Nem tudom, én Asimovot még nem olvastam egyáltalán (de tervezem), a visszhangok alapján viszont minimum megoszlik a vélemény arról, hogy mennyire jók/rosszak a később mások által írt folytatások.
Nemrég végeztem a Dűne vadászaival, és a történet elképesztően izgalmasan alakul a fináléra, egyáltalán nem számítottam ilyen csavarra. Remélem a következő napokban el tudom kezdeni a Dűne homokférgeit, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy zárul az egész Univerzum sorsát eldöntő nagy összecsapás.
Ezt arra értettem, hogy talán van esély arra, hogy nem hal hamvába a terv. Az, hogy majd a végeredmény milyen lesz, az más kérdés. Egyáltalán a tény, hogy a Dűne, mint sci-fi téma, megmozgatja a filmrendezők fantáziáját, önmagában pozitív dolog, hiszen igazán nagy durranás eddig a témában nem született. Én azt remélem, hogy egy több részes nagy blockbustert hoznak ki belőle, amin keresztül újabb milliók ismerik meg ezt az univerzumot, akik közül néhány kezükbe veszik a könyveket is majd. Egy Gyűrűk Ura szerű köztudatba való berobbanást szeretnék látni.
Hoppá: nem figyeltem elsőre fel, ezért azon kezdtem el morfondírozni, hogyan is jött be nálad a hal isten (a fish speakerek nyomán)... :-)) De aztán persze tovább olvastam.
Valóban nem elég egyértelmű a Sheeana-jövő, rengeteg ellentmondás a megítélésben, a Nővérek félnek is tőle, de erről lentebb. Előre szólok, hogy nagyon hosszú lesz, idézetekkel próbálom alátámasztani az érvemet:
A Káptalanházban, mikor a Tisztelet Matrónái lerohanják az elágazást, a következő beszélgetés zajlik le:
"A Hatalmas Tisztelet Matrónájának arckifejezése még akkor sem változott meg, amikor átfutott rajta egy gondolat a boszorkányokkal kapcsolatban: Legyenek átkozottak! – Mi volt a feladatod azon a koszos kis bolygón, ahol elkaptunk? – A fiatalokat tanítottam. – Attól tartok, a fiataljaid közül egyet sem hagytunk életben – Most meg miért mosolyog? Hogy bosszantson engem! Csakis azért! – Arra tanítottad a fiatalokat, hogy a boszorkányt, Sheeanát imádják? – kérdezte a Hatalmas Tisztelet Matrónája. – Miért tanítanám őket arra, hogy egy Nővért imádjanak? Sheeana nem örülne neki. – Nem örülne... Azt akarod mondani, hogy visszatért az életbe, és te ismered őt? – Vajon csak az élőket ismerhetjük? Milyen tiszta és félelemmentes ennek a fiatal boszorkánynak a hangja. Figyelemre méltó önkontrolljuk van, de még ez sem mentheti meg őket. Mindazonáltal különös, milyen szívósan tartja magát ez a Sheeana-kultusz, Persze már régen ki kellett volna irtani gyökerestül, úgy, ahogyan magukat a boszorkányokat is el kell pusztítani."
Odrade később így gondolkodik a Sheena-vallásról, majd arról, hogyan ítélje meg őt, mint Tamalane tanácsnoka utódját:
"Minden új Bene Gesserit-sejt, bárhová is került végül, úgy volt felkészítve, mint a Káptalanház; inkább teljes pusztulás, mint megadás. A süvöltő tűz belemar az értékes húsba és a feljegyzésekbe. A támadó csak hasznavehetetlen romokat talál; hamuval borított szilánkokat. Némelyik Káptalanházi Nővér talán elmenekül. De menekülni a támadás pillanatában – milyen hiábavaló! A kulcsemberek úgyis osztoztak a Más Emlékeken. Ez elővigyázatosság. A Főtisztelendő Anya ezt elkerülte. Morális szempontok! Hová lehet futni, ki menekülhet meg, és ki eshet fogságba? Ezek voltak az igazi kérdések. Mi van, ha elfogják Sheeanát ott lent, az új sivatag szélénél, amint homokférgekre vár, amik talán sosem jönnek? Sheeana plusz a homokférgek: hatalmas vallási erő, amit a Tisztelet Matrónái esetleg a saját javukra fordíthatnak. És mi van, ha a Tisztelet Matrónái elkapják a ghola-Idahót vagy a ghola-Teget? Ha ezek közül bármelyik is megtörténik, többé nem lesz rejtekhely.
[...]
"Bell testének felszíni puhaságával ellentétben Tamalane csontosan szilárd volt. Még mindig ügyelt arra, hogy jó karban tartsa magát, feszesen az izmait. De a szeme meghazudtolta mindezt: a visszavonultság érzése, visszahúzódás az élettől. Ó, megfigyelte még a dolgokat, de már elkezdte a végső visszavonulást. Tamalane híres intelligenciájából valamiféle ravaszság lett, mely főként múltbeli megfigyelésekre támaszkodott, nem pedig arra, amit a közvetlen jelenben látott. El kell kezdenünk felkészíteni az utódját. Sheeana lesz az, azt hiszem. Sheeana veszedelmes a számunkra, de nagyon ígéretes. És Sheeana a Dűnéről származik. Odrade Tamalane kócos szemöldökére koncentrált: a szálak rejtő rendezetlenségben borultak Tamalane szeme fölé. Igen. Sheeana fog Tamalane helyére lépni."
Nos, itt látszik, hogy Odrade nincs tisztában azzal, hogy a Tisztelet Matrónái miként állnak a Sheena-kultuszhoz - amint a fenti beszélgetésből látszik, el akarják pusztítani, ami logikusan levezethető abból, hogy egyetlen céljuk, hogy uralmuk alá hajtsanak mindenkit, és szexuális függőségen keresztül ők legyenek az imádat tárgyai (külön a figyelmedbe ajánlanám azt a részt az Eretnekeiben, amikor Teg fogságban van, és a Tisztelet Matrónái megmutatják neki hatalmuk erejét, forrását).
Egy ellenvallás csak gátolná őket, főleg egy misztikussággal átitatott jelenség, mely múltból táplálkozik, és ebből épül újjá. Erről beszél Leto és később Odrade, az egymásra épültségről.
És ez még az eltávozottak esetében is igaz, hogy a Régi Birodalom hibáiból és mítoszaiból táplálkoznak, hisz a Zsarnokot a Szétszóródás népei Dur és Guldur néven ismerik, a helyet ahonnan a Hatalmas Tisztelet Matrónája eljött, szintén Dur néven nevezik ("Tetszett neki a boszorkányok elnevezése. Itt volt a hálója közepe, ebben az új irányítóközpontban az Elágazáson. Az épület külseje még mindig nem illett hozzá. Túl sok Liga-önelégültség volt a tervezésében. Konzervatív. A belső tér azonban kezdett megnyugtatóan ismerős jelleget magára ölteni. Szinte még azt is el tudta képzelni, hogy el sem hagyta Durt, nincsenek futarok, és nem volt a kínos menekülés vissza a Régi Birodalomba.") Még rájuk is hatással van a múlt,
Ennek fényében kap jelentőséget az, hogyan akarják a Sheeanában rejlő erőt kihasználni, azt, amiről Leto úgy beszél: "Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra." Reakció, tehát "ellenválasz". Az beszélgetés, amit lentebb idéztem Sheeana és Walli között, tükrözi, hogy Sheena megértette a kultusza jelentőségét, ám azt nem aszerint fogja véghez vinni, ahogy azt a Bene Gesserit szeretné (ezt nem írta meg Herbert, én a Vadászait/Homokférgeit nem fogadom el folytatásnak).
