A grúz lányokat egyébként a youtube ajánlotta, mindig végigzongorázom a jobb oldali oszlopot, hogy mi jót tesz ki oda ;-))) Sajnos eléggé bugyuta az algoritmusa (mesterséges intelligenciának csúfolják, de messze nem az), szóval elég ritka a találat, de azért megéri. Mióta Otava Yo-t hallgattam, ezeket ajánlgatta még:
ГРАЙ - orosz folkmetál: nem rossz, de nem sok eredetiség szorult bele, szláv nyelvű Nightwish
Beloe Zlato - mint a Mandili, de négyen vannak és oroszok, valahogy nem áll össze az egész olyan egységes egésszé, mint a grúzoknál
Trio Lavdila: Mandiliék koppintása, de grúz lány rövid hajjal nem ér ;-)))
Grúz csajok, nagyon cukik, amit persze ügyesen ki is használnak ;-))) Ettől függetlenül nagyon tudnak, három énekhang + egy szem panduri, mégis mintha egy egész zenekar szólna folyamatosan. Persze van olyan is, az is izgalmas ;-)))
Ez pedig egyszerűen csak szép és érdekes, mondjuk pont abban az évbe születtem. Hála Kovásznainak (Habfürdő), az egész mégis végtelenül friss és mai. Nem hiszem, hogy bármi más, ami idén 50 éves (ideértve magamat is), az tudna még ilyen "korszerű" lenni, még ha ezt a szót is eltemette azóta a történelem vihara (tudom, képzavar). Szóval ilyen végtelenül időtlen:
Tőled, mert amiket eddig hoztál, zömmel jók. Az oroszt pl.azóta is hallgatom és szeretem; szóval igen, hátha lesznek még ilyen gyöngyszemek, amiket eddig sose ismertem.
(a szülők gondolom sok Placebo-t, Queens of the Stone Age-t meg hasonlókat hallgattak annak idején, az egész kicsit kaotikusra is sikeredett, de a szintetizátor azért egészen összetartja az egészet ;-) )
Ha tőlem kérded: igen, meglehetősen sokfélét ;-))) "Felfedező" típus vagyok, szeretek ismeretlen dolgokat felfedezni és abban elmerülni ,-) Mikor fiatal voltam, csak a blues meg a rock érdekelt, de ebből szerencsésen kinőttem ;-) Volt egy csajom, bementünk kora délután egy (blues-)kocsmába és ott éppen egy Placebo album szólt. A nő teljesen kiakadt, hogy miért nem valami "normális" zene megy, én meg tőle akadtam ki teljesen, hogy hogyan lehet valaki ennyire szemellenzős. (Pedig baromi szép vöröses-szőke fanszőrzete volt, igazán kár volt érte...) Szóval a kezdeti rockos korszakom után rácuppantam a britpopra, indie-re és társaira. Radiohead, David Bowie, RHCP... A tisztán elektronikus zenétől és a raptől még akkor is viszolyogtam, de persze Kaláka, Muzsikás és társaik, továbbá Kispál, PUF és hasonlók korlátlan mennyiségben jöhettek. Ja, és a Zeneakadémiára meg a Müpába jártunk szimfonikus koncertekre, ott azért elsősorban az izgalmasabb zenék voltak a jók, nem az igazán klasszikus, hanem a progresszívebb darabok. Leginkább egy Respighi műre emlékszem, talán a Római kútjai volt, de már nem tudom pontosan. Ja, gyerekkoromban egy csomó operát meg operettet nézettek velem drága szüleim, ebből őszintén szólva csak a Gyöngyhalászok, a Parasztbecsület meg a My Fair Lady maradt meg, lehet, hogy a proli témájuk miatt elsősorban ;-))) A sztárok áriáztatása viszont erősen viszolyogtató jelenség, azt nagyon nem állhatom...
Aztán lassan elérünk a 21. századba második évtizedébe, meglepő módon szinti-popot (az orosz Kinot), rap-et, meg elektronikus zenét (is) hallgatok így 50 évesen ;-) Remélem a magyar nóta azért véglegesen kimarad az életemből, bár ezek után ki tudja ;-)))
A barátaim fiai/lányai viszont éppen zenekarosdi korszakukat élik, hát nem állítom, hogy ezek lennének a legeredetibb zenék, amit eddig hallottam volna, de azért van egy-két ígéretes kezdeményezés ;-)
