De ez szemernyit se mond ellent annak, hogy a (nyugalmi)tömeg az energia-impulzus négyesvektor normája. A protonnal együtt mozgó rendszerben pedig épp egyenlő a proton energiájával, ami jórészt a kvarkok kötési energiája.
"Á, a relativitásban eccerűen az energia adja a tömeget."
Nem!
Hanem a pontszerű testek energia-impulzus négyesvektorának normáját (hosszát) nevezik (nyugalmi)tömegnek. Így a testtelegyütt mozgó rendszerben (amiben az impulzuskomponensek nullák), a tömeg éppen azonos lesz a négyesvektor nulladik komponensével, azaz, az energiával.
A kiterjedt testek energiaállapotát már nem egy négyesvektor, hanem egy négyestenzor jellemzi. Amiben az 1 db. energiakomponensen és a 3db. impulzuskomponensen kívül szerepel a 3db. perdületi, és a 3. db. deviációs komponens is. (Másképpen szólva az impulzusáramlás 6 db. komponense is.)
"Akkó a fotonnak hová lett a tömege?"
Talán azt akartad kérdezni, hogy "a fotonnak hová lett az energiája"?
Javaslom, hogy tanulmányozd egy kicsit a szilárdtestfizikát.
Rácsperiodikus potenciáltérben az elektron hulláma elvileg akadálytalanul mozog.
Tökéletes kristályrács persze nincs.
És a kristály tulajdonságai attól is függenek, hogy milyen irányból nézzük. Azaz merre megy az elektron.
De van egy ügyes trükk, ugyanis a kristály tulajdonságait átszámolják az elektron kontójára. Így jön létre az effektív tömeg fogalma. Vagyis modell szinten az elektron korrigált tömegében megjelenik a kristályrács kölcsönhatása.
Anno a középsulis fizikatanárom a következőképpen definiálta:
"A tömeg a testek tehetetlenségének mértéke. A testek anyagmennyiségükkel állnak ellent az erő mozgásállapotváltoztató kölcsönhatásának. Jele m, Mértékegysége kg."
"Éppen úgy, mint ahogyan a lézernél tapasztaljuk. Csak egyetlen fázishelyzetből indulnak fotonok, és az egyes fotonok közötti távolság, egyenlő a foton energiájából számított hullámhosszal.
Azaz a folyamatban egyértelmű kapcsolat van a belső frekvencia és a kisugárzott fotonok frekvenciája között."
Elképzelhetőnek tartom,hogy a foton-örvények térbeli eloszlása,a köztük levő távolság egyenlő a foton energiájból számolt hullámhosszal.Mert az örvények eloszlása arányos lehet azokkal a peremfeltételekkel,amik meghatározzák az örvények sajátságait.
Nos, igen. Vagy majdnem egészen igen. Ugyanis olyan koherens fényt célszerű vizsgálni az összefüggések megértéséhez, amellyel a fázisállapotokhoz egyértelműen köthetők a folyamatok, az események.
Mert így a szoros kapcsolat "visszafelé" is leírja a folyamatot.
Most jöjjön egy kis agyalgás.. mi lenne ha, így lenne..
Az "örvények"-kel kapcsolatban azt már beszéltük, hogy a periódikusság jellemzője
az anyagi részecskéknek, és mint azt is megbeszéltük, hogy ez az örvénylés nem feltétlenül csak örvénylő jellegűnek tekinthető, hanem áramló jellegűnek is.
Az áramlás térbelisége is sok féle lehet. Akár a gömbfelszínt befotó áramlásoktól, a tóruszt vagy akár a Rubik-elv szerint "önmagában kiforduló" mozgásokig.
Ez a Rubik-elvű önmagában fordulás, olyan jellegű lehet, mint profán példával élve egy sapka amit végtelen sokszor kifordíthatunk ugyanazon irányban, vagy egy tórusz alakú gumigyűrű aminek a nagyátmérő középpontjában összeér az anyaga, és a nagyátmérő tengelye irányában végtelen sokszor "kifordítható"..
Azért említettem, mert pl. ilyen áramlási ( örvénylési ) irány esetén, ha a haladása a főtengely irányába esik, és ezért ebből az irányból érkező fotonok elnyelését vagy a főtengely irányába való kisugárzását mint lehetőséget vizsgáljuk, akkor pl a negatív impulzus átadásának korábban leírt lehetősége egészen másként jelenik meg,
a paláston történő áramlás és a Rubik elvű áramlás esetén.
A paláston történő áramlásnál "oldal"-függő lenne a beérkező impulzus polaritása,
a Rubik elvű áramlásnál pedig az áramlás keresztmetszeti jellemzőjével meghatározott valószínűségi függvényt kellene kapnunk.
Ugyanis ha a tórusznak a főtengely irányú keresztmetszete aszimmetrikus alakú, akkor
ez az aszimmetria növeli vagy éppen csökkenti az adott irányhoz tartozó hatás keresztmetszetet és ezzel a befogható fotonok által átadható impulzusnak a polaritását az áramló rendszerre nézve.
Egyszerűbben fogalmazva, adott frekvencia tartományban pozitív más tartományban
negatív impulzusként hat a rendszerre a "kintről" érkező foton által átadott impulzus, az
Ebbe az idealizált közegbeli rezgések lehetnek az anyaghullámok,amik a valóságban az örvények mozgásállapotai.Mert vákuumban nem terjedhet hullám,de egy idealizált közegben lehetséges,ami formális analógiája az egyenleteknek.Éter nem létezik,,amiben lenne kitüntetett inerciarendszer,mert ez sérti a relativitáselméletet.Egy relativisztikus közeg sincs,ami nem tüntetne ki semmit,de mégis átitatt mindent.Miért lehet ilyen speciális közeg,ami minden atomi részecskétől külön létezne?A hidrodinamikai örvényekkel való kapcsolat szerint a hasonló erőtörvények miatt van.
