Sziasztok. Sajnos én sosem tudnék fele olyan jó beszámolót sem írni, mint bárki más itt, így hát csak inkább elmesélem hol jártunk.
15-én indultunk, útvonal: Bécs - Heathrow - Johannesburg - Windhoek. Joburgban a várt módon rendesen megszivattak (apu már többször szállt itt át és mindig valamibe belekötöttek). Először is mivel csak átszálltunk, nem értettük minek kell nekik namíbiai meghívólevél. Telefonálhattam összevissza, akkor a rendőr kitalálta, majd ő beszél velük, erre elvitte a telefonom ki tudja hova... Kitöltöttünk egy csomó vacak papírt a fegyverek miatt, majd hosszas vita után nagy nehezen felfogták, hogy miért kerültünk ki a tranzitból (fel kellett venni a csomagjainkat, mert nem küldték végig), hogy újra becsekkoljuk őket. De mire felfogták!! Akkor vagy 3 embernek meg kellett mutatni a fegyvereket, hogy aztán azt mondják, hogy le lehet zárni... és hogy persze jöjjön még egy ürge, hogy ő is le akarja ellenőrizni. Szóval miután egy csomó papírt kitöltöttünk, azt mondták ennél többet már nem is lehet, éppen ezért visszafelé csak mutassuk meg ezeket, és akkor minden simán fog menni. Gondolom itt már eléggé világos mi történt később...
Ok, megérkeztünk Windhoekba, kijöttek értünk a reptérre a farmról, majd egy másfél órás autózás következett. A következő napokat azzal töltöttük, hogy reggel 7kor kimentünk a "buckie"-n különböző farmokra vadászni. Nagyon élveztem a levegőt és a tájat. A rengeteg esőtől minden zöld volt, nagyon sokszor el is felejtette az ember, hogy Dél-Afrikában van. A Kalahári szélén is voltunk. Innen a legnagyobb élményem az volt, hogy a kb 70-80 km/h-val száguldottunk fel-le a dűnéken, keresztül-kasul a bokrokon. Néha hajszál választott el attól, hogy le ne repüljünk a kocsi tetejéről, de nagyon király volt :) Azt mondta a házigazdánk, hogy ez még nagyon nyugdíjas menet volt, mert a Kalaháriban rendszerint olyan vezetőkkel találkozik az ember a farmokon, akik egyenesen ŐRÜLTEK. Na, gondoltam magamban, mekkora szerencse, hogy mi csak ilyen lassan mentünk :)))
Windhoekban két délután is voltunk, azt a pár órát vásárlással töltöttünk.
Az Etosha Nemzeti Parkba kocsival mentünk, jó hosszú út volt! Két éjstakát töltöttünk itt. Elefánt kivételével talán minden állatot láttunk. Mint már említettem, annyi eső esett, hogy mindenhol volt víz, és ezért kevés vad jött az itatókhoz. Namutoniban volt a szállásunk. http://www.met.gov.na/resorts/namutoni.html
A házak egész jók, az étterem viszont elég csapnivaló. Ahhoz képest, hogy mit kap az ember, nagyon drága. Reggeli: 60, ebéd: 80, Vacsora: 110 és ebben nincs benne az ital.
A hazafelé út azonban katasztrófa volt. Windhoekban hiába címkézték meg végig a poggyászt, Jo'bugban, át akarták nézni. Hiába volt bőven időnk átszállásra, 30-40 percet arra vártunk, hogy az előttünk álló 4 embert becsekkolja a nő. Utána azt mondta, hogy mivel fegyverrel utazunk, ki kell töltenünk egy papírt. Nem volt jó az, amit Windhoekban kitöltöttünk. Ezt még el is lehetett volna fogadni, ha az a papír ott van vele. Kérdeztem is tőle, hogy miért ekkora probléma, ha direkt előre lejelentettük. Erre újabb fél órára eltűnt a nő, és utána kényelmesen visszasétált a 3 db papírral. Kitöltöttük, de közben elénk vettek jó pár másik utast. Ami nem is lett volna baj, ha ezek után azzal töltöttünk egy ismét 30 percet, hogy semmi nem történt. EZ UTÁN hívott 2 biztonságit, hogy kiderítsék, hogy hol vannak a csomagjaink. Mint kiderült, Windhoekban elmulasztották külön megjelölni azokat a csomagokat, amelyekben a töltények voltak, sőt a fegyvereket is! Nagyjából meg tudtuk nekik mondani, hogy melyik poggyász-taghez tartozik az amit keresnek de ez is olyan lassan ment hogy idegtépő volt. Végre becsekkoltak közülünk is két embert, ezután azonban azt mondta a nő, hogy lezárták a járatot mert, hogy nincs idő megvárni minket. Mindenki oltári dühös lett, mert nyilvánvaló volt, hogy az idő 80%-a azzal ment el, hogy mi vártunk a személyzetre. Ez azonban nem érdekelte a nőt. Beszélni akartunk a főnökével, de az állítólag nem volt hajlandó lejönni, és a nő azt mondta, hogy „he’s not interested”. Ennyit a hozzáállásról! 9 ember csak miattuk vesztegel 10000 km-re az otthontól, és őket nem érdekli semmi. Milyen kiszolgálás ez????? Még vagy egy órát vitatkoztunk a nővel, hogy hívja oda a főnökét, de ő ennyi után feladta és mondta, hogy rögtön jön, ő pedig szépen lelépett.
