Köszönöm. akkor rosszul diagnosztizáltam, mert a hatást nem a nagy tömegű víz cölöpökre gyakorolt fizikai ereje, hanem a padlózat nem alátámasztott részeinek pici hullámzása adja.
Az van, hogy az épületeket az egykori szigetekre építették, ezek a szigetek alkotják a mai 6 kerületet. Cölöpök, azon márvány, arra jön a tégla. az a gond, hogy a vízszint emelkedésével már nem csak a márvány, hanem a tégla is éri a vizet. Szóval az épületek nem úsznak!
De nem hallucináltál, valóban érezhettél mozgást!
A padlót az emeleten gerendák tartják,ezért érezhető mozgás, ha többen jönnek-mennek!
A Scuola Grande di San Rocco 9.30-17.30 között volt nyitva mivel szeptember eleje még nyári időszak. Egyike volt azoknak, ahová mindenképpen be akartam menni, és ismét elmegyek legközelebb is, mert szerintem kihagyhatatlan. Nincs a Chorus Passban, 10 € a belépő, de a két szint mennyezetének és falának nagy részét beborítja Tintoretto nekem tetsző művészete. A lépcsőház és a faragott padok finom munkáit, bármeddig elnézném. A második emeleten a Ca Rezzonicóból származó színes csicsás üvegcsillár kápráztatott el, és ismét visszamentem a Sala dell' Albergoba is. A teremvégében asztalra helyezett tükör jó ötlet, de gyorsan visszatettem. (Na, nem mintha olyan gyorsan tudnék szabadulni a mennyezet számos festményétől, de baromi nehéz volt.) Fotózni lehetett.
WC lent a könyvesbolt után balra.
Ezután kimentem, és a San Rocco templom következett. Előtte a téren magyar szó ütötte meg a fülem, mely a hangulatos térzenét is túlharsogta. Egy férfi 4 kutyával egy közülük póráz nélkül fütyült a gazdira. Fura volt, ak a "Monteverdi gyere ide!" ismétlése. Volt kint egy fából sebtiben összerakott híd, és a templom melletti másik szép épületben Leonardo da Vinci kiállitást hirdettek ( 8 €).
A templomban is van néhány figyelemre méltó szépség, de nem lehetett körbejárni, szalagokkal lezárták az ülések kb. felénél a teret. Nyújtogattam a nyakam, de az oltár két oldalán elhelyezett képeket csak sejtetni engedte a távolság.
Leültem, és a jegyzeteimet olvasgattam, próbáltam kiválasztani a nap hátralévő programjait, mert az utolsó teljes nap volt, és a tervezett templomok nagy részében ( Formosa; Salute, Gesuiti, San Giorgio Maggiore) még nem jártam. Na, egy kivételével ez igy is maradt. Aki nem tervez, kevés előkészülettel megy, az reklamáljon, de a spontaneitásnak is megvan a varázsa és ajándéka.
Mire felnéztem jegyzeteimből körbevettek a zenekari és kóruspróbára pillanatok alatt összegyűltek. Majd elkezdődött az este 1/2 6-ra meghírdetett "Da Venezia al Mondo" Velencei stílusú reneszánsz repertoár föpróbája. Egészen közel ültem a karmesterhez, a zenekar ovális alakban a hosszanti és szélességi kereteket kihasznélva helyezkedett el. Először valami nem stimmelt, kilógott a harmóniából, de a karmester beavatkozott, és helyrekerült az összhang. Körülölelt a Velence és a zene. Hálás voltam, becsuktam a szemem, és ott akkor valami egészen mélyről feltörő csodálatos oldást kaptam ajándékul.
Én is meglepődtem. Az épület két oldalát körzrefogó sarkában, az ablak közelében volt picit érezhető, a Canal Grande elég nagy forgalmat bonyolított, és a nagy víztömeg mozgása okozza gondolom. Remélem nem hallucináció volt. :)
Terveztem még pár tapasztalati infót leírni, de elszállt, és időből megint kevés van.
