"A végtelen téridő struktúra ugye azt jelenti az olvasatodban, hogy 13,8 milliárd évnél "régebben" is létezett? Mert ha igen, akkor teljesen egyetértünk."
Az elképzelésem szerint, a végtelen téridő struktúra az örök létező.
Egyetértünk, kis különbségekkel. A végtelen téridő struktúra ugye azt jelenti az olvasatodban, hogy 13,8 milliárd évnél "régebben" is létezett? Mert ha igen, akkor teljesen egyetértünk.
„A szupermasszív fekete lyukaknak mi volt az előzménye, volt egy legelső fekete lyuk? De ez se stimmel, mert a legelső fekete lyuk is feltételez egy összeroppanó téridő tartományt.”
Az elképzelésem szerint, a végtelen téridő struktúra az örök létező. Ez az energiának alapvető állapota, ami emergens módon megváltozik, anyaggá, élővé, majd tudattá formálódik. A tudat lehet az utolsó állomása a változásnak, mivel ez áll legközelebb az Isten definiálásához. Amennyiben a Tudatnak teremtő ereje van, az az energia visszahatása önmagára, és az anyagra. Az örök téridővel csatolásban van minden, ami megnyilvánult belőle.( Isten önmagából teremtett világot, „tükröt”, hogy meglássa magát benne.):)
„A Vénusz katasztrófájáról többen ötleteltek a könyveikben” Közöttük magam is.
Sajnos nem vagyok olyan előképzett a Vénusz témában, mint te kedves Schenouda. Csak a saját fantáziámra hagyatkozom. Azonban a mai számítógépes kapacitás, az MI segítségével lehetővé tenne olyan szimulációt, amivel az általam kitalált eseménysor kizárható, vagy igazolható. Kiinduló paraméternek azt venném fel, hogy a Vénusz, a Föld, és a Mars közel azonos időablakban váltak életre alkalmassá, és közülük a Vénuszon jött létre elsőnek értelmes civilizáció. A változó paraméterek, pedig az Űrvándor tömege, a Naprendszerbe lépés pályaszöge és a sebessége. Amilyen szuper animációs filmeket, számítógépes játékokat készítenek a mai „kockák”, biztosan megérné a szimuláció, egy sci-fi mozifilmnek is elmenne.;-)
de mi tartaná egy pontba sűrűsödve még a teret és az időt is? Isten és körülötte a semmi?
A tyúk vagy a tojás örök dilemmája. A szupermasszív fekete lyukaknak mi volt az előzménye, volt egy legelső fekete lyuk? De ez se stimmel, mert a legelső fekete lyuk is feltételez egy összeroppanó téridő tartományt. Ez a téridő tartomány pedig nyilván egy még korábbi fekete-fehér lyukból inflálódott. Nincs megoldás. Azt gondolhatjuk, hogy ez egy örökké tartó folyamat, melynek nem volt se eleje, se vége. Ebben a végtelen téridő átalakulási folyamatban Istennek, tehát a végtelen csoportos-kozmikus tudatnak, intelligenciának bőven volt "ideje" kialakulni. Az emberiségnek erre a végtelen intelligenciára kellene rákapcsolódnia. Első lépés, hogy az általános relativitáselméletet, a gravitációs elméletet és a kvantumelméletet egyesítsék. Második lépés, hogy az emberi agy mentális-pszichikus képességeit vagy energiáit feltárják (nyilván ez veszélyekkel is jár). Nem éehet könnyű az út.
"Amennyiben a Vénusziaknak csak egy „bárkára” való kolóniája érkezett a Földre, nyilván egy válogatott társaság volt minden túlélést igénylő szempontból."
Nagyon hasonlóra gondolok. Az biztos, hogy nem valamiféle gigantikus "űrváros" hozta az menekülőket. Valóban csak pár hajóról lehetett szó. Valószínűleg olyan helyeket kerestek (tengerszint feletti magasság, hőmérséklet és egyéb környezeti tényezők tekintetében), amik leginkább hasonlítottak a Vénuszra. Másrészről pedig olyan helyeket, ahol viszonylag fejlettebb társadalmi rendben éltek az emberek (Atlantisz, Hüperborea?). S talán ez a fő magyarázat arra, hogy miért nem találtuk meg ezeket az ősi repülőeszközöket (ha egyáltalán ott épségben maradtak).
