Érdekelne a véleményed egy dologban. Most csinálok egy 1973-as Csíszár Gyula formára egy hegedűt. De, az f-rés nem volt meg hozzá. Interneten kerestem egy Csíszár hegedűt, levettem a formát, méretet, viszont szerintem szűkebbre hagytam, mint kellett volna. A fenti f-rés szemek közt 4.2 mm, az jó is lenne/végülis azt írja a könyv, hogy az a fontos, hogy ott meg legyen a táv. De én nem vittem ki az alsó furatokat szerintem a megfelelő szélességig/közelebb kellett volna az intarziához valamennyivel./ Ez egy Guarneri del Gesu szélességű f-rés, aminek a hegedű alsó része 20.8 cm, a Csiszár Gyula hegedű meg 21.4 cm. Most ez hangban mit fog jelenteni, ha nem vittem ki eléggé. Esztétikai hiba, vagy a hang hiba, vagy ha változik is a hang, de nem lesz hiba?
Ránézésre mit látsz, arányos e, tűréshatáron belül van e vajon.
A könyv azt írja, hogy ha túl közel vannak az f-rések egymáshoz farkashang alakulhat ki.
A másik két hegedűn szerencsére minden rendben, mert annak megvan az eredeti f-rés.
az angol nyelvű szakirodalmak yatga néven emlegetik, de rosszul, mert jatagh a kiejtése, ez a gh a török g, felülvonással írják a törökök, a magyarban egyszerűbb kétjegyű betűként leírni, mert a kettő között van. A neten az angol írásmód alapján találsz jelentős számú találatot.
"...a legközelebbi festékboltban is kaphatsz jót.."
vettem tavaly egy kilót, granulátumost,l valami kínai/büdös és nem jól ragaszt/. A pesti szépmesterségekből szoktam amúgy rendleni a jó minőséget, és az ugyanolyan árban van, mint a német. 2000 Ft egy kiló csontenyv, és 8000 Ft egy kiló bőrenyv.
Nem kockáztatok, mert azzal a kínai enyv nem vót nagy szám. Nálunk bátorban a festékesben ugyanaz van. Az amit te vettél a festékesben azt hol gyártották?
mi? te németből rendeltél enyvet? jó sok pénzed van! Kár hogy semmi haszna, a legközelebbi festékboltban is kaphatsz jót.
más: Nagy a bódottá! Ma vettem egy mongol citerát! van rajta némi munka de jó lesz. Talán az is elképzelhető hogy Magyarországon az egyetlen példány. Pont ilyen: https://www.flickr.com/photos/71668449@N00/252759456/
Zseniális: hangolószerkezet nélkül hangolható, kőkorszaki technológiával is kivitelezhető konstrukció. Biztos hogy ehhez hasonló volt az első citera.
Felhívtam az Accord galériát, azt mondták, hogy a németek már e hét kedden felpostázták a lakkot. Hurrá!!! :)/na meg fél kiló csontenyvet és fél kiló bőrenyvet is küldenek a csomagban amit még rendeltem/
Nagyapám egyik bátyjának, akik szintén itt laktak a faluban, volt egy citerája. Megtanultam rajta pár nótát/ pl a ződre van a-ződre van a rácsos kapu festve.../.
Volt aztán később 19 éves koromban egy citerás barátnőm, :) akkor egy népzenekarnak voltam a prímása.
Érdekesség, hogy a lány a citerás zenekarukban ujjal fogták le a hangokat, háromszög alakú pengetővel pengettek, a nagyapám bátyja meg a a bal keze ujjai közé fogott egy lapos , akác dücskőből/rönkből/, tüzifából faragott falemezt, azzal szorította le a húrokat/azt lehetett emelni is, de át is lehetett húzni a bundokon és akkor úgy szólt mint egy szólógitár :)/, jobb kézbe meg egy kúpos formájú , ugyancsak akácból faragott fadarabbal pengettük.