Ahogy olvasom,amit írsz, hozzá nézem janka képeit, belemvillant hogy vissza kellene menni. De hogyan jutok el új helyekre,ha mindig csak Velencebe,Firenzebe ,Romaba akarok visszamenni. Újra es újra
Megnéztem újra: mi voltunk a Frari kerengőjében, igaz, éppen Biennálé időszak volt, szokás szerint valami kortárs kiállítással... Ebből következően fogalmam sincs, hogy amúgy látogatható-e, mert a Biennáléban az a jó, hogy egy csomó minden nyitva van, ami egyébként nem. Itt van az akkori bejegyzés, vannak benne fotók, szerintem gyönyörű, legközelebb sírd be magad valahogy :))
Nem időrendben írok, és nem mindenről, próbálok rövid lenni.
Hétfő délután a kivilágított San Marco után a Ca Rezzonicót néztem meg, mert az kedden zárva van.
A dísztárgyak és a palota díszítése mellett a velencei 18. századi festészet munkáiból van állandó kiállítás. Nekem a híresebb munkák mellett tetszettek a tájképek és az élénk színekkel készült munkák. A nemes ízlésű vázák, csiszolt díszkeretes tükrök a csillárok és étkészletek kávés szettek közül bármelyiket örömmel elfogadnám. A palotából gyönyörű kilátás van a kertjére, a Canal Grandéra és az oldalán levő kisebb rióval szelt tornyokkal díszes városi látképre. Az emeleten éreztem a palota vízzel ringatózó mozgását is.
Az épület másik szárnyában lévő gyűjtemény után a San Polo negyedben sétáltam, amelyik templom nyitva volt, oda bementem. Este 1/2 7 -kor nyitva találtam a Frarit, mutattam a Chorus Passt, de a teremőr azt mondta ingyenes, már nincs ott a pénztáros. Halk zene szólt, kevesen voltunk, a hanyatló nap fénye érdekes selymet vont a kórus faragott ülései köré, a síremlékeket többnyire árnyék borította, a számomra érdekesebb alkotásokat Tiziano Assunta képét és Donatello Keresztelő Szent Jánosát néztem. A jobb oldali Relikvia oltárt is rejtő Sekrestyében mise kezdődött. Nagyon bensőséges percek voltak. Csütörtökön itt kezdtem 8.50-kor, akkor is nyitva volt, besétáltam, és másokkal együtt nézelődtem. Hamarosan véget ért a mise, és így bementem a Sekrestyébe, majd az abból nyíló Sala del Capitoloba. Itt látható Francesco Pianta csodaszép faragott 3 szárnyas órája, és egy gyönyörűséges Madonna a gyermekkel szokatlan ábrázolásban. (Paolo Veneziano, 1339) Nem emlékszem, hogy hasonlót bárhol láttam volna. Élénk narancssárga a háttér, és az alakok testhelyzete is eltérő. Ebből a teremből látni lehetett a kerengőt is a gyönyörű kúttal.
Eddigre már eldöntöttem, hogy egy éven belül visszamegyek, így az időközben megnyitott pénztárhoz nem mentem, tehát a Frari belépőm megmaradt, pedig kétszer is jártam bent. Tudja valaki, hogy a kerengő is látogatható-e, és amúgy van még a Passal megnézhető része?
A Frari után betértem a szemközti kávézóba, amit egy szemetet lehozó helyi hölgy ajánlott, majd a San Rocco Scuola Grandét és a mellette található templom következett.
Mindenesetre élmény volt hallgatni pár mondatban összefoglalt saját véleményét, hogy nagyon jó Velencében élni is, mert minden nap azt a szépséget látja, amiért milliók odautaznak. A helyiek leginkább gyalogolnak, edzettek, egészségesek, jól élnek. A világhírů sztárokkal testközelbe kerülnek, kevesebb szeparációs lehetőség van. (Nem Izabelláról írtam.)
Bonnita! Viszonyítás kérdése az egész, és nem elégedetlenség volt.:) Talán a nem megfelelő fókusz okozott inkább hiányérzetet, nem a mennyiség. Heteket hónapokat meg tudnék tölteni programmal. Sokáig a vaporettóra támaszkodtam, ami mint itt írtátok valóban lassabb, és meglehetősen torzítja a távolságokat.
