Bár nem láttam a hivatkozott részeket, de biztos vagyok benne, h bőven az elfogadható normákon belül fogyaszt alkoholt. És lássuk be, h egyszer fel kell nőni, 30 körül már ciki a kakaó, jobban áll a...whisky? vodka? tequila?:-)
Ja és h tegyek egy további épületes észrevételt: Gregnek nem áll jól, ha leborotválja a borostáját:-) (mármint én az előző előtti, 5. évados részről beszélek...a 6. évad plakátján a lenyírt haj tovább ront a dolgon...a torzonborz haj+borosta a nyerő:-)
Köszi, akkor hozzák a formájukat, és egyébként abból élnek, ha nincs új epizód. :-))
Masszív alkoholizmus? Ezt tényleg nem hagyhatjuk. Oké, egy-egy sör ünnepenként még csak-csak belefér egy kamasznál, de nem kellene így elkanászodnia. Megjegyzem, az előző évad végi dolog is sok volt, ahhoz az ő korában nem kellett volna gyámhatósági engedély? ;-))
Szivesen. Most nem volt a héten, az előtte lévő részről meg nincs nagyon mit írni, annyira semmilyen volt.
Bittersweet kolleginának viszont ideje lenne kicsit odafigyelni a védencére, mert kakaó helyett most már vastagon alkoholizál! Lelki válság ide vagy oda, ha még egyszer seggrészegen megy haza, akkor visszavesszük. :o)
Dr. House kutató elme. Akiket ő megment, azok a futószalag-orvoslás protokolljai alapján simán meghalnak. Aki betegségében nem szabványos, az pusztuljon. A protokollok és a szabályok megölik a kreativitást. A sorozat arról szól, hogy House-nak - a kreatív gondolkodónak - nincs helye a modern orvoslásban. Pedig csakis Dr. House ad hihető emberi választ arra, miért akar gyógyítani. Azért, mert izgatja a betegség.
Ezek és az ilyen gondolatok azok, amik miatt ezt a sorozatot valaha megszerettem. És ezek azok, amiket teljesen száműztek a sorozatból, nehogy már gondolkodni kelljen. És mindezt feladták olyan egyáltalán nem szokványos és lapos kérdésekért, mint hogy mikor dönti meg House Cuddyt, és hogy mikor lesz végre jóember. Igen, ez tényleg sokkal érdekfeszítőbb, mint a fentiek, és alig van olyan film, sorozat, amelyik nem ilyen jellegű kérdéseken rágódik. De biztos jobb 5. Grace Klinikának lenni, mint 1. House MD-nek. :-))
Köszi, hogy bemásoltad, Maxipocak. Az utolsó részről nem írtál Annyira sokkoló volt? :-))
A Nők Lapja Egészség novemberi számában van egy cikk a kórházsorozatokról, különböző véleményeket sorakoztatnak fel (többek között Réz András, Szendi Gábor, illetve egy háziorvos is elmondja, hogy miért szeretjük/nem szeretjük ezeket a sorozatokat és mi a különbség közöttük).
Szendi azt is boncolgatja, hogy a sorozatok gyakran kikerülik azt a kérdést, hogy miért akar egy orvos gyógyítani. "Csak egy sorozatban kapunk erre választ, és ez az én kedvencem is: a Dr. House. Azért szeretem, mert szembemegy az orvosfilmekkel, és kritikája az orvoslásnak. Nem a doki stílusa miatt, az nagyon is életszerű. Hanem mert Dr. House kutató elme. Akiket ő megment, azok a futószalag-orvoslás protokolljai alapján simán meghalnak. Aki betegségében nem szabványos, az pusztuljon. A protokollok és a szabályok megölik a kreativitást. A sorozat arról szól, hogy House-nak - a kreatív gondolkodónak - nincs helye a modern orvoslásban. Pedig csakis Dr. House ad hihető emberi választ arra, miért akar gyógyítani. Azért, mert izgatja a betegség. Nem a beteg. Ez ugyan nem szalonképes válasz, de emberi. Az orvossorozatok valójában olyanok, mintha orvosok készítették volna. Csak az hal meg, akinek nagyon muszáj. Vagy aki maga kereste a bajt, mert, mondjuk nem bízott az orvosaiban. Hát úgy kell neki. Szolgáljon ez minden halandónak tanulságul. A derék doktorok persze ezért külön nem neheztelnek, de hát sajna segíteni nem tudnak. A jó betegek bíznak, és vidáman, illemtudóan haldokolnak. "
(Hozzáteszem, Szendi a véleményét az első 2 évad alapján írta le, a mostani borzadályt nem látta még.)
