A magyar huszárlovak többsége félvadon (szilaj csikó) nőtt fel évszázadokon át. A csikóistálló nem nagyon védte meg az időjárástól őket. Még a mezőhegyesi ménesben is így nevelték, majd úgy 4 esztendős kora körül elkezdték a betanítását. Jó edzetten felnevelt csikó az sokat kibirt régen is, ma is.
Na igen. Volt egy ismerősöm akit mongóliában kinevettek hogy a lóról leér a lába a földre és rosszul lett a mongol lovak zötykölődésétől. (Volt a dologban egy kis kumisz is) De amikor ő hívta vendégésgbe a mongolokat a híres mongol lovasok megrémültek a nagyméretű európai lovaktól és alig bírtak felszálni rá.
"A régi félvadon felnőtt nomád ló szépen-lazán kiállt ennyit"
megnézném hogy a félvadon nőtt lovak mikor tudnak tartósa többet cipelni 100 kg nál. Leginkább több váltólóval és a teher azokon történő szétosztásával oldották meg a problémát. A huszároknak nem nagyon voltak váltólovaik, a tatárokról viszont feljegyezték hogy némelyik harcos 18 váltólovat vitt magával. Gyakorlatilag egy vagy több ménest tereltek maguk előtt.
Én megtettem már 2000-ben egy Szeged -Szilvásvárad távot 4 nap alatt, napi 50-60km-rel. A 4. napon kb. 90-et mentünk, az már nem semmi túra egy lónak-unták is egy kicsit. De váltólovaink nem voltak. Volt egy milleniumi lovas világtalálkozó akkor. Volt 2 mongol lovas is, egy srác, meg egy nő, az ő lovaik a mieink féléves csikóinak se lettek volna nagyok. A magyar huszárságnál a normális napi menettáv az 50 km volt, teljes fölszereléssel, azaz egy huszárló mázsás súlyt cipelt. És ezt évtizedig birta a java, ha nem lőtték le a csatatéren. A régi félvadon felnőtt nomád ló szépen-lazán kiállt ennyit, főleg, ha volt csere lehetőség, azaz naponta többször váltottak lovat és a terheket külön kocsin vitték a sereg után.
"Az anabásziszból tudjuk, hogy a spártaiak remekül tudtak ellenséges területen, folyamatos harci helyzetben többezer kilométeres távolságokat is megtenni. "
Görög zsoldos sereg nem spártaiak. Mint zsoldos sereg az is "profi" katonákból ált.
De ez nem számít.
"Miben más minőség a profi római légionárius,"
Nyilván nem a fizikai teljesítőképességben. Az nem változott. Az elitkatonák ma ugyanazt a teljesítőképességet nyújtják mint bármely más elithadsereg. Biztos hogy minden elithadseregben a katonák együtt tudtak dolgozni és közös kiképzést kaptak.
Azonban...
Míg a spártai katonák spártaiak voltak. Ott volt a családjuk, birtokuk, gyerekeik. Ők legalább annyira földbirtokosok voltak mint katonák. Mi több évente haza kell menniük gyereket csinálni. Ugyanis spártai hadseregbe csak szabad spártai férfiak kerültek be, ezért volt olyan időszak amikor kevesebb mint 1000 katonát tudtak kiállítani. Egyszerűen nem volt megfelelő jogállású ember. A spártai módszer nem volt alkalmas évekig tartó külföldi hadviselésre
Addig a római katona a világon bárhol bevethető, bárhova elszállítható, bármennyi időre. Mi több az egységes kiképzésnek és nyelvnek köszönhetően a birodalom különböző tájain kiképzett katonák egyformán harcoltak Össze lehetett vonni két légiót még akkor is ha az egyiket Britanniában sorozták be a másikat meg Pannóniában. A kiképzésnek köszönhetően bárhol bármilyen jogállású besorozott emberből elsőrangú katonát faragtak, amely képes volt felvenni a versenyt és legyőzni az "örökletes" katonákat. Ezenkívül míg a spártaiak szabad férfiak voltak akiket nem lehetett megalázó munkára befogni. Addig a rómaiak gyakorlatilag az állam (ill. a zsodfizető) tulajdonában voltak. A spártai katona nem fog utat építeni hogy meggyorsítsa az utánpótlást, vagy a következő évi előrenyomulást. Nem fog cipekedeni hacsak nem muszály. Nem fog erődöt építeni minden este. A római igen.