"Sheeana felszegte a fejét, és a szobrászállványon pihenő fekete masszára nézett. De én kitartok. Megalkotom az életem vallomását. Megalkotom a saját életem! A pokolba a Bene Gesserittel! És elvesztem a tiszteletem a Nővéreim iránt. Volt valami antikság abban, ahogy rájuk kényszerült ez a tiszteletteljes egyöntetűség. A legősibb múltból mentették át, és rendszeresen előszedték, hogy kifényesítsék, és megejtsék rajta azokat a szükséges javításokat, amelyeket az idő minden emberi alkotástól megkövetelt, így még most is meg van, és kimondatlan áhítat övezi. Így Tisztelendő Anya vagy, és ez semmilyen más megítélés szerint nem lenne igaz. Sheeana tudta, hogy a végsőkig próbára kell tennie ezt az ősrégi dolgot, valószínűleg meg is kell törnie. És az a fekete plazforma, ami ki akart törni belőle arról a vad helyről, csak egy lépése volt annak, amiről Sheeana tudta, hogy meg kell tennie. Akár lázadásnak nevezte, akár másnak, Sheeana nem tagadhatta az erőt, amit magában érzett."
Azt se feledjük el, hogy nem tudhatjuk, hogy Sheena nem Leto "alkotása"-e, hisz ő maga beszél a saját mítosza haláláról, ami Sheena imádatában nyilvánul meg, aki képes beszélni a Megosztott Istennel. Őbenne is Atreides vér folyik.
"Tamalane véleménye jutott eszébe: "Ő olyan, aki megtartja magát magának. Emlékszel Schwangyu Nővérre? Hozzá hasonló, de jobban csinálja. Sheeana tudja, hova megy. Gondosan szemmel kell tartanunk őt. Atreides vér, tudod." "Én is Atreides vagyok, Tam." "Ne hidd, hogy akár csak egy pillanatra is elfelejtjük! Azt hiszed, hogy tétlenül néznénk, ha a Főtisztelendő Anya úgy döntene, hogy a saját feje után szaporodik? A mi tűrőképességünknek is van határa, Dar."
Visszatérve a megítélésére, Sheeana felismeri azt, amit Odrade a kezdetekben nem, hogy a Tisztelet Matrónái a kultuszát az ellenfelüknek tekintik:
"Úgy tűnt, semmi sem állhat a Missionaria útjába a mi Sheeanánk kialakításában. Ha a roppant homokférgek kifejlődnek – ha Shai-hulud visszatér! És a Bene Gesserit Missionaria Protectivája készen áll majd arra, hogy rászabadítsa őt, Sheeanát a vallásos áhítatra felkészített emberekre. A mítosz valóra válik... épp úgy, ahogy ő is próbálta valóságossá tenni azt a szobrot. Szent Sheeana! Az Istencsászár az ő rabszolgája! Lássátok, hogyan engedelmeskednek neki a szentséges homokférgek! Leto visszatért! Befolyással lesz ez a Tisztelet Matrónáira? Bizonnyal. Legalább szóban hízelegnének az Istencsászárnak az ő Guldur nevében. Nem valószínű, hogy követnék "Szent Sheeana" vezetését, hacsak a szexuális kizsákmámyolás kérdésében nem. Sheeana ismerte a saját szexuális viselkedését, mely még a Bene Gesserit-mérce szerint is botrányos volt, mintegy tiltakozásképpen az ellen a szerep ellen, amit a Missionaria rá akart kényszeríteni. Az a kifogás, hogy csak tovább csiszolja a szexuális kötöttségben, Duncan Idaho által kiképzett férfiakat... csak kifogás volt."
Szerintem Odrade valódi célja amellett, hogy magába olvassza a Tisztelet Matrónáit, épp az volt, hogy Sheena elszökhessen Idahoval és Teg-el (ne feledd, ott a félelem, hogy a kezükre kerülnek mindhárman, amikor a Tisztelet Matrónái megérkeznek a Káptalanházra, és egy ilyen átmeneti, veszélyes időszakban, nem kockáztathatják azt, hogy a elfogják őket - Murbella is elfogadja végén, illetve Odrade fogadtatja el vele.
Odrade a Káptalanházban végig azon is munkálkodik, hogy megújítsa a Bene Gesseritet, emlékezz mennyire örül a "kiátkozott" és száműzött Dortujla visszatérésnek, hisz eképp gondolkodik róla:
"A mindenit!, gondolta Odrade. Dortujla épp az a fajta tanácsadó, akit magam mellett szeretnék tudni. Vajon mennyi ilyen eltemetett kincs rejtőzhet még ott kint, aljas okokból eltüntetve? Miért állítjuk félre oly gyakran a tehetségeseket? Olyan ősi gyengeség ez, amit a Nővérek még nem küzdöttek le."
[...]
"Odrade csak bámult. Szóval Dortujlának van egy másik hobbija is! Leásott a Más Emlékekbe, és felélesztette, tökéletesítette az ott talált képességeket. Ki hibáztathatná ezért? Lassan telhet az idő ott a Buzzellen. – Ez mentát-összegzés – mondta ki a vádat Odrade. – Igen, Tisztelendő Anya – Nagyon alázatos. A Tisztelendő Anyák elvileg csak a Káptalanház engedélyével áshattak le így a Más Emlékekbe, és akkor is csak más Nővérek vezetésével és támogatásával. Tehát Dortujla megmaradt lázadónak. A saját vágyait követte, úgy, ahogy tiltott szeretőjével is. Nagyon jó! A Bene Gesseritnek szüksége van ilyen rebellisekre!"
Mielőtt meglátogatta Sheenát azt gondolta:
"Odrade gondolatai visszatértek a tervezett sivatagi úthoz. Sheeana semmiről sem tudhat előre. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy ő az, aki kell nekünk. Voltak bizonyos kérdések, amikre Sheeanának válaszolni kellett.
Idaho vélekedése róla:
"Néha, amikor Idaho a konzoloknál figyelte Sheeanát, Odrade jutott az eszébe. Sheeana Odrade tanítványa volt. Ez kijózanító gondolat volt."
Később bekerül a Bene Gesserit Tanácsba.
Hosszú az a beszélgetés, amikor meglátogatja a sivatagban, de ajánlom elolvasásra (itt fogja közülni vele, hogy a Missionaria várhat, ő a Tanács tagaja lesz Tam helyén) . Odrade itt ismeri fel, hogy Sheena olyan helyre készül, ahová ő nem követheti. Sheeana pedig örül, hogy a "Főtisztelendő Anya nem tudta meg, hogy kieszeltem egy módszert nem-hajó börtönünk újraindítására, és az aknák hatástalanítására, amiket Bellonda rakott bele."
Viszont ezután Sheena egyre jobban közelebb kerül Odradehoz, és maga Odrade is hozzám, így igazítja őt a céljaihoz, a Bene Gesserit átformáláshoz ("Sheeana pedig – mindnyájunk közül Sheeana mutatja leginkább az emberi gyökereinkből eredő természetes vonásokat. Mégis... bár sose csinálta volna meg azt a szobrot, amit "Az Űr"-nek nevez.") - szerint az Űr című alkotásával benne látja meg ezt az erőt, de ehhez el kell mennie, mert magukba is kell olvasztaniuk a Tisztelet Matrónáit, akik csak ezután lesznek képesek elfogadni őt.