A Vénusz katasztrófájáról többen ötleteltek a könyveikben: arról hogy ez az emberiség történeti idejében történt. Charroux egyik feltevése az volt, hogy vagy 5000 éve üstökösként érkezett a naprendszerbe. Martin Heinrich könyvéről már szóltam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=157550452&t=9000303
„Kénytelenek voltak igénybe venni embereket, s hogy uralmukat, fennhatóságukat fenntartsák, technikai eszközöket vetettek be és olyan sötét rítusokat gyakoroltak, vezettek be, melyek emlékének már a felidézése is borzalmas, és jobb lenne ezeket talán teljesen elfeledni...”
Amennyiben a Vénusziaknak csak egy „bárkára” való kolóniája érkezett a Földre, nyilván egy válogatott társaság volt minden túlélést igénylő szempontból. Ennél fogva, csak az alfákat engedték a bárkára. Ez elég rizikós, mert „csak dudások vannak a csárdában”, viszont a Földön már ők adták meg a hangot a társaságnak. Mivel nem tudtak elég gyorsan elszaporodni, kimérákat hoztak létre a génjeik átörökítése céljából. Ezek némelyike életképes volt, de nem hozta a várt eredményt. Talán a klónozással még kihúzták egy darabig az eredeti génjeikkel, de csak a génsebészettel, egy két DNS szakasz átadásával tudták a Vénuszi vért, hátrahagyni. Mivel a vér nem válik vízzé, bennünk élnek tovább.;-)
Igen, elmondasz egy lehetséges változatot a Vénusz pusztulására (jelenleg több is van), ami egyáltalán nem rossz! Ráadásul ezt a vénuszi pusztulást mítoszok és a történeti hagyomány is említi.
Ha elfogadjuk, hogy a prehisztorikumban idegen, földön kívüli lények jelentek meg hirtelen a bolygónkon, úgy nagy valószínűséggel a naprendszeren belülről kellett jönniük. Szerintem a világegyetem azon részében, akikkel létrejöhetne valamiféle kapcsolat, olyanok nincsenek x ezer fényéven belül (bármit mondjon is a matematikai elv, hogy lenni kéne itt akár egymillió civilizációnak a világegyetemben).
Mindenképpen egy közeli bolygóról kellett jönniük, és a Vénusztól nincs jobb lehetőség. Az emberi mítoszokban is kiemelt helye van ennek a bolygónak. A Marsot úgy kezelik, mint a többi bolygót (Merkurt, Jupitert vagy a Szaturnuszt), onnan nem jöhetett senki (bárhogy is nézegessük a "marsi arcot").
"Mindezt megelőzően, a Vénuszon már volt élet, sőt egy fejlett civilizáció. Amikor észlelték, hogy egy idegen rendszerből bolygó közelít feléjük, nagyon szorult helyzetbe kerültek."
Nagyon jó meglátás. Valami ilyenre gondolok én is. Ez már rávilágít a vénuszi menekültek alacsony számára, hogy el voltak vágva az utánpótlástól. Hogy miért váltak a Föld daimónjaivá. Kénytelenek voltak igénybe venni embereket, s hogy uralmukat, fennhatóságukat fenntartsák, technikai eszközöket vetettek be és olyan sötét rítusokat gyakoroltak, vezettek be, melyek emlékének már a felidézése is borzalmas, és jobb lenne ezeket talán teljesen elfeledni...
"Úgy tűnik, a prokarióták számára egyszer adatott meg, hogy magasabb szerveződési szintre lépjenek. Ez a gyümölcsöző kapcsolat vezetett el ahhoz is, hogy e sorokat olvashassuk."