Nem egy győzelmet, (szvsz a legnagyobb római győzelmeket) annak köszönhettek a rómaiak hogy a katonák lapátot legalább olyan jól forgatták mint a kardot.
Meg hát akármilyen rutinos katona is, kirázza a lelket belőle egy 100 km-es távlovaglás, nem is beszélve arról, hogy a lovat is jobban megviseli. Bár erről inkább beszéljen egy szakértő.
Egyszerűen muszáj egy lovas katonának a talpa alá vmi támaszték. Nem voltak azok a régiek annyira buták, hogy enélkül álljanak ki a csatatérre. Sokkal hatékonyabban tudtak harcolni így a nyeregből a lovasok, mint anélkül. Nem kötelező, hogy fémkengyel legyen, lehet szerves anyag is, csak stabilan megtudjon az ember állni benne, ha lovagol. E nélkül is fenn lehet maradni a ló hátán, de fele erővel se tud az ilyen harcos támadni, mint az előbbi.
Ne legyünk igazságtalanok, az athéniek is közel olyan jók voltak, mint a spártaiak, hiszen ebben a nagyszerű hadműveletben is részt vettek, ahogy a kunaxai csata görög hatottainak sírfelirata is erről tanúskodik:
"Attilka szült, s most itt pihenünk idegenben, a perzsa puszta porában. Oly messze vagy innen, Athén!"
Miben más minőség a profi római légionárius, aki mondjuk 20 éves koráig csak az arénában látott kardot, mint mondjuk a spártai hoplita, aki 8 éves korától kaszárnykörülmények között él, és nem áll másból az élete, mint a harci fortélyok és a falanxban harcolás elsajátításából.
Az anabásziszból tudjuk, hogy a spártaiak remekül tudtak ellenséges területen, folyamatos harci helyzetben többezer kilométeres távolságokat is megtenni. Ebből következően nem csak a csatázásra, illetve a közelharcra terjedt ki a képzésük.
Ez nagyon vakmerő kijelentés. A sztyeppei övezet régészeti szempontból még ma is nagyon feltáratlan. A Tárim-medencében olyan leleteket találnak mostanában, ami átírhatja a történelmet. Egyébként tudtommal már találtak hun régészeti leletben is kengyelt.
Csak nézd meg azt a szkíta képet! Azon a lovon ott lóg a nyereg közepe táján egy kengyel, bár, olyan rövidre állítva, mint ma a galoppon a zsokéknak szokták. Az íjazás vagy a dárdával való harc szvsz nem a nyereg magasítása miatt lehetséges, hanem az ér többet, ha a talpán szinte áll a lovas a kengyelben, akár vágta közben is. Így könnyen megőrzi az egyensúlyát, tud forogni, hajolni, a súlypontját áthelyezni kedve szerint. Egy magas nyeregből csak leesne, ha megugrik a ló alatta vagy a kezeit lekötné a kapaszkodás. A rómaiak ezért nem is lettek soha nagy lovasok, csak úgy tél-túl.
Avarokig nem volt ismert a kengyel. Egyik topikban válaszolták nekem, hogy kengyel helyett magasított nyeregben harcoltak a lovasok és a lovasíjjászok korábban.
Nem én csak úgy gondolom hogy különbség van a közös gyakorlatozás és vadászás és az állandó kötelező menetgyakorlat között. A rómaiak teljesen új szintre emelték a kiképzést a korábbi gyakorlathoz képest.
Szerintem a rómaiak voltak az elsők akik a rendszeres terveszerű kiképzést bevezették. Ez soha nem látott dolog volt korábban. Az övék volt az első professzionális hadsereg. Más országokban is gyakorlatoztak a katonák. Ez azonban inkább eseti dolog volt formációkat gyakoroltak. A katonák a kondíciójukról maguk gondoskodtak, a saját jól felfogott érdekükben.
