Az egész beszámolóm a hardrock.hu-n olvasható (Progesszencia), itt most csak a Fish-sel kapcsolatos élményeimet írom le. Az időpont július 22., vasárnap este...
Az előzetes szerint le kellett volna hogy adja a komplett Clutching at Straws-t, a többi számot meg a készülő új albumról, a 13th Star-ról (ha jól tudom, aug 4-én jelenik meg), illetve a szólólemezekről. Tavaly ugyanott, Loreley-ben ugye leadta a teljes Misplaced Childhood-ot, azon nem voltam, kár, de ez van... (Volt ott valaki egyáltalán...?) :-) The Beatles: Sgt. Pepper's... erre vonult be az öt kísérőzenész a színpadra, s a szám végén, 9 előtt két perccel félelmetes üdvrivalgás közepette megjelent a skót is, nyakában törülközővel. Mint pont húsz éve is ugyanitt, a loreley-i Marillion-koncerten, illetve a The Thieving Magpie-on: az intro utolsó hangjainak elültével egyből robbant az elő szám: Slainte Mhath... legelöl a korlátnál, középen voltam, körülöttem a tombolás óriási... Eztán a számok, sorrendben. The Perception of Johnny Punter - So Fellini - egy szám a készülő albumról, melyről összesen négyet játszott, de csak az egyik címére emlékszem: Soldier - a Hotel Hobbies-Warm Wet Circles-That Time of the Night hármasa, persze a közönség hatalmas lelkesedése közepette - Vigil, tíz percben, melynek legelején Fish, átmászva a kordonon, tőlem egy méterre mélyen benyomult a tömegbe, s négy percen keresztül ott is maradt, így énekelve a dal első másfél versszakát - két új szám, egymás után - White Russian, igen hosszú felvezető kommentárral emberségről, erőszakról, háborúról, emberi jogokról és Bushról... - The Last Straw - új szám - Sugar Mice, amit ugye idén élőben Pesten már hallhattunk - s ráadásként előbb az Incommunicado, melynek végefelé a színpadon Fish és a három gitáros egyszerre lépve táncoltak, majd a Cliche. S ezzel, 11 után, vége. Nagyon jó koncert volt, bár nekem van vele pár problémám. Ugye nem játszották le a teljes Clutching...-ot, három dal kimaradt. Ha sorrendben játsszák a számokat, szerintem az lett volna az igazi, bár így, hogy nem nyomták le kompletten, talán mindegy is. Ami viszont zavart, az Fish gyakori és számomra érthetetlen vadsága: a koncert amúgyis gitárcentrikusabb volt a lemezeken megszokott hangzásnál, s erre nagyon ráerősített a felkonferálásokba beleszőtt állandó, túlzásba vitt fuckingozásokkal, a mozgásával, s a csak meglehetősen ritkán felengedő komor arckifejezésével. Ez volt az első Fish-koncertem, így nem tudom, máskor is ilyen-e, de koncert közben gyakran éreztem az összhang egyfajta hiányát az itt látható-hallható Fish és az albumokról érzékelhető művész között... Mikor a koncert, s ezzel a fesztivál utolsó előadásának végeztével elkezdték a színpadi technikát szétbontani, leszerelni, vagy százan még a korlátnál maradva folyamatosan ráadást követeltek - negyed órával később, mivel a lelkesedésük nem hagyott alább, Fish kijött a színpadra, s elmagyarázta nekik: nincs értelme, a színpad szinte már üres, nagyon kedvesek vagytok, de vége srácok, fáradt vagyok, holnap korán repülök Los Angelesbe... Vicces volt. Ezután már azért feloszlottak, bár elhangzott még itt-ott a "Zu-ga-be!"...
A képen fehérben a lánya, a 16 éves Tara... az egész bulit felvette kamerával.
Ha érdekel benneteket,a Margit-szigeti Doors koncert fantasztikus volt !!!Lehetetlen jeírni a hangulatát,jó,hogy ennyi idő után is meg tudtak felelni a mai követelményeknek...Egy dolgot megemlítenék: feltűnő volt,hogy a 40.-ik évében járó zenekar Budapesten,milyen sok 20-30-éves rajongót vonzott !!!-Május 25.-én, a Marillion- koncertjére ellátogatók között viszont oly sok volt az öszhajú,40-es 50-es,60-as látogató!!!-Ami persze nem baj,de a Marillion mégis csak mai,élő zenekar!!! Üdv.Karesz.
A Most Toys-t áthangszerelve ,egy Depeche Mode nótaként is élvezhetné az,akinek a szintipop bejön...Nekem sem tetszik igazán ez a szám,de a többi a lényeg ! Üdv.