És van egy döntő pillanat, nem sokkal a Wallival való beszélgetés után:
"Nagy levegőt vett. Erősebb a fahéj. Melanzs. Fűszer és féreg van a közelben. A férgek tudatában voltak Sheeana jelenlétének. Mikor lesz ez a levegő elég száraz ahhoz, hogy a férgek nagyra megnőjenek, és úgy dolgozzanak, mint a Dűnén? A bolygón és a sivatagon. Úgy látta őket, mint ugyanannak a mondának a két felét. Ahogy a Bene Gesseritet és az emberiséget, amit szolgál. Összeillő felekként. A másik nélkül mindegyik kevesebbet ér, üresség elveszett céllal. Ebben rejlik a Tisztelet Matrónáinak fenyegetése. A vak erőszak célja! Vakon egy ellenséges univerzumban. És ezért kímélte meg a Zsarnok a Nővéreket. Tudta, hogy csak az ösvényt adja nekünk, cél nélkül, mint egy tréfamester, aki a játékban kiteszi a jutalomhoz vezető utat jelző papírfecniket, de az út végén nincs semmi. De a maga módján költő. Eszébe jutott a Zsarnok "Emlékezet Verse" Dar-es-balatból; egy darab ballaszt, amit a Bene Gesserit megőrzött. És miért tartogatjuk? Hogy most megtöltsem vele az elmémet? Hogy egy pillanatra elfelejtsem, mivel kerülhetek szembe holnap?
A költő csodás éjszakáját Csillagokkal szórd tele. Egy lépésre az Orion áll, Mindent lát sugárzó szemével. Örökre jelet hagyj génjeinken. Örülj a sötétnek, és nézz, Vakon az utóragyogásban. Nincs, csak a puszta örökkévaló.
Sheeana hirtelen úgy érezte: esélyt nyert arra, hogy végső művész legyen, csordulásig tele, maga előtt egy üres felülettel, ahová azt alkot, amit akar. Egy korlátok nélküli univerzum! Odrade szavai jutottak eszébe még akkorról, amikor gyerekként először találkozott a Bene Gesserit-céllal. "Hogy miért ragadtunk magunkhoz, Sheeana? Nagyon egyszerű. Felismertünk benned valamit, amit már régóta vártunk. Megérkeztél, és mi láttuk, hogy megtörténik." "Megtörténik?" Milyen naiv voltam! "Valami új emelkedett a láthatár fölé." Az én vándorlásom az újat fogja keresni. De... olyan bolygót kell találnom, aminek holdjai vannak."
Odrade a könyvben azt mondja, hogy feltaláló kell neki, először azt hittem csak Idaho az, de közben ez a feltaláló három személy: Sheeana, Murbella és Idaho. Idaho beszél arról, hogy a Bene Gesserit képes elérni, hogy úgy kövesd és tegyed a céljaikat, hogy ezt észre sem veszed. Erre döbben rá Sheena itt és felsejlik mögötte a jövője. Talán a Dűne újjáteremtődése, és annak kulcsa, hogy ezzel megmeneküljenek a horizonton túl érkező érkező ellenségtől, akik Arctáncoltatók, Idaho felismerte őket többször is és maguk is ezt ismerték be a Káptalanház utolsó fejezetében.
És Odrade azzal, hogy elfogadta Sheeanát, mint ismeretlen tényezőt...
"A Pókkirálynő elmosolyodott, és előrement az erkélyre. Amikor kiért, Odrade megint megtorpant attól, amit látott. Különös dekoráció volt a mellvéden bal oldalt. Egy életnagyságú alak, majdhogynem éteri anyagból, csupa sík és hajlat. Mikor Odrade a figurára hunyorított, látta, hogy embernek szánták. Nő vagy férfi? Az egyik helyről nézve férfi, a másik helyről nő. A síkok és görbületek reagáltak a kósza fuvallatokra. Vékony, szinte láthatatlan drótok (shigadrótnak látszott) függesztették fel egy finoman ívelő csőre, ami egy áttetsző dombocskába volt alul rögzítve. Az alak alsó végtagjai szinte érintették a tartóalap kavicsos tetejét. Odrade meghódítva meredt rá. Miért emlékeztet Sheeana "Űr"-jére? Amikor a szél megmozgatta, az egész alkotás mintha táncra kelt volna, néha kecses sétába lassult, aztán finom piruett következett, majd nyújtott lábú, sodró forgás. – "Balettmester" a címe – mondta a Dáma. – Néha olyan a szél, hogy egészen magasra fölemeli a lábát. Láttam már olyan kecsesen szaladni, mint egy maratoni futót. Néha csak csúnya kis ugrásokat csinál, úgy rángatja a karját, mintha fegyverrel hadonászna. Gyönyörű és csúnya – egyre megy. Szerintem a művész nem jó nevet adott neki. Az "Ismeretlennek lenni" jobb lett volna. Gyönyörű és csúnya – egyre megy. Ismeretlennek lenni. Ez volt a szörnyű Sheeana alkotásában. Odradén hideg félelem söpört végig. – Ki készítette? – Fogalmam sincs. Az egyik elődöm hozta el egy bolygóról, amit aztán elpusztítottunk. Miért érdekel? Ez az a vad dolog, amit senki sem tud irányítani. "
...elfogadta azt is, hogy nem a Missionaria-terve szerint építi meg önmaga jövőjét. Ám ezzel lényegében fel is ismerte az Arany Ösvény előrehaladást, amiről Leto beszél a beidézett részben és ő maga így nyilatkozik meg:
"Ez a következő fázis: először Muad'Dib, aztán a Zsarnok, aztán a Tisztelet Marrónái, aztán Sheeana... és aztán? Nem látod? Pedig ott van a gondolataid peremén. Fogadd el, mintha keserű poharat kéne kiinnod."
A Tisztelet Matrónái a válasz a Zsarnok korára az Ínséges Idők és a Szétszóródás után, és Odrade ezt megértette, felismerte. A Bene Gesserit nézőpontja is hasonló volt, ám szerintem ők nem illesztették bele a Tisztelet Matrónáit:
"Mi "papírhajszának" hívjuk az ő Arany Ösvényét. Belefújta az örök szelekbe, aztán azt mondta: "Látjátok? Ott megy." Ez a Szétszóródás. – Egyesek szívesebben nevezik keresésnek. – Valóban képes volt megjósolni a jövőt? Ez érdekel téged? Talált! A Hatalmas Tisztelet Matrónája a markába köhögött. – Mi azt mondjuk, hogy Muad'Dib megteremtett egy jövőt, II. Leto pedig visszateremtette."
Természetesen ettől jóval összetettebb a sorozat, ezt csak egy eleme annak, ami a következő kötetben bontakozott volna ki. Ott van a Sokarcú Ellenség -akik egyértelműen Arctáncoltatók, az érvelésem megtalálod lentebb, régebben- a zsidók, akik szintén elmenekülnek (lehet, hogy ők lettek volna az új fremenek, és Rebekka az új Vízanya?), illetve a kapszula Scytale mellkasában.
Mindenesetre jól fel van építve a sorozat, szerintem. :)
"olvasd el az ő jegyzetei alapján írodott két folytatást" - látta már valaki azokat a hírneves jegyzeteket? egyre fokozódik bennem a gyanú, hogy ez inkább csak egy reklámfogás . . .
A Missionaria-terv! Ó, több annál. Ez a következő fázis: először Muad'Dib, aztán a Zsarnok, aztán a Tisztelet Marrónái, aztán Sheeana... és aztán? Nem látod? Pedig ott van a gondolataid peremén. Fogadd el, mintha keserű poharat kéne kiinnod. Murbella megborzongott. Látod? Látod a Sheeana-Jövő keserű orvosságát? Valaha úgy gondoltuk, hogy minden orvosságnak keserűnek kell lenni, különben nem hatásos. Az édesben nincs gyógyítóerő. Muszáj ennek így történnie, Dar? Egyesek megfulladnak ettől a gyógyszertől. De a túlélők érdekes mintázatokat hozhatnak létre."