Még ez is lehetséges. Azonban nagyon nehéz mind ezt visszamenőleg modellezni, mert ugye minden megváltozik, csak a nyomorúság örök.:-(
Szerény véleményem szerint, a Vénuszi eredetünk nem egy elrugaszkodott elmélet. Igen is közel áll a Földhöz hasonló bolygók lakhatósági feltételeihez. A Naptól való távolság, a gravitációs vonzás, a vízháztartás tekintetében. Talán az lehetett a gond a Vénusszal, hogy amikor az űrvándor (Thetis) kilökte pályájáról a Nibirut, vagy más néven a Nemezist, akkor az űrvándor a Nap felé vette az irányt. Majd érintőlegesen ütközött a Vénusszal is, amitől annak forgási iránya ellenkezőjére váltott, és lelassult. A Vénusz közelebb kerülve a Naphoz, az olyan árapályt okozott rajta, ami globális vulkántevékenységet eredményezett. A bolygó elvesztette légkörének egy részét, a vízének javát, vagyis azt, ami egy civilizáció létéhez nélkülözhetetlen. Az ütközést okozó Thetis/Nemezis elhagyta a Naprendszert, miközben radikálisan átalakított bolygórendszert hagyott maga után.
Mindezt megelőzően, a Vénuszon már volt élet, sőt egy fejlett civilizáció. Amikor észlelték, hogy egy idegen rendszerből bolygó közelít feléjük, nagyon szorult helyzetbe kerültek. Tudván, hogy záros határidőn belül lakhatatlanná lesz bolygójuk, minden energiájukat a Földre való költözésre fordították, mivel az elkerüli az ütközést és az van legközelebb hozzájuk. A közelgő katasztrófa egységesítette, racionalizálta a társadalmat, felgyorsította a tudományos fejődést, megszüntette a pazarlást. Olyan űrtechnológiát fejlesztettek, ami lehetővé tette a Vénusziak számára a költözést és a túlélést. A Föld mitológiái között található olyan, ami szerint még nem létezett körülötte a Hold. Ez azt jelentheti, hogy a Vénusziak már akkor a Földre érkeztek, amikor még nem volt olyan közel hozzánk a Hold, mint ma. Ha ez megtörténhetett, akkor az a józanész diadala. Ha meg nem, akkor is tanulhatnánk belőle. Ki tudja, mikor kell nekünk is útrakelni?;-)
Kiszelektálódik egy okos állat, fejében tudás, szervezetében archea ősmix és mikrobiom univerzum,
elmegy kirándulni és megmarja egy kis vipera. Oroszlán, medve..
Mindez lényegtelen, mert mi vagyunk a csúcsragadozók. Veszteségek eleve bele vannak kalkulálva a rendszerbe.
Legalábbis magunkat tartjuk annak, miközben lehet, hogy a mikrobák az irányítók. Ők választanak és szelektálnak.
"Úgy tűnik, a prokarióták számára egyszer adatott meg, hogy magasabb szerveződési szintre lépjenek. Ez a gyümölcsöző kapcsolat vezetett el ahhoz is, hogy e sorokat olvashassuk."
A ragadozók igenis alkalmasak a szelektálásra, mivel azok a gyengét, a szaporodásra képtelen prédát keresik. Minden fajnak van ragadozója és prédája. Az ökoszisztémában meg jelen vannak az invazív fajok, amik a térhódításból élnek. (az élő élni akar, ezért öl)
„Valamelyik halva születik, de vannak, amelyek csodálatos és sokszínű evolúciós színteret szolgáltatnak. A variációk, lehetőségek tárháza végtelen, akárcsak a DNS esetében. A világegyetemek evolúciójának szervezőerői, motorjai talán a fekete lyukak, és minden mögött maga Isten.”
Ha van Isten, és van semmi, akkor csak az Isten képes a semmiből valamit teremteni. Azonban csak feltételezzük mindkettő létezését, mert nem tudjuk igazolni. Amennyiben a mindenség alapját, a létalapot keressük, az a végtelen nagy potencia, a LEHETŐSÉG. A potenciaerő, a féken tartott ősenergia, lehetne kiindulópontja az univerzumnak, de mi tartaná egy pontba sűrűsödve még a teret és az időt is? Isten és körülötte a semmi? Ki látott már ilyent? Amennyiben az energia, mint munkavégző képesség, szellemi képességgé, tudattá formálható, úgy a tudatos önmegtartóztatás volt az, ami megelőzte a teremtést, vagy az ősrobbanást. Nem véletlen, hogy ez a két változat tartja magát a legjobban az értelem számára.;-)
"Ma már párhuzamos univerzumokról, multiverzumról, 10-21 dimenzióról, a normállogika mellet „őrült” és egyébb logikákról értekeznek a tudósaink. Kérdésem az, hogy akkor melyik univerzumról van szó?"
Minden univerzum más-más alapvető fizikai konstansokkal, fizikai állandókkal rendelkezik már a megszületése pillanatában. A sötét anyag és a sötét energia aránya is már benne van minden bébi-univerzum "magzatában". Ezek az állandók minden születésnél végtelenül finoman vannak kalibrálva. Ezeknek az együtthatóknak a kifinomult szerkezete egyfajta DNS-e a születendő világoknak. A születés Planck idejében már eldől az univerzum sorsa. Valamelyik halva születik, de vannak, amelyek csodálatos és sokszínű evolúciós színteret szolgáltatnak. A variációk, lehetőségek tárháza végtelen, akárcsak a DNS esetében. A világegyetemek evolúciójának szervezőerői, motorjai talán a fekete lyukak, és minden mögött maga Isten.
Az a tény, hogy van az univerzumban élet, az ember esetében axiómának számít a tudat, a szellem létére is. Amennyiben az energiának van olyan megnyilvánulási formája, ami nem csak egy biológiai agytevékenységből ered, akkor szellem az anyagtól függetlenül is létezik. A pszichológiai mező, a közös TUDAT, már olyan feltevés, aminek kísérleti igazolása még várat magára. Sokan beszélgetnek Istennel, de csak „négyszemközt”, privátban. Ha majd a greenwichi idő szerint megszólít minden Földlakót a saját nyelvén Isten, vagy az emberiség közös tudata (lelkiismerete), akkor beszélhetünk a Föld megmentéséről, vagy az elhagyásáról.;-)
„Az első szám az (N) amelynek értéke 1 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez az atomokat összetartó elektromos erőnek és a köztük fellépő gravitációs vonzóerőnek az arányát adja meg.
A második szám e (epszilon), amelynek értéke 0,007, azt adja meg, hogy az atommagok mennyire szorosan kötöttek, és hogyan formálódott ki minden - Földünkön is létező - atom. Ennek értéke szabályozza a Nap energiatermelését, továbbá azt, hogy a csillagok hogyan változtatják a hidrogént a periódusos rendszer valamennyi elemévé.
A harmadik az W(ómega) az univerzumunkban levő összes anyag mennyiségét méri - a galaxisokét, a diffúz gázfelhőkét és a „sötét anyagét". Ez az Wárulja el nekünk az összehúzó gravitációnak és az univerzum tágulásának viszonyát.
A negyedik a l(lambda) új erőhatás - a kozmikus „antigravitáció" - befolyásolja univerzumunk tágulását, jóllehet milliárd fényévnél kisebb méretekben nincs kimutatható hatása. Ahogy táguló univerzumunk egyre sötétebbé és üresebbé válik, úgy gyűri egyre inkább maga alá ez az erő a gravitációt és a többi erőhatást. Szerencsénkre (és az elméleti szakemberek nagy meglepetésére), a kozmológiai állandó l értéke nagyon kicsi.
Az ötödik szám a Q Univerzumunk szerkezetét egyetlen Q szám határozza meg, amely két alapvető energiafajta aránya, és értéke 1/100 000. Ha Q valamivel kisebb lenne, az univerzum élettelen volna és szerkezet nélküli, ha pedig sokkal nagyobb lenne, akkor olyan viharos hely volna, amelyben sem csillagok, sem bolygórendszerek nem maradhatnának fenn, és amelyet hatalmas fekete lyukak töltenek ki.
A hatodik szám a D (dimenziók) száma, ami 3.”
„Bámulatba ejtő, hogy egy táguló univerzum, amelynek kiinduló pontja olyannyira „egyszerű", hogy csupán néhány számmal meghatározható, hogyan fejlődhetett (feltételezve, hogy e számok „össze voltak hangolva") a mi komplex szerkezetű univerzumunkká.”
Az univerzalitás elve, egy univerzumra értendő. Ma már párhuzamos univerzumokról, multiverzumról, 10-21 dimenzióról, a normállogika mellet „őrült” és egyébb logikákról értekeznek a tudósaink. Kérdésem az, hogy akkor melyik univerzumról van szó?
Amikor az ember szabad szemmel csodálta az éjszakai égboltot, annyi volt az univerzum számára. Ami óta űrtávcsöveink vannak, nagyságrendekkel nőt az univerzum. Amikor kiderült, hogy gyorsulva tágul, már csak a léptékfaktorok módosítása a téma. Ha az univerzális állandók, valóban állandók, akkor az univerzumnak nem szabadna tágulni, gyorsulni, és kihűlve semmivé enyészni.
Az a hat szám, amiről idéztem, megfeleltethető a teremtés 6 napjának is, a 7. már nem a miénk, hanem a Teremtő pihenőnapja. Amikor újra „munkába áll”, bizonyára mást fog csinálni. Azt, hogy rosszabbat, vagy jobbat, csak ő tudná megítélni. A mi teremtésmítoszunk szerint, amit alkotott azt jónak ítélte. Talán csak az Ember lett a mintánál gyengébbre sikerült másolat?( az Isten rosszabbik énje) :-(
Amikor szupercivilizációkat vízionálunk az Univerzumban, akkor nem feltétlenül antropomorf létformák jöhetnek szóba, amelyek előszeretettel gyarmatosítanak, harcászkodnak, hódítanak, gyengébbet elpusztítanak stb. Hasonló létformákra kell gondolni, mint Asimov Nemezis vagy Lem Solaris című műveiben szerepelnek. A Nemezis vörös törpe csillagrendszer egyik holdján, az Erythrón egy prokariótákból álló csoportos tudat uralja az égitestet. Az ilyen típusú csoportos tudatot képző prokarióták lehetnének intelligensebbek, mint az átlagos baktériumok, és különféle módon manipulálhatnák a környezetüket vagy akár egymást is. Előfordulhat, hogy ez a tudat egyfajta kollektív intelligenciát hoz létre, amely koordinált módon irányítja a Hold felszínén található mikrobiális életet, vagy akár befolyásolhatja a Hold körüli tevékenységeket is.
Lem Solarisa egy gondolkodó óceán, ami szintén lehet a kollektív tudat egyik formája. Az óceánban található élőlények között létezik és kommunikál. Ez a kollektív tudat lehetne képes érzékelni és reagálni a környezetében zajló eseményekre, és akár irányítani is azokat. Például befolyásolhatná az időjárást, vagy kommunikálhatna az emberekkel vagy más intelligens fajokkal.
Asimov Alapítvány és Föld című regényében található a Gaia nevű bolygó, amely egy ökológiai egység, egy összefonódott tudat, amelyet az egész bolygó lakossága alkot. Bliss Gaia bolygójának része, és képes kapcsolatba lépni a Gaia kollektív tudatával, ami miatt képes megosztani a bolygó tudását és érzéseit másokkal, pl. szerelmével, Pelorattal.
Szerintem az Univerzumban a fentiekhez hasonló csoportos, kollektív tudatformák fejlődhetnek évmilliókön keresztül a fogalmaink szerint szupercivilizációkká. Nem feltétlenül a Homo Sapienshez hasonló létformákra kell gondolni, amikor intelligens létformákat kutatunk a világegyetemünkben.
. 