A helyi lakos szemszöge az az ő szubjektív szemszöge. Ennek a torzító hatását is figyelembe kell venni. Rómából nézve az onnan délre eső terület az Észak- Afrika, Milánóból nézve már Róma is az.
Egyszer Firenzében egy kisvendéglőben egy idős úrral ültem egy asztalnál aki egyfolytában Berlusconit dicsőítette. De beszélgettem olyan olasszal is aki a pokolba kívánta.
A helyiekkel való kommunikáció korlátja a nyelv. Hiába beszélek én felsőfokon( a régi jó Rigó utcai vizsgaszinten) vagy a mai elnevezés szerint B2 vagy akár C1 szinten, a nyelvnek vannak olyan nüanszai, olyan apró különbségek, amelyek megakadályozzák igazán érdemi kommunikációt. És ez sokszor nem is szókincs vagy főleg nem nyelvtan, hanem
kulturális alapok. Ha belegondolsz, pillanatok alatt több ezer olyan magyar szó, kifejezés, mondat vagy mondatok, sőt képek jutnak eszedbe, amelynek van egy mögöttes jelentése, amit mi értünk, de még az a külföldi sem, aki tökéletesen beszél magyarul, sőt évek óta itt él. Mert ugyanazt tanultuk az iskolában, ugyanazokat a meséket hallgattuk, ugyanazokat a könyveket olvastuk, ugyanazokat a filmeket tévéműsorokat, reklámokat láttuk, ugyanazokat a zenéket hallgattuk. De hogy ON legyek, tavaly Rómában a Colonna palotában meghallgattam a vezetést a magánlakosztályokban, a csoportban volt 4 idősebb , művelt olasz és én. A tárlatvezető megérezte az érdeklődésüket és csak úgy repkedtek az olasz arisztokrata családok nevei, ki kinek volt a felesége a nagybátyja, az örököse. Elég hamar elvesztettem a fonalat.
Az optimális beszélgetőpartner egy olyan régóta külföldön élő magyar, aki a magyar viszonyokat is ismeri, tudja, hogy nekünk milyen ismereteink vannak és ahhoz igazítja amit mond.
Az sokat tud hozzátenni az élményhez, mikor egy helyben lakó elmondja, ő milyennek látja a várost.
Ezt írtam és pontosan így is értem. hozzátesz az élményhez.
tökéletesen igazad van a többiben.
Augusztusban voltam egy barátomnál, aki tizenévig Rómában volt motoros rendőr, az ő szempontjából nézve Róma is más képet mutat....:-) Ráadásul szerinte - Sarnano-i lakós - Rómától délre Észak-Afrika van, oda nincs miért menni...
Egy Linzi barátom nekünk adná Bécset és attól keletre mindent, mert szerinte az nem Ausztria.
Velencében Izabella egyszer mutatott egy studio lakást, egy nagyon kellemes helyen. Ha ott laksz teljesen mást élsz át, mint egy szállodában.
Zadarban van egy fickó, aki az óváros közepén ad ki apartmanokat abban a házban, ami 4-500 éve a család tulajdona, folyékonyan beszél Magyarul, itt tanult pár évet. vele beszélgetve más képet kapsz a Horvátországi közállapotokról, turizmusról, Zadarról...
A helyben lakó sok érdekeset tud mondani. Szokásokról, hagyományokról, mindennapokról.
De nagyon sokszor fogalma sincs sok olyan gyakorlati dologról, amit egy turistának szüksége lenne. Mert neki nincs rá szüksége. A budapestiek legalább fele nem tudja, hogy mibe kerül egy közlekedési jegy, mert vagy autózik vagy bérlete van, meg van döbbenve, hogy a Halászbástya és a Mátyás templom fizetős, pedig már 20+ éve az, nem tudja hogy vezetéssel meg lehet nézni az Operaházat, a Parlamentet, a Vigadót, a Zsinagógá a Zeneakadémiát. Fogalma sincs, hogy pl élelmiszerboltokban hogyan lehet EUR-ral fizetni, de pl arról sem, hogy a Keletiben vagy a reptéren milyen undorítóan rossz a valuta váltás árfolyama, de arról sem , hogy hol van a városban nyilvános wc. Sőt sokan pl a szállodák korábbi nevét ismerik csak. És ez pontosan így van külföldön is. A helyi lakos ráadásul meg van győződve róla, hogy az ő információja pontos, elküldi szerencsétlen külföldit az erdőbe. Szóval gyakorlati dolgokban inkább a netre érdemes hagyatkozni, mint a helyiek véleményére. Illetve lenne a tourist office, ami Velencében valójában nincs, de máshol is kaptam már használhatlan felvilágosítást
Persze az adott esetben Izabella egész más, ő helyi és a turizmusban dolgozik és magyar ezért pontosan tudja, hogy mi érdekes egy magyar számára és hogyan kell róla beszélni, hogy egy magyarnak érdekes legyen.