Most értem a Káptalanház végére, de nem igazán értem, miben nyilvánulna meg a Sheeana-Jövő... a Bene Gesserit erősebb lesz, mint valaha, ha sikerül az Odrade-terv, vagyis beolvasztják a Tisztelet Matrónáit. Sheeana viszont egy új vallást akar kreálni (meglovagolva a régi mítoszokat), ami eddig a Bene Gesserit fegyvere volt. Következmény = Konfrontáció?
Mivel még csak egyszer olvastam mindegyik könyvet (időben is széthúzva), elég sok homályos folt van bennem. Azt hittem, értem az Arany Ösvény mibenlétét, de ez a párbeszéd teljesen elbizonytalanított.
Van egy elgondolásom, remélem -a lentiekre is vonatkozóan!- nem csak egyedül fogok beszélgetni. Íme egy idézet az Istencsászából:
- Uram - mondta Hwi. - Szeretném tudni, mi indított arra, hogy ezt az életet válaszd. - Először azt kell megértened, hogy milyen a jövőnket látni. - Ha segítesz, megpróbálom. - Soha semmi sem válik el a forrásától - mondta Leto.- A jövő látása egy folytonosság érzékelése, amelyben minden dolog úgy ölt alakot, mint a vízesés alján habzó buborékok. Látod őket, aztán eltűnnek a sodrásban. Ha a folyam véget ér, az olyan, mintha a buborékok sosem léteztek volna. Ez a folyó az én Arany Ösvényein, és és látom véget érni. - És a döntésed - mutatott a lány a féregtestre - megváltoztatta ezt? - Most is változik minden. A változás nem csak az életem milyenségéből, de a halálom milyenségéből is ered. - Tudod, hogyan fogsz meghalni? - Azt nem, hogy hogyan. Csak az Arany Ösvényt ismerem, amelyben ez be fog következni. - Uram, én nem... - Nehéz ezt felfogni, tudom. Négy halált fogok halni a test halálát, a lélek halálát, a mítosz halálát, és az ok halálát. De ezek a halálok mind a feltámadás magját hordozzák magukban. - Vissza fogsz térni a... - A magok fognak visszatérni. - És ha te eltűntél, mi lesz a vallásoddal? - Minden vallás csupán egyetlen közösség. A spektrum töretlen marad az Arany Ösvényen belül. Mindössze arról van szó, hogy az emberek először az első azakaszt látják, aztán a másikat. A tévedéseket fel lehet fogni az érzékelés baleseteként. - Az emberek még akkor is imádni fognak - mondta a lány. - Igen. - De amikor az örökkének vége lesz, harag jön utána . - folytatta Hwi. - Tagadás. Sokan azt fogják mondani, hogy egyszerű zsarnok voltál. - Egy tévedés. - helyeselt Leto. A leány egy pillanatig gombócot érzett a torkában, meg sem tudott szólalni. Aztán: - Hogyan változtatja meg az életed és a halálod a... Megrázta a íejét. - Az élet folytatódni fog. - Én ezt elhiszem, Uram, de hogyan? - Minden ciklus egyfajta reakció az előző ciklusra. Ha belegondolsz az Impériumom alakjába, akkor látni fogod a következő ciklus alakját."
Szerintem ezen a ponton árulta el Leto a jövő milyenségét, azon eseményeket, melyek a kötet végén, majd az ezt követő két regényben és a meg nem írt harmadikban bontakoznak ki.
Így kap értelmet az, hogy "négy halált fog halni".
Az Istencsászárában Leto teste pusztul el, és újra beindul a ciklus, ami ismét sivatagbolygóvá alakítja a Rakist.
Mivel minden homokféregben ott van Leto tudatának egy gyöngyszeme, és a ciklusok révén eggyé válik a bolygóval, így mondhatjuk, hogy a bolygónak "élő" lelke lesz ezáltal, azaz Leto és a Dűne azonosak, mind szellemi-jelentésükben, mind ökológiai szempontból.
Mikor a Tisztelet Matróniái elpusztítják a Rakist, az elszakított homokférgen kívül a Dűne maga elpusztul, így ez lesz a lélek halála.
A Káptalanházban pedig elkezdték kialakítani a Sheeana-kultuszt, mely a jövőt megalapozó vallás lesz. Íme a Káptalanház végén az egyik legjelentősebb beszélgetés erről:
"Azért jöttem, hogy átgondoljam azt, amit a Missionaria szerint még mindig megtehetek. Fegyvert találtak – a Dűne mítoszait. Milliárdok imádkoznak hozzám: "A Szenthez, aki beszélt a Megosztott Istennel". – A milliárdok nem tükrözik a valós számot – mondta Walli. – De mutatják azt az erőt, amit a Nővéreim látnak bennem. Azok az imádók azt hiszik, hogy meghaltam a Dűnével együtt. "Hatalmas szellemé" váltam az "elnyomottak panteonjában". – Több egyszerű misszionáriusnál? – Mi történne, Walli, ha megjelennék ebben a várakozó univerzumban egy homokféreggel az oldalamon? Egy ilyen esemény lehetősége sok Nővéremet reménnyel és aggodalommal tölti el. – Az aggodalmat megértem. Bizony. Ugyanaz a vallásos implant, amit Muad'Dib és Zsarnokjia rászabadított a mit sem sejtő emberiségre. – Miért gondolkoznak egyáltalán ilyesmin? – faggatózott Walli. – Ha én lennék a tengely, micsoda erőt kapnának, amivel megmozgathatnák az univerzumot! – De hogyan tudnának kézben tartani egy ekkora erőt? – Ez a probléma. Ez a dolog jellegénél fogva instabil. A vallások sosem igazán irányíthatóak. De egyes Nővérek úgy gondolják, hogy célozhatnak egy ilyen, körém épített vallással. – És ha rosszul céloznak? – Azt mondják, hogy a nők vallásai mindig mélyebben folynak. – Ez igaz? – Megkérdőjelez egy felsőbb forrás. Sheeana csak bólintani tudott. A Más Emlékek ezt erősítették meg. – Miért? – Mert bennünk megújul az élet. – Csak ezért? – Nyílt kételkedés. – A nők gyakran alávetett benyomást keltenek. Az emberek különleges szimpátiát tartogatnak azok számára, akik legalul vannak. Én nő vagyok, és ha a Tisztelet Matrónái holtan akarnak látni, akkor biztosan áldott is vagyok. – Úgy beszélsz, mintha egyetértenél a Missionariával. – Ha üldöznek, a menekülés minden útját fontolóra veszed. Engem tisztelnek. Nem hagyhatom figyelmen kívül az ebben rejlő lehetőségeket. De a veszélyeket sem. A nevem fénylő világosság lett a Tisztelet Matrónái elnyomásának sötétségében. Milyen könnyen lehet ebből a fényből pusztító tűz!"
Amiről itt Sheena és Walli beszélget, szerintem jelzi, hogy mi az, amit Leto értett azon, hogy a mítosz halála. Erről már lentebb is írtam, hogy úgy gondolom, a Dune 7-ben a Sheeana-kultusz játszotta a fő szerepet a két ismeretlen Arctáncoltatóval (és társaikkal) való konfrontáció során.
Már csak azt nem tudjuk, hogy mi volt az ok halála [amikor talán az Arany Ösvény véget ért volna, amikor a buborékok értelmüket-létüket vesztik a folyam végével], amiről Leto beszélt Hwi-nak, ez sajnos már nem fog kiderülni.
