Láttam már, s valóban voltak benne érdekes részletek. De kevesen vállalták a szereplést, aminek okát csak sejteni vélem.
Énekes produkciók: Pély Barna ex-csaja és a buszsofőr duettje, illetőleg Patai Anna szólóban.
Beszélgetésben részt vett még: Tilla, Presser, aki elmeséli, miként veszett oda a Megasztár lényege az 5. évadra; a minden téren totál leépült Settenkedő, Falusi Mariann, ill. említetteken kívül Oláh Ibolya, Giorgio és a Szecsődi Ká... izé, Kamilla.
Még a megasztáros szereplése előtt pár évig egy házban laktam vele Pécsen. Meglepődtem, amikor megláttam a Megasztárban, ráadásul egy olyan együttes dalával, amit már akkor is szerettem.
Mélyen eléggé csúszkált a hangja, de volt neki egy csilingelő hangszíne, amit nagyon szerettem benne.
Nagyon sajnálom, vélhetően hosszú szenvedés után hunyt el. :(
Bár gyakran volt hangban hamiskás, de mint előadó, egyáltalán nem volt az. Emlékezetesek maradtak számomra performanszai, érződött, hogy ízig-vérig benne van a zenébe, imádja, van érzéke hozzá.
Olvastam, hogy "nagy siker" volt, meg kell elégedned ennyivel, mert aki kiadott ezreket a jegyre, valószínűleg nem fogja bevallani, ha akkorát csalódott, mint Te az ingyenes koncerten, vagy pedig nagy rajongója Caramel "művészetének", ezért elfogult! :-)
Én pl. biztosan nem vennék jegyet rá, de még az ingyenes koncertjére sem lennék kíváncsi, nem kedvelem.
A Duna regen meg folytonosan hozta az aranyat, miota bevizlepcsoztek, azota mar nincs igazan utanpotlas. Ez nemileg igaz a megasztarra meg az egyeb ilyen musorokra is, par ev alatt levadasszak a tehetseges enekeseket, azutan mostanra mar kevesebb .arad beloluk. Most epp a regiekbol meganosztalgiaznak valamelyik zenei teveadon:-)
Tulajdonképp ezért érdemes ilyen műsort rendezni. Az jutott eszembe, hogy nálunk Komárom megyében van egy városka a Duna partján, Ács. Nos az egyik részét ma is úgy hívják:"Pénzásás" annak emlékére, hogy valamikor itt mosták az aranymosók a Dunából az aranyszemcséket. Fáradtságos munka volt, rengeteg hordalékot kellett kilapátolni és átmosni, de állítólag mindig lehetet találni kisebb, nagyobb szemcséket. Ilyenek ezek a műsorok is, sok hordalék, kevés csillogó aranyszemcse, de az kevéske mégiscsak megéri a sok lapátolást.
Valóban nagyon dallamos, szövege értelmes, az egész klip hatásos! A "Lélekdonor" volt számomra ennyire jó Carameltől!
...és meg kell említeni, hogy a vokált NAGY BOGI énekli, aki anno az Ének iskolájában, majd a Sztárban sztár + 1 kicsiben is bizonyította, jó kis énekesnő lesz belőle. Remélem hamarosan "előre lép" az énekes mögül és önállóan is hallhatjuk!
Volt egy nagyon híres Horváth Jenő-Seress Rezső sláger, amit én Ferenczi György és a Budapest bár előadásában ismertem meg, az Csak átutazó vagyok itt földön. Ime egy kissé eredetibb előadás, Szécsi Pállal
A téma 61 év után is megmozgatja az alkotók fantáziáját, mert Caramel most újra elővette. Nagyon szép lett, elgondolkodtató, több rétegű a zene is, a szöveg is. Készítettek hozzá egy zseniális klipet, ahogy az egyik hozzászóló megjegyzi, Szemes Máté egyszerűen zseniális a főszerepben.
Tegnap kapcsolatos közben rátaláltam a Zenebutik nevű csatornára ahol a Megasztar adásokat ismétlik. Tegnap az első szériából az az adás volt, amikor a vigaszágon lévőket juttatta be a közönség. Akkor jutott be Gaspar Laci. Este 10-kor kezdődnek,nem tudom,hogy hány adást fognak adni.
Nagyon egyetértek ezzel az elemzéssel és a továbbiakkal is!
