Oszi megelőzött. Az alábbi kiegészítésekkel élnék:
A skandináv hav ~ n. Haff ’lagúna’ (< alnémet haf) areális szókincs része: az Északi-tenger környékén élő germánok közös újítása. Ide jő a sv. hamn, dán havn ~ n. Hafen (< alnémet have[n]) ’kikötő’ szó is. Ezek töve azonos a n. heben ’emel’ igéével, és eredetileg a kikötő védelmére emelt műveket jelölte. Innen vonódott át a kikötőre. Ugyanígy a másik, rövidebb tő eredetileg a turzásokat jelölhette, majd a turzásokon belüli zárt (vö. n. Haff ’lagúna’), ill. azon kívüli, nyílt tengerrészekre. Azt is érdemes észrevenni, hogy a germánságban mindig is több szó volt a ’tenger’-re, és ezek nemigen különböztették meg az édes- ill. sósvízi értelmet, vö. n. Meer ’tenger’, See ’tó’, de a. mere ’tavacska, pocsolya’, sea ’tenger’. A skandináv hav nem is az a. sea ~ n. See helyére lépett (amely annyira belső, közgermán sajátosság, hogy az ún. germán szubsztrátum hipotézis egyik érve, vö. <[link]>), hanem az ie. eredetű a mere ~ n. Meer helyére (vö. lat mare, szláv morě).
A gamalhoz: ez a tő is máig megvan a németben, vö. gammelig ’ócska’, gammeln ’lóg, henyél; (alnémet) elromlik, megromlik’ (> Gemmelei ’henyélés, lustálkodás’, Gammler ’huligán’). Az etimológiája tisztázatlan, úgy vélik, talán az ie. *ĝhĭōm ’tél, hó’ (> gör. χιών {khión} ’hó’, lat. hiems ’tél’, óír gam ’tél’ {mai geimreadh}, szláv zima ’hideg’) tővel függ össze. A lehetséges jelentésváltozáshoz vö. a ’sok telet megélt’ szólást, ugyanakkor skót-gael gamhainn ’egy éves borjú’, ír gamhuin ’borjú’ < tkp. ’egy telet [megélt]’ < óír gam ’tél’; ill. ugyanígy ’tél’ jelentésű tőből van óészaki gymbr ’egy éves bárány’ > a. gimmer ’jerke bárány’, dór χίμαρος (khimarosz) ’egy éves kecske’, lat. bimus (< *bihimos), trimus, quadrimus ’két, háromn négy éves’.
Annak ellenére, hogy a példáidat „megcáfoltuk”, tény hogy kimutatható nyelvjárási megoszlás a közgermánon belül. Itt, érdekes mód a keleti germánok sokszor az északiakkal tartanak. Ez arra mutat, hogy a skandináv őshazán belül a nyugati germánok ősei egy tömbben élhettek, kissé elválva az északi-keleti egységtől. Az északi-keleti tömbben a keleti germánok vlsz. a svédek és a (izoláltabb) nyugati germánok közt helyezkedhettek el. Hutterer példái az alábbiak:
* Bizonyos tövekben az északi és keleti germánban n (ill. folytatója) van ott, ahol a nyugati germán r-t mutat,, vö. ’víz’: óé. vatn, gót wato ~ a. water, n. Wasser; ’tűz’: óé. funi, gót fôn ~ a. fire, n. Feuer (de északi módra n. Funke ’szikra’ is!). * Ugyanígy van l : n alternáció, vö. ’nap’: óé. sól, gót sauïl [sɔ:il] (de gót sunno is!) ~ a. sun, n. Sonne. * A közgermán *jj és *ww közösen fejlődik tovább az északi és a keleti germán, eltérően a többi nyelvtől (*jj > óé. ggj, gót ddj, *ww > ggw), vö. germ. *trewwo ’hű’ > óé. *tryggva, gót triggws ~ a. true, n. treu; germ. *dajjana ’szoptat’ > ósv. dæggia, gót daddjan. * Bizonyos szókészleti egyezések vannak az északin belül is az ósvéd és a gót közt: gót bagms ~ ósv. bagn ’fa’, gót kriustan ~ ósv. krysta ’ropog’.
gammal - közgermán szó, az alt-nak pedig megfelel a középfokú alak - äldre
stor - közgermán szó, eredetileg "szilárd, masszív" jelentéssel, a gros svéd párja a grov
vin = Wein
a Freund svéd megfelelöje a frände, némi jelentésváltozással
hav - ld. alnémet haf, német Haff
a See megfelelöje a svéd sjö
a hegy svédül is berg, a fjäll egy speciális hegy(ség)típust jelent - ez utóbbi egyébként tényleg specifikusan északi germán szó, ismeretlen eredettel.