Lényeges még egy gondolat, amit Odrade mond Murbellának a Káptalan ház végén, mert ez egybe cseng az Istencsászárból vett idézet utolsó mondatával:
"Hogy vezetsz most, Dar? Az útmutatásomra van szükséged? Vezesselek körbe az életeden? Ezért haltam meg? De hát elvitték a Van Gogh-ot is! Ez fog a legjobban hiányozni? Miért vitték el, Dar? Ezt maró kacagás fogadta, és Murbella örült, hogy rajta kívül senki nem hallja. Nem látod, mi a szándéka? A Missionaria-terv! Ó, több annál. Ez a következő fázis: először Muad'Dib, aztán a Zsarnok, aztán a Tisztelet Marrónái, aztán Sheeana... és aztán? Nem látod? Pedig ott van a gondolataid peremén. Fogadd el, mintha keserű poharat kéne kiinnod. Murbella megborzongott. Látod? Látod a Sheeana-Jövő keserű orvosságát? Valaha úgy gondoltuk, hogy minden orvosságnak keserűnek kell lenni, különben nem hatásos. Az édesben nincs gyógyítóerő. Muszáj ennek így történnie, Dar? Egyesek megfulladnak ettől a gyógyszertől. De a túlélők érdekes mintázatokat hozhatnak létre."
Megdöbbentő, hogy milyen jól fel van építve a sorozat, és a fenti kérdéskörhöz az is hozzákapcsolódik, hogy a Messiásban arról beszélgetnek, hogy el akarnak lopni egy homokférget, azonban más kérdés, hogy a ciklust be tudják-e indítani.
"- Irulan küldött benneteket? - Ebben is talált valami ijesztőt. - Az ő sugalmazására jöttünk - javította ki Paul. - Az általa továbbított információk megerősítik gyanúnkat: a Liga rövidesen megpróbálkozik egy homokféreg befogásával. - Egy kisebbet szeretnének, hogy elindíthassák a fűszerciklust egy másik bolygón - fűzte hozzá Stilgar. - Ez azt jelenti, hogy van egy világuk, amelyet megfelelőnek vélnek. - Tehát fremenek segítik őket! - fakadt ki Alia. - Egyetlen külvilági sem lehet képes férget befogni! - Meglehet - mondta Stilgar. - Igazán? - Aliát felbosszantotta a makacskodás. - Paul, te biztosan.., - Akadnak árulók - jelentette ki Paul. - Ezt már jó ideje tudjuk. Azt a másik világot azonban nem sikerült felfedeznem, és ez zavar. Ha… - Ez zavar? - értetlenkedett Alia. - Csak annyit jelent, hogy egy navigátor óvja tőled, akár a többi menedéküket. Stilgar szóra nyitotta száját, de néma maradt. Az volt az érzése, hogy bálványai önnön szentségüket gyalázzák meg gyengeségükkel. Paul, feszengését érzékelvén, így szólt: - Valamiben döntenünk kell. Szükségem van a tanácsodra, Alia. Stilgar azt javasolta, küldjünk őrjáratokat a nyílt bled vidékére is, s erősítsük meg a sziecsek védelmét, így több esélyünk van felfedezni az esetleges landolást, és megakadályozni... - És ha egy navigátor vezeti azt a csoportot is? - Ellenfeleink kétségbeesettek - mondta Paul. - Mi másért lennék itt? - Mi olyat láttak, amit mi nem? - tűnődött a lány. - Pontosan erről van szó. Alia bólintott, eszébe ötlöttek az új Dűne-tarottal kapcsolatos gondolatok. Néhány szóban beszámolt félelmeiről. - Ködösítenek - vélte Paul. - Ha őrjáratokat küldünk ki, - mondta Stilgar - elejét vehetjük a... - Semminek nem vehetjük elejét örökké - jegyezte meg Alia. Nem tetszettek neki Stilgar gondolatai. Az Öreg Naib látóköre beszűkült, figyelmen kívül hagyta a legkézenfekvőbb tényeket. Nem az a Stilgar volt ez aki az emlékeiben élt. - Számíthatunk rá, hogy előbb-utóbb befognak egy férget - mondta Paul. - Hogy sikerül-e , elindítaniuk a melanzsciklust valahol másutt, egészen más kérdés. Ahhoz a féreg nem elég. Stilgar egyikről a másikra pillantott. Ökológiai érzéke segítségével - ez a vérévé vált a sziecsbeli élet során - követni tudta őket. A befogott féregnek egy kis darab Arrakisra van szüksége - homoki planktonokra, kismesterekre és egyebekre."
Viszont a Gyermekeiben Leto már azt mondja, eljön az idő, amikor majd a homokférgek máshol is "meg tudnak" maradni.
"- Azon a határon állsz, ami elválasztja a halat a féregtől. Mindegyik szurdokban egy féreg él. Ezt a kvanatot megnyitottuk, és hamarosan el fogjuk távolítani belőle a halakat, hogy idecsaljuk a homoksügéreket. - Persze - válaszolt Leto. - Raktárak. Homoksügért és férgeket adtok el a külvilágiaknak. - Muad-Dib javasolta! - Tudom. De ha elkerülnek a Dűnéről, sem a homoksügérek, sem a férgeitek nem maradnak sokáig életben. - Egyelőre nem - mondta Muriz. - De egy napon... - Úgy tízezer év múlva - egészítette ki Leto."
Bár nem telt tízezer év, a hatodik kötetben beindul a ciklus a Káptalanházon, és arról is beszélnek, hogy Nővéreket akarnak elindítani a világegyetembe homokférgekkel (ez nem teljesene egyértelmű, de lehet, hogy ez foglaltatik benne):
"Melyik Nővéreket lehet megkímélni ennek a rémes Szétszóródásnak a feladataitól? Hogyan lehetne javítani a Nővérek által befogott néhány homokisügér megmaradásának esélyeit? Hogyan lehetne jól elosztani a melanzsot? Várjanak egy kicsit, mielőtt további Nővéreket küldenek ki az ismeretlenbe? Várják ki a lehetőséget, hogy Scytale esetleg hajlandó lesz elárulni a tartályok révén előállítható fűszer titkát?"
A fejezetprológokkal sokszor én is így vagyok, olykor nem is tudom igazán eldönteni, hogy épp az adott nyitány miért éppen ahhoz a fejezethez kerül, ám legtöbbször lényegretörően fogalmat meg egy "magvas" gondolatot, egyik kedvencem:
"Mindenben megnyilvánul egy bizonyos rend, amely része a mi világmindenségünknek. Ez a rend szimmetrikus, elegáns, kecses – ugyanazok a tulajdonságok vannak meg benne, mint azokban a dolgokban, amelyeket az igazi művész megörökít. Látni lehet az évszakok egymásra következésében, abban, ahogy a homok fodrozódik, látni lehet a karbolcserje ágaiban-bogaiban, levelei mintázatában. Utánozni igyekszünk ezt a rendet életünkben és társadalmunkban, keressük a vigaszt és erőt adó ritmusokat, táncokat, formákat. Érezni lehet azonban azt is, hogy a végső tökély megtalálása veszélyt hordoz. Nyilvánvaló, hogy a végső rend belemerevedik önmagába. Az ilyen tökéletességben minden a halál felé tart."
Ha már a demokrácia szóba került, épp tegnap olvastam el a Lucilla és a Hatalmas Tisztelet Matrónája közötti beszélgetést erről a Káptalanházból. Ebben a beszélgetésben három dologot láttam lényegesnek:
- Egyrészt bemutatja, hogy milyen módszerekkel képes befolyása alá vonni társadalmakat, és miket kerül el a demokrácia alkalmazása esetében, sőt valahol e címszó alatt bemutatja saját működési elvüket.