Nem tűnik nagyon egyszerűnek ez az olajlakkfőzés dolog. :)
Egyenlőre maradok a gyárinál, mert van egy olyan érzésem, ha én most nekifognék olajlakkot főzni, egy kulimász lenne belőle. :)
Várom, hogy megérkezzen az olajlakk németből. Vagyis először az Accord galériába, majd onnan haza. Már 2.5 hónapja rendeltem meg az itáliai balzsamos olajlakkot. Nyáron nem dógoztak a németek a gyárban. Vagyányok. :) 2 hetente felhívom az accordgalériát, hogy nem érkezett e már meg. Most hét végére az van ígérve, hogy küldik. na de ahhoz először meg kellene érkeznie németből. :)
Pedig mán nagyon kiváncsi vagyok arra az itáliai balzsamos olajlakkra. 2 hónapja itt szárad a falon a hegedű lealapozva. A másikra ma ragasztottam rá a tetőt, a harmadikra holnap tervezem. Aztán nekiállok a nyak meg a csiga faragásnak a 2. és 3. hegedűnél, az 1.-nél kész van az is.
Te hogy állsz már a hegedűkészítéssel, mert azt mondtad a múltkor, hogy van faanyagod, fogsz készíteni. Haladsz vele?
Főztem kolofóniumos olajlakkot de az nem vált be, teljes száradás után pattogzik, főztem dammárosat, az meg ragadós marad mindig. Mindkettőre megoldás lehet az amit ezután fogok kipróbálni: A gyantát először külön hevítem, hozzáadok 3% cinkoxidot és 2%mészhidrátot lenolajba dörzsölve. Ezt addig kell hevíteni, amíg habzik, ekozben már főhet a lenolaj, ami kb a gyantával megegyező mennyiségű lehet (ez is még kísérlet alatt áll, mert nem nagyon írnak róla) Amikor abbamarad a habzás, akkor össze lehet őket önteni, és együtt hevíteni kb 3-4 órát (sok drága áramot zabál, kipróbálom a faszénparazsat, hátha nem robbanok fel) Ha kihült, el lehet kezdeni hígítani és ülepíteni (ahogy az előzőekben leírtam) felhordás előtt lehet bele tenni még némi lenolajat, de jobb a mákolaj. Ettől az oldószer eltávozása után is önterülő marad, nem lesz annyira sűrű. fontos: Nagyobb konzervesdobozba tegyél kisebbet, közé alulra távtartónak faszéndarabokat, majd önts fel a két edény közét akármilyen elhasznált étolajjal. Ez hőközlő közeg, mely meggátolja a lakkod leégését. Ne használj szikkatívot, inkább uvlámpa vagy napfény. Ha festékbolti lenolajat használsz (jó) abban van is szikkatív, nem kell mégtöbbet beletenni. Amikor főzöl, legyen ott egy fedő arra az esetre, ha valahogy lángra lobbanna. akkor rányomod a fedőt, és kialszik a láng, sose zárt edénybe főzz, mert az nem lángol, hanem robban. Arc és kézvédő felszerelés sem árt. Velem még nem volt baj, de hallottam történeteket.
Ha balzsamgyantákkal főzöd a lakkot (strassburgi vagy velencei terpentin) akkor nem kell a cinkokszid és a mészhidrát.
Ide nem tudsz leírni egy használható olajlakkfőzési receptet, adatokkal , arányokkal, olyan részletekkel amit különösebb próbálkozások nélkül használható lesz/siccativot is, hogy milyet használsz te és mennyit stb/?
Tehát, hogy melyik jó szerinted, milyen anyagok vannak benne, mennyi és a módszert.
Persze, ha van olyan amit a nyilvánosságra tárnál. :)
Olajlakkal mért nem lakkoz a mestered?
Különben rájöttem arra, hogy jogos a titkolózás ebben a szakmában. A profik, akik ebből élnek, voltaképpen úgynevezett versenyben vannak egymással, hogy az ő hegedűiket vegyék, de ez egy természetes egészséges verseny. És ezért titkolják a fáradságos munkával kitapasztalt megoldásokat.