Én úgy vélem, a hunok az egyik nagyon magas lépcsőfokán álltak a lovas harcmodornak. Ahova soha nem jutott volna el senki, a ló, a zabla és egyéb felszerelés nélkül. Uo. fontos volt a visszacsapó íj, a szablya, stb, stb. A legyőzött népeket azonnal bevonták előörsbe a harcokra, ezzel a saját népességüket kímélték. Nem voltak ezek novumok, de nagyon magas szintre talán ők emelték először a világon.
Engem nem érdekel, hogy a Római Birodalom hadászatának fejlődésében milyen jelentőséggel bírt a Marius-féle reform. Annál inkább, hogy a világtörténelemében milyennel.
A római gyalogoshadviselés szerintem Sándorénál ugyan valamivel fejlettebb volt, viszont olyan forradalmi újítást nem hozott, hogy ettől hasra kéne vágódnunk.
Viszont szerintem alulértékeled "Marius szamarainak" hadászati jelentőségét. Ennek következtében a légiók képesek voltak tökéletesen önálló működésre, akár mélyen benn az ellenséges területen, a védhető táboraikkal ki tudták védeni a gerillahadviselés veszélyeit, ráadásul akár évekig végezhettek hadműveleteket, nem csak abból állt a dolog, hogy a hadsereg benyomul, ameddig benyomul, jut amire jut, aztán kénytelen hazakotródni, esetleg anélkül, hogy megütközne az ellenség főerőivel.
>>>Lehet, hogy az asszíroknak is volt; asszírokról mit sem tudok. >>>Ellenben a római hadászatot új minőségi szintre emelte, >>>hogy az esetenként összeálló amatőr alakulatokkal szemben sokkal >>>összeszokottabb, rutinosabb gárda alkotta a hadsereget a reform után.
Gyakorlatilag z összes egészséges (testi és szellemi fogyaték nélküli) asszír férfi vagy katona volt, vagy hadsereget/uralkodót kiszolgáló foglalkozást űzött (testőrgárda, fegyverkovács, futár). Földművelést, kézművességet szinte kizárólag rabszolgák végzik. Meg is volt az eredménye, sorra levertek mindenkit a környéken. A meghódított népeknek nem adtak fegyvert, hogy ne tudjanak lázongani.
A birodalom abba bukott bele, hogy a folyamatos háborúskodás miatt egyszerűen elfogytak az asszír férfiak, és mindenki ellenük fordult.
Ilyen mentalitásban tényleg ők voltak az elsők. (szervezés, kiképzés, fegyelem)
Lehet, hogy az asszíroknak is volt; asszírokról mit sem tudok. Ellenben a római hadászatot új minőségi szintre emelte, hogy az esetenként összeálló amatőr alakulatokkal szemben sokkal összeszokottabb, rutinosabb gárda alkotta a hadsereget a reform után. És még motiváltabbak is lettek a földjuttatás kilátásától.
Szerintem a cipekedéstől nem nőtt a mozgékonyság. Ellenben rohadt jó kondíciójuk lett tőle, hogy a harminckilós menetfelszereléssel negyven kilométert gyalogoltak, majd könnyű levezetésként a magukkal cipelt fejenkénti két fakaróból, vagy cölöpből még sövényt is emeltek a tábor köré minden nap. Marius szamarainak gúnyolták a katonákat, merthogy nagyon meg voltak pakolva felszereléssel.
Ne haragudjatok, nemigen van időm utánanézni a dolgoknak, fejből ontom a marhaságokat.
Tudtommal a szkítákról annyi van, hogy valamikor a bronzkorban egyszer lerohanták Mezopotámiát, valamint Dareioszt szívatták meg csúnyán a felperzselt föld taktikával. Részletek nem nagyon vannak.