- Másrészt bemutatja a demokrácia hátulütőit - itt gyorsan hozzátenném, hogy Herbertnél jelen van egy hierarchikus társadalom képe és annak igenlése (pl. rögtön a Dűne elején: "Minden világnak négy pillére van.” Feltartotta négy göcsörtös ujját. “A bölcsek tudása, a hatalmasok igazságossága, a bátrak vitézsége és az igazak imádsága. De mindez mit sem ér… – ökölbe szorította a kezét – …olyan uralkodó nélkül, aki érti az uralkodás művészetét. Ez legyen az, amit megtanulsz és továbbadsz!"), amellett hogy Leto a hatalmán keresztül mutatja meg az önmaga által képviselte hatalom buktatóit. Roppant érdekes, hogy az alábbi gondolat a Dűnéből:
"-Most beszéljünk rólad, Thufir – mondta Jessica. – Az emberi lények akkor érzik a legjobban magukat, amikor mindenkinek megvan a maga helye, amikor mindenki tudja, hová tartozik a dolgok rendjében. Ha elpusztítod a helyet, vele pusztul a személy is. "
Szó szerint megjelenik az Eretnekeiben:
"Az emberek akkor élnek a legjobban, amikor mindenkinek megvan a helye, amikor mindenki tudja, hova tartozik a dolgok rendjében, és tudja, mit érhet el Pusztítsd el ezt a helyet, és elpusztul az ember. – Bene Gesserít tanítás"
És egy örökbecsű gondolat az Ellopott Feljegyzésekből:
"A monarchiák és hasonló rendszerek mintázata értékes üzenetet hordoz minden politikai alakzat számára. Az emlékeim bizonyossá tesznek afelől, hogy bármely kormányzatnak hasznára lehetne ez az üzenet. A kormányok csak addig lehetnek hasznosak azok számára, akiket kormányoznak, amíg a zsarnokság felé húzó, mindig jelenlévő belső erőket visszafogják. A monarchiáknak vannak bizonyos előnyös vonásaik a legismertebb erényeik mellett is. Csökkenteni tudják az államigazgatás bürokráciájának terjedelmét és természetének élősködő mivoltát. Ha szükséges, képesek gyors döntésekre. Kielégítenek egy ősi emberi vágyat, ami egy gyámkodó (törzsi-feudális) társadalomra irányul, ahol mindenki tudja, hol a helye. Fontos dolog, hogy valaki tudja, hol a helye, még akkor is, ha az a hely csak ideiglenes. Bosszantó, ha akaratod ellenére tartanak valamilyen helyen. Ezért tanítok én a zsarnokságról a lehető leghatékonyabb módon példa útján. Bár ti csak eonok múlva olvassátok ezeket a szavakat, az én zsarnokságom nem fog feledésbe merülni – Az Arany Ösvény a garancia erre. Ennek az üzenetnek az ismeretében elvárom, hogy különösen óvatosak legyetek azokkal az erőkkel, amelyeket bármilyen kormányba küldötök."
- Harmadrészt Lucilla remekül szemlélteti azt, hogyan képesek felmérni a velük szembenálló személyt, és hogyan képesek a beszélgetést úgy irányítani, hogy a megfelől válaszokra megkapják az igazolást.
Épp ez a Káptalanház varázsa, megmutatja milyen belülről a Bene Gesserit. Ó, igen, valamit meglátunk belőlük az Eretnekeiben, de ez kötet végre fellebbenti a fátylat valamennyire arról, hogy miért tekintik őket boszorkányoknak.
Náluk is jelen van a hierarchia, mégha olybá tűnik, hogy maguk választják a proktoraikat, és magát a Főtisztendelő Anyát, a Lucilla által mondottak mellett mégsem hinném, hogy a Bene Gesserit maga demokratikus lenne. A Bene Gesserit módszerei, műkődése szerintem valójában meritokrácia, azaz az érdem szerint kerül valaki egy adott pozícióba, a képességeihez mérten. Erre tökeletes példa, ahogy Taraza kiválasztja Odradét, vagy amikor ő Streggit. Teget fel sem kell hozni példának! Nála tökéletesebb bashara nem is lehetett volna a Rendnek.
Az elméletük, sőt gyakorlatuk az igazi emberekről és az állatias emberekről a demokráciának mond ellent, sőt, az egész nemesítési programjuk, mégha az egész emberiségért, illetve annak megéréséért munkálkodnak is. Ez az egész egyfajta "szűrő", melyekkel kiválogatják, hogy ki azok, akik érdemesek arra, hogy "feljebb" emeldejenek, és a céljaik érdekében ténykedjenek.
És ez önmagában már egy hierarchia, amit jómaga is igenlek. Bár meglehet, hogy maga a Bene Gesserit teljesen mást ért demokárcia alatt, mint mi.
Lehet, hogy korábban mondtam már, de Leto szerintem az Arany Ösvény működését valahogy rábízta a Bene Gesseritre, így ők annak folytonosságának zászlóhordozói.
Ejh, jó elkalandoztam. :D Pedig csak annyit szerettem volna kérni WinLon, hogy mondd el, mi volt annyira megrendítő a számodra. Én kíváncsi lennék a te olvasatodra azért is. ;)
Más.
A Lélekvadász kapcsán még az is eszembe jutott kerékpározás közben, hogy a táj határtalanságával, illetve kettejük magányával azt is remekül érzékeltette, hogy mennyire elszakadtak már ettől a léttől, helytől, tértől és időtől, és visszatérésük épp ezért katartikus volt. Katsuk elégtételén túl valahol ez az üzenet is megbújik a "balladai homályban".
Hihi! :) Olvassátok el, büszkén (sicc! :D) veregethetjük meg egymás vállát. ;)
Más.
Elolvastam a Lélekvadászt. Rövidségre szintén megdöbbentő e könyv.
Visszanéztem e címszó alatt a néhány régebbi hozzászólást, és pl. Feyd-Rautha a legkiforrottabb művének tekinti.
Én az Istencsászára, a Káptalanház, illetve a Dosadi kísérlet "fiktív világába" burkolt mondanivalójánál éreztem ezt inkább, és eme mondanivaló igen átfogó.
Az előbbi kettő mögött főleg ott van a szúfizmus és a zen-buddhizmus (ennek számtalan elemét megtalálhatjuk a Leto-Moneo, illetve a Murbella-Idaho és Teg-Idaho párbeszédekben, és külön kiemelném Rebekka és Shoel éjszakai, Igazmondókról szoló párbeszédét). Azonban mindhárom műben rejtetten ott van a társadalmak, államformák -ezen formák gyakorlatának, működésük alapelveinek- és magának az embernek a "kritikája". És ez a Lélekvadászban is szembetűnő, a fejezetprológokban nyíltan (Amikor Katsuk dolgozataiból, írásaiból idéz) , az indán (sicc! a Holló népe) "hitrendszer" és létszemlélet történeten keresztüli bemutatásával pedig a homályba, ködbe veszően. Így állít számomra egy pozitív ellenpéldát az általa kritizáltakkal szemben.
Egyszerűen fantasztikus, ahogy Herbert egy, olykor már őslakosok számára is letűnt és letűnőben lévő felfogást, szemlélődést élővé tudja tenni. Az erdőt valóban a szellemek uralják (a műben), elfeledett, de még mindig működő erők, és ahogy ez David számára is kezdett megnyílni, valami elképesztő volt, ahogy e belső változást bemutatta nekünk.
