az áldozataikat.)
Mit mond Jézus a házasságtörésről?
A Márk 10,9 és a Máté 19,6b versek szó szerint megegyeznek: ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω. Ez a vers a saját fordításomban így szól: Amit az Isten összekötött, ember nem választja szét. (Amit az Isten összekötött, ember nem képes szétválasztani.) Vagyis ez egy olyan kijelentő mondat, amely teljes összhangban van a Jel 3,7 verssel. Ebből pedig az következik, hogy ami szétvált, azt nem Isten kötötte össze.
Mindezen túl Jézus a házasságnak azokat a következményeit is felsorolja (Márk 10,2,12; Máté 19,1-9; Lukács 16,18; Máté 5,31-32), ami miatt gyakorlatilag mindenki házasságtörőnek minősül (Máté 12,39); és ezért a házasságnál még az eunuch állapot is jobbnak tartja (Máté 19,12).
Külön érdemes kiemelni a János 8,3-11 versekben leírt történetet, ahol egy házasságtörésen tetten ért asszonyt vezetnek Jézus elé azért, hogy ítélkezzen felette. Az erkölcs-csőszök még nézni sem bírják azt, hogy Jézus nem ítéli el a házasságtörő asszonyt, ezért eloldalogtak. A János 8,11 versben Jézus ezt mondja: Én sem ítéllek el. Menj, és mostantól ne vétkezzél! Tehát Jézus nem azt mondja, hogy most utoljára nem ítéllek el, és azt sem mondja, hogy most az egyszer nem ítéllek el; hanem azt mondja, hogy Ő jellemzően nem ítéli el a házasságtörőt, Ő soha nem ítéli el a házasságtörőt. A házasságtörőnek viszont azt tanácsolja, hogy többé ne vétkezzen; hiszen láthatja, hogy milyen gyilkos indulatok vannak az erkölcs-csőszökben; és a saját érdekében kerülje az olyan cselekedeteket, amelyekért az erkölcs-csőszök halálra kövezhetik.
Mit mond Pál apostol a házasságtörésről?
Ehhez érdemes először elolvasni az 1Kor 9,20-21 verseket, ahol maga Pál írja le, hogy azokhoz igazodott, akik között szolgált. Ebből pedig az következik, hogy a patriarchális normák szerint élő emberek között alávetette magát a patriarchális normáknak, és ezért a párkapcsolatról is a patriarchális normák szerint tanított; és ezért tanította a Zsid 13,4b versben azt, hogy a paráznákat és házasságtörőket megítéli az Isten. El kell ismerni, hogy elég ügyesen fogalmazott Pál, hiszen olyasmit állított, ami nyilvánvaló, hiszen Isten egyszer mindenkit megítél, de ezt úgy fogalmazta meg, mintha a paráznák és a házasságtörők különösen súlyos ítéletre számíthatnának. Ezzel szemben Jézus a Máté 25,31-46 versben világosan leírja azt, hogy milyen szempontok alapján történik az emberek megítélése, és az ott felsorolt szempontok között nem szerepel sem a paráznaság, sem a házasságtörés. Vagyis Pál olyasmit sugallt, ami nem következik Jézus tanításából, de mivel nyíltan nem állította azt, hogy a paráznák és a házasságtörők különösen súlyos ítéletre számíthatnak, ezért Pál nem hazudott.
Pál az 1Kor 7,1-16 versekben is ír a házasságról, és ott is arra törekszik, hogy a szavai elfogadhatóak legyenek a patriarchális normák szerint élő embereknek, de itt szükségesnek látja azt is, hogy a saját családi állapotáról is szóljon; hiszen Pál apostol "kivonta magát az asszonytartás nemes feladatából", ami akár még a kompetenciáját is megkérdőjelezheti a témában. Ezért úgy ír a házasságról, hogy azt össztársadalmi szempontból tárgyalja; és így ebből a madártávlatból már nem is látszik az, hogy a párkapcsolatokat a szeretet hiányában is egybetartó garanciák teszik házassággá. De mielőtt azt hinnénk, hogy Pál apostol olyan madártávlatból nézi a házasságot, amelyből nem látszanak a házasság nehézségei, érdemes eltűnődni azon, hogy ő maga, és az apostoltársainak a zöme, miért nem házasodott meg. (Néha úgy tűnik, mintha Péter is csak örökölte volna a feleségét.) Szóval, ha Pál azt tanítja, hogy legyen minden férfinak felesége, és minden nőnek férje, akkor miért nem jár elől jó-példával? Az egy eléggé gyenge érv, hogy a házasság megosztott szívűvé tesz; hiszen ha a házastársak ugyanazért az Istenért lelkesednek, akkor a házasságuk nem távolíthatja el őket Istentől. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezzel Pál is tisztában volt, de az is nyilvánvaló, hogy Pál nem írhatott nyíltan a házasság ellen; és ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy Pál a rabszolgaság ellen sem írhatott nyíltan. Ez utóbbit azért írom ide, mert teljesen biztos vagyok abban, hogy Pál apostol tisztában volt a rabszolgaság igazságtalanságával, de az aktuálpolitikai realitásokkal is tisztában volt, és azt is világosan felmérte, hogy nem hatékony a rabszolgaság elleni nyílt harc. Egyébként kevesen tudják, de a rabszolgák sem házasodtak, ugyanis a rabszolgák szaporodását a gazdáik irányították, és azzal létesítettek szexuális kapcsolatot, akikkel a gazdájuk ezt meghatározta. Persze ebből nem következik az, hogy a rabszolgák paráznák lennének, és ezért Isten különösen súlyos ítéletére számíthatnának.