Gyakorlatilag két nagy tényezőnek köszönhető a zenei korszakváltás a magyar zeneiparban: a Megasztárnak és a 2007-ben létrejövő MR2 Petőfinek. Bár én azt a sötét zenei középkort inkább 1995-2011 közé tenném (azért ne feledkezzünk el a borzalmas emokorszakról, vagy az SP-Fluor éráról és az akkori egynyári tinisztárokról), a Megasztár felfedezettjei és az MR2 Petőfi sokat tettek a színvonalas magyar zene visszatéréséért és addig cikinek, égőnek tartott (réteg)műfajok (újbóli) divatossá tételéért.
Most pedig ezt látom a visszájára fordulni és nagyon el vagyok keseredve miatta.
Olyan jó olvasni ezeket a "nosztalgikus" írásokat! Én a második szériából is kiemelném azt a felejthetetlen pillanatot, amikor Oláh Ibolya volt a duett partnere Palcsó Tominak! A mai napig, ha meghallom ezt a dalt a rádióban, mindig Ibolyát hallom énekelni Tina helyett!
Aki komolyan kedveli (én igen), figyelemmel kíséri a pályafutását, ami -igaz nem csillogó, mert szakított a bulvár felhajtással és a celebséget is utálja- töretlen, rendszeresen vannak előadói estjei, vannak új dalai. Nálunk a helyi rádió szerencsére időről-időre játssza! Már csak az kellene, hogy újra felfedezze egy producer, egy sz.direktor és játszhatna zenés darabokban, mert pl. Edit Piaf szerepére még Keresztesnél is alkalmasabb lehetne! Ráadásul már megkomolyodott, érettebb lett, sehol nincs már a féktelen, kezelhetetlen Ibolya.
Akarva vagy akaratlanul az első széria hatalmas sikere után ezen a szérián már érezni lehetett az üzleti szempontokat is. Az elsőben nem lehetett azt mondani egyik versenyzőre sem, hogy adott korosztálynak szólna, egyszerre szurkolt nekik a nagymama, a feleseg, a férj, a tini, a gyerek. A másodikat már egyértelműen a leginkább rajongani tudó és a rajongását akar anyagiakban is kifejező tinédzserekre építette fel a csatorna, sajnos ebből kifolyólag a színvonala sem korrelált az elsővel, azonban a müsor koncepciója szerencsére sokat nem változott, így az igényesség megmaradt. Amit fontos megjegyezni, hogy a lehető legjobb koncepciója volt a műsornak az, hogy minden héten stílusokban kirándultak a versenyzők, nem tudom felfogni, ezt hogy és miért nem hozzák vissza a 2010-es évek tehetségkutatóiba, a közönsegnél is sokkal nagyobb sikert aratnának, így csak az unalomig ismert 125 ember által ugyanúgy elénekelt slágereket halljuk mindenhol.
A mezőny itt tele volt tökéletes tinisztárokkal, formás lányok, helyes fiúk, akik jól mozogtak, jól énekeltek, de sokkal kevésbé voltak emlékezetesek, mint az első rész versenyzői. Nem igazán hiszem, hogy Bálint Ádám, Palcsó Tamás vagy Kovács Timi neve a nagyobb közönségnek mond ma valamit. Azért akadtak itt is izgalmas előadók, pl Bartók Eszti, Torres Dani es persze Tóth Gabi és Caramel, akik az utóéletet tekintve talán Rúzsa Magdi mellett a legnagyobb karriert futották be. Caramel győzelme nem volt kérdés, Palcsó 2. helye totális rejtély számomra, de betudom a tinilány szavazóbázisnak, akkor is így tettem.
Az első szériában tehát megjelent a TEHETSÉG. Én akkoriban a döntőben Tóth Verának szurkoltam, de azóta rá kellett jönnöm, hogy Oláh Ibolyához hasonló őstehetség azóta sem volt a tehetségkutatókban. Ahigy Vera is fogalmazott egyszer, benne megtestesül mindaz, ami az igazán drámaian nagy előadókban, amolyan meg nem értett zseni. Soha életében nem tanulta, hogy kell viselnie magát a színpadon, méis olyan szuggeszcióval és egyediséggel adta elő a dalait, hogy sokszor egészen hátborzongató volt a szörnyű angol kiejtése ellenére (ami akkor egyébkén szinte minden versenyzőre igaz volt, ez az egy ami pozitív irányba fejlődött azóta.) Tóth Vera egy akkor még nem túl erős előadóként nyerte a versenyt, de kétségtelen, hogy hangi adottságokban magasan a mezőny felett állt, pláne furcsa volt egy olyan fiatal énekesnőt hallani, aki mondjuk megközelítheti akár Cserháti, akár Kovács Kati szintjét, ne felejtsük el, hogy a '90-es években a fiatal generáció bravúrénekesnői Szulák Andrea és Auth Csilla voltak...