Azonban egyet kell értenem Feyd-Rauthaval abban, hogy e rövid "mű" is mutatja ama tudását, hogy mennyire érzékletesen, óvatosan képes kifejezni a mondanivalóját, illetve a környező tájat bemutatni, és mindezt úgy, hogy főként a szereplők gondolataira, a párbeszédre, a motivációkra fókuszál.
SPOILER! (Tudom, utálatos e környezetben e szó, de figyelemfelhívás annak, aki még nem olvasta) Nem hittem, hogy megfogja ölni a fiút, egyszerűen reménykedtem, hogy hallgat Davidre, és elmegy a hegyekbe, és "indán-szellemként" éli le az élete hátralévő napjait. A kötelék, ami kialakult közöttük számomra erre engedett következtetni, hogy a végén nem teszi meg... És az utolsó mondatok... :(
"Katsuk érezte, amint a szellemvilág ősi nézőserege eltávozik. Egyedül állt, mozdulatlanul, saját tettének igézetében – íme a halál. A fiú ruhájának gyűrődései és a mohos ajtófélfa a test mögött, hasonló benyo¬mást keltettek a pirkadatban. Mintha a test szét akart volna szóródni a tűz gödréből felszálló füstben, melyen keresztül Hoquat szinte átlátszónak tűnt. A fiú eltávozott. Az Ártatlan ősi nézői társaságában elhagyta ezt a helyet, így kellett történnie. Katsuk meghallotta az üldözőket. A folyón feltorlódott fatörzseken lépdeltek át. Mit számít ez most már? Katsuk arcán könnyek csorogtak. Ledobta az íjat, a tűzrakó helyen át előrebotorkált, térdre esett és karjába vette a kicsi testet. Amikor Pallatt sheriff az üldözőkkel a kunyhónál a tisztásra ért, Katsuk Hoquat testét karjában tartva ült, s úgy ringatta halott fiút, mint egy kisdedet. Barátot sirató éneket dúdolt. Tengeri kacsa pihetollai szálldostak körülöttük a nyirkos levegőben."
Képtelen vagyok eldönteni, hogy így búcsúzik attól, akik barátjává fogadott,mert meglátta benne a hatalmas szellemet és az erőt, ezáltal lett ő a tökéletes áldozat, vagy itt döbbent rá, hogy mit tett. Valahol úgy érzem e kettő keveréke lehet. A ringatás és szálló pihetollak. /SPOILER!
Visszatérve a korábbi hozzászólásokra még egy mondat erejéig. Az egyik legjobb összefoglalást Orcinus-Orca írta szerintem, még 2003-ban:
Még idén szeretnék időt szakítani "A fehér pestis"-re is.
Amúgy Herbert kései műveiben igen hangsúlyosan szerepel a szexualitás, a Lélekvadászban is megjelent. ;) :P
Szia Pancer1!
Ha jól emlékszem, Ghanima is linkelt már egy cikket (igen: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=73430730&t=9005308) a Góbi-sivatagbéli homokférgekről, pontosabban azok legendájáról. Herbert elég tájékozott volt, nemcsak társadalomtudományokban, vallásokban, hanem mítoszokban is, így nem lepne meg, ha a homokférgeket ezen lények inspirálták voltak. Márha léteznek! ;) Shai-Hulud majd szépen megbosszulja az ellene ténykedőket.
Plusz egy interjú 1981-ből Frank Heberttel, ennek megpróbálok nekiállni egyszer szótárral, mert 15 oldal :). Persze, lehet lusta leszek, mert annyira nincs nagy tudásom, és elküldöm a Dűneportál készítőjének! :)
PLOWBOY: Mr. Herbert, a little voice in the back of my mind keeps telling me that many readers of THE MOTHER EARTH NEWS'S will probably wonder why our do-it-yourself, ecologyoriented magazine is interviewing a prominent science fiction writer.
HERBERT: Who, me . . . a science fiction writer? I've always considered myself to be a yellow journalist.
Azért ez gyönyörű Bene Gesserit-roposzt, nem? Még van humora is, nem is akármilyen!:)
Szia Abulafiaf/b]!
Fantasztikus hasonlatot találtál, balladai homály. Ezért a gondolatért külön köszönet.
Egyetértek, Herbert varázsa épp abban áll, hogy a mi fantáziánkra is hagyatkozik, és nem rág bele mindent. Szerintem megtiszteli az Olvasóját azzal, hogy maga fedezze fel a mélyebb értelmeket és esetleg kedvet kapjon olyan dolgok iránt, melyek azelőtt nem foglalkoztatták, pl. : ökológia, társadalomtudományok, vallás (itt pontosabban taoizmust, szúfizmust, zen buddhizmust értem), a lét mélyebb értelme, az emberi viszonyok.
Hamarosan elolvasom a Lélekvadászt is!:) Hihi! :) Amúgy Herbert egyik másik kézjegye mindenhol a fejezetprológok! ;)
"A Dosadi kísérlet... Nem hiszem, hogy elsőre mindent megértettem volna, el kell még párszor olvasnom, de vegyes érzelmeim vannak."
"Jimmy Cartwright írta:"Mikor Herbertet olvasok, sosem tudom eldönteni, hogy vajon ő volt-e egy nagyszerű, előrelátó koponya, avagy mi emberek vagyunk ennyire kiszámíthatóak, ennyire statikusak.")."
Szerintem mindenki ezeket érzi. Én ezt a "balladai homállyal" szeretem magyarázni. Van azért egy apró eltérés: míg a magyar balladákban a kihagyott részletek és a homályos fogalmazás mindig egy irányba mutat és az értelmezést nem gátolja, addig Herbert műveiben csak az derül ki, hogy egy adott esemény mögött van valami mélyen meghúzódó ok, de azt nem tudhatod meg, mi az. Sokszor úgy érzem, a szerző maga sem pontosan dolgozta ki a hátteret viszont hitelessé teszi a világot azzal, hogy titokzatossággal, vagy töredékes információkkal az olvasó fantáziáját kényszeríti a hézagok betöltésére. Pontosan ezért idegesítenek az előzmények és az utózmányok (ez utóbbiakat már meg sem próbáltam elolvasni), mert a fejemben élő grandiózus történelmi eseményeket szappanoperává fokozták le.
Elolvastam a Csillagkorbácsot, majd a Dosadi kísérletet is (azért vártam vele, hogy végre megjelenjen az e világban írt első regény is). Mindkettő tetszett.
Erasmus írta, hogy " [...]kicsit túl sok fajt szerepeltet ebben a nem túl terjedelmes könyvben így nincs ideje az olvasónak megtudni hogy melyiknek milyen tulajdonságai vannak. Sokszor volt olyan írt egyik fajról valamit én meg gondolkoztam, hogy mi? ez nem egy másikra jellemző." Magam is ezzel a "problémával" szembesültem, ettől függetlenül a regény remekül bemutatja szerintem, hogy mennyire nehéz megérteni egy másik felet, ha nincs meg "közös fogalmak", a megfelelő nyelvi kód, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezt leküzdjük. Szerintem Herbertnek ez volt az egyik legfőbb célja ezzel a történettel.
A Dosadi kísérlet... Nem hiszem, hogy elsőre mindent megértettem volna, el kell még párszor olvasnom, de vegyes érzelmeim vannak. Annyit azonban már megállapíthatok, hogy Herbert munkásságának egyik fő motívuma az, hogy olyan pontról indít, amikor egy adott társadalom válságba kerül, vagy olyan váratlan megrázkódtatás éri, ami átalakítja az addigi viszonyokat, mégis megmarad benne valami, ami alapvetően ismétlődik (Ahogy Szentesinfon a cikk szerzője, Jimmy Cartwright írta:"Mikor Herbertet olvasok, sosem tudom eldönteni, hogy vajon ő volt-e egy nagyszerű, előrelátó koponya, avagy mi emberek vagyunk ennyire kiszámíthatóak, ennyire statikusak."). Ez Dűne-sagában is szembetűnő.
