Szóval ez az Anak Krakatau lenne, csak összemontírozva? Értem. -- Mondjuk a mészkőszirttel történő összeházasítás nekem is gyanús, a montírozóknak több felkészültségük is lehetett volna legalább egy kis geológus-szakmai utánaolvasás, vagy még inkább egy geológus segítségének igénybevétele szintjén... .. A mészkőhegyek üledékes kőzetek, míg a vulkánokhoz andezites vagy bazaltos kövekből felépült hegyvidék passzolna inkább. Gondolom a Krakatau nem lehet bazaltos, mert a bazalt könnyen folyó, SiO2-ben szegényebb lávatípus, míg a Krakatau az erősen robbanásos SiO2-ben dús, hamar megszilárduló, a krátert hamar eldugító, és emiatt erősen robbanásos andezites vagy gránitos típusba tartozik. A gránit pl. az egyik különösen savanyú (azaz SiO2-ben dús) kőzettípus, vagyis a robbanásos vulkánokra nagyon jellemző kőzet. Az andezit ettől kissé kevésbé savanyú, kb. 56-63% SiO2-t tartalmazó vulkáni kőzet. Jellemző azonban rá így is, hogy nagyobb mélységben is hajlamos megrekedni. A Krakatau olyannyira a robbanásosak közé tartozik, hogy annak idején az egész eredeti Krakatau-vulkán felrobbant, és egy időben le is fotózták úgy, mint a vulkánok függőleges metszetét a valóságban megjelenítő és kipéldázó képet. --->
A Palaunál kezdődő sor tényleg kialudhatott már, de a Guamnál kezdődő az Izu szigetcsoportban végződik, ahol vannak működő vulkánok, és ennek a sornak a folytatása a Fuji-san is.
Még csak a főcímnél tartok, de már gyanús az egész. Első pillantásra a sziget egy makettnek látszott, aminek a túloldalára odavarázsoltak egy kis füstöt. További pillantásokkal meg további szigetecskéket láthatsz, itt már nem gyanús, hanem hibás a dolog, mert a Rejtelmes szigetnek nem volt közeli szomszédja. Ezen kívül ezek a szigetecskék a Ha Long öblöt juttatják az eszembe - szép hely, és kiváló forgatási helyszín, lehet bújócskázni a sok mészkőszirt között.
Meg kell majd néznem az egész filmet, hiszen később odavarázsolhatnak egy egész vulkánt is, de félek a csalódástól, mert ez volt a legkedvesebb Verne regényem.
A Wilson ciklus szerintem világos és áttekinthető elmélet, de nem lehetünk biztosak benne, hogy a Föld mindig ehhez tarja magát. A riftesedés okairól vitatkoznak, a szubdukció elindulásán szintén (mert ha már működik, akkor megy, mint a futószalag).
De nézd meg a Fülöp-lemezt: a keleti oldalán óceáni lemez bukik óceáni lemez alá, nem csoda, hogy ott van a legmélyebb árok, a másik oldalán szintén árok, de az rendben van, mert ott óceáni lemez bukik az eurázsiai alá. Középtájt meg Palautól föl Japánig egy "macskanyelv" egy korábbi szubdukciós zóna maradványa a hozzá tartozó vulkánsorral?
Ezeket a nyugat-indonéziai vulkánokat előszeretettel sorolják a tűzgyűrűhöz, pedig semmi közük a pacifikus lemezhez, annál inkább az Ausztrál lemezhez, illetve közvetve az Indiai lemezhez. A tűzgyűrű valójában indonézia keleti oldalán húzódik.
Talán tágas, egyenes kürtője van, amit a gyakori kitöréseivel tisztán tart. A hamufelhőket fölfelé lövi ki, így visszahullanak rá, a láva meg szépen lecsurog a meredek oldalán. Építi magát.
Nem hiszem, hogy ez a "final" kitörés, csak a "latest". De az látszik, hogy nagyon szép, szabályos vulkán, és tűzgyűrű-menti társaihoz hasonlóan a veszedelmes, hamuszóró fajtából való.
Ismét izzó lávát és vulkáni hamut lövell ki a Fülöp-szigeteki fővárostól, Manilától mintegy 330 kilométerre, délkeletre fekvő a Mayon tűzhányó.
Újabb és még hevesebb kitörés veszélyére figyelmeztetnek a szakértők
A Fülöp-szigetek legnagyobb északi szigetén, Luzonon fekvő 2 463 méter magas Mayon tűzhányó ismét életre kelt, vulkáni hamufelhőt és izzó lávát lövellve ki magából. A vulkán kitörése miatt a tűzhányó nyolc kilométeres körzetét a hatóságok kiürítették, mintegy 61 ezer embert evakuálva a veszélyeztetett térségből.