Én mint hobbihegedűkészítő nem vok ilyen problemben, mert én egyenlőre nem is tervezem, hogy eladom a hegedűket, amit készítek. Egyik ok, hogy nem tudnám összehasonlítani a hangját akkor a másikkal, hogy a különböző forma, domborulati változtatás, vastagsági méretezésváltoztatás/hangolás/, vegyi kezelésektől/főzés, bóraxozás, vízüvegezés stb/ mennyiben módosul a hang. Minden hegedűnél jegyzetelek, mindent leírok a készítés menetéről amit csak tudok.
Aztán a kész hegedűkkel egymás után játszok, figyelem miben különbözik a hang, hogyan változik a hang a játszás során. Már van egy kialakult "hangeszményképem", hogy milyen hangot akarok elérni a hegedűvel, és ehhez vannak már fix készítési eljárások.
pl a domborulati forma.
15 mm-re hagyom a hátat és 16 mm-re a tetőt. A hátat íveltetebbre/széleken laposabb, középen hegesebb/ domborítom, a tetőt gyorsabban domborítom. A külső domborítással sokáig geccsolok/ lassan haladok vele, óvatosan/, hogy pont azt formát lássam amit elgondoltam.
Persze amit egy Niccolo Amati 1649 "Alard" formára fogok készíteni/amit másolok/ annak az eredeti domborulatát adom. Amiket Angliából rendeltem posztereket Niccolo Amati 1649 "Alard" és Antonio Stradivari 1716 "Messiah".
A mesterem nem lakkoz olajlakkal. Csak receptek alapján magam főzöm az olajlakkjaimat. az írtam hogy 3-400 fok, vagyis nem kell annyira pontosan bemérni, az a lényeg, hogy mikor eklezd füstölni, akkor jó a hőfok, és hogy ne főzz nyílt lángon soha, mindig rezsón! mert a füst be tud lobbanni. Az színigaz, hogy a receptek általában hiányosak, és egy csomó mindent neked kell kitalálni, de ha sikerül ,akkor nagyot haladsz tudásban előre. Azt meg felejtsd el, hogy egy mester neked majd megmutatja, hogy főzi a lakkját, legalábbis nagyon jó embert kell kifognod, és nagyon jóban kell lenned vele.
Azért nem olyan egyszerű az, hogy nekiállok olajlakkot főzni. :) Neked igen, mert gondolom megmutatta egy mester, az ő felügyelete alatt főzted. Mutatta mit hogy kell. Én olajlakkfőzésre recept alapján nem vállalkozok, mert szerintem egy kis hiba becsúszik és máris nem jó a lakk.
Inkább a kész lakkal lakkozok.
Egy mester felügyelete alatt én is vállalkoznék az olajlakkfőzésre, de magamtól nem.
A másik, hogy megfelelő szerkezetem, mérőeszközöm sincs, mérni a hőmérsékletet/300-400 C fok/. Szval magamtól bonyolultnak látom én ezt a lakkfőzést.
Olajlakkot is és szeszlakkot is jó lehet szinezni földfestékek finom őrleményével, alizarinnal és bármilyen por alakú nem oldódó pigmenttel. Ott az a fontos, hogy ha nem tudod tovább őrölni, akkor csak annyit tehetsz bele, hogy még áttetsző maradjon. Ha van dörzsmozsarad, akkor addig kell dörzsölni a pigmentet, míg jelentős része az általa szinezett fény hullámhosszának a fele alatt lesz (szemcseméret). Ekkor többet is tehetsz bele, mindig átlátszóan szinez. Az eléggé kicsi méretű szemcsék mindig lebegésben maradnak, nem ülnek ki, a túl nagyok kiülnek, tehát olajlakkhoz lenolajban kell dörzsölni, és ülepíteni kell. Amikor az üledék fölött a letisztult lenolajnak jó színe van, akkor az használható színezésre, teljesen átlátszó lesz, és nem fakul ki soha.
