Nagyon szeretem ezt a padlot - a gyerekkoromra emlekeztet... a tukor a foldon... remelhetoleg meg nem kerult a falra... eladjak a hazat, talan majd az uj lako... de az is lehet, divat. A nappali... hat... szonyu...
Akarhol is van - a kretapor az kretapor... nem a legjobb uj divat...
Ez a lepcso viszont kedves a szememnek! a lepcsofeljaronal levo moso es szaritogep... kevesbe.
Nem lehet egy alom takaritani a fugak miatt- es ha mar fugak... hat latni a nagy lapokat... kar.
Es a konyha! Tetszik... igy ahogy van, el tudnam fogadni... ha lenne meg benne tarolohely valahol, bar mostanaban kevet sutok-fozok. A magas asztal es szekek... hat az nem kellene. Erdekes az a fal - gondolom statikai oka volt meghagyni.
Nekem is vegyes. Első körben végigmennék, és nagyon sok képet, és némileg kevesebb csecsebecsét kidobálnék. :) Főleg azokat, amik egymás előtt vagy egymás hegyén-hátán vannak. És utána még mindig utálnám a fürdőszobát. De nekem is van jópár tetsző részlet, meg a lakás belső elrendezése is bejön.
Ezektől a tapétáktól + képek a falra másznék. Különben egyetlen kényelmesnek tűnő darab az ágy. A székek és pamlag inkább csak dekorációra alkalmas, vagy orvosi váróba, de kényelmes üldögélésre, olvasásra nem.
Hm... nagyon sok eleme tetszik... de tudom, megorulnek ebben, tul nyuzsgos nekem a sok minta es szin. Most divat a mintas cucc - ruhaban is, lakasban is - es a tapetak egyre jobban jonnek vissza...
Ami viszont ennel is jobban ellenerzest kelt bennem - az, hogy a szin es minta uralkodik a hasznalhatosag etorpul (elmarad?).
Mert. Takaritani pl remalom lenne, az elso adando alkalommal ez a tukor eltorne nalam :))
Ez viszont nagyon tetszik, azzal a gondolattal egyutt, hogy jo fenykepnek, de ha nekiallok vacsorat kesziteni, az egesz dolog maskepp fog kinezni... de a szinei jok nagyon.
Sot... az elso ranezes, az elso benyomas nagyon kedvezo. Hangualtos.
Ez tetszik - szokatlan a sotet ajto, de most sotet korszakom (is) van.
A nappali es a halo... nem rosszaka szinek - de tul sok nekem, es a butorok... nem a stilusom...
Biztos a korkulombseg az oka - en mar nem tartogatok sokmindent... varrogepem mindig volt-van-lesz, de egyre kevesebbet hasznalom... a konyhai gepeimtol nem valok meg... a szerszamok meg (lancfuresz- korfuresz-furo-csavaro es ilyenek) meg kellenek karbantartashoz (bar a kicsi fiam ugy tunik ellenjavallja a lancfureszt... el akart tiltani tole - mire felhaborodtam - de akkor megfenyegett, hogy nem visz az ugyeletre...) szoval... nem kell mar a hangar... sot, nyarra annyira ures garazst akarok, hogy a betont le tudjam festeni.
Családunk egyik öröklődő szokása, hogy szerszámot-gépet nem adunk el, az "nem kér pénzt", ha már megvan. Így van nekem egy komplett varróműhelyem (gyorsvarró, interlock + normál varrógép, ez 3 nagy asztal) és egy komplett fazekas műhelyem (kemence, korong, mángorló), és kb egy konténernyi egyéb hobbis-kézműves-barkács holmim.
Jelenleg valóban egy hangárban van a többségük.
Majd egyszer nyitok egy közösségi DIY műhelyt :)
Hja, nem, mert rohamot kapok, ha valaki hozzányúl bármihez...
Engem nem az inspiral, hogy "rendet hagyjak magam utan" - ellenkezoleg, ugy alakitom ki a lakast, hogy en jol erezzem magam benne. Az legyen korulottem amit szeretek. Amit nem szeretek, nem kell, annak el kell tunnie...
Nagy igazsag... de ha valaki a "horder", a gyujtogeto, aki nem tud megvalni a dolgoktol - az tudja tultolteni a rendelkezesre allo helyet.
