Az összes rendelkezésre álló tények, bizonyíték fényében nem állja meg a helyét az álláspontod a máltai megalitikus emlékek elemzésénél. A máltai megalitikus templomok és a Hypogeum kivételes műszaki és akusztikai ismereteket tükröznek.
A 110-112 Hz-es hangok csodás neurofiziológiai hatásáról valaki mást kellene meggyőznöd. Én az életem jó részében nagy orgonákat építettem és intonáltam, így rengeteg alkalommal hallottam közvetlen közelből a nagyoktáv A sípjainak hangjait, ami a régebbi 440Hz-es "normál a" hangolás mellett 110Hz, a ma rendszeresebb 443Hz hangolás mellett 110,75Hz. Soha nem tapasztaltam ezek semmiféle csodás hatását.
Akusztikus mérnökként pedig vannak ismereteim az üregrezonátorok működéséről és hangzásáról is. De nincs ebben semmi varázslatos.
Ha egy máltai egyetemi kutató vizsgálgatja a dolgot, az érthető patriotizmus, mint ahogy érthető magyar hazafias felbuzdulásból vizsgálták már Lehel kürtjének hangját is. De ezeket csodás jelenségként tálalni, az csak szenzációhajhászás uborkaszezon idején.
A Hypogeum akusztikai jelenségeinek és hatásainak vizsgálata során több kutatócsoport is alkalmazta az fMRI és EEG módszereket az akusztikai és neurofiziológiai hatások megértéséhez.
"A kísérlet során kiderült, hogy 110 hz-nél a nyelvi központ relatíve deaktiválódik és átmenetileg az agy jobb féltekéje lép működésbe, amely az érzelmekért felelős."
Ha így volna, az bizony eléggé megnehezítené a férfiak beszédének megértését, hisz 100-120 Hz körül van férfi zöngés hangok tipikus alapfrekvenciája, a nőké pedig 170-190 között.
Ettől függetlenül ha Máltai Hypogeum oráculum cellájából nyíló egyik kis oldalkamra nyílásában megszólalunk, akár csak suttogva is, abból egy mély búgó üreghang lesz. A beszéd minden artikulációja, szisszenő, surranó, zizzenő, kattanó mellékhangja beleveszik a rendkívül felerősödő 110 Hz-es alaphangba. Ha megpróbálunk ennél kicsit magasabb bariton fekvésben intonálni, akkor ez megszűnik, és érthetővé válik a beszédünk. De amint visszamélyülünk, újra eltorzul, s főleg ez az átmenet elég kísérteties hatású. Gondolom ezzel az effektussal játszottak ott a szertartás papjai.
Hasonló jelenséggel egyébként nagyon sok helyen találkozhatunk, különböző méretű üregek, tartályok csövek nyílásaiba belekiáltva. Vagy elég akárcsak egy nagy fazekat a fejünkre húzni.
Nem kell ehhez semmiféle magas rendű akusztikai tervezés.
A föld alatti hely, ahol a Hypogeum épült, tehát önmagában csak kiásással nem lett volna akusztikai csoda, hanem úgy kellett kialakítani a termeket, hogy akusztikai csoda lehessen. Az, hogy a Hypogeum ilyen kiváló akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik, annak bizonyítéka, hogy a termeket szándékosan úgy alakították ki, hogy ezek az akusztikai jellemzők megjelenjenek. Az építők előre megtervezték a termek és folyosók elrendezését, figyelembe véve az akusztikai hatásokat. A termek és folyosók falainak felületkezelése és az alkalmazott anyagok is hozzájárultak az akusztikai tulajdonságokhoz. A sima, jól megmunkált felületek, valamint a megfelelő anyagok használata segítette a hangok visszaverődését és terjedését. A Hypogeum különböző termének és folyosóinak különleges formái és térbeli elrendezései szintén hozzájárultak az akusztikai hatásokhoz. Az íves felületek és a különböző méretű és alakú terek segítették a hangok összpontosítását és terjedését.
Bár természetes barlangokban is találhatók különleges akusztikai jelenségek, a Hypogeum akusztikai tulajdonságai nem csupán véletlen eredmények, hanem szándékos és átgondolt emberi munka eredményei. A Hypogeumot mesterségesen alakították ki, és az akusztikai jellemzőket figyelembe véve tervezték, hogy azok megfeleljenek a rituális és szakrális céloknak.
