Keresés

Na, a Killswitchet valóban nem kell túlgondolni. Vagy egyáltalán meghallgatni. :D

Gyere el egyszer mondjuk a Keep It True fesztiválra és az ott résztvevőknek mondd, hogy ez csak zene, ne gondoljátok túl :-) Persze van olyan zene is amit nem érdemes túlgondolni.  

Még egy negyed órát vitatkozhatunk, amíg lemegy az új Killswitch aztán megyek aludni :D

Félve kérdem, te hallottál már olyan lemezeket, mint pl. a Blackwater Park az Opeth-től, a Symbolic a Death-től, az Unquestionable Presence az Atheisttől vagy a Portal Of I a Ne Obliviscaristól? Csak mert ezeknél van ám zúzás meg hörgő-morgó Kuckómackó is, mégis, nos...

Ez csak zene, ne gondold túl. Szerethetjük, rajonghatjuk, de attól még csak zene marad.

Most tényleg veled kell itt vitatkoznom, miközben meg csak parszeknek akartam kicsit odaszúrni? :)

Több mindennel nem értek egyet.  Az oké, hogy bárki aki kiáll egy színpadra az szeretné, hogy értékeljék amit csinál, legyen sikere.  De ez nem zárja ki, hogy azokat az értékeket amiket ez a műfaj közvetít (lásd a hevenyészett 7 pontot) nagyon sok zenész és rajongó átérzi pedig nem sok, vagy semmi anyagi haszna nincs belőle. Igazából nem is értelek, hogy egy sima terméknek gondolod azt amiről itt évek óta te is írogatsz, és elvileg lelkesen hallgatod.     

Egyrészt parszeket überelni úgyis lehetetlen, kár is próbálkozni. Másrészt a HM-nak pont annyira vannak alapvető értékei, mint az összes populáris, könnyűzenei irányzatnak, a kibaszott hip-hopot is beleértve.

Amit a kollégának akartam sugallni, az volt, hogy Ozzyék esetében annyi történt, hogy hosszúhajú huligánok az addiginál sokkal zajosabban, hangosabban és minden addiginál nonkomformistábban akartak bluest játszani. Aztán sikerült. És ez másoknak is megtetszett, aztán ők is játszani kezdték. És ez a fajta zene megtalálta a közönségét, mert sokan rájöttek, hogy jó hallgatni, energiát ad, lehet rá headbangelni, faszom tudja. Aztán az egész eszkalálódott. És a közönség alapvetően vásárlóerő is, szó nem volt itt tiszteletről meg fasztudja milyen értékekről, minden zenekar a seggét verte a földhöz, ha népszerűek lettek, vették a lemezeiket, koncertezhettek minél többet. Már a Black Sabbathnak is "aljas indokból" fontos volt a népszerűség és/vagy az anyagiak.

Ezt komolyan gondoltad vagy parszek babérjaira akarsz törni? :D

Nem is mehettek szembe, mert nincsenek a heavy metalnak alapvető értékei, bakker. :D

Attól, hogy Ozzyék megdugtak pár groupiet meg felszippantottak több platónyi kokót, még nem mentek szembe a HM alapvetői értékeivel :D

Vagy más volt az üzenet?

Nem teljes a felsorolás, sajnos besorolható oda sok minden más is.

Nem értem, hogy jön Ozzy a fosmetálhoz

Sehogy, nem ment át az üzenet, de mindegy is.

tehát a thrash, death, black metal fosmetál, ahol az anyagiak és/vagy a népszerűség többet ér, mint a tisztelet.

Nem értem, hogy jön Ozzy a fosmetálhoz. A kedvedért nevesítek: kb. a Megadeth a határeset (én őket sem hallgatom). A náluk értelmetlenül zúzósabbakról, dallamtalanokról van szó...

Én fosmetált hallgatok, hát honnan tudtam volna? De köszönöm a választ.

Amikor elkezdtek becsorogni a nagyobb pénzek, meg az ismertségből kifolyólag elkezdtek feltünedezni a groupie-k a banda öltözőjénél, akkor Ozzyék is egész biztos piszkosul őrlődtek, hogy kihasználják-e a helyzetet, meg hozassanak a dílerrel még kokót, vagy többet ér a tisztelet, és a metál értékei.

Hát, ez nem egy egzakt tudomány amit körzővel-vonalzóval körül lehet írni, ez van :-))

Ja, hogy ilyen tetszőlegesen belemagyarázható értékek, aha! A kolléga megfogalmazásából azt hittem, hogy valami számomra ismeretlen, feddhetetlen erkölcsi kódexbe lefektetett, szent és sérthetetlen értékekről van szó, elnézést.