A folyamatos tévutak, a kísérletezgetés unalmassá vált
Értem, bár számomra nem volt unalmas. Mindig izgalmas volt at a probléma, ami a diagnózissal kapcsolatban felmerült, ezért nem untam a diagnosztizálás folyamatát sem. Mindig felvetettek valami érdekes kérdést, és volt merszük megpiszkálni a közhelyeket, Ezzel szemben a magánéleti problémákat nagyon sematikusan, banálisan és szenvelegve tálalják
Igazából nem vagyok régi rajongója ennek a sorozatnak. Akkor ragadtam előtte, amikor a David Morse által játszott beteggel poénkodott
Akkor remek két és fél évadról maradtál le. :-)) A harmadik évad után kezdett zuhanni a színvonal. A negyedik közepén még sikerült visszakapaszkodniuk az emeletre, de az évad végén jókora zuhanást produkáltak. Ahhoz képest az ötödik évadban még fel tudtak kapaszkodni az első lépcsőfokra, néha a másodikra is, de az emeletre már nem értek fel, a szezon végén pedig olyan mélyre zuhantak, hogy már a pincébe vezető lépcsőt sem találják meg. :-))
"A srác az ujjával azért volt az utolsó csepp, mert az egy szakállas vicc, ráadásul még viccként se túl jó."
Pedig (annak ellenére, hogy ismertem a poént) azon sírva röhögtem, szerintem az egész múltheti rész zseniális volt végig. A "lélegeztesse a péniszemet" volt a másik csúcspont. Tényleg elment kicsit lelkizősbe az eredeti nyomozós történetszál, de nekem így is bejön.
A folyamatos tévutak, a kísérletezgetés unalmassá vált, sablonszerűen, ugyanazzal a "heuréka" arckifejezéssel jön rá House a megoldásra, valami egész más téma közben. Századszorra nem köt le annyira, mint az elején. Igazából nem vagyok régi rajongója ennek a sorozatnak. Akkor ragadtam előtte, amikor a David Morse által játszott beteggel poénkodott, az meg bosszút forralt.
Engem is jobban érdekelnek az esetek, mint a szappanoperás magánéleti vonulat. Persze érintőlegesen nem baj, ha felvillan valamennyi, de a rejtély megoldása az ami vonzó. Persze 1 idő után biztosan egyre nehezebb új betegséget találni.
Itt a különbség. :-)) Engem mindig is nagyon érdekelt az, ahogyan rájöttek a beteg bajára, az egész folyamat, érdekeltek a kisbetegek, az egyedi humor, érdekeltek a betegek révén felvetett problémák, amiket általában volt bátorságuk közhelyek nélkül megközelíteni. A magánéleti szálak ilyen tobzódásával az a bajom, hogy amellett, hogy túl sok van már belőlük, nagyon közhelyesen állnak hozzájuk. Ha ilyet akartam volna nézni, akkor az nem tudtam volna megszeretni ezt a sorozatot, legfeljebb hébe-hóba megnéztem volna Laurie miatt. Hiszen az ilyen sorozat, amiben nem túl érdekes szép emberek nyafognak az általuk szándékosan kreált problémákon, és lapos közhelyeket, hamis féligazságokat állítanak be nagy igazságoknak - tizenkettő egy tucat. :-((
