Rozsdás rohamsisak, korhadó kereszt 2006. január 12. 01:01
G. Kirkovits István - HunHír.Hu
Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1943. január 12-én a kommunista - bolsevista Vörös Hadsereg megtámadta a magyar harcállásokat a Don-kanyarban. A hatalmas haditechnikát és emberanyagot felvonultató vörösök napok alatt 50 kilométer széles és 17 kilométer mély rést vágtak a magyar védelmi vonalba. A magyar csapatok szívós ellenállása ellenére győzedelmeskedett a túlerő, s bekövetkezett a II. világháború egyik legnagyobb magyar katasztrófája. A 2. magyar hadsereg felmorzsolódott az egyenlőtlen küzdelemben, a hómezőkön százezer honfitársunk lelte halálát. Hajtsunk fejet a hősök emléke előtt, akik életüket áldozták a hazáért 1941 és 1945 között.
[...]
Apám még Nagy-Magyarországon született, karon ülő kisgyerekként élve meg a trianoni területrablást. Gyermekkorában abban a szellemben nevelték, hogy hinni kell Istenben, hazában és Magyarország feltámadásában. Amikor jött a behívóparancs, a frontra ment harcolni és életet menteni, mert tanult ember lévén egészségügyi zászlóaljba került.
Szinte minden család érintett a doni tragédiában, apák, nagyapák, dédapák sorsán keresztül. A családból a Mikók, a Légrádyak ottmaradtak, a hómező a szemfedőjük, és jeltelen a fejfájuk. Talán egy rozsdás rohamsisak, vagy egy korhadó kereszt emlékeztet rájuk. Apám megtért, hazajött, és halála után mesélt. Minden benne van ezekben a sárga lapokban. Minden, ami irányt adó ebben a globalista összevisszaságban. Az egyszerű ember győzelme.