Nekem nagyon sok városkártyám volt már, kb. 25 különböző városban vagy körzetben. Minél zavarosabb/bonyolultabb a használata, annál kevésbé éri meg. A velencei az egyik legzavarosabb. A Veneziaunica honlapja szinte abszurd, a szinte megszámlálhatatlan lehetőséggel és felesleges dolgokkal. Ajánlják a vezetést a Fenice színházban amit az árban benne levő audioguidedal is meg lehet nézni. Ajánlanak egy laguna kirándulást, ami egy rohamtúra, semmit nem lehet rendesen megnézni. Az egyikben benne van a Zsidó Múzeum, én voltam ott , de egy olyan vezetés keretben megmutatta az egyébként nem látogatható zsinagógákat is. A zsinagógák nélkül nem érdeme s csak a múzeumot megnézni. A casino ingyenes belépőjegye sem kell senkinek.
Abszolút inkorrekt, hogy nincs külön jegy a Doge Palotára, és az is, hogy 3 múzeumnak nevezik a Corrert. Nincs is külön jegyük. Ha lenne, akkor a Regészetit mindenki kihagyná.
Igazad van , nem adtak térképet, az egész elég gagyi. Sőt szerintem nem is vonalkódos. Bárhol másutt vonalkódosak, vagy valahpgy géppel lehúzhatók ezek a kártyák. Már 10+ évvel ezelőtt is ezek voltak.
Szerdán kicsit komótosabban készültem, egy kávé mellett a 60 éve velencén élő tüneményes háziasszony mesélt a velencei mindennapokról, majd 10 körül a Palazzo Doge felfedezésére indultam. Délben senki nem állt sorban, csak besétáltam. Hosszasan nézelődtem és üldögéltem a termekben, az ismertetőt és a jegyzeteimet böngészve gyönyörködtem a művészi alkotásokban, az épületben, a kilátásban. A szinte sokkos állapotot oldottam egy vaporettózással majd a San Zaccaria gyönyorű templomot csiptem el rövid időre, mert 6 órakor mise kezdődött. Csütörtökön visszamentem és megnéztem a múzeummal együtt. Nekem a San Elemosiaróval együtt a mostani úton látott kb. 15 templom közül a kedvencem lett. A múzeuma 1,50 de megéri. A korábbi mozaikpadló darabok, a remek művészi festmények, és faragott munkák mellett az altemplomot lehet látni. Utóbbibanállt a víz.
Visszatértem Velencéből, bár még a víz ringató illúziója tart, a lábfejem minden porcikáját érzem, a bevillanó látványképek és élmények meseszerű egyvelege hatása alatt vagyok. Bármennyi időt el tudnék tölteni ott is.
Elkövettem pár hibát, de a legjobban az fájt, hogy félig-meddig készültem csak fel. Történtek nem várt, tőlem független események,így aztán mosolyogva állapítottam meg, hogy az egész olyan volt, mint amikor kislányként a margaréta szirmait pöttyintve soroltam: Velence szeret, nem szeret, szeret........
Mindennel együtt Velence fantasztikus volt, és visszavár.