A mérgdrága lakkok megvásárlása helyett el kellene kezdened sajét lakkokat főzni. Éltalában egyszerű összetevői vannak, kettő max három + oldószerek. Strasszburgi illetve velecei terpentint kell összefőzni lenolajjal 3-400fokon néhány óráig (elektromos kávéfőzővel csináltam). Ez egy nagyon sűrű sötét színű trutyi lesz. Ha tetszik ez a szín, akkor hígítás után azonnal használhatod. kell bele tenni további lenolajat is, hogy kezelhetőbb legyen. Ha átlátszó, tiszta lakkot akarsz, akkor oldószerrel fel kell hígítani és lezárni. A lakkosedényt nyugodt helyre kell tenni, hogy afelhígított lakkból a koromszemcsék gyorsabban külhessenek. Ha cumisüveg melegítőbe teszed néhány napra, az a hőmérsékletét magasabbra emeli, amitő tovább csökkel a viszkozitása, amiatt még gyorsabban ül ki. Ha kiült az ajlára a szutyok, és a hígított lakk tiszta, akkor felnyitod, átöntöd. Így hígított de tiszta lakkod lesz.
Szeszlakkal nem akarok lakkozni. 3 hegedűt lelakkoztam vele/12 000 Ft-os ecsettel, németből hozottal/. Azok jól sikerültek, kurkumával szineztem a lakkot. Most, az egy éves szeszlakkot joha vörös szinezővel szineztem, de nem sikerült. Csíkos lett. Az egyik hegedűt olajlakkal lakkoztam, az is joha és szinezett volt, aranysárga. Azt ujheggyel vittem fel. Azt szépen fel tudtam vinni, jól sikerült. De az az olajlakk még nem ez az itáliai balzsamos olajlakk volt, amit most rendeltem. Ez jobb minőség és drágább is. Abból, az aranysárga olajlakkból 2.5 dl 4500 Ft volt, ebből az itáliai balzsamos olajlakkból 2.5 dl 15 000 Ft. Ezt is ujjbeggyel akarom felvinni és a joha vörös szinezővel akarom szinezni.
Most a kérdés az, hogy hogy tudom eltalálni, hogy mennyi szinezőt tegyek hozzá/nem por állapotú hanem folyékony/, hogy ne lépjem túl azt az értéket ami fel tud benne oldódni, de elérjem a maximumot is, hogy minél jobban megszinezzem.
Azt tudjuk, hogy az olajlakkot nem lehet olyan erősen szinezni, mint a szeszlakkot.
Egy másik kérdés, hogy azt amit küldenek a 2.5 dl-es flakonban, ha ujjbeggyel kenem/teljesen szétkenem, hogy annyi tapadjon rá, amit a viszkozitása enged fel, tehát hogy mindenütt egyenletesen sima felület legyen/ vajon hány réteget kell felvinni, hogy a megfelelő réteg legen rajta?
Mi a megfelelő vastagság olajlakknál pl.? Olvastam könyvekben, hogy egyes hegedűkészítők nagyon vastagon lakkozták a hegedűt/németekről írta/ és le is fogta a hangot. Stradiváriról is olvastam, hogy kezdetben vastagabban lakkozta, aztán aranykorában már nagyon vékonyan.
Tehát inkább vékonyabban kell, amennyire csak lehet, hangzás szempontjából? Viszont szinezés intenzitás szempontjából a vastag lakk jobb/ főleg az olajlakknál, amit kevésbé lehet megszinezni/.
De ha a lényeget nézzük/ami a hang/, akkor a vékonyabb lakkozás a célszerűbb ezek szerint.