Az építők nagyon jól ismerték az akusztika alapelveit, és tudatosan alkalmazták ezeket a tervezés során. A Hypogeum különböző kamráinak és folyosóinak alakját, méretét és elrendezését úgy alakították ki, hogy azok akusztikailag optimálisak legyenek, ami a természetes barlangokban nem így van.
A Hypogeumot nem a természetes akusztikai tulajdonságok kihasználása miatt építették. Az építés sprán alkalmazott építészeti, akusztikai elvek adaptálták a terület adottságaihoz, hogy a termet specifikus funkciókra használják, például vallási szertartásokra, ahol a hang hatása és terjedése különösen fontos volt. Az, hogy ezek a célok sikeresen megvalósultak, az építők szakértelmét tükrözi.
Az, hogy egy ősi civilizáció ilyen magas szintű akusztikai tudással rendelkezett, önmagában is figyelemre méltó. A Hypogeum akusztikája egy további bizonyíték arra, hogy ezek az emberek komoly műszaki és tudományos ismeretekkel rendelkeztek már legalább 5700, de inkább 6000 éve. A máltai megalitikus építmények, mint például a Hypogeum, bizonyítják, hogy az őskori emberek már jóval a görög civilizáció előtt is rendelkeztek fejlett mechanikai ismeretekkel. Az ilyen struktúrák létrehozása jelentős műszaki és mérnöki tudást igényelt, beleértve az anyagok megmunkálását, a súlyok mozgatását és az építmények stabilitásának biztosítását. A máltai templomépítők már rendelkeztek olyan mechanikai ismeretekkel, amelyeket tapasztalat és gyakorlati alkalmazás révén szereztek meg. Ez a tudás átadásra került generációkon keresztül szóbeli hagyományokon és gyakorlati tanuláson keresztül, és nem az írás útján!
Noha a görögök, különösen Arkhimédész, jelentős mértékben hozzájárultak a mechanika és a mérnöki tudomány fejlődéséhez, nem ők voltak az egyedüli forrásai ezeknek az ismereteknek. Az egyetemes technológiai és tudományos ismeretek fejlődése egy kumulatív folyamat, amelyben sok különböző kultúra és civilizáció járult hozzá a mai tudásunkhoz. A máltai megalitikus építmények és a Hypogeum akusztikai és mechanikai csodái ezt a sokszínű fejlődést tükrözik.
Ilyen akusztikus "csodákat" természetes barlangokban is találunk (mindenféle akusztikai tudás nélkül). Kiváló hanghatások érvényesülnek ott is, biztos találni olyan zugokat, ahol hasonló értékeket mutatnának ki a kutatók (csak a kutatásuk, a Old Temples Study Foundation-nak nem kapna kellő "komolyságot"). Mindenesetre több tízezer évig éltek elődeink barlangokban, ha tetszett nekik ez az akusztika, csak lemásolták a mesterséges üregeknél.
Az aggteleki cseppkőbarlang koncertterme:
.
Másrészt viszont sok szempontból indokolt is lenne a Hypogeum vizsgálata (és nem csak akusztikailag). De idefűzöm, hogy először is nem igaz, hogy a máltai megalitemlékek "több ezer évvel Stonehenge vagy a piramisok előtt készültek" (hisz csak 500 és 1500 évről beszélhetünk).
Nem tudom, mi lehetett eredetileg a máltai Hypogeum (akinek van anyaga, elképzelése erről, hozhatja): talán misztérium/szertartások helyszíne is a nekropolisz funkció mellett? De az ókori misztériumokban jelentős szerepe volt a zenének, és a hangok alkalmazásának. Ebben az irányban jelentős kutatásokat végezhettek, melyek az ókor végén (sokban a keresztény és a mohamedán vallás elterjedése miatt is) elvesztek. A beavatásban külön figyelem volt a jelöltek hangjának használatában, ez ott van Orpheusz, Odüsszeusz vagy Mózes történetében is. Más építményekben is tapasztalhatók érdekes hanghatások, mint a Nagy Piramis.
A máltai megalitokhoz kiemelkedő mérnöki tudás kellett (akusztikai, statikai, mechanikai ismeretek stb.), de nem volt írásuk.