Egy kollégám szakmai (vasúti) ügyekben rendszeresen jár ki Svájcba és nagyon megtetszett neki a rétoromán nyelv (hogy melyik dialektus, azt nem tudom..).
Állítólag onnan, hogy a vonatokon az utastájékoztatás rétorománul is megtörténik.
A nyelv hangzása kollégámat inkább az olaszra emlékeztette, mint a franciára.
Neki is buzdult, hogy megtanulja, de azt hiszem egyenlőre félretette ezt a tervét.
Köszönet a szép mondáért. Amikor Svájcban jártam, magam is érdeklődtem a rétoromán nyelv kilátásairól. Azt mondták nekem az ottaniak, hogy az a baj, hogy úgy 5-6 rétoromán nyelvjárás van, s ebből is 2-3 jelentősebb, holott a r. nyelv megmentése szempontjából az lenne a jó, ha az egyik nyelvjárás preferálható lenne. 1995 óta a némettel, franciával és olasszal elvileg teljesen egyenrangú Amtssprache (addig csak Nationalspracheként volt elismerve), de sajnos ez sem sokat segített rajta.
Graubünden kantonban állítólag mintegy 100 (!?) német nyelvjárás, 3-4 rétoromán nyelvjárás található, továbbá olasz és francia nyelvű falvak.
Egy helybeli monda ezt úgy magyarázza, hogy amikor a Jóisten megteremtette a világot, angyalokat küldött szét, hogy széthordják a Földön a különféle emberi nyelveket.
Az egyik angyalnak - akinél különösen sokféle nyelv volt - Graubünden fölött kiszakadt a zsákja, így aztán a rengeteg nyelv mind a Graubündeni völgyekbe hullott.
Nekem az egyik kollégám mesélte, aki járt már ott és állítólag a helyiektől hallotta:)
Vagyis általában a szláv -nica kicsinyítő, ill. nőneműsítő végződésről van szó, amelyből a kétnyíltszótagos tendencia a magyarban kiejtette az -i-t.
Mai nyelvérzékünket nyilvánvalóan megtéveszti a nyelvújítás korában elvont -onc, -enc képző (újonc, bérenc) újabb kori felszaporodása. (De ez utóbbi műtermék, és nincs kapcsolatban az -onca, -ence végződéssel.)
> A TESz kizárja, hogy az -onca kicsinyítő képző lenne. Ezzel együtt én interneten találkoztam pl. a Maflonca nickkel, ami nyilván kicsinyítés.
Ennek ellenére elviekben lehet ilyen szerepű, ha nem is az egész, de a -(c)a (a –c itt lehet a ritkább -sz képző nazális után affrikálódott változata, de lehet a tő része is), elsősorban régi személynevekben, pl. Bonca.
Hasonló magyar kicsinyítő elem van a farkinca szóban, ill. (-a nélkül) a loboncos melléknévben.
A maflonca mifelénk kedveskedve megrovó jelző, de maflóca alakban, ez a mafla szó -óca kicsinyítővel enyhített formája. Ennek megfelelően a maflonca-n-je nyilvánvalóan szervetlen betoldás (vö. gubacs ~ gubancs, n. Klotz > kolonc, muslica ~ muslinca).
> És Bence név ezek analógiájára képződött?
Lat. Vincentius ~ m. Bencenc > csonkolással Vinc ~ Benc + -e kicsinyítő képző (v ~ b alakuláshoz, vö. viola ~ ibolya) ≠ Bencse < Ben (csonkolás) + -cs kicsinyítő képző + -e kicsinyítő képző < Benedek.
Vö. 1212: Benz comiti monasterium Copernuch nomine contulit, 1217/1550: Paulus comes filius Eufemiae impetiit Letem diaconum, Forcasium, Macarium et Benczem de sexaginta marcis … 1262/1269: terram Bencench de Berench.