Nos, vegyes érzelmek onnan fakadnak, nem hiszem, hogy pusztán annyi lett volna célja, hogy "testtranszfert" és McKie-Jedrik tudtának ilyen mértékű [egy kicsit Más Emlékek- és a Bene Tleilax Mesterek-ízt hagy maga után :)], mondhatni "transzcendens" összefonódását mutassa be... Szerintem Abulafia meglátása [3104], hogy ez egy "law-ficiton", jó megközelítés. Az említett Cartwright a következőket is írta: "A Dosadi kísérlet nem csak egy könyv, hanem egyszersmind görbe tükör a társadalmak jogrendszerei, törvényhozása felé."
Olyan mesterien mutatja be ezeket (a Dűnékben is), hogy néha az állam a földön hever.
Néhány cikkben az Interneten írták, hogy számos gondolat, amit itt felmerült, az utolsó három Dűnében elmélyítve és kibontva csúcsosodik ki.
A gowachinok "jogi rugalmassága" eszembe juttatott egy beszélgetést a Káptalanházból, ahol Lucilla hasonló szemléletet tár a Dáma elé a szabályok és törvények vonatkozásban, ám legjobban ez a gondolatsor az Ellopott Feljegyzések szemelvényeiben tükröződik legjobban.
(Beletelne egy kis időbe, mire kikeresném a párhuzamokat, bevallom, most kicsit lusta vagyok :P, de aki olvasta mindet, szerintem meg tudja találni. Akkor mindössze egy példa:
"Az érző egyedek egyikét sem teremtették egyenlőnek. A legjobb társadalom mindenkinek egyenlő esélyt ad arra, hogy a saját szintjén létezhessen. – A GOWACHIN URALKODÓ"
"Az emberek akkor élnek a legjobban, amikor mindenkinek megvan a helye, amikor mindenki tudja, hova tartozik a dolgok rendjében, és tudja, mit érhet el Pusztítsd el ezt a helyet, és elpusztul az az ember. - Bene Gesserit tanítás")
Hajlok arra, hogy elfogadjam a gowachinok álláspontjait a (z emberi; aka Konföderációs) törvényeket illetően. A pénztárcámban már régóta benne van ez az idézet a Dosadiból, mint korábban említettem:
Mindenki olyan indíttatásokból cselekszik, melyeket nem kérdőjelez meg, mert így tanították – egy sor mélyen gyökerező előítéletből. Ezért aki bíráskodni kíván, annak fel kell tenni a kérdést: "Hogyan sértettek meg?" És a bírának ekkor a lelkét is meg kell kérdeznie, nemcsak az eszét.
A dosadiak megdöbbentőek, kíváncsi vagyok vajon Herbert folytatta volna-e ezt a "világot", mert ugye így fejeződik be: "Ezalatt pedig a fejében kucorgó Jedrik egyre csak szőtte, szövögette őrült terveit..". Olyan jól lett volna elolvasni, miként rázza fel az univerzumot a dosadiak ki, akarom mondani beáramlása...
Remélem az ördögök nem akarnak belebarmolni ebbe a világba is.
A Dűne legendái trilógiát szeretném megszerezni, hogy meg legyen a teljes sorozat. Sajnos sehol se találtam meg a könyvet, mindenhol készlethiányos termék. Antikváriumban tudtam előjegyeztetni, de nem hiszem hogy valaha is jeleznének hogy van eladó termék. Mit ajánlotok az összes nagy könyvkereskedőnél érdeklődtem senki se tudott segíteni. Ha valakinek lenne használható ötlete esetleg ismerőse, aki meg akarna válni a sorozattól kérem jelezzetek erre az e-mail címre: reykjavik08@gmail.com .
Erasmus, el sem tudod képzelni, hányszor leírtam ezt itt, a Szukits oldalán a könyveknél, sőt, írtam egy levelet is, amire nem kaptam választ.
Pont erre "vágytam", hogy keményborításban kiadják a Herbert összest. Engem nem zavar, ha több pénzt kell fizetni egy időtálló, "igényesebb" kiadásért. Mindegy, nem elégedetlenkedem.
Egyetértek, jómagam is minisorozat párti vagyok, meg is van mind a hat eredeti dvd-n, angolul, németül, sőt egy extra bónuszos kiadványban, pont most néztem meg az egészet 1 hónapja hogy felvegyem a fonalat a könyvet előtt. A Lynch-féle filmre sokan esküsznek, pedig szerintem nézhetetlen, meg van az is,egyszer végigszenvedtem aztán kész. Én már sokszor gondolkoztam, talán az originál Dűne könyvet fel lehetne dolgozni hasonló színvonalon, mitn a Gyűrük urát, viszonylag hosszan (mondjuk 2,5-3 órában), esetleg kicsit kibővítve majd egy dvd számára és valóban sok látványelemmel. AZ a baj, hogy ez nem egy akció-scdifi, mint a star wars. Mondjuk a hobbitok az elején sem volt túl akciódús, de a dűnében is van pár csata amit szépen meg lehetne csinálni. Mert a minisorozat, főleg az első három nagyon gagyi a csatáknál, nem volt pénz. Kérdés mennyi pénz lesz most a filmre?
Én abban reménykedek, hogy hű marad a regényhez, a Lynches eléggé elrugaszkodott volt, a mini sorozat már jobb volt, de a Corrino-kat túé erőltették, az 1. részben Irulant a 3. ban meg Wensiciát. Na meg a kosztümök az első részben irritálóan rosszak voltak :D.
Elolvastam a Csillagkorbácsot, a történet tetszett, meg a kalebánnal vívott szócsaták, vitték a pímet. Bár kicsit túl sok fajt szerepeltet ebben a nem túl terjedelmes könyvben így nincs ideje az olvasónak megtudni hogy melyiknek milyen tulajdonságai vannak. Sokszor volt olyan írt egyik fajról valamit én meg gondolkoztam, hogy mi? ez nem egy másikra jellemző.
A kiadásról még annyit hogy jobban örültem volna ha olyan kötéssel és méretben adják ki mint a Dűnéket, jobban nézett volna ki a polcomon :), bár igaz akkor emellé még oda kellett volna rakni a Dosadi kísérletet is mert kevés oldalszámú lett volna és gondolom úgy voltak vele 2 külön kiadás több pénz min 1 :(.
Vagy csinálhattak volna egy Herbert összest mint Asimovval vagy Lemmel tették bár azok a kötetek nem igazán olvasóbarátok (túl nagy méretű és nagyon sok oldalszámú, ami ár szempontjából azért bőven megéri) de 20 perc olvasás után elfárad az ember keze, nem bírja tartani a könyvet :).
A kétszer háromrészes minisorozat szerintem sokkal jobb lett, mint a Lynch féle Dűne. Én nagyon örülök, hogy újra film lesz belőle, bár ez nekem nem új infó, vmikor tavasszal olvastam erről először.
Nem tudom kinek mik az elvárásai de én azt szeretném, ha a külcsín lenne eszméletlenül kidolgozva (ne spóroljanak a CGI-n), mert egy csodálatos Dűne világban az esetleg sztori is jól mutat. Mert attól félek Herbert könyvét soha senki nem tudja majd hitelesen feldolgozni, mert az lehetetlen...a Dűne normális esetben nem mozivászonra való. Sztem.