A máltai megalitok, mint például a Hagar Qim és a Mnajdra lenyűgöző mérnöki teljesítményt képviselnek a korukban, de a mai szemmel is. A Hypogeum egy őskori föld alatti terem, ahol az építés során szintén kiemelkedő tudást használtak fel. tps://mult-kor.hu/20100107_akusztikus_csoda_az_oskori_maltai_templomokban?print=1
Ezeket a monumentális kőépítményeket hatalmas, tökéletesen illeszkedő kövekből építették, ami magas szintű műszaki tudást igényelt. Az ilyen építészeti csodák tervezése és megvalósítása akusztikai, statikai és mechanikai szempontból is kihívást jelentett. Talán még ma is.
A máltai megalitok készítése idején még nem alkalmaztak írást. Így nincsenek írott források arról, hogy hogyan tervezték és építették ezeket az ókori struktúrákat. Hihetetlen, hogy az építők szájról szájra örökítették tovább hihetetlen tudásukat.
Ez emlékeztet egy szàmomra nem szimpatikus régészre, aki szerint ha nagyon vizsgàlgatjuk egy szék méreteit mindenféle titokzatos szàmokra bukkanhatunk mint az aranymetszés vagy màs kulonleges szàmok. Ezzel azt akarta mondani szerintem hogy bàrmit méricskélunk tuzetesen akkor kulonleges szàmokra bukkanhatunk de ez nem jelenti hogy a tàrgy készitoje valamilyen uzenetet akart volna nekunk kuldeni vagy valamit jelezni....
A megalitok özönvíz (katasztrófák: becsapódás, jégkorszakok) előttiek lehetnek. Mármost az elhíresültekről beszélek, nem az amatőr ájuldozók által annak tituláltakról. Mivel nincs gazdájuk, nehezen lehet rábizonyítani a ciklopfalak művészi kirakását lámapásztorokra, vagy még törzsi szerveződésben élő, a mindennapi betevő megszerzésével és nyilak pattintásával elfoglalt őslakosokra. A kőfaragók, és barlangvájók nagyon is érdekeltek voltak az előadásban, attól függetlenül, hogy fogalmunk sincs az okokról. A szalmatetős vegetálóknak sem volt túl sok nyomós oka erre, de világszerte azonos emlékeket őriztek meg és vittek tovább. Persze van erre egy megfelelő szó, ami most juszt sem jut eszembe valami sz ...evolúció vagy ilyesmi. Amikor hatalmas áthatolhatatlan távolságokban egyszerre önti el az ősembereket mondjuk a zöld, áramvonalas, rituális fejszék kialakításának hajthatatlan vágya.
Az egész hsz. egyben figyelmeztetés, hogy óvatosan kell kezelni az ilyen leleteket. Ha lehet, valami "hivatalos" véleményt, eredményt is keresni róla. És nem az olyan ismert, sokszor vizsgált régiségekre vonatkozik, minta Stonehenge, Nagy Piramis, Sacsahuaman, stb.
Lassan az a vélemény alakult ki bennem, hogy szinte bármi kimutatható lelkes amatőröktől: mindenféle csillagászati állások, több tízezer évesre becsült korok, óriások emelte falak, meg amit akartok. A "miért"-ekkel amúgy látványosan nem foglalkoznak, hogy ugyan már mi a francért rendezték volna el a megalitokat 7 ezer évvel ezelőtt a Hattyú csillagképnek megfelelően, mikor még írásuk se volt? Most ez volt a legfőbb gondjuk, mert tudjuk, félig földbe ásott szalmatetős kunyhókban vegetáltak... s egy faluban laktak vagy 100-200-an...?
E fenti a montánai megalit szakos szektások oldala, már nézegettem párszor. Azért csúfolom szektásnak, mert gyakran esnek túlzásokba. (Végső bölcsesség tükröződése kövekben, csillaggyógyítás, ezoterikusan felvillanyozódva.)
Bevonják -a már bizonyított- indián sámánt, tibeti szerzetest, ausztrál bennszülöttet is. Még Atlantisz utolsó királynője is látható az oldalon. A hab a tortán, még mi minden van itt:
Akustic chamber, Merlin piramisok, óriások játszótere, a végén olvasható (élményszámba megy) a helyi kőképződmények listája, égtáj szerint lebontva. Ezek az emberek is közben teljesen átlagos Földi rabszolgák: termelnek és fogyasztanak.
