Ja, én meg mindkettőt....::)))) Akkor egyébként a vonatból éppe nkiszálltunk és kezdtük nyakunkba venni avárost és bandukoltunk a múzeumig. Nem akartuk egész nap magunkkal cipelni a dobozt, de vissazfelé jövet délután már zárva volt az üzlet. A pályaudvari boltjukban meg már elfogyott....
Kéééééét kiló???? Vicccölni teccccik? Ebből a luxemburgerliből simán be llehet csapni egy fél dobozzal együltőben... És ez már el is fogyott... Akkor minek itt kééééét kilóról álszenteskedni????????
Jaj, a Zauner az nagyon kedvenc, ha arra járnuk, ki nem maradhat... De hát ott annyi minden van, hogy a Zember fia meg jánya azt se tudja, hová kapkodja a fejét...
Ühüm, az ischler maradványai Bad Ischl-ből....::))))
Tényleg finom ez a Luxemburgerli.... Veszedelmes a picinysége, mert így többet be bír kapni az ember, gyorsabban fogy..... Miközben többféle ízt lehet kóstolgatni.....
hihihihahaha....... Habár... A Szabadság téri és hozzá hasonló szökőkutak azért már bátrabb programozásúak, mint a szigeti volt. Azóta a szökőkút technika és divat is óriásit fejlődött, nemcsak a mobiltelefonoké....::))
Az eredetileg Olaszországból származó, de Franciaországban tökéletesített macaron tésztája tojásfehérje, porcukor (vagy cukorszirup) és mandulaliszt keveréke. Velence környékén kezdett kialakulni a 14–15. században. Elkészítése roppan macerás és időigényes, titka állítólag a pihentetett tojásfehérjében rejlik, de a profik szerint fontos kellék a cukorhőmérő is. Sikerét krémes állagának és vidám színeinek is köszönheti, Franciaországban az egyik legismertebb desszert. Leghíresebb készítője Pierre Hermé, akinek a macaronjai akár 4 euróba i kerülhetnek. Hermé is szereti a különleges ízű krémeket, előszeretettel használ parmezánt, olívát vagy balzsamecetet is.