A nomád lovas hadviselésről:
- Iszonyú gyorsan haladtak a hadseregek, ehhez foghatót azelőtt nem tapasztaltak. - Éppen a nagy távolság gyors leküzdése miatt az egymástól nagy távolságra operáló hadseregek össze tudták hangolni a működésüket. A hunoknál már nem egy hagy hadsereg kúszik csigalassúsággal a birodalom centruma felé, hanem 5-6 hadsegereg száguld, gyakran azt sem tudják hol vannak éppen, a védekező hadsereg mozdulatlanságra van kárhoztatva, kénytelen bevárni, hogy a nomád hadsereg akkor ütközzön meg vele, amikor kedve tartja. Ennek a stratégiai jelentőségét nem kell magyarázni. - éppen ezért nem képes az egész birodalmat védeni a hadsereg, szabadon száguldanak végig a nomádok, ráadásul ezek a lovasok folyón, erdőn, hegyen átkelnek pillanatok alatt. Erre a régebbi lovasságok nem voltak képesek.
Szerintem érthető voltam, ha nem, akkor ismétlem magam.
Azt vetettem fel, hogy melyik hadseregek újították meg a hadviselést. Ha a Marius-féle reforma jelentősége abban lenne, hogy prfoi hadsereg profi kiképzéssel, ebben az égvilágon semmi újdonság nem lenne, minimum az asszírok óta közismert a profi hadsereg (profi kképzéssel).
Ha a kiképzésben, a harcmodorban nem volt semmi forradalmian új, akkor a római légiókat kivehetjük a legjobb hadseregek köréből (persze ha az én szempontom szerint vizsgáljuk ezt).
A zabla-kengyel kérdésben azért tartottam részletkérdésnek, hogy kiknél kezdődött, mert tudtommal a nomád lovas hadviselést a letelepedett civilizált népek a hunoktól látták először.
A szkíták esetében nagyon kevés adat van, hogy határozottan állíthassuk, hogy azt a magas szintű nomád hadviselést űzték, mint a hunok.
Hogy miben volt új a nomád a hadviselés? Szerintem indulhat is erről a vita.
Nem részletkérdés az, amitől a ló használhatóbbá válik a seregben vagy munkában. Asszem, a zabla jóval régebbi is, mint a i.3. 1300-as évek. Találtak lókoponyát a régebbi időkből is, aminek a fogai olyan módon kopottak voltak, mint mikor huzamosabb ideig zablát kellett viseljen az állat. A kengyel nélküli nyeregben a lovas nem tud forgolódni rendesen, a testének súlypontját nem tudja könnyedén áthelyezni, rosszabbul manőverezik, az ismert dolog. Persze, ha volt is nagyon régen vmi szerves anyagból (kötél, bőr) ilyesmi nem tudott fenn maradni máig.
A zsoldoshaderő önmagában nem egy nagy durranás, szerintem már az asszíroknak is volt.
Úgy tudom, Marius dolgozta ki azt a rendszert, hogy a katonák hurcolták magukkal a menetfelszereléssel a sátrat, gyalásót stb., így jóval mozgékonyabbak voltak. Szerintem ez is a Marius-féle reform része volt. Önmagában a profi hadsereg létrehozása nem jeletn túl sokat, ha ehhez nem kapcsolódik a speciális profi képzés, illetve követelményrendszer.
Rémlik nekem, hogy nagyon anyázták a katonák Mariust, mert minden göncöt vinniük kellett magukkal a menetfelszerelésben.
Szerintem kár leragadni ennyire a részletekben a zabla-kengyel kérdésben, egy biztos, a hunok hozták be a világtörténelembe azt az újfajta nomád lovashadviselést, aminek következtében nem csak a csatatér, hanem az egész ország hadszíntérré vált.
Elfelejtettem még a vikingeket, akik zseniálisak voltak, a kétéltű hadviselésben azóta sem tudtak jobbat kitalálni.
Szvsz Marius a szerződött és fizetett, usque zsoldoshaderő megteremtésével sokkal nagyobbat alkotott ennél, ha a táborok megerősítése egyáltalán az ő találmánya (római viszonylatban).
A kengyelről valószínű az igazságod, a zablávam már nem.A hettita lovasság már használta a zablát a seregben. (i.e. 1375-1335) közötti időből fennmaradt katonaló idomítás szerint :"Amint a ló nyugtalankodni kezd és izzad, vedd ki a zablát, vedd le róla a takarót és tedd rá a kötőféket." Ez Kikkuli lóidomár parancsa Mitanni országából, aki ekkor a hettita ezredek főlovásza volt.