Lepence - ez talán már egy másik "állatfaj", és valamivel népesebbnek tűnik az -onca végűeknél: a földrajzi nevek mellett (Kemence, Velence) számos köznév is végződik -encé-re: kemence, kence, medence, petrence, szelence.
Talán ezek között is van valami rokonság? És Bence név ezek analógiájára képződött?
A rakonca szekéren vagy szánon alkalmazott rudazat, amelynek feladata, hogy a rakományt egyben tartsa. Fosztóképzós alakja átvitt értelemben a 'rendetlen', 'rendezetlen' értelmet adja.
A szó déli szláv eredetű, valamiképp a 'kéz' szó valamely szláv alakjára megy vissza.
> Azt hiszem, nem sikerült eléggé hangsúlyossá tennem, de az általam említett The Paradigmatic Structure of Person Marking c. könyv igen hosszan és részletesen foglalkozik ezzel a témával.
Minden jel szerint, de ez nem feltétlen a Te hibád, ti. 1. nem tudok angolul, így az angol irodalmi jegyzékeket, bármily érdekesnek is tűnik, figyelmen kívül hagyom; 2. a keleti perifériákon robotolva esélyem sincs esetleg egy pesti szakkönyvtárban ilyen könyveket bogarászni.
> Ha érdekel, biztos ki tudunk találni valamit, hogy a megfelelő rész eljusson hozzád:)
Várom a megoldási javaslatod. :o)
---
Ettől függetlenül beszélhetünk még róla, mert Bickertonnál olvastam egy hasonló struktúráról és kizárásról a m. 'van' ige 4 féle jelentésével kapcsolatban, melyek rendre: létezés, elhelyezkedés, birtoklás, tulajdon. Erre az IE-i nyelvekben két ige is adatik. (is, have)
Azt hiszem, nem sikerült eléggé hangsúlyossá tennem, de az általam említett The Paradigmatic Structure of Person Marking c. könyv igen hosszan és részletesen foglalkozik ezzel a témával. Ha érdekel, biztos ki tudunk találni valamit, hogy a megfelelő rész eljusson hozzád:)
Nos, ha valamely különlegesebb nyelv változatát be tudjátok azonosítani valamelyik esetbe, akkor azt írjátok be. A korábbi szamoa példa az 5. eset és -ha jól tudom- a görög ill. manysi és hanti a 2. esetbe tartozik.
Classificatory verbs: Olyan (afixálódó) segédigék, amelyek funkciója az, hogy jelöljék a főige bővítményének (rendszerint tárgyának) az osztályát. Ez az osztályozás hasonló ahhoz, ahogy a számlálószavak osztályozzák a főnevet. Ilyen nyelvekben nem azt mondjuk, hogy ’adj labdát’, ’adj vizet’, hanem azt, hogy ’adj-guríts almát’, ’adj-önts vizet’. Itt a gurít és az önt szavak szimbolizálják azokat az osztályba soroló segédigéket, amelyek egyrészt a kerek dolgok, másrészt a folyékony dolgok osztályával egyeztetik az főigét. Ezek a segédigék vagy előfordulhatnak önmagukban teljes jelentésű igeként, vagy nem; de segédigeként az előbbi esetben sincs önálló jelentésük. Ha az ige bővítménye a kontextusból világos, akkor a bővítmény el is maradhat, csak az osztályba soroló segédige utal rá; úgy ahogy a magyarban a határozott ragozás esetén is elmaradhat a tárgy. Ilyen nyelvek pl. az atapaszka nyelvek, mint a navaho, vö. <http://en.wikipedia.org/wiki/Southern_Athabaskan_languages>.
Verbal directional: Itt úgy néz ki, mintha egy szó lemaradt volna. Emlékezetem sötét kútjából ehhez a kifejezéshez azt az információmorzsát sikerült kihalásznom, hogy vannak nyelvek, amelyekben a mozgásigék nem állhatnak önmagukban, csak olyan markerrel (vagy opcionálisan kiegészíthetők ilyennel), amely a mozgás irányát kifejezi. Talán ilyen azok a navaho előragok, amely pl. ’két részre, kétfelé’, ’egyenesen ki’, ’lefelé’ irányultságot adnak az igének. Tágabb értelemben vlsz. a magyar igekötőknek is van ilyen funkciója: bemegyek a kocsmába ~ kimegyek a kocsmából.