Aznap este a tranzithotelben aludtunk de én pl semmit nem aludtam az idegességtől. Azért tudtam csak tiszta pólót felvenni reggel, mert vettem előző nap a szuvenirboltban. Az összes tisztálkodószerünk meg minden a bőröndökben volt ki tudja hol.
Aznap éjjel felhívtam az összes másik légitársaságot, amelyik még Európa felé megy, de egyik járatán sem volt szabad hely.
Szóval másnap visszamentünk és már más személyzet volt. Na mindegy, nem ecsetelem tovább, nem is ez a topik témája, bocs hogy belemerültem :) Na végül eljutottunk South Africannel Párizsig, majd onnan Air France-szal Bécsbe. A fickó segítőkészségének és professzionalizmusának köszönhetű az, hogy viszonylag rendben hazaértünk.
Del-Afrikaban a konnektor 3 tus, mindegyik kerek es jo vastag, a vilagon kizarolag csak ott (valamint Lesothoban es Szvazifoldon) hasznaljak, ezert a legtobb helyen nem is ismerik.
Szóval 15-én (ill. már 16-a a végén) az útvonal Bécs - Heathrow - Johannesburg - Windhoek. Nagyon várom már, az első B747-es utam lesz (ez nekem nagyon fontos :D) és azt hogy végre nem mínuszokban fogok vacogni. A gyönyörű természetről nem is beszélve. A pontos programot még nem tudom, de úgy hallom, hogy a társaság (9-en leszünk) fele az Etosha Parkba akar menni, a másik meg Swakopmundba. Én persze mind a két helyre, de az állítólag nem fér bele az időbe. Na majd meglátjuk. Hétfőn veszek a gyógyszertárban Lariamot, inkább legyen felesleges, mint hogy baj történjen. Pár évvel ezelőtt nem szedtem semmit de most nem beszéltek rá, hogy kihagyjam.
Milyen konektor van ott? Tutira nem emlékszem. Majd a reptéren veszek átalakítót, hogy legalább a laptopomat tudjam használni néha-néha fél órára (így legalább a képeimet le tudnám tölteni és nem kellene gondolkodni, hogy naponta hány képet készíthetek, még ha jó nagy memóriakártyával is felszerelkezem). Vettem már itt Mo-on egy valami nagyon extra kinézető forgatható átalakítót de semmire sem jó. Angliában nem tudtam beledugni a konnektorba, és max egyes elosztókba tudom betenni, de ezt is úgy, hogy meg kellett faragni. Szóval nem bízom benne.
De jo, hogy letezik ez a topic! Nemreg tudtam meg, hogy juliusban mehetnek Duran-ba. A kezdeti erdektelenseg az Afrikat bemutato oldalak hatasara egyre nagyobb lelkesedesse csiholodik bennem. Ezert orulok annyira ennek a forumnak, latom egesz elethu dolgokat olvashatok itt :) Majd visszaolvasom az irasokat ... de ha kedve tamad valakinek Utikalauzom lenni... megkoszonom.
openk, majd léci, számolj be a dubai topikon, hogy mit jelent a 40 napos gyász. mert mi feb 12 és 19 között leszünk ott, mire számítsunk, stb. ez valami nagy dolog náluk, asszem, de jó lenne tudni, minket hogyan érint.