Hiába, a Fülöp-szigeteki óceáni árok menti vulkánok is vannak legalább annyira veszélyesek, mint a Jáva-árok mentiek. Végső soron ugyanaz a vulkántípus van elterjedve mindkét helyen a Csendes-óceáni tűzgyűrű részeiként. Ettől talán csak a Szumátra-szigeti vulkánok veszedelmesebbek. Az ilyen vulkánkitörések abban a térségben majdnem mindig szökőárat, vagy éppen lahar-veszélyt vontak maguk után.
Még a Balaton környéki mocsarakról. Egyik nagymamám somogyi születésű, és mindig emlegette, hogy az ő fiatal korában a Balatonban nem volt nádas, tiszta homokos partja volt. Ezt eleinte nem értettem, de ma már nyilvánvaló. Az a sok mocsárvidék, nem csak a Kis-Balaton és a Nagyberek, hanem a hosszúkás somogyi dombok között lefutó vizek is mind megszűrve, megtisztítva kerültek a tóba. Mami faluja is egy ilyen domb oldalában volt, az alsó kertek már egy vizes rétben végződtek, a völgy alján mocsár, ahonnan a víz lassacskán szivárgott a tó felé. Miután mindezt lecsapolták, csatornázták, nyertünk mezőgazdasági területeket, de elvesztettük a tiszta vizet.
Tényleg nehéz egy mocsárért rajongani, de be kell látni, hogy megvan a maga haszna - még annak a sok szúnyognak is, ami ott terem - mi nem szeretjük, de a halak, madarak igen.
A jelenlegi felszínünket - legalább is az alacsonyabb fekvésű területeken - a jégkorszaki olvadékvizek rakták le, és talán azért lett annyi mocsarunk, mert kőzetalapra rakták.
A balaton délnyugati csücskében levő ultraalkáli kőzet is valami eltemetett cucc lehet, mert nincs ott más, csak mocsár. Egyszer jártam ott várromfelderítőben, hát elég lehangoló egy hely. Mármint Hanyistóknak biztos tetszene, de én nem rajongok a mocsarakért.
Az a bánya a rózsaszín területen van, tehát ott előbukkantak az "eltemetett vulkanitok". Talán máshol is előbukkannának, ha nem sajnálnák meghámozni a környező szántóföldeket. Egyébként azok a szép kockásra kialakított földek hogy megőrzik a régebbi terep rajzát.
A Nagyberek előtt most a vízben látszik egy víz alatti homokdűne (ha szabad ilyet mondani). Valószínűleg, amíg létezett a természetes part, ilyen gát többször is létrejöhetett a Somogy felől lefutó vizek hordalékából és a szembe jövő hullámzásból.
Az a szibériai vidék lehetett valamikor tenger, és akkor lehetett ott egy dűnesor. A Relief Map a valódi magassági viszonyokat mutatja, itt a csíkok homokdűnéknek tűnnek egy alacsony terepen.
A műholdas képen meg a dombok közötti nedves, talán mocsaras sávok a feltűnőek. Egyébként nem kell a Bajkálig utaznod, Novoszibirszket keresd meg, az a környék.
Ez egy ilyen lefűződés, amit a viszonylag állandó ÉNY-ról DK-ra fújó szél miatti hullámzás alakított ki. Magyarán egy homokgátat emelt a NAgyberek öble elé.
El tudom képzelni, hogy itt régebben egy tó lehetett, és ott történt ilyen lefűződés többször is. De elismerem, hogy elég gyenge lábakon áll ez a magyarázat.
A jégpáncélos magyarázatod is elég jó.
Az egész engem valahogy a homokdűnékre emlékeztet, szerintem a szélnek valamilyen módon szerepe lehet ebben, de sajnos nem tudok jó magyarázatot.
Szerintem nem tektonikus, tehát törések miatti, mert ahhoz túl szabályos. És túl kicsik a csíkok.
Köszönöm a magyarázatokat! Ezzel az antidotális elmélettel kapcsolatban láttam egy ismeretterjesztő filmet (TV-en YT-on?) de nem tudom, hogy találhatnék rá.
És ha már a Bajkált emlegetted: most utaztam a transz-szibériai expresszel (persze csak itthonról, a fotelból), a térképen is nyomon követtem, és van ott útközben egy olyan vidék, amit régóta nem értek.
Hogyan alakultak ki ezek a párhuzamos csíkok? Nyilván nem vulkánosság - talán a jégkorszakban keletkeztek? Van erre valami ötleted, hol lehet utánanézni?