Azért uv-zzük a felületet, hogy ne ragadjon, és csiszolható legyen. főleg az alsóbb rétegeknél ajánlott minden réteget 1000-nél finomabb szappanosvizes csiszolóval durvítani a rétegek jobb tapadása érdekében. A felsőbb befejező rétegek legyenek vékonyabbak (hígabb lakkot hordasz fel, ecset helyett ujjal) és ott már nem szabad csiszolni, mert a legfinomabb csiszolónyomok is néhány rétegen keresztül észrevehetőek maradnak. A befejező lakkozást addig kell folytatni, míg eltünnek a csiszolás nyomai. A teljes kikeményedés ideje 3 év, ami jó, ha már használat közben történik, ekkor kinyílik a hangszer hangja, ekkorra mutatja meg az új hangszer az igazi hangját és képességeit (szeszlakk esetén ez 8-12hónap). ezt a folyamatot én nem siettetném, mert pont az a lényeg, hogy amíg a lakk nem teljesen kemény, addig minden keletkező feszültség képlékenyen leépül benne, és ez a vonós hangszereknél mindig kívánatos (a fűrészfog alakú jelalak miatt, amit mindenképpen simítani, gömbölyíteni kell). Az olajlakk tehát kevesebb élőmunkát kíván, mert sokkal kevesebb réteg elegendő vastagságot biztosít, de a kész állípotot sokkal lassabban éri el. El kell dönteni, hogy kevesebben akarsz dolgozni, de akkor többet kell várnod (neked, vagy annak aki megveszi) vagy töbet kell dolgoznod, (felhordani legalább 12 réteget, de árnyalás eretén 24 is lehet) de akkor gyorsabban készülsz el. előbbi esdet az olajlakk, utóbbi a szeszlakk. Hogy végül melyik ad jobb eredményt az nagyban függ a lakkösszetételtől, a felhordás közben hozzáadott adalékoktól és akivitelezés minőségétől. Az olajlakkot felhordani ecset nélkül is lehet, a szeszlakkot viszont csak drága jó minőségű ecsettel és nagyon gyakorlott ügyes kézzel.
Ja, és egy jótanács: Ha lakkozol, főleg olajlakknál, a hegedűt egy fátyolszövetből készült kalitkában akasztd fel, hogy a por ne lephesse. olajlakknál uv lámpázás előtt várj egy napot, hogy azok az oldószerek (főleg terpentin vagy narancshéjolaj) amik felforrhatnak a hőtől, párologjanak el nagyrészben. teljesen nem kell, mert bármilyen furcsa is, az oldószer is bepolimerizálódik a lakkba. Ja és használj többfrakciós oldószert: legyen benne terpentinolaj is és lakkbenzin is, így fokozatosabban zsugorodik mikor szárad, és időben jobban eloszlik a feszültség leépülésének folyamata.
Az UV-vel való barnítást inkább akkor nem alkalmazom.
Honnan tudom meg, hogy a rétegenkénti megszilárdult és lehet vinni a következő réteget, onnan, hogy nem tapad a felület?
Ha az összes réteg rajta van, akkor is lehet UV-zni, hogy a gyorsítsuk a teljes rétegek száradását, amit a könyv természetes állapotú száradásban 2 hónapot mond.
Akkor mehet, ha lakk nélkül barnítod, öregíted a felszínét, hogy szebb legyen, azt is uv fényben kell, de ha túlsütöd, elvetemedik, illetve feszültség keletkezik benne. Ez is, mint a többi antikolási eljárás, csalás és a minőség rovására megy, mert a keletkező feszültség felemeli a sajátrezgés frekvenciákat, szokolrádió lesz a vége. A lakk jó sokáig megvédi a fafelületet, de én csak a megszilárdulásig szoktam sütni
Ezt a higanygőzös eljárást már említette az egyik elektrotechnikában járatos haverom, de azt mondtam neki, hogy megkérdezem itt a fórumon, hogy az használható e a lakkszárításhoz.
"...inkább több rövid fénycsövet használj, jobban alkalmazkodik a hegedű méretéhez,..."
csak így bonyolultabb elkészíteni a szekrényt. arra gondolsz, hogy a nyak meg a csiga messze lesz a fénycsövektől?
az olajlakkal mennyivel hamarabb lehet megint lakkozni, ha szárítom az UV szekrényben a hegedűn a lakkot.
Az itáliai balzsamos olajlakkal lakkozott hegedűn tegyük fel ha 3 napig szárad egy réteg, amig lehet megint lakkozni, akkor az UV szekrényes szárítással hány nap vagy óra?