Nekem még nagy kedvencem volt Kandech Evelyne, aki igazi alternatív sztáralkat volt, talán akkoriban még nem annyira volt igény ilyenfajta progresszivitásra, amit ő képviselt. Sokszor gondolkoztam rajta, hogy ha mondjuk a negyedik szériában indul, akár meg is nyerhette volna és szép karriert futhatott volna be az underground színpadokon, a mezőny legszínesebb előadója Ibolya mellett egyértelműen ő volt.
Az utóbbi időben nagyon sokat újranéztem az összes szériából es érdekes volt így evek múltán visszanézni, mennyivel jobb volt például az első és a harmadik szeria bármelyik X faktornál. Nem csak a versenyzők tekinttében, hanem a műsor felépítése, koncepcióját tekintve. A kisbideok nem beállított amolyan tényleg parasztmagyaroknak szóló ostobaságokról szóltak, hanem a dalról, a műfajról, az előadásról, amit hallani, látni fogunk. A negyediknél persze ez is megváltozott.
Az első három széria zsűrikritikáit, amelyek valóban a versenyzőket segítő, az előadást többé-kevésbé mélyen elemző vélemények voltak (még a sokat szidott Soma és a totálisan dilettáns Bakács is mondott nagyon jó dolgokat), össze sem lehet hasonlítani azokkal a semmitmondó, amatőr lózugokkal, amiket mostanában hallunk az élő műsorokban. Görög Zita prödükciói pedig felüdülést jelentenek Istenes Bence műmájerkedeséhez képest, ami szintén jelez egy szintet.
A legjobb széria egyértelműen a harmadik volt, nemcsak a legérdekesebb, legizgalmasabb egyéniségek jelentek ott meg, hanem olyan dalokat is hallottunk, amiknek semmi közük nincsen a populáris zenéhez, vagy aminek igen, azokat is sokszor teljesen egyedi feldolgozásban hallottuk, ez mind köszönhető volt Novák Péter nyitottságának es kiváló zenei bábáskodásának (mikor lesz egy Póka Angéla-féle Szomorú vasárnap bármelyik ma futó tehetségkutatóban?).
Egyenként:
Az első széria:
A magyar popzene sötét középkora volt az 1995-2003-ig tartó időszak, gyakorlatilag a tehetségtelenség netovábbja volt, ami akkor zajlott, köszönhetően Kozsonak es a hasonlóan remek zenei "producereknek" pl. Általánossá vált az a felfogás, hogy a magyar könnyűzene képtelen tehetséges, egyedi előadókat kitermelni, minden énekes és együttes egy külföldi, általában szintén nem túl kreatív tákolmány borzasztóan szegény utanzása volt.
Ebben a szériában nyerhette vissza a magyar közönsé a hitét a magyar könnyűzenében, lám vannak érdekes előadók, tehetséges énekesek, csak eddig nem kaptak teret. Fantasztikus volt, hogy van egy műsor, ahol 120 perc élő éneklést lehet hallani, egyáltalán ez is új volt már akkoriban.
Ma már viccesnek tünhet az akkori műsorszerkesztés, a ruhák stb, de akkoriban emlékszem, milyen közösségkovácsoló ereje volt annak a szériának, szombat este pl rengeteg szórakozóhelyen félházak voltak, mert mindenki a Megasztárt nézte, a kor lehetőségeihez képest idézte a Ki mit tud? hatásait.
A versenyzők egytől egyig klasszikus figurák maradtak: Galambos Dorina, Dér Heni, Nagy Edmond, Schmidt Vera, Kandech Evelyne és persze a nagy hármas Gáspár Laci, Oláh Ibolya és a nyertes Tóth Vera mind-mind karizmatikus előadók voltak, egyedi és utánozhatatlan stílussal.
