Minden, ami kép.
Vizualitás, képi világ, dizájnnal, látvánnyal, fotókkal kapcsolatos elméletek, élmények és ízlés... Várok számotokra kedves képeket is, leírással, élménybeszámolóval, asszociációkkal, etc. (de nem csak képeket).
tizenhat éves, elég viharvert már. Gyakorlatilag a növény zöldlevelei sem igazán telitettek hanem amolyan fás, szürkészöldek. Most a leghosszabb ága olyan 25 cm lehet és négy őt ilyen hosszú ága van. Egy pár hete kellett levágnom elég sok levelet róla, mert kezdtek olyan senyvedten lógni..
Ez a Meteoraknal volt. (Termeszetesen csinaltam olyan kepeket is, amik az elsodleges latvanyossagot, vagyis a kolostorokat tartalmazzak, de nekem nagyon megtetszett ez a dino vagy mi. Es volt meg mas szikla is, ami emlekeztetett valamire: az egyik peldaul olyan volt, mint egy harcos feje, pancelsisakkal.)
Nem tudom, nekem ez nincs a határon. Jó érzésem támad tőle, mert olyan, mintha én is feküdnék a fűben. :-)) Ami engem zavar a képben, az csak az, hogy a felső kalászka levágásra került. De nekem bejön.
De ha már ennyit élvezkedtem a Tieteken, megpróbálok én is egy hasonlót. Bár pillanatnyi álláspont lesz.
Tudok példát hozni a mappámból a művészieskedésből, nem véletlenül nem töltöttem eddig fel. ;-)
Szóval ez szerintem kimeríti a Júlia-regény illusztrált korengedményes változatát. Akik eddig még jól érezték magukat, azokkal közlöm, ez vakuval készült a naplementébe. Bizalmatlanná válok magammal szemben, ha meglátom. :) Viszont egy szomszédjáról készült egy vaku nélküli, az bekerült ide, s szeretem is.
Aztán van olyan, amelyről igazából nem tudnám megmondani, miért készült belőle kép. Kábé minden a helyén van, mégsem izgalmas. Pedig vannak rajta párezren. ;)
Ami Godnak a korrekt iparosmunka, az nekem ugyanebben a kategóriában a növényfotózás. Ilyet pl. már ezren fotóztak előttem, igen nagy valószínűséggel ugyanilyen beállításból. A fotóim javát mégis ezek teszik ki, ezzel érzem jól magam.
Aztán van olyan, amit jó volt meglátni és lekapni. (Eszembe jutott még egy, egy döglött őz, de az meglehetősen gusztustalan. Őszintén szólva nekem a kedvenc képeim között van.)
Az első gondolatom a sejtelmes sötétedést látva az volt, hogy ez olyan, mint valami testnyílás. A második az, hogy ez olyan, mintha látnánk bal és jobb oldalt egy-egy combot, felső folytatásukban pedig egy női nemi szervet. Jó, a köldök valóban elcsúszott picit. Nagyjából ezek jártak a fejemben. Aztán megláttam God változatát, s eszembe jutott a tüdőröntgende. Most már inkább nem gondolok semmit. :-)
Hááát. Nézegettem most a képeket, és inkább az "egész jó"-"szar" besorolás felé hajlottam. A művészi(eskedő) jelzők saját fotókra való ragasztása nem megy nekem.
Kellemetlen egy dolog ez a fejlődés, változás, időmúlás. Ha az embernek támad egy ötlete, 99,99%, hogy már lelőtték a poént 1-2-...-50-100-sok évvel azelőtt.
Ráró, azt hiszem, ez megint nem a jó irány
Jöttem hazafelé
Őszi giccs című sorozatunk újabb taggal gyarapodott. A művész adományokat gyűjt alkotásainak földalatti betonbunkerben való kiállítására. 
Ez egy ilyen őszi hangulat. 
Ez meg egy nagyon jól kinéző kúszónövényes "fal". Csak pont szembesütött a nap, úgyhogy nem lett az igazi. 
Hat nem aranyos?:-)
Szóval ez szerintem kimeríti a Júlia-regény illusztrált korengedményes változatát. Akik eddig még jól érezték magukat, azokkal közlöm, ez vakuval készült a naplementébe. Bizalmatlanná válok magammal szemben, ha meglátom. :) Viszont egy szomszédjáról készült egy vaku nélküli, az bekerült ide, s szeretem is. 
Aztán van olyan, amelyről igazából nem tudnám megmondani, miért készült belőle kép. Kábé minden a helyén van, mégsem izgalmas. Pedig vannak rajta párezren. ;)
Ami Godnak a korrekt iparosmunka, az nekem ugyanebben a kategóriában a növényfotózás. Ilyet pl. már ezren fotóztak előttem, igen nagy valószínűséggel ugyanilyen beállításból. A fotóim javát mégis ezek teszik ki, ezzel érzem jól magam.
Aztán van olyan, amit jó volt meglátni és lekapni. (Eszembe jutott még egy, egy döglött őz, de az meglehetősen gusztustalan. Őszintén szólva nekem a kedvenc képeim között van.) 