Kb kialakitottam, mennyi tarolohely kell nekem. Igen, tul lehet tolteni, de az igazsag az, ha tomott, akkor nem tudok rendet tartani... es nem szeretem a rendetlenseget a szekrenyekben sem.
Szoval... tudom, hogy tudok uralkodni magamon - mielott veszek valamit, arra gondolom, hogy hova fogom rakni... vagy mit dobok ki hogy helye legyen... ez a trukk bevalt nekem :))
Csak tudod én meg azt figyeltem meg, hogy egy - viszonylag rövid - idő után a felszabadult helyeket ugyanúgy megtöltik más, totálisan hasonlóan felesleges, de már újabban beszerzett cucc :-)
Szerintem a legnagyobb igazság ez a mondás: a dolgok maradéktalanul kitöltik a rendelkezésükre álló teret és időt :-)
Régebben kérdezték többen, hogy Lényem miért nem lakik itt. A válasz egyszerű. Ő elférne, de a holmiját nem tudom elhelyezni. Megnyugtató, hogy nála sokkal több kacat van mint nálam, mert még nálam is nehezebben dob ki holmikat.
Persze volt amit már régen elajándékoztam a háztartásból, így mikor a közelmultban 11 vendég volt, először egyébként mióta itt lakom, papirpohár és papirtányér volt.:-(
Majd ha meghalok, hívnak egy konténert és az elvisz mindent. Nem erpőszakolom meg magam a kidobálással.
Most egyszerusitem az eletemet - szelektalok, selejtezek... a veteranoknak kuldom amit lehet, eladom amit erdemes, es ami meg marad es nem hasznalom, az szemet... nehezen alltam ra, de micsoda megkonnyebbules... csak azert mert van hely, nem kell teletomni olyanokkal amiknek semmi ertelme, haszna, jelentosege...
Igen, nekem is, bár a tárolóhely szerintem kevés lenne. Itt van a T-alakú közlekedő felett tároló (bőröndök, erősítők, hangfalak, kempingszékek, virágosföldek, szerszámosládák), az előszobában egy kis szekrény (cipők, kendők), a nappaliban egy komód (papírok, kis biszbaszok) + az ülőgarnitúrában van egy szintetizátor, a hálóban meg 3,5 méternyi rendes és 3 méternyi felsőszekrény. (Ruhák, további cipők, törölközők, nagyobb biszbaszok.)
Ja és egy tele pincénk is van.... és mindez úgy, hogy én nagyon kidobós vagyok.
Én viszont mindig is kuckóztam. És sokkal kisebb az életterem, mint amennyi helyet elfoglalnak a hobbim-munkám dolgai. A hálószobámba az ágy mellé max 1-1 éjjeliszekrény fér be, olyan kicsi, nem is szeretnék nagyobbat, ha építenék sem lenne nagyobb.
Viszont 15 évig kell céges papírokat őriznem, ami egy komplett helyiséget igényel.
Kerti gépek szintén +1.
Az "egyéb" műhelyem kb 100m2 helyen férne el normálisan.
Biztos szerencsés voltam, mert az első és a legkisebb lakásom Stockholmban egy szoba hall volt, de 54 nm. Előtte itthon is, volt, hogy a körülmények miatt "szüken" laktunk, de a szobák soha nem voltak kicsik. Ez a legnagyobb fenntartásom az öregotthonnal kapcsolatban is, hogy hogy fogom kibirni 3 nm. szobában a létet. Persze ha egyáltalán még megélem, hogy lesz hely, akkor is csak akkor megyek be ha már majdnem visznek, akkor meg már mindegy lesz.:-)
Én is a szúfán érzem a legjobban magam :), de nem igénylek nagy tereket a szófa és magam köré, tökéletesen elvoltam hat évig a hamburgi 29nm-es, egy szoba - erkélyes lakásban is. Mondjuk persze ketten már nem szeretnék ott lakni, akkor egyszerűen kell a két szoba.
Nekem lehet, hogy titokban klausztrofobiám van. A lakásomban már kinyitottam a falakat, mert nekem kell a tér. No és szeretek a lakásban élni, nem vagyok egy kerti tipus. Van kert, van sok balkon, de én időjárás függetlenül a szobában a szófán érzem jól magam. Bezárva egy pici házba, megőrülnék.