"Montana volt az anyacivilizáció fő helyszíne, mert: 1. Rengeteg arany, ezüst, réz, urán, ritka és értékes ásványok találhatók itt. 2. A Montana megalitok pontosan a fő földi energiahálózat vonalán helyezkednek el. 3. Rengeteg gránit van (amely 40%-a kvarckristály). Rózsaszín gránitforrást találnak a Pipestone kőbányában. 4. Itt nagy kvarckristály lerakódások vannak."
Hogy milyen könnyű régészeti rejtélyt gyártani sima kőfalakról arra hoztam most példát. Néha természetes, bár fura kőalakzatokról hazudják, hogy mesterségesek. Teljesen amatőrök, természetjárók, turisták játéka ez...
Ahogy mondod! Azért hozzáteszem, ha csak egyetlenegy is van közöttük, amit nem a természet alkotott, akkor sűrű bocsánatkérésekkel tartozunk az építőknek.
A szibériai fotókkal úgy vagyok, hogy nézem és mosolygok, rabul ejtik a fantáziavilágomat első látásra. Ahogy az internetezés dopamint szabadít fel az agyban, úgy ezek is. Kész függőség.
Természetesen vannak nagyon érdekes régészeti objektumok, melyek valóban rászolgáltak a vizsgálatra. Az sem kizárt, hogy több ilyen meglepő leleteket takar, és nem közömbös a hozzáfűződő helyi hagyomány sem (ha csak nem amolyan "magyarázó" hagyomány későbbi időkből).
Ahogy azt se zárhatjuk ki, hogy az összes ilyen ismeretlen kőfaldarab egészen más korú, más célzatú, mint ahogy ezek az amatőr megfigyelők, önjelölt régészek, csillagászok feltételezik, hiszik, propagálják. Ráadásul tele van a net teljesen kamu "leletekkel", pld. óriások állítólagos csontvázával, amiket mindenféle fotótrükkökkel csináltak.
Mint ahogy az előbb említett, magyarországi kőfalat is beadhattam volna úgy, hogy erre az ősi kőteraszos piramid-szerű építményre egy lelkes amatőr régész bukkant Beludzsisztán ismeretlen völgyében. Több ilyen régészeti objektumra talált ott, majd ezeket térképre vitte, és vonalzóval addig húzogatta a vonalakat rajtuk, míg az Orion-övre nem mutatott, mégpediglen 15 ezer évvel ezelőtti állapotára. Közben több "kommentelő" szidta a tunya régészeket, hogy miért nem küldenek oda expedíciót, és ássák fel. Az egyik kommentelő sejteni vélte, hogy az egyik "rejtélyes objektum" (egy földdomb, pár rádobált kővel) alatt lehet a környező törzsek által emlegetett Gugu nevű óriásember sírja, akit félistenként tiszteltek...!
Hogy milyen könnyű régészeti rejtélyt gyártani sima kőfalakról arra hoztam most példát. Néha természetes, bár fura kőalakzatokról hazudják, hogy mesterségesek. Teljesen amatőrök, természetjárók, turisták játéka ez. Egy orosz lefotóz egy falat Szibériában, mert a hely, nekünk távoli és rejtélyes, majd egy másik agyrém, a Stonehengéhez hasonlítja. Egy amerikai turista meg belső Afrikában fotózkodik, s látszólag mindenfelé "ugyanazok" az építők járták volna a világot...
Itt van pld. a teraszos inkafalra és kőrakásra két példa:
Itt egy kép a kaliforniai Wilsons Creek valley-ből, egy teraszos falról, amit valaki már rögtön a Sacsahuamanra emlékeztet (Peru):
Tegnap a Kőkapunál lévő étteremben ebédeltem, előtte észrevettem, hogy a hegyoldalt nagyobb, faragatlan kövekből teraszosan rendezték el. Le is fotóztam:
Valahogy nem gondolom, hogy ez száz évnél régebbi lenne. De ha akarom egy inka falhoz hasonlítom, hogy nekem "az ugrott be", a régészek, meg amúgy is hülyék. És mennyire misztikus, ha mondjuk, nyaralok Mongóliában, és ott fotózok le egy ilyen falat (és az is csak 100 éves). Majd azt mondom, engem Tiahuanaco Acapana piramisára emlékeztet, vagy még sejtelmesebb: az Atlasz hegység egy eldugott zugában láttam, ahová a berberek vezettek el, de titoktartási fogadalmat kellett tennem nekik... Majd azt is megpengetem, hogy vagy 10-12 ezer éves, és hasonlóan kétséges leletekre hivatkozok, hogy azok is ilyen régiek (a régészek véleménye nem érdekes, hisz nem ásták bele magukat eléggé a témába).