Pál apostol az Ef 5,21-33 versekben Krisztusnak az egyházhoz fűződő kapcsolatához szeretné, hogy hasonlítson a férjeknek a feleségükhöz fűződő kapcsolata. Ez a hasonlat azért is különösen érdekes, mert Krisztusnak az egyházhoz fűződő kapcsolata egy olyan önkéntes egymáshoz ragaszkodás, amely mentes minden mérgező jogi garanciától; olyan, mint az ideális élettársi kapcsolat.
Mi a véleményed az állami egyházban használatos és sok-sok lakás, tantermek, hivatalok.. falán függõ keresztrõl és mennyire biblikus ez szerinted?
A Máté 25,31-46 versek alapján úgy tűnik, hogy az Örökkévaló nem tulajdonít jelentőséget a felállított vagy felfüggesztett kereszteknek. Ezért felmerülhet a következő kérdés: a keresztek felállításának és felfüggesztésének mi lehet a motivációja? Erre a kérdésre az alábbi válaszokat találtam:
Anyagi érdek kapcsolódik a keresztek felállításához és felfüggesztéséhez.
Dísztárgyként vagy ékszerként alkalmazzák a kereszt alakú motívumokat.
A vallási identitástudat erősítésének céljával történik a keresztek felállítása és felfüggesztése.
Szerintem bölcs dolog tartózkodni ezeknek az emberi megnyilvánulásoknak a megítélésétől.
Azokra a problemakra, amiket felvetettel, Jezus (es utana az Egyhaz) adott megoldast.
Jezus nem engedi meg a valast, de azt igen, hogy az ervenytelen hazassag ervenytelenne legyen nyilvanitva. Ezt jelenti a "kivetel a paraznasag eseten".
A hazassag azokban az esetekben is ervenytelen, amiket te fehoztal:
pl. frigiditas, gyerektelenseg, stb. - ugy ertem, hogy ha valaki ezeket eltitkolja. Tehat az nem megy, hogy eltitkolom, majd gyorsan osszehazasodom, es akkor mar ez igy is marad, es senki sem valaszthat el.
Ha valaki nem szeretetbol hazasodik, hanem valamilyen erdekbol, akkor ez is egy ervenytelen hazassag. Pl. ha valakinek van egy titkos szeretoje, es kozben osszahazasodik valakivel anyagi, vagy egyeb erdekbol, es folytatja a szeretojevel a kapcsolatot, akkor ez egy ervenytelen hazassag.
Minden olyan hazassag ervenytelen, amikor az egyik fel eltitkol valamilyen nagy problemat a masik elol. Pl. valaki sulyos heroin-fuggo, es ezt nem mondja meg.
A hazassag szabad akaratbol kell, hoyg letre jojjon, de a szabad akarat csak akkor mukodhet szabadon, ha megfelelo informacio birtokaban van mind ket fel.
Ha pl. egy lany terhes lesz, es a szulei kenyszeritik a ferjhezmenesre, mert kulonben kidobjak a hazbol, stb. - ez is ervenytelen hazassag.
Alapvetoen az Egyhaz a hazassag ervenyesseget feltetelezi. Es az ervenytelenseget egy eljaras soran bizonyitani kell.
A szerelmi 3-szogben, amit felhoztal, az is lehetseges, hogy az 1. hazassag ervenytelen volt. Pl. ha a lany csak azert ment hozza a katonahoz, mert megsajnalta, hogy haboruba megy, es oromet akart neki okozni, de enelkul nem ment volna ferhez hozza - akkor ez a hazassag is ervenytelen.
Az en celom nem a vitazas, illetve, hogy igazam legyen. Hanem az, hogy vilagosan lassuk, hogy mi a hazassag. Es hogy kulonbozo esetekben mi a teendo.
Anyanyelvünk már csak ilyen, ha egy szót lecserélsz a mondatban, akkor mindjárt teljesen mást fog jelenteni! Gyanítom, ez minden más nyelvben is így van.
Ne viccelj már! Mi híresebb és népszerűbb manapság, mint a világ dicsősége?! Abban persze igazad van, hogy a világ dicsősége nem valami gazdag, sőt, ahogy írod: semmi... De ezen nem lepődünk meg, mert tudjuk, hogy amit Jézus Krisztus nélkül teszünk, annak a valódi értéke, haszna: semmi. Szóval nem olyan nagy baj, hogy Isten a világ dicsőségét nem teszi gazdaggá és híressé, hanem meghagyja semminek, de hiszen, ezt meg is mondta.
Mindez nem változtat azon, hogy a biblia értelmezésben nálunknál jártasabb egyház, ahol évezredek óta többen olvasták és olvassák a Bibliát az egyház jog részévé tették, hogy ha a holtnak hitt nem holt akkor az újabb házasság érvénytelen, illetve végső soron a pápa dönt.
szintúgy művelt koponyák akik online elérhető források garmadáját állítják össze a kérdést illetően felebaráti szeretetre nem hivatkoznak, amit itt a farizeusokkal folytatott vitákból lett kiragadva a szövegösszefüggésből, és a mindenből.
a házasság szentsége kicsit komolyabb dolog (volt) annál mint ahogy veszed, már csak azért is mert a házasulókat Isten kötötte össze és ezért az Isten által egybe kötött házasságot emberileg szétválasztani mintegy nem volt egyszerű. Mt19,6-t szó szerint figyelmen kívül hagyod.
Nyalvánvaló, hogy az olvtárs nem gondolkodik. Ha szerinte a Máté 12:39 úgy értendő, hogy mindenki házasságtörő, akkor felesleges lett volna mondania a farajazausoknak, hogy aki elválik, az házasságtörő, hiszenhát perszehogy házasságtörő, mivelhogy mindenki házasságtörő - a Máté 12:39 pervertált értelmezése szerint -, akár elválik, akár nem, tehát miért hangsúlyozná ki, hogy aki elválik, az a házasságtörő, ha egyszer alapból úgyis mindenki házasságtörő?! Beteg értelmezése ez Jézus szavainak, ostoba, öncélú, sehova sem vezető okoskodás...
Ossze-vissza beszelsz, konkret kerdeseimre nem valaszolsz.
Arra sem valaszolsz, hogy ezeknek az sztoriknak hol lehet utananezni. Elmondod a sztori felet, es kovetelozol, hogy valaszoljunk, hogy mi a helyes megoldas. Pl. jo lenne tudni, hogy mennyi ido telt el a halalhir es a 2. hazassag kozott, milyen dokumentumok voltak, stb. Felmerult-e a 2. hazassag elott, hogy a katona ferj meg elhet, stb (mar ha ez az egesz egyaltalan igaz, es nem csak egy fikcios sztori).
Mivel belekeveredtel ebbe az egeszbe, ezt a vitat ugy akarod lezarni, hogy szerinted nincs ertelme - termeszetesen miattunk. Es meg magadat jonak tunteted fel - mert te vagy az, aki a szereto Istent imadod. Es ezzel azt is sugalmazod, hogy mi vagyunk azok, akik nem.
Aztán beláthatóvá vált, hogy a közös álláspont kialakításához nem elég az, hogy mindenki a Szentírás alapján alakítja ki a véleményét; mert nagy jelentősége van bennünk lévő istenképnek.
Igy van!
A te Istenkeped egy liberalis "szereto" Isten, aki mindent megenged - amit az ember eppen abban a pillanatban jonak tart - felteve, ha masoknak nem okozunk kart. De a "kart" is ugy definialjatok, ahogy akarjatok. (azert hasznalok tobbes szamot, mert ezt most a liberalis szemleletre ertem - ami magat szeretonek tuntetni fel)
Abortusz: a szereto Istennek meg kell engednie, hiszen a gyerek apja lelepett, a nonek nagyon keseru elete lenne. A gyerek meg nem szamit, mert ugysem erez semmit, meg amugy is egyenesen Istenhez megy.
Homoszexualis parkapcsolat/hazassag: A szereto Isten miert ne engedne meg, ha 2 ferfi vagy 2 no szereti egymast? Sot, meg ossze is hazasodhatnak, es orokbe is fogadhatnak gyerekeket. Esetleg az allam biztositson szamukra (pl 2 ferfinek) egy petesejtet, es egy olyan orvosi csoportot, amely osszerakja a 2 spermat es 1 petesejtet.
Hazassag, parkapcsolat: a hazassag tiszta hulyeseg, folosleges teher. Sokkal jobb, ha csak ugy egyutt elunk. Ha pedig lelepek, ez a masik felnek is jo, mert ugysem akarna olyannal maradni, aki mar nem szereti. Valas: ha pedig megis voltunk olyan hulyek, hogy osszehazasodtunk, akkor miert ne valjunk el, ha eppen ugy gondoljuk? Ez is jo mindenkinek. Gyilkossag, lopas: a szereto Isten megengedte, hogy megoljuk a zsidokat, nemeseket, kiralyokat, kulakokat, parasztokat, stb. - mert ezek az emberek loptak es haracsoltak, es eloskodtek masokon. Mi pedig csak igazsagot szolgaltattunk az eletuk es vagyonuk elvetelevel.
Persze, lehet ilyen liberalis szereto Isten kepet kialakitani. Csak ehhez nem kell a Biblia. Minek is? Ugyanis, ha barmilyen konkret kerdes van (hazassag, valas, stb), ugyis a "szeretetre" es a szereto Istenre hivatkozol. - es kozben azt teszel, amit akarsz