Bő 2,5 órát késett a Ryan odafelé, ezért nem Trevisóra hanem a Marco Polora érkeztünk. Izabella és a szállásadó hölgy későn olvasták az üzenetemet, így kint vártak több mint 3 órát rám a hűvös éjszakában. Éjjel 2 volt mire a Santa Croce egyik szűk sikátoros XV. sz-i palotájához értünk gyalog. Végig arra gondoltam az úton, hogy hogyan fogok én eligazodni a sok lépcsős gyaloghíd meg rejtélyes calle ramo, scaliziáta meg sottoporto között. A helyiek folyton azt mondták, minden közel van, kicsi a város. Ez talán igaz is lehet, ha a második felére gondolok az útnak, amikorra ráéreztem a Városra. Vagy a belépő és a látnivaló volt sok, vagy túl lassú voltam, de úgy érzem kevés helyre jutottam el. A nagyvonalú tervezés miatt sok volt a spontán irányváltás, és a tétovázás.Első napot felborította a hajnalig tartó ébrenlét, így csak a Rialtó és piac környéke, passok kiváltása bevásárlás és jó sok vaporettózás volt a program. Sikeresen hazataláltam, de keringtem egy plusz 1/2 órát. Vasárnap az Accadémia volt a terv a hó első vasárnapi ingyenes jeggyel. Hihetetlen gazdag, nagyon tetszett, sok időt töltöttem bent. Vaporettóval irány a piazza San Marco, és az öböl. Itt is ragadtam, mert a Regata Storica miatt az 1-es plusz a Canale Grande vaporettoi 1/2 2-1/2 8 között nem jártak. Élveztem a semmittevést, a regatták színes kavalkádját. Ragyogó idő volt.
Hétfőn valamilyen városi ünnep okán a Doge csak délután 2-kor nyitott, de hosszú sor kanyargózott mindenhol.
Ami belefért a San Marco az Arany Táblával/ Pala D'Oro és múzeumával erkéllyel. +2 ill. 5 €, a kincstár még 3 lett volna, de oda nem mentem be.
A Zanipoló és a Scuola Grande San Marco valamint a kórház megtekintése után megnéztem még a Miracoli kis templomot, itt kaptam meg a Chorus Passt kedden. Burano és Torcello volt aznapra a folytatás. Nagyon szép nap volt: a séta, a friss levegő az utcai szemlélődés mellett 1-1 szép templomot néztem meg, és persze elragadó volt Buránó színes házai üzletei, a csipkevarró asszonyok, az eleven helyi gyerekek.....
Torcellón a campaniléból elém táruló látvány, a páratlanul szép velencei-bizánci mozaikok a Santa Maria Assunta katedrálisban a friss levegő, Attila trónja...
A közlekedésre az 1 hetes bérlet nálam egyértelmű volt, persze fájt a 60 €, de attól még ennyi az ára. Így is lejártam a lábam. Aztán vasárnap megvettem a Chorus Passt, hétfőn pedig a Doge-ba szerettem volna jegyet venni. A 39,50-es San Marco csomagot akarta rám beszélni minden áron a VeneziaUnica eladója, mert nincs csak külön Doge jegy. Mondtam, hogy kérek akkor egy Musei-Cardot,- de olyan nincs, mondta. - 24 € és City Musei Pass. Kb.hasonlóan nézett rám is, de azért rákeresett a számitógépen, és motyogott valamit. 3,50-et nem tudom mire számolnak fel, lehet a San Marco külön jegyei és Egyébként térképet sem adnak a Városkártyához, 3 €-ért árulják külön. A Chorus P-hoz adnak térképet, de csak az első bevont templomban a beváltáskor a kis kártyàt szintén akkor. A City Musei Pass a kinyomtatott vonalkódoos papír marad mindenhol.
Trieste végül nem fért bele, a Doge Palota lakosztályai zárva vannak külön kiállitás miatt.
Az Accadémiát ingyenes vasárnapon néztem meg, ott aCarpaccio Orsolya sorozat és környező termei vannak zárva èppen
A Veneziaunica nekem is negatív tapasztalat volt. Mindenfélét próbáltak eladni, pl a Fenice színházat is valami használhatatlan kombóval, persze drágábban, mint a tényleges jegy. Az igazi baj az, hogy a Veneziaunica a tourist office helyett van, mert igazi tourist office nincs is. KOnkrét kérdésem volt egy kisebb múzeummal kapcsolatban, úgy néztek rám, mintha Marslakó lennék.