Aztán hab a tortán: elővettem egy csillagtérképet, és addig húzgáltam a vonalakat az én falamtól, míg az Orionra vagy a Leo csillagképre nem mutogattak (ez most elég menő).
Az egész elmélkedéseket számos kőrakásokról bizonyos oldalakon szánalmasnak, és teljesen fantáziálatlannak tartok!
A régészek 4000 éves, templomnak tűnő maradványokat tártak fel fel Peru tengerparti részén.
A kutatók a múlt hónapban kezdtek ásni a helyszínen, miután a helyi kormányzattól fülest kaptak, hogy a közelben fosztogatnak. A tudósoknak "tanulmányozniuk kellett a területet, mielőtt megsemmisítenék"
Nem sokkal az ásatások megkezdése után a régészek csapata gondosan feltárt három falat az ősi templomból. De amikor tovább ástak, három felnőtt csontvázát találták közéjük ékelve. Mivel a maradványokat vallási felajánlások mellett találták meg, nagyon valószínű, hogy a három ember egy rituális áldozat része volt.
Az ősi templom falai sárból épültek, és egy központi lépcsőt vettek körül, amely nyílt területre vezetett volna. A falakba frízek vannak bevésve, amelyek majdnem olyan zavaró képeket ábrázolnak, mint a köztük lévő holttestek felfedezése. Emberi testek madárfejjel és borotvaéles karmokkal díszítik az egykor hatalmas építmény külső oldalait.
Hasonló ábrázolást találtak már más régészeti ásatásokon is, melyek nagyjából 4000 évesek.
A vallási lelőhely régészeti leletei több figyelemre méltó jellegzetességet tártak fel. A fő jellemzője a lépcső, amely egy emelvényre vagy színpadra vezet fel, és valószínűleg a rituálék fókuszpontjaként szolgált, a platformot használhatták a rituális "előadások" "elvégzésére" közönség előtt.. Különösen érdekes az antropomorf faragvány, amely több faj jellemzőit is magában foglalja.
"A kezdeti időszak azért fontos, mert ekkor kezdünk először bizonyítékot látni egy intézményesült vallásra Peruban" - mondta. "A templomban lévő madárlény egy közel 500 évvel későbbi Chavín régióból ismert alakra hasonlít. Ez az új helyszín segíthet feltárni ennek a vallásnak az eredetét."
A Sienai Egyetem tudományos expedíciója egy 4000 éves templomot tárt fel Cipruson.
A nyilatkozó Luca Bombardieri régész szerint a szigeten eddig felfedezett legrégebbi szent hely. (Luca nagyon rosszul tudja. Megfeledkezett a szent kutakról és sírokról, amelyekről már többször láthattunk itt képeket.)
Bombardieri az elmúlt 15 évben felügyelte az ásatásokat, amelyeket a Ciprusi Régiségügyi Minisztériummal és az olasz külügyminisztériummal együttműködve, egy nemzetközi együttműködés keretében végeztek.
A tudós elmagyarázta: "Ez egy nagy szoba, ahol egy nagy tűzhely éjjel-nappal megvilágított egy nagy monolitot." Lényegében ez egy „templom, amelyet általában az általunk ismert templomok előtt hoztak létre”.
Az olasz tudós azt is elárulta, hogy a legutóbbi ásatási kampány során egy 20 év körüli fiatal nő csontvázára bukkantak. A bizonyítékok arra utalnak, hogy meggyilkolták, és a testét „bezárták”, valószínűleg azért, hogy elrejtsék a bűncselekményt, és megakadályozzák, hogy szelleme „zavarja” az élőket.