Mondom, még érlelnem kell a dolgot. Egyelőre megálltam egy hallgatásnál, sajna heveny időhiánnyal küzdök - meg a mai bulira való tekintettel pár napja amúgy is szigorú Black Sabbath diétán nyomom...:-))) Hétvégén viszont nekiülök a kérdésnek alaposabban is.
Két kérdésem lenne: a májusi Marillion-koncerten melyik DVD-t árulták? (Ott voltam a merchandise-asztalnál, de nem néztem meg... :p). Itthon lehet-e kapni a Wish You Were Here DVD-boxot? Látta már vki?
Jól elmaradva magamtól, csak most sikerült beszereznem az új lemezt. Egy hallgatás után a benyomásom: minőségi anyag (még szép...:-), de azt a katarzist, mélységet nem adja, mint pl. a Marbles vagy az Afraid. A hangszerelés hagyományosabb, mint az előző két anyagnál, a dalok elég kompaktak, rövidek - igazából nincs nagy baj vele, csak nem üt szíven úgy, mint vártam. Hogarth persze isten már megint, és van pár nagyon nagy pillanat (pl. a címadó, a Thankyou vagy a The Last Century), de üresjárat is akad itt-ott (Most Toys). Kellemes, magát hallgattató lemez ez is, probléma nincs vele, de nem kötelező olyan szinten, mint a legnagyobb albumaik. Meg hát egy kicsit több pörgős, tempósabb téma is elfért volna a CD-n. Ez nálam inkább Radiation/marillion.com kategória, ha már hasonlítgatni kell. Pár további hallgatás persze árnyalja majd még a képet, ez csak így első blikkre jött le.
A koncertet viszont nagyon sajnálom, h úgy alakult, h nem jutottam el. Majd legközelebb.:-)
Segítség kellene. Van a Steve Hogarth-nak egy H Natural című DVD lemeze. Próbáltam letölteni egy oldalról csak a zenét,de sajnos nem engedi. Nem tudja valaki,hol lehet esetleg még felfedezni?
Hát nem tudom... nincs a honlapon leírva, miért pont ez a nevük. Tök véletlen lenne, sosem hallottak még (ugye '91-ben) a zenekarról? Nem valószínű. Ha a cégemnek nevet választok, előtte azért kicsit tájékozódom - igaz, net akkor még nem volt. Esetleg pont a banda szeretete adta a nevet? Kicsit szimpatikusabb opció, de elég önző, főképp hogy aztán a marillion.ru őket jelenti... egy akkora országban ha valakit érdekel a zenekar, keresi a neten, s egyből erre a cégre bukkan... olyan oroszosan bumfordi, hogy ne mondjam, civilizálatlan az egész... szerintem.
Nos, én a legutóbbi lemezt félve hallgattam meg ,még a KONCERT-előtt,mivel nagy volt az elvárásom Hogi személyét illetően !Először hallottam a ZENEKART élőben....-Minden várakozást felülmúlt !!!-Mondtam már: itt és ekkor egyesült bennem a "Fish"-éra alatti ,meg a "Hogarti" Marillion talán, először furcsán érezhető közelsége!-Lehet Őket egyaránt szeretni,imádni!A "Somewhere Else"-szerintem összegségében nem üti meg a "Marbles" nyújtotta érzelmi tölteteket,viszont néhány szerzeményt tekintve-túlmutat azon...Ezért szép ez a világ,hogy mennyire másként látjuk ! Üdv.
Nem, de Ő eleve nagybetűvel írja a nikkét. Persze ez már tényleg óvoda. Ebből a szempontból egyébként én vagyok itt a király, mivel csupa nagybetűs a nikkem. Iszok is egy sört, ennek örömére.
Pólókkal, friss hírlevéllel, s igazán jól (!) megszervezve?
Hajrá!!! :-))) (Ott a helyem!)
Lavendernek, de amúgy persze mindenkinek: az új album, amit a koncert óta tán csak kétszer hallgattam, lassan de biztosan ég be... noha már biztos vagyok benne, sosem fog annyira tetszeni mint a hangzásban, hangulatban leginkább rokon Marbles.
Úgy egy-két hete írták talán ketten is, a Brave sem egykönnyen "adta meg magát" nekik... érdekes, engem annakidején a Brave egyből megütött és átjárt, már a második meghallgatás után is ugyanúgy tetszett, mint azóta is... De ez talán a konceptlemez mivoltának is nagyban köszönhető, melyek iránti rajongásom a Misplaced megismerésétől, '87-től datálható.
Kayleigh csak ezért nagy betű mert az egy Marillion dal :)) tutticuki nem Marillion dal, de javasolni fogom Hogarth-nak hogy írjon rólad egy számot :))))) És akkor a te nicked is nagy betűvel írom majd. Komolyan már úgy érzem mintha óvodában lennénk :)