"Szerintem viszont sokkal inkább éppen a Veled tárgyalt örvényeket látom okozóként a háttérben.
Hiszen ha egy rezgő rendszernek valamely fázis állapotánál beavatkozunk és mint ahogy a tapasztalat mutatja, a rezgő rendszerből annak megint csak egy meghatározott állapotánál léphet ki a válasz, akkor bizony a válaszok közötti idő a rendszer belső frekvenciájának függvénye.
Éppen úgy, mint ahogyan a lézernél tapasztaljuk. Csak egyetlen fázishelyzetből indulnak fotonok, és az egyes fotonok közötti távolság, egyenlő a foton energiájából számított hullámhosszal.
Azaz a folyamatban egyértelmű kapcsolat van a belső frekvencia és a kisugárzott fotonok frekvenciája között."
Szerintem is az örvények lehetnek az okozói.Ami több a részeskeképnél az,hogy a mozgásában hordozza a fázist.Persze ez a fázis akárhogy megválasztható,hiszen forgásszimmetrikus az állapotfüggvény.De ha sok örvényünk van,akkor azok egymáshoz viszonytított fáziskülönbségiek már abszólút jelentéssel bír.És ennek kontkrét értéke.A fáziskülönbségek határozzák meg az örvények mozgásának szuperpozicíóját,vagyis az interferenciát.De az örvény a hullámcsomagnak felel meg.De ez egyben a részecskének is megfelel,ha a hullámcsomagnak a burkolóját észleljük.
"Éppen úgy, mint ahogyan a lézernél tapasztaljuk. Csak egyetlen fázishelyzetből indulnak fotonok, és az egyes fotonok közötti távolság, egyenlő a foton energiájából számított hullámhosszal."
Szerintem a hullámhossz(frekvencia) nem tényleges örvényelrendeződésből aódó struktúra,hanem irány.Vagyis az örvénymozgásnak az egyes módusait különböző színekkkel lehet reprezentálni.
Szerintem viszont sokkal inkább éppen a Veled tárgyalt örvényeket látom okozóként a háttérben.
Hiszen ha egy rezgő rendszernek valamely fázis állapotánál beavatkozunk és mint ahogy a tapasztalat mutatja, a rezgő rendszerből annak megint csak egy meghatározott állapotánál léphet ki a válasz, akkor bizony a válaszok közötti idő a rendszer belső frekvenciájának függvénye.
Éppen úgy, mint ahogyan a lézernél tapasztaljuk. Csak egyetlen fázishelyzetből indulnak fotonok, és az egyes fotonok közötti távolság, egyenlő a foton energiájából számított hullámhosszal.
Azaz a folyamatban egyértelmű kapcsolat van a belső frekvencia és a kisugárzott fotonok frekvenciája között.
Persze megeshet, hogy ez csak két egymással párhuzamosan zajló folyamat folytonos egyezésének eredménye, és nem közvetlen ok-- okozat..de minden esetre nagyon szoros összefüggés a végeredmény.
És tetejében egyértelműen megmagyarázza ez az összefüggés a kilépő fotonok
közötti távolságát azaz ezzel a fénysebesség c értékét is.
Persze "mellékhatásként" egyben definiálja a forrástól relatív fénysebesség c értékét is.
Ami a detektor rendszerében értelem szerűen nem c értékű, ha a két rendszer között v relatív sebesség van.
Igaaaz, mi hogyan is hasonlítjuk a bejövő foton frekvenciáját a rendszerünkhöz?
Úgy, hogy a rendszerünkben működtetett forrás frekijéhez, energiájához mérjük..
És mivel a rendszerünkön belül működtetett forrás-detektor pár között c sebességet mérünk, feltételezzük, hogy a kintről jövő foton sebessége is c... és így a d/c arányban
változott frekijét másként értelmezzük.. mint ahogyan kellene..
Csak egy matematikai analógiát akartam teremteni,ami a véges sebességű hatást egy idealizált közeg ellenállására vezetne vissza.Tudom nem ez van a valóságban,de tudja azt,hogy a testek sebessége gyorsulás során egy végsebességhez közelítenek,amit nem érhetnek el.Persze ez közeg nem létezik,mégis a hatás véges sebessége miatti késleltetési jelenséget helyettesíteni lehet egy közegellenállási erővel.
Persze nincs éter.Nincs olyan közeg,ami midenhol kötelezően léteznie kell,és amely abszolút tulajdonságokkal rendelkezik.És ami mindenen átfolyik,ez teljes képtelenség.
Arra gondolok,hogy van egy jelenség ami miatt a sebességeket a fénysebesség alá szorítja.És ez a felső.Ennek a jelenségnek az oka a hatás véges sebessége.
Van egy képlet amivel ki lehet számolni,hogy egy nemrelativisztikus sebességnek mekkora relativisztikus sebességnek felel meg.
vrel=c th(vnemrel/c)
és vnemrel=arth(vrel/c)
A vnemrel lehet végtelen is,de vrel nem lehet nagyobb c-nél.
Csak a Lorentz-geometriában ott van az a negatív előjel.Ez nincs meg az Euklideszi geometriában.Illetve a Lorentz-térben a radipitás az Euklideszi térben képzetes szögnek felel meg.