Gyilkosai lándzsával vagy nehéz kővel eltörték a koponyáját, és a földre tették egy nehéz kővel a mellkasán, mintha mozdulatlanul akarnák tartani. A környéken nem találtak értékes tárgyakat vagy sírtárgyakat, ami arra utal, hogy a szokásos temetési szertartásokat nem követték. A kis rezidencia ajtaja gondosan le volt zárva, hasonlóan egy sírhoz. Ez az esemény a bronzkorba nyúlik vissza, ie 2000 és 1600 között.
A nőgyilkosság „összefügghet más, a múltban Ciprus más részein feljegyzett esetekkel” Az áldozatok mindig fiatal nők voltak, akiket megöltek és elszigeteltek közösségeiktől, még a halottaktól is távol tartották őket.
Régebbi hír:
(Reuters 2009) – A ciprusi régészek a világ legrégebbi kútjait találták meg, amelyek 10 500 évvel ezelőtti kőkorszakból származnak, és egy fiatal nő csontvázát tartalmazzák. A nyugati tengerparti Paphos városához közeli építési területen egy kotrógép által feltárt kút további öt kúthoz tartozhat, amelyet korábban az Edinburghi Egyetem csapata ásott ki a régióban.
"A radiokarbon dátumok azt mutatják, hogy ezek a kutak 9000-10 500 évesek, így a világ legkorábbi ismert kútjai közé tartoznak" Állati csontokat, kőgyöngyöket, megmunkált kovakőt, medálokat találtak a sziget korai neolitikus időszakából, és egy fiatal nő csontvázát. A csontváz olyan idős lehet, mint maga a kút, de régészek nem tudják, hogyan halt meg a lány.
..."nagy múltra visszatekintő családi hagyomány, amely nemzedékekre nyúlik vissza a sírok felkutatására és feltárására"
A Gunung Padang egy kőkomplexum egy domb tetején Jáván, Indonéziában. A vezető szerző , Danny Hilman Natawidjaja, az Indonéz Nemzeti Kutatási és Innovációs Ügynökség geológusa és csapata szerint a szerkezet négy különálló rétegből áll: egy régóta megszilárdult lávadombból kialakított piramisból, egy durva homokrétegből és egy „oszlopszerű kőszerkezetekből vagy „oszlopos sziklák” rétegéből és egy pillérszerűbb kövek felületi rétegéből, az Atlas Obscura Jennifer Billlockja szerint. A talajon végzett radiokarbonos kormeghatározást követően a kutatók azt mondják, hogy a Gunung Padang legrégebbi szakaszát – a lávadombot – már 25 000 évvel ezelőtt kézzel faragták az emberek, és az ezt követő rétegeket az emberek későbbi szakaszaiban, több ezer év alatt építették fel. Azonban ezt az állítást számos kritika érte, különösen a datálási módszerek miatt.
A földradar (georadar) felvételek viszont összhangban vannak a talajvizsgálati eredményekkel. A felvételek alapján a Gunung Padang komplexum több rétegű szerkezettel rendelkezik, amely mélyen a felszín alatt húzódik. A földradaros vizsgálatok több különböző réteget és anomáliát mutattak ki, amelyek összhangban vannak a kutatók által javasolt rétegekkel. Ezek a rétegek a felszíni kőoszlopoktól kezdve mélyebben elhelyezkedő struktúrákig terjednek.
A georadar eredményei azt mutatják, hogy a komplexum alatt több méter mélyen is találhatók emberi kéz alkotta struktúrák. A kutatók szerint ezek az eredmények alátámasztják azt az elméletet, hogy a Gunung Padang egy több korszakon átívelő építkezés eredménye volt, akárcsak a Szfinx. A georadar által feltárt anomáliák olyan struktúrákra utalnak, amelyek nem természetes eredetűek, hanem emberi tevékenység nyomait hordozzák.
Azonban ezek az eredmények is vita tárgyát képezik. Sok szakértő szerint a georadaros adatok értelmezése nem egyértelmű, és a struktúrák természetes geológiai formációk is lehetnek. A kritikusok szerint további, közvetlenebb bizonyítékokra lenne szükség annak bizonyítására, hogy a georadar által kimutatott struktúrák valóban emberi építkezés eredményei. A Szfinxnél sem elegendőek a mély vízeróziós nyomok és az archeoasztronómiai megfigyelések. Mindkét helyen közvetlenebb, kiterjedtebb bizonyítékokra van szükség a régebbi eredet elfogadásához.
. 