Az első megírásával inkább nem fáradoznék. Mindenki tudja, aki kemény zenét hallgat, de nem fosmetált. Amikor az anyagiak és/vagy a népszerűség többet ér, mint a tisztelet, azok aljas indokok.

Core Values of the Heavy Metal Subculture

1. Individualism:
   - Heavy metal often celebrates personal expression and individuality. Fans appreciate the freedom to be themselves and reject mainstream norms.
2. Authenticity:
   - Authenticity in music and lyrics is crucial. Metal fans value sincerity in artists and often gravitate toward bands that stay true to their roots.
3. Rebellion:
   - Many metal songs address themes of rebellion against authority, society, and conformity. This resonates with fans who feel marginalized or misunderstood.
4. Community and Brotherhood:
   - The metal community is known for its strong sense of camaraderie. Fans often form deep connections through shared interests, attending concerts, and participating in discussions.
5. Exploration of Dark Themes:
   - Heavy metal often explores darker themes, including death, existentialism, and mythology. This exploration can provide a cathartic experience for listeners.
6. Musical Complexity:
   - Many fans appreciate the technical skill and complexity of metal music, including intricate guitar solos, complex rhythms, and diverse subgenres.
7. Support for Diversity:
   - The subculture encompasses a wide range of styles and influences, promoting diversity within the genre. This includes various subgenres like thrash, death, black metal, and more.

Oké, bekaptam a provokáció-horgot. Bár nevesített példák nélkül ez az elemzés egy pár lekváros kutyafülét sem ér.

"Ezek a műfaj alapvető értékeit semmibe vették, sokan valószínűleg aljas indokból."

1. Mégis mik lennének a heavy metal műfaj alapvető értékei?

2. Mik azok az aljas indokok, amik miatt valakik lenullázták a műfaj alapvető értékeit?

Komolyan kérdezem, én tényleg nem tudom.

Fújbazmeg, remélem, nem kerül ezután ez a borító elém sokszor, mert most már csak így tudok rá tekinteni.

Disturbed.  Inkább a "nagyközönség" zenekara mint a kritikusoké, nem sok felmagasztalást olvastam még róluk.  Ellenben könnyen emészthető, együtt énekelhető, néhány profin megírt nótával. Valamikor jól esik az ilyen is.

parszek.  Írhatna többet, régen is mindig megnevettetett az elemzéseivel.  

Ha nem láttad volna, új hozzászólás volt.

Jaja, de látod a mostaniaknak ezek a klasszikusok semmit nem mondanak. Mai füllel....:)

ÓÓ VA-A-A-A

ezt most a Disturbed mellett vagy ellenében írtad?

feltételezem, ezt a disturbed feletti értetlenkedés kapcsán kellett mindenképpen papírra vetned.

Így akkor már értem, hogy a Sickness borítóján miért egy előbőrből kibújó férfialak van ábrázolva. 

Pár hete néztem a Graduate-et, annak a számnak ott és akkor volt tökéletes helye a világban. Újabb mínusz ennek a bandának, hogy pont ezt a dalt kellett megerőszakolniuk. 

Először volt a Black Sabbath, aztán a hetvenes évek második felében elkezdtek mások is heavy metalt játszani. Egy zseniális zenei műfaj született meg. Természetesen nem mindegyik banda alkotott csúcsminőségű lemezeket, de legalább igyekeztek, próbálkoztak. De aztán jött a fosmetál. Ezek a műfaj alapvető értékeit semmibe vették, sokan valószínűleg aljas indokból. A heavy metal a laikusok számára szitokszóvá vált.

A nyolcvanas években még rendben volt minden. Akkori barátaim, ismerőseim másodpercek alatt felismerték a fosmetált, és szinte mindenki számára triviális volt, mennyit ér. A kritikusok 1 vagy 2 ponttal jutalmazták erőfeszítéseiket. Aztán sajnos minden megváltozott, aminek több oka is volt, de túl hosszú lenne kielemezni.

Ma már mindenhol a fosmetált kedvelők uralkodnak. Semmi bajom nincs azokkal, akik csak fosmetált hallgatnak, csak arról írnak. De azt a fosmetálkedvelőt, aki a metál zseniális részéről okoskodik, megvetem. Sok fosmetálkedvelőnél megfigyeltem már, hogy a heavy metal és a hard rock legzseniálisabb képviselői alig vagy egyáltalán nem érdeklik őket, de az AOR-t és a popzenét kedvelik. Távol állok attól, hogy megértsem ezeket a korcs ízlésvilágokat, és egy dologban biztos vagyok: a fosmetált hallgatók nem értik, mik a jó zenék igazi értékei.

Van egy kolléganőm, aki szó szerint elolvad a Simon és Garfunkel feldolgozásuktól és még csak nem is ismerte az eredetit, amíg meg nem mutattam neki. Szóval lehet valami XXI. századi Bon Jovi pótlék.