Az egyházi esküvővel kapcsolatos ismereteid még kissé pontatlanok, és hiányosak.
Csak durva közelítéssel mondható el az, hogy "az összetartozunk egyházi formája".
Ahogy (0)-ban leírtakban olvasható, a polgári házasság egy jogi aktus, egyfajta szerződés, ami bizonyos dolgokra kötelez, más dolgokra az ember jogot nyer, és jogi úton a szerződés felbontható.
Az egyházi (templomi?) esküvő egy teljesen más dolog, s még a felekezetek szerint is különbözik, hogy mit jelent. Az, hogy egyes országokban az egyházi esküvőt elfogadják, mint a polgári esküvő egy megjelenési formáját, csupán azt jelenti, hogy nem kell külön ceremóniára menni a jogi aktus létesítéséhez. Jogilag válni csak polgári úton lehet, és semmiféle érvénytelenítés nem befolyásolja a jogi szerződés meglétét.
A fő kérdés viszont az lehet, hogy minek szükséges érvényteleníteni? Nos ennek a katolikus jellegű felekezetekben van jelentősége!
A katolikus esküvő egy - ottani fogalmak szerint - szentség (a katolikus 7 féle szentséget ismer - keresztség, eukarisztia, betegek kenete, gyónás, házasság, papszentelés). A keresztséget pl. bárki kiszolgáltathatja egy megkereszteletlennek, a gyóntatást/feloldozást pl. csak a pap.
A házasság szentségét a házasulandók szolgáltatják ki egymásnak, a pap ott csak egyházi tanúként szerepel. A házasság szentségében a kiszolgálás által mindkét fél megkapja a másiktól a szenséget. Ezáltal lesznek "egy testté" (nem pedig "összetartozunk"). Ezenkívül megkapják azt a kegyelmet is, hogy bármi probléma esetén is együtt tudnak maradni a házasságban - feltéve, hogy használják is ezt a kegyelmet. Az egy test a halálig (ásó, kapa) szól.
A katolikus hit szerint - mely 50 éve jelentősen megújult - a szexualitás az Isten ajándéka. Ezzel bátran élhetnek azok, akik egy testté lettek, nem számít semmiféle véteknek, s nem is számított soha, még akkor sem ha egyes történelmi források másról tanúskodnak.
Véteknek csak az számít, ha nem a házastársunk az akivel egybekelünk (6. parancs: Ne törj házasságot).
Egyházi értelmezésben el lehet válni "ágytól, asztaltól", tehát lehet megegyezéssel külön élni, de a másik fél továbbra is a házastársunk marad, azaz egy test maradnak elválaszthatatlanul. Azaz ilyenkor egy másik polgári házasságkötés egy polgári válás után nem ment fel az alól, hogy vétkezik az, aki mással kapcsolatot létesít.
Egy hívő komoly dilemába kerül, ha válást kezdeményez, és újraházasodik. A jelenlegi gyakorlat szerint (!) ekkor nem veheti fel az eukarisztia szentségét se.
Ezen okoknál fogva merülhet fel a házasság érvénytelenítése. Ez azonban nem azonos azzal, hogy eddig volt házasság, aztán az érvénytelenítéstől kezdve meg nincs. (Nem azonos azzal a formával ami a bűnök eltörlésekor történik a feloldozásban. Ott valós bűnök lesznek eltörölve, de úgy, hogy megtörténtek ugyan, de Isten előtt olyan mintha meg nem történtek volna.)
A házasság szentsége kezdettől fogva vagy érvényes, vagy érvénytelen. Ha van bizonyíték az érvénytelenségre, akkor azt kezdettől fogva érvénytelennek kell tekinteni. Ez egy hívő számára szintén dilema, mivel akár évekig valójában nem élt házasságban (gyereki is születhettek), tehát nem voltak ketten egy test.
Mindezek olyan lelkiismereti dilemák, amelyeket ha a hívő komolyan vesz, akkor illene komolyan vennie azt is, hogy talán mégis csak kiszolgálták egymásnak a házasság szentségét, és ezáltal valós lehetőséget kaptak arra, hogy rendbetegyék azt, noha a látszat azt mutatja, hogy tönkrement.
Megjegyezném, hogy vannak olyan papok, akik épp az érvénytelenítésben járatosak (Rómában erre külön szeminárium van a számukra). A helyi plébánost kell megkérni, hogy egy ilyennel fel lehessen venni a kapcsolatot - amennyiben minden kötél szakad.
U. i.:
Itt említeném meg - mellesleg - hogy léteznek olyanok, akik csupán folkórból ("..milyen szép szokás is ez...") tartanak templomi esküvőt, majd válás után újból szeretnének az új házasságkötésben ilyet. Ezek számára: No komment...