nehéz lesz elhinned, de apám a túrógombóc cukorral vagy nem cukorral fogyasztásából hogyismondjam...konfesszionális tesztet csinált: aki cukorral, az szerinte a többségi társadalom boldog tagja volt, aki meg sóval, az unsereiner.
Meg - értelmes ember létére - voltak még ilyenjei, hogy pl. aki csészéből issza a kávét és nem pohárból, az úgyszintén.
Anyám miatt meg - hasonló megfontolásból - otthon meg a jelenlétében étteremben nem lehetett grenadírmarsot, azaz krumplistésztát enni. A minisztériumi ebédlőben, meg néha még a Boráros téri alumíniumkanalasban viszont két adagszámra ette.
Ugyanilyen interdikció alá esett a köröm- és pacalpörkölt, a dagadó (a neve miatt) és így tovább.
Húsvéti sonka frissen reszelt tormával meg csülkös bableves viszont minden mennyiségben, bennefőtt, füstölt illatú tojással...
Ki érti ezt? És fontos, hogy értse valaki? Csak része a korképnek.
Nos, az árokbetemetési kísérlet láthatóan össznépi ökörködéssé változott. Ez sajnálatos.
Visszatérve tehát a topik témájához:
1. Elfogadom, hogy egyesek a káposztás cvekedlit cukorral eszik, de ezt soha nem annál az asztalnál, melynél én is ülök. (Gala ignore on)
2. A tejbegríz ügyében a csomnók valóban elengedhetetlenek, s a baracklekvár ügyében is eléggé toleráns vagyok, bár az hajlamos magától összekeveredni a tejbepapival, amitől az olyan lesz, mint a hajnali hányás.
3. A kiskanállal való körkörös merítés, mint technológia terén már egyáltalán nincsenek árkok, hisz a politikai hovatartozás kérdését a jobbról, illetve a balról merítés tekintetében kiegyensúlyozza a jobbra illetve balra való merítés.
4. Virsliben a kézbentartásos módszert preferálom, a mustárt félkörös motdulattal púpozva a virslire. A tálcán persze ott van a kés és villa, hátha a gyermekeim arra járnak, és akkor mutatni tudjak jó példát.
5. A sárgarépa főzelék mellé, az ehetetlenek kategóriájába sorolnám még a finomfőzeléket is, mely, mint színösszetétele egyértelműen elárulja, a jobbos álnemzeti ideológia aljas találmánya.
A büdöskomcsik ez ellen csak a paradicsomos káposzta nevű orgyilkosság feltalálásával tudtak védekezni.
Tisztelt topiktársak!
Szeretném, ha a fenti kérdésekben egyetértésre jutnánk, mert lassan lejár az időnk, és nem fogunk tudni áttérni a "Sóskamártás sósan-savanyún vagy cukorral" napirendi pontra.
Mindenféle lekvár a grázestésztához dukál, nem pedig a tejbés grízhez.
A mindenféle lekvár közül a sárgabarack a trappista sajthoz való. Amely trappista sajt természetesen Tolna megyei.
A szilvalekvár a dióval megszórt barátfüléhez/be, az áfonyalekvár a püspökkenyér mellé, a darabos narancsjam pedig a közepesen megpirított vajaskenyérre. A vaj az sós.
Hogy mennyire igazad van!!!:)))))) azért ezt az átkosban nem engedték meg maguknak, hogy a virslibe ennyi fűrészport tegyenek!!:(((((((((
Igaz, ez egy kicsit OFF volt, de nekem szabad:DDD
Olvasgattam, olvasgattam, de nem tudtam megállni. Amit ti itt konszenzuskeresésileg műveltek, az túlmegy szinte minden határon.
1. Káposztás cvekedli ügyben az egyetlen és megfellebbezhetetlen igazság: se cukor, se só, se bors, se káposzta, se cvekedli. Vagy ha már elkészítettük, akkor szórjuk meg jó vastagon cukorral, borssal, sóval és minteg ykét centi vastagon mazsolával, mert az is förtelmes és úgy, egybe hajítsuk a kukába. minek külön fáradni a mazsoilával?
2. Tejbegríz esetében a kompromisszumos megoldást abban látom, hogy kakaó-nem keverve-körkörösen lapátolva-jó nagy menzacsomókkal-szigorúan kiskanállal. Mindenféle lekvár a grázestésztához dukál, nem pedig a tejbés grízhez.
Ja, a tejberizs pedig szintén kakaóért kiált. Kozmopolliberális Nesquickért szerintem. Magyar kakaó ugysincsen, ahogy magyar ananász és kávéültetvény is viszonlag ritka.
Úgy gondolom némi kompromisszum, ároktemetésileg, elfogadható, ha a kakaóporral gazdagon meghintett tejbegríz/rizs közepére egy fél evőkanál nagymama lekvárját csöppentünk.
Kopromisszum helyett elvtelen összemosást mondanék. A grízt és a rizsát még tejben sem illik összemosni. Ráadásul még kakaóport a lekvárral is, pfúj! A grízhez kakaó, a rizsához nagymama lekvárja passzol.
Érdemes még tisztázni, hogy a "kakaópor" az mit is takar. Becsületes magyar szerencsi macskát, vagy kozmopolliberális nesquick cukrozott ragacsokat?
Szociálisan érzéketlen vagy!
A bankárkapitalisták persze megengedhetik maguknak, hogy juhbélbe töltött bécsi virsit zabáljanak kokakólamámorban fetrengve, de a proletároknak a műbeles virsli a luxus csúcsa.
BaSand, így sose lesz árokbetemetés. Az csak rágalom, hogy a liberálisok baracklekváros virsli evését kötelezővé tennék. De hát ha valaki ilyen, azt is el kell fogadni, szenved ő tőle eleget, hiszen egész életében titkolnia kell ezt a szenvedélyét, nem vállalhatja fel nyíltan szokásait.