Azt tapasztalom, hogy az elmúlt 2 évtizedet tekintve egy rövid időszak után, már nem annyira nagy érdem kereszténynek lenni. Inkább egye többen titkolják és égő számukra. Az a kérdés lesz-e olyan időszak, amikor ez egyenesen szégyen is lesz?
Igaz, hogy nem engem kérdeztél, de azért én is válaszolok, ha nem baj. Azért mert álszent. A református lelkész, akinek lehet családja, éppoly lelkiismeretesen foglalkozik normális esetben a gyülekezetével, mint katolikus társai. Ráadásul pontosan tudható, hogy pusztán vagyoni okai vannak.
Nincs semmi baj a cölibátussal ugyanis egy egészséges, egészséges szexualitással rendelkező ember nem akar és nem is tud lemondani róla, az egész keresztény egyház beteg emberek gyülekezete, látszik is az eredménye ha nem menne papnak, akkor is gyerekeket baszna...
Modern vallásfelfogás :) Egyébként is, az, hogy keresztény, nekem túl általános, hisz ezen belül oly sok egymás szabály- és szokásrendszerétől gyökeresen különböző "irányzat" van
Az égő azt jelenti, divat. Azaz nem értelem szempontú, csak érzelem, mint maga a téma is hisz a nem tudásból ered maga az isten imádatból eredő, lét függőség/non kreativitás, az élet elviselése, nem megoldáskeresés/. Így a kérdés, ezen pszihés hozzá állás, mi egyébb alá-fölérendelési viszonyokat is szült a társadalmunkban-civilizációnkban, lesz –e,kezelendő? Hogy a harmónia felálljon ember-emberközt, s mindenki tudhasson mindent, ahol nem a pénz osztja az igazságot
Én sem vagyok rendszeres templombajáró és vannak olyan előírásai, tanításai az egyháznak, amikkel nem értek egyet. Vannak olyan dolgok is, amik más vallásokban jobban tetszenek. Ilyenkor emlegetnek egyes fórumozók "svédasztalt". ;)
Ide számít az is, akit kisbabaként megkereszteltek, de templomba csak turisztikai célzattal jár? Mert én pl. egy ilyen, mélyen ateista keresztény vagyok, és ezt büszkén vállalom is.
A kommunizmusban is égő lehetett kereszténynek lenni, hiszen ahogy ma is, akkor is - állítólag - a magyarok 95%-a keresztény volt, de ennek semmi látszatja nem volt